CoG

Szilánkok - Értékes gondolatok, Jeletős idézetek


 

"Az Isten elsőszülötte a Logosz, aki rangidős az angyalok és arkangyalok között. Őneki számos neve van, hiszen nevezik őt a Kezdetnek, az Isten Nevének, az Isten Szavának, az Isten képmására lett Embernek, és az Ő-aki-Lát-nak, másszóval Izraelnek ..." - (Philo első századi neves filozófus, mélyen vallásos farízeus zsidó, Péter apostol jó ismerőse, ha nem barátja. Charleswort's OT. Pseudepigrapha II. köt. 701. old.)

 

"Mózes pedig kijelenti, hogy az, aki megjelent Ábrahámnak a tölgyfa alatt Mamrénál az Isten. Ő, Szodoma megítélése miatt, két angyal társaságában lett elküldve, egy másik által, aki örökké a mennyekben marad, láthatatlan minden ember számára, direkt kapcsolatot egyetlen emberrel fenn nem tart. Erről a lényről hisszük azt, hogy Ő a mindenség Teremtője és Atyja. ?Tehát mondható az, hogy van egy másik Isten és Úr, aki alávetettje a mindenség Teremtőjének. Ez a lény Angyalként is van nevezve, mivel ő hirdeti meg az embereknek azon dolgok hatalmát, amelyet a mindenség Teremtője - Aki fölött senki nem áll - kíván kijelenteni nekik." - (Justin Martyr i.sz. 160 körül)

"Abban a hétben, a két próféta, Énok és Illés felét veszik a hétnek. Mert prédikálni fognak 1260 napon keresztül, zsákruhát viselve, hirdetve a megtérést az embereknek és minden nemzetnek..." (Hippolitusz i.sz. 200 körül, ANF, 5.213)

"Énok kétséget kizárva felragadtatott, és Illés szintén. Egyikük sem látott halált, hanem haláluk minden bizonnyal késleltetve van. Mindketten fenntartatnak a halál elszenvedésére, hogy majd a vérükkel olthassák ki az Antikrisztus erejét." (Tertulliánus i.sz. 210, ANF, 3.227, 228)

"A végső napokban ugyanis sok hamis próféta lesz, sok rontó, a juhok farkasokká válnak, a szeretet gyűlöletbe fordul át; amikor felgyülemlik a törvénytelenség és gyűlölni fogják egymást az emberek, s akkor fog megjelenni a világcsaló Isten fiaként, a föld a kezébe adatik és jeleket és csodákat művel, melyek a világ kezdete óta nem voltak. Az emberek világa ekkor tűzpróbára kerül, és sokan megbotránkoznak és elvesznek, akik azonban kitartanak hitükben, megmenekednek ama átkozottól. És ekkor tűnnek fel majd az igazság jelei; először az ég megnyílásának jele, másodszor a harsona hangja, s harmadszor a holtak feltámadása. Nem mindenki támad fel azonban, amint megmondatott: Eljön az Úr és vele összes szentjei. A világ akkor majd meglátja az Urat, amint eljön az ég felhői fölött." (Didakké - részlet 16:3-8)

"A szent könyveinkből megtanultuk, hogy bizonyos angyalok miként buktak el a saját szabad akaratuk által, és hogy azoktól még náluknál is gonoszabb démoni fajzatok jöttek létre."  - Tertulliánus ( i. sz. 197,) ANF 3.36


"Az angyalok áthágták ezt a rendeletet és az asszonyok iránti szeretet fogta el őket. És gyermekeket nemzettek, akiket a démonoknak neveznek." - Justyn Martyr (i.sz.160) ANF 1.190

"Az Énok könyvét ma már úgy néz ki, hogy megtagadták a zsidók, pontosan ennél az oknál fogva -, mint ahogyan megtagadták csaknem mindegyikét a többi írásoknak is, amelyek Krisztusról beszélnek. Ez természetesen nem meglepő: mármint, hogy nem fogadtak el némely Szentírásokat, amelyek beszélnek Arról, Akit ők nem fogadtak el. Mert ők még akkor sem fogadták el őt, amikor itt volt személyesen, és közöttük beszélt." - Tertulliánus (i.sz. 198) ANF 4.16

 


"És hallgassatok rám, én ártatlan vagyok a ti istentelenségetekben és törvényszegéseitekben, abban, amelyeket elkövettek majd a kor végén a világ Megváltója, a Messiás ellen, istentelen dolgokat művelvén, Izraelt megtévesztitek, és így nagy haragot hoztok rá az Úrtól. És törvénytelen dolgokat fogtok cselekedni Izraellel együtt, s ő nem viseli el Jeruzsálemet többé a gonoszságaitok miatt; hanem a templom függönye ketté szakad majd, hogy ne legyen szégyenetek eltakarva." - Lévi Testamentuma 3:44-45

"Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a konfessioért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató."  (A marosvásárhelyi országgyűlés 1571. januári határozata)


Felséges Úristen, mennynek földnek Ura,
Fiaidnak igen hagytad parancsolva,
Lenne elméjekben szombatodnak napja,
Lelki szolgálattal szentelnék mindenha'.

Most azért mi áldott Isten,
Gyülekeztünk ez ünnepen
Nagyságos szent szombatodon,
Választott nyugvó napodon.

(Erdélyi szombatos ének a XVI. századból)


 "Úr napja - goromba tudatlanság innét a vasárnapot költeni forralni s azt Úr napjának nevezni, kit a Szent Írásban sehul nem találunk ... [vasárnap] az első az dolgos napok közül, kin ha nem dolgozol, ugy vétkezel a parancsolat ellen" - Bógáti Fazekas Miklós - Forrás: Dán Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon 42. oldal

 

"Mindazok, akik bármilyen módon megrontják az igazságot, és kárt okoznak az egyház tanításaiban, azok a szamáriai Simon Mágus utódai - Jézus Krisztus nevét valóban használják, de csak mint csalétket, miközben nagyrészt Simon hamisságait terjesztik - hallgatóságaik körében annak a nagy kígyónak a keserű és gonosz mérgét hirdetik, aki minden eretnekségek nagy szerzője."  - Ireneusz, Libros,Quinque Adversus Haereses. (Az eretnekek ellen).

"A Bibliát végigolvashatjuk a Teremtéstől a Jelenésekig, és egyetlen olyan sort nem találunk benne, ami a vasárnap megszentesítését írja elő. A Szentírás határozottan a szombatnap megtartására utasít, annak a napnak a tartására, amelyet mi [katolikusok] soha nem szentesítünk meg."  - Cardinal Gibbons, Faith of Our Fathers. 111. old.

Peter Geiermann, C.S.S.R., The Converts Catechism of Catholic Doctrine (A katolikus hitre térők katekizmusa) Harmadik kiadás:

 1). kérdés: “Melyik nap a szabbath napja?”

Válasz: A szabbath az a szombati nap.

2.) kérdés: “Miért tartjuk hát a vasárnapot?”

Válasz: Azért tarjuk a vasárnapot a szombat helyett, mert a Katolikus Egyház a Laodíceai zsinaton határozatot hozott a szombatnapi pihenő vasárnapra való áthelyezésére.  

 


"A vasárnap [tartása] egy olyan katolikus intézmény, amelynek tartalmát és ünneplését csakis a katolikus elvek alapján lehet megmagyarázni - A Szentírás első oldalától az utolsóig, sehol nem találunk egyetlen sort, amiről azt mondhatnánk, hogy az alapján megváltoztatható a hét utolsó napjára meghatározott gyülekezeti istenimádat napja a hét első napjára." - CATHOLIC PRESS, (Sydney, Australia), 1900. Aug. 25.


"Nem szabad, hogy a keresztények júdaizálódjanak azáltal, hogy tartják a szombatot, hanem inkább dolgozzanak azon a napon, és helyette az Úr napját tiszteljék." " - azok, akik ily módon [szombattartással] júdaizálódnak, legyenek kiátkozva Krisztusból?" - A Laodiceai Zsinat (i.sz.365)


Szent Euzébiosz, Cézárea püspöke (kb. 265-339), az egyháztörténetében Hégészipposz-tól idéz egy történetet:

"Az Úr rokonai közül még éltek Júdásnak, az ő test szerinti testvérének az unokái. Feljelentették őket, hogy Dávid családjából származnak. Az evocatus Domitianus császár elé vezette őket... Szabadon bocsátotta tehát őket, és rendeletet adott ki, hogy szüntessék be az egyház üldözését. Kiszabadulásuk után vezető szerepet kaptak az egyházakban, mint akik egyúttal az Úr tanúi és rokonai, és mivel béke volt, egészen Traianusig éltek.'  - Ezeket mondta Hégészipposz'' (III,20).

A jezsuiták nyomást gyakoroltak Zadenghel etióp királyra 1604-ben, hogy vesse magát alá a pápaságnak, és "a legszigorúbb büntetések feje mellett tiltsa be alattvalóinak a további szombattartást." - Gedde, Church History of Eithiopia 311. old, és Gibbon, Decline and Fall, 47. fejezet


"A vasárnap az a mi [katolikusok] hatalmunknak a szinbóluma. Bizonyítéka annak, hogy az egyház fölötte áll a Bibliának, amit a pihenőnapnak ez az áthelyezése bizonyít a leghatározottabban." - The Catholic Record, 1923 Szeptember 1. példánya


"Az bizonyos, hogy az írországi és skót, másnéven a “korai kelta gyülekezetek” tartották a szombati, munkától való pihenőt, méghozzá a “zsidó szombat” napján. Más szóval a negyedik parancsolatot szó szerint véve, a hét hetedik napján tartották azt."  - James C. Moffat professzor, a Princetoni egyetem egyháztörténészeti professzora a The Church in Scotland, (A Skót Egyház) című könyvének 140. oldalán.


"Számtalan bizonyíték mutat arra, hogy a szombattartás elterjedt gyakorlat volt Welsz-ben egészen i. sz. 1115-ig, amikor az első római püspök foglalta el a Szt. Dávid templom székét. Nagyon sok régi welsz gyülekezet pedig még ekkor sem hajtott térdet Rómának, hanem a hegyekbe menekülve, titokban gyakorolták hitüket." - Lewis, Seventh Day Baptists in Europe and America, (A Hetednapi Baptisták Európában és Amerikában ) 1. Köt. 29. old.


"Mi pedig következetesen és teljes lelkiismerettel azt a napot tartjuk meg, nem adunk hozzá, s nem veszünk el belőle. Mert Ázsiában [Közel-Keleten] alszanak mindazok a nagy fényességek, akik feltámadnak majd az Úr eljövetelének napján, amikor ő dicsőséggel eljön a mennyből, hogy magához vegye a szenteket ... Azokat, akik mind a hónap tizennegyedik napját tartották a Peszach fesztivál periódus kezdeteként, az evangéliumokkal megegyezően, semmiben nem térve el a legkisebb mértékben sem attól, hanem mindenben követve a hit által levetett gyakorlatot."  Polycrates-nek (aki Polycarp-nak, János apostol tanítványának a tanítványa volt) a Quartodeciman hitvitákkor elhangzott kijelentése a római egyház ellen, akinek ezen szavait Eusebius egyháztörténész felidézte Az Egyház története című könyvének 230-231 oldalain. [Megjegyzés: A második század későbbi felében lezajó hitvitákon nem történt megegyezés, és azt eredményezték, hogy a bibliai Abib 14-ét megtartó kis-ázsiai gyülekezeteket Róma püspöke kitagadta az egyházból. Ekkor hivatalosan is megtörtént a gyakorlatban már fennálló szakadás a későbbi katolikussá váló egyház és a bibliai egyház gyülekezetei között]


"Az természetesen lehetetlen volt, hogy egy ilyen rendkívül súlyos gyakorlati kérdésben kompromisszum születhessék, és a különböző, egymástól eltérő gyakorlatok mind elfogadhatóvá váljanak. Viszont az tény, hogy a Quartodecimanoknak (a 14-ét tartóknak) igazuk volt abban, hogy ők őrizték meg a legősibb apostoli tanításokat. Végeredményben azért váltak "eretnekekké", mert nem haladtak az idővel, illetve nem követték az idők alatt kialakuló változásokat." - Henry Chadwick, A Korai Egyház, 1985, 85.oldal


 

"A húsvéti vita tehát már Róma közbelépése előtt elkezdődött, a különböző,  addig területi tradíciók kölcsönös penetrációjának következménye volt. Róma már csak le akarta zárni az ügyet. Viktor pápa nem ért el eredményeket kortársainál, később azonban mégis az ő elgondolásai érvényesültek. Hosszú századok múltak el, míg a húsvétot Niszán 14.-én ünneplő csoportok "kihaltak" Kis-Ázsiában. A későbbi zsinatok igen erélyesen felléptek velük szemben, mert szokásukban zsidó beütést láttak, de még a IX. században is voltak ilyen csoportok Kis-Ázsiában. Viktor pápa úgy látta ilyen fontos kérdésekben nem lehet tűrni az eltéréseket. A "quatrodecimanusok" ezzel szemben azt tartották, s ebben igazuk lehetett, hogy ők képviselik a legősibb tradíciót. Nem tanbéli eltérések miatt tekintették őket eretnekeknek, egyszerűen azért szakadtak el a nagy egyháztól, mert lemaradtak a fejlődés ütemétől." - Vanyó László, Az ókeresztény egyház és irodalma 1988 Szent István Társulat, 345 oldal

 

"Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.” - Nagy Theodosius császár „cunctos populos” kezdetű ediktuma. I.sz. 380 -  Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.


 

Idézet Luthertől: „Szent Jakab levelét (…) nem gondolhatom apostoli írásnak a következőkért: Először, mert Szent Pál és minden más írás ellenében cselekedeteknek tulajdonítja a megigazulást, mondván, hogy Ábrahám is cselekedetei által igazult meg, mikoron fiát feláldozta. Szent Pál azonban azt tanítja (Róm 4,2-3), hogy Ábrahám a cselekedetek nélkül, egyedül a hit által igazult meg, mielőtt fiát feláldozta volna, ezt pedig be is bizonyítja (1Móz 15,6). (…) Ez a tévedés pedig bizonyítja, hogy Jakab nem az apostolok közül való. (…) Hanem Jakab nem tesz egyebet, mint a törvényhez és a cselekedetekhez terel, miközben mindent egymásra hajigál (…) A törvényt pedig a szabadság törvényének mondja, noha Szent Pál a szolgaság, a harag, a halál és a bőn törvényének mondotta azt. (…) Summa, azokat akarta inteni, akik a hitre hagyatkoznak, ám cselekedetekkel nem élnek, s mert e dologhoz lélekkel, értelemmel és szóval túlságosan gyenge volt, darabokra szaggatta az Írást, midőn Pál és mások írásaival szembeszegülve, a törvény beszédével akarta elvégezni, amit az apostolok a szeretet gyönyörűségében cselekedtek. Ezért nem számlálhatom ezt Bibliám valódi, legfőbb könyvei közé…” - Luthertől: Előszó Szent Jakab és Júdás leveleihez, 158-159. o.,) Ezt a véleményét Luther később sem revideálta.


"Miután sok mindenről beszélt, azt állítja [az ebioniták szerinti evangélium], hogy: "Amikor a nép megkeresztelkedett, Jézus is eljött, és János megkeresztelte őt. Amikor feljött a vízből, megnyíltak az egek, s látta a Szent Szellemet galamb alakjában, ahogy alászállott és belément. És hang (hallatszott) az égből, amely ezt mondta: - "Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm." - Majd újra: "Ma szültelek téged." És rögtön nagy fény világította be a helyet. Amikor ezt látta - mondja -, János így szólt hozzá: "Ki vagy te, Uram?" Majd megint hang hallatszott az égből feléje: "Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm." És akkor - mondja - János leborult előtte, és ezt mondta: "Kérlek, Uram, te keresztelj meg engem." Ő azonban elhárította, mondván: "Hagyd, mert így illő, hogy beteljesedjék minden"" - (Epiphanius. Haer. 30, 13,7-8)

 


 "Írva áll egy bizonyos evangéliumban, amelyet Héberek szerintinek neveznek (...): "Azt mondta neki - így olvasható - egy másik gazdag: Mester, mi jót tegyek, hogy éljek? Azt válaszolta neki (ti. Jézus): Ember, tedd a törvényt és a prófétákat. Ő így válaszolt: Megtettem. Mondotta neki: Menj, add el mindenedet amid csak van, oszd szét a szegények között, és jöjj, kövess engem! A gazdag azonban vakarni kezdte a fejét, és nem tetszett neki. Ezt mondta neki az Úr: Hogy mondhatod, megtettem a törvényt és a prófétákat? Hiszen meg van írva a törvényben: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat; és ímé, sok testvérednek, Ábrahám fiainak por lepi a ruháját, éhenhalnak, a te házad pedig teli van mindenféle jóval, de sehogyan sem jut abból semmi nekik. Azután megfordult és így szólt tanítványához, Simonhoz, aki ott ült mellette: Simon, Jóna fia, könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia a mennyek országába" - Origenes, Comm. lat. in Mt 15,14 ad Mt 19,16-24


"És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?" - „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked énrólam?" - kérdezte vissza Jézus. - „Hát zsidó vagyok én talán? A Te néped és a főpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél?" - hangzott Pilátus szava. - „Az én királyságom nem e-világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért, hogy ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én ki­rályságom nincs itt." - felelte Jézus.  - „Tehát, Te király vagy?" - kérdezte Pilátus. - „Te mondod, hogy király vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy mindenki hallja a hangomat, aki az igazságból való" ­ felelte Jézus. „Mi az igazság?" - kérdezte Pilátus.  - „Az Igazság az égből származik" ­felelte Jézus. - „A földön nincs igazság?" - kérdezte Pilátus. - Jézus felé: „Láthatod, hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot szólják azok által, akik a földön a hatalmat gyakorolják." - részlet Nikodémus evangéliumából III. 2.


"Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk." - Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre. Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük. Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek: "Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül." - Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: "Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?" - De ő atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" - Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat. Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.".... - Részlet a Makkabeusok II. könyvéből 7:1-9


"És az a bizonyos pontuszi Markion, aki még ma is tanítja követőinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtőnél nagyobb Istent, a démonoktól megszállottan a legkülönfélébb népek közül sokakat káromlásba visz, hogy tagadják meg a mindenség teremtő Istenét, és ismerjenek el egy másik, nála nagyobb és hatalmasabb dolgokat művelő Istent. Ezeket mind, akik tanítványaik, kereszténynek nevezik éppúgy, mint a filozófusok között is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a filozófia elnevezéssel jelölik. (Jusztinosz: I. Apologetika 26,5-6, Markion 144 után érkezett Rómába, majd kiközösítése után saját egyházat szervezett, amelynek jelentős hatása volt és sokáig fenn is maradt.)


"És ugyanez a Polikarposz, amikor Markion egyszer eljött hozzá, hogy lássa és azt mondta neki: "Felismersz?", így válaszolt neki: "Fölismerlek, fölismerem a Sátán elsőszülöttét!"  (Euszebiosz: Egyháztörténet IV. 14,7)

"Az alábbiakban kerül közlésre az I.Timóteus 3:16-4:3 szövege a "Codex A" - ból, ahogyan a British Múzeum által 1879-ben kiadott fotókkal illusztrált másolat kötetében található. Különösen érdekes az itt olvasható 3:16, ahol azt lehet látni, hogy a kéziratban "ΘC" olvasható: "Isten megjelent hústesben", utánozva a szokásos "ΘC" rövidítést a "ΘEOC" értelmében, egy plusz vonást használva a rövidítés jelzésére. Mindazonáltal, a szövegkritikusok úgy vélik, hogy a tinta a "Θ" középen, és a tollvonás felette egy szerkesztő által lett hozzáadva a modern időkben. Ennek a hitnek oka a tinta színe, és az a tény, hogy egy pont került az "Θ"-ba egy vonal helyett. Tregelles azt írja: "A tinta, amellyel ezt végrehajtották elég modern és fekete ahhoz, hogy kijelenthessük, ez egy újabb keletű betoldás. (An Account of the Printed Text of the Greek New Testament, London, 1854) Ezek nélkül a jelölések (javítások) nélkül a kéziratban eredetileg "ΟC" szerepel: "Aki megnyilvánult testben". (Forrás: http://www.bible-researcher.com/alexandrinus4.html ) Ez a weboldal hasonló szövegeltérésekre mutat rá.

 

"Eusebius egyháztörténet író írásait vizsgálva megállapítható, hogy a Mát 28:19 – ben előforduló krisztusi parancsot háromféle változatban idézi az akkor közkézen lévő kéziratokból:

- Első forma: „menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népeket” (7-szer fordul elő)
- Második forma: „menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népeket az én nevemben” (17-szer fordul elő)
- Harmadik formula: A tradicionális, vagyis a Textus Receptus (5-ször)

A következő weboldalon részletes idézetek találhatóak Eusebius történetíró (i.sz. 263-339) írásaiból, ahol Krisztus küldési parancsát idézi. A leggyakoribb előfordulás a mádosik, amely nem tartalmazza a szentháromságra utaló formulát, hanem Jézus nevét (pontosabban: „az én nevemben”) hozza. Ez a használat megeggyezik az Írás többi kijelentéseivel (Apcs. 4:12, Fil. 2:10, Kol. 3:17, Ef. 5:20), hogy mind a tanítás, mind a bemerítés a Jézus nevében történt. (Apcs. 2:38, 3:6, 4:18, 5:40, 8:12, 8:16, 9:27-29, 25:26, 16:18, 19:5, 19:13, 21:13, II. Thess. 3:6, I. Ján. 3:23)"  Továbbá a Shem Tov héber Máté evangélium sem tartalmazza.

 

"6. Ez tehát hitünk rendjének szabálya, az építmény alapja és az, ami magatartásunkat szilárddá teszi:

     Az Isten az Atya, teremtetlen, (nem foglalja magába semmi), testetlen, láthatatlan; egy Isten, minden dolog teremtője; ez hitünk első pontja.

A második pont:
   Az Isten Beszéde, az Isten Fia, a Felkent Jahósua a mi urunk, aki megjelent a prófétáknak jövendölésük módja szerint, és az Atya tervének fokozata szerint: aki által minden létrejött; aki továbbá az idők végén, azért, hogy mindent önmagában összefoglaljon, emberré lett az emberek között, látható és tapintható, hogy megsemmisítse a halált és megmutassa az életet, és létrehozza az egység közösségét Isten és az ember között.

  És a harmadik pont:
   A szent szellem, általa prófétáltak a próféták, és az atyák megtanulták Isten dolgait, az igazakat az igazságosság útján vezette; és az idők végén pedig új módon áradt ki az emberiségre, hogy az embert az egész földön megújítsa Istennek. 

7. És ezen oknál fogva az újjászületés bemerítését ezen három pont által végezzük: Isten, az Atya, aki átadja nekünk az újjászületést Fián keresztül, a szent szellem által. Mert, akik magukban hordják Isten szellemét, azokat Ő a Szavához vezeti, aki a Fiú, és a Fiú bemutatja őket az Atyának (vö. AH V.); és az Atya nekik adja a romolhatatlanságot." - Iréneusz - Az apostoli igehirdetés feltárása

 

"II. Énok 29:3. ...az arkangyalok rendjéből egy kivált, csoportjával együtt, amely felügyelete alá tartozott. Neki támadt az a lehetetlen ötlete, hogy trónját magasabbra tegye, mint a felhők, melyek a föld felett vannak, és hogy egyenlővé váljon hatalmammal. 4. És kivetettem a magasságból, angyalaival együtt. És fel és alá repkedtek a levegőben, folyamatosan a feneketlen mélység felett." - (Részlet a 2 (Szláv) Énok könyvéből 29:3-4)

 

Bizonyíték Philo könyvében arra, hogy Alexandriában nem a megpillantásos módszerrel, hanem számítással határozták meg az újholdakat: "Az Újhold a holdhónap kezdete, amely egyik együttállástól a másikig tartó periódust jelenti, és amelynek hossza pontosan ki lett számítva a csillagászati iskolákban" ; "A harmadik [ünnep] az, amelyet az együttállás határoz meg, ez minden hónapban az újhold napján van."  (Judaeus Philo, The Special Laws, II, XXVI, 140, F.H. Colson, Harvard University Press, Cambridge MA, 1937)

 

"Egy isteni parancsot, mondás kell csak helyéből kimozdítani és mint a láncszemek egymást úgy vonták ez több tévelygéseket maguk után... nemcsak rómaiak és pápások önnön maguk között, hanem azután lutheránusok, kálvinistákkal, zwingliánusokkal többiekkel mely szörnyű hadakozásokat, veszekedéseket tettek és tesznek, nem egyébbnek látom aztokat, hanem hogy egyszer az örök Isten szent Törvényének világos, bizonyos útjáról leléptek, és ameddig egyenesen arra nem térnek nincsen egyéb mit cselekedjenek az veszekedésnél" - Pechi, Bibliafordítás 498., Árkosi kódex. MTAK Mikrofilmtár. A249/XI.6a-17a. - Pechi, Bibliafordítás 57-58., 153-154., 78., 154., 513-515.

„Amikor a nemzetek városai elhagyatottak lesznek, hogy ne lakjanak bennük, és így a házak emberek nélkül lesznek azokban, és a föld sivatagként hagyatik.” „Mert, íme,” mondja Ézsaiás, „JHVH napja eljön elmaradhatatlanul, teljes haraggal és dühvel, hogy pusztává tegye a föld városát, és a bűnösök gyökerét kitépje belőle.” És ismét ezt mondja: „Tűnjenek el (a bűnösök), hogy ne lássák Isten dicsőségét!” És amikor ezek a dolgok megtörténnek, azt mondja: „Isten elveti az embereket messze, és azok, akik megmaradnak sokasodni fognak a földön.” „És házakat építenek, és lakni fognak magukban: és szőlőskerteket ültetnek és esznek azokból magukban.” Mindezek és más szavak vitathatatlanul az igazak feltámadására utalva szólnak, amely az Antikrisztus eljövetele után következnek be, és uralma alatt (történik) minden nemzet pusztítása; amely [feltámadás idején] az igazak fognak uralkodni a földön, megnövekedett erővel az úr megjelenése által: és általa megszokják majd, hogy részt vegyenek az Isten, az Atya dicsőségében, és élvezni fogják a királyságban a szent angyalokkal való érintkezést és közösséget, és a szellemi lényekkel való egységet;" - Iréneusz Eretnekségek Ellen 5. Könyv - 26. fejezet 1.