"Az Isten elsõszülötte a Logosz, aki rangidõs az angyalok és arkangyalok között. Õneki számos neve van, hiszen nevezik õt a Kezdetnek, az Isten Nevének, az Isten Szavának, az Isten képmására lett Embernek, és az Õ-aki-Lát-nak, másszóval Izraelnek ..." - (Philo elsõ századi neves filozófus, mélyen vallásos farízeus zsidó, Péter apostol jó ismerõse, ha nem barátja. Charleswort's OT. Pseudepigrapha II. köt. 701. old.)
"A végsõ napokban ugyanis sok hamis próféta lesz, sok rontó, a juhok farkasokká válnak, a szeretet gyûlöletbe fordul át; amikor felgyülemlik a törvénytelenség és gyûlölni fogják egymást az emberek, s akkor fog megjelenni a világcsaló Isten fiaként, a föld a kezébe adatik és jeleket és csodákat mûvel, melyek a világ kezdete óta nem voltak. Az emberek világa ekkor tûzpróbára kerül, és sokan megbotránkoznak és elvesznek, akik azonban kitartanak hitükben, megmenekednek ama átkozottól. És ekkor tûnnek fel majd az igazság jelei; elõször az ég megnyílásának jele, másodszor a harsona hangja, s harmadszor a holtak feltámadása. Nem mindenki támad fel azonban, amint megmondatott: Eljön az Úr és vele összes szentjei. A világ akkor majd meglátja az Urat, amint eljön az ég felhõi fölött." (Didakké - részlet 16:3-8)
"A szent könyveinkbõl megtanultuk, hogy bizonyos angyalok miként buktak el a saját szabad akaratuk által, és hogy azoktól még náluknál is gonoszabb démoni fajzatok jöttek létre." - Tertulliánus ( i. sz. 197,) ANF 3.36
"Az Énok könyvét ma már úgy néz ki, hogy megtagadták a zsidók, pontosan ennél az oknál fogva -, mint ahogyan megtagadták csaknem mindegyikét a többi írásoknak is, amelyek Krisztusról beszélnek. Ez természetesen nem meglepõ: mármint, hogy nem fogadtak el némely Szentírásokat, amelyek beszélnek Arról, Akit õk nem fogadtak el. Mert õk még akkor sem fogadták el õt, amikor itt volt személyesen, és közöttük beszélt." - Tertulliánus (i.sz. 198) ANF 4.16
"Úr napja - goromba tudatlanság innét a vasárnapot költeni forralni s azt Úr napjának nevezni, kit a Szent Írásban sehul nem találunk ... [vasárnap] az elsõ az dolgos napok közül, kin ha nem dolgozol, ugy vétkezel a parancsolat ellen" - Bógáti Fazekas Miklós - Forrás: Dán Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon 42. oldal
"Mindazok, akik bármilyen módon megrontják az igazságot, és kárt okoznak az egyház tanításaiban, azok a szamáriai Simon Mágus utódai - Jézus Krisztus nevét valóban használják, de csak mint csalétket, miközben nagyrészt Simon hamisságait terjesztik - hallgatóságaik körében annak a nagy kígyónak a keserû és gonosz mérgét hirdetik, aki minden eretnekségek nagy szerzõje." - Ireneusz, Libros,Quinque Adversus Haereses. (Az eretnekek ellen).
"A Bibliát végigolvashatjuk a Teremtéstõl a Jelenésekig, és egyetlen olyan sort nem találunk benne, ami a vasárnap megszentesítését írja elõ. A Szentírás határozottan a szombatnap megtartására utasít, annak a napnak a tartására, amelyet mi [katolikusok] soha nem szentesítünk meg." - Cardinal Gibbons, Faith of Our Fathers. 111. old.
Peter Geiermann, C.S.S.R., The Converts Catechism of Catholic Doctrine (A katolikus hitre térõk katekizmusa) Harmadik kiadás:
1). kérdés: “Melyik nap a szabbath napja?”
Válasz: A szabbath az a szombati nap.
2.) kérdés: “Miért tartjuk hát a vasárnapot?”
Válasz: Azért tarjuk a vasárnapot a szombat helyett, mert a Katolikus Egyház a Laodíceai zsinaton határozatot hozott a szombatnapi pihenõ vasárnapra való áthelyezésére.
"Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségû férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és õrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelõ gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelõre az isteni bosszúnak adjuk át õket, de majd, amidõn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükrõl.” - Nagy Theodosius császár „cunctos populos” kezdetû ediktuma. I.sz. 380 - Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.
Idézet Luthertõl: „Szent Jakab levelét (…) nem gondolhatom apostoli írásnak a következõkért: Elõször, mert Szent Pál és minden más írás ellenében cselekedeteknek tulajdonítja a megigazulást, mondván, hogy Ábrahám is cselekedetei által igazult meg, mikoron fiát feláldozta. Szent Pál azonban azt tanítja (Róm 4,2-3), hogy Ábrahám a cselekedetek nélkül, egyedül a hit által igazult meg, mielõtt fiát feláldozta volna, ezt pedig be is bizonyítja (1Móz 15,6). (…) Ez a tévedés pedig bizonyítja, hogy Jakab nem az apostolok közül való. (…) Hanem Jakab nem tesz egyebet, mint a törvényhez és a cselekedetekhez terel, miközben mindent egymásra hajigál (…) A törvényt pedig a szabadság törvényének mondja, noha Szent Pál a szolgaság, a harag, a halál és a bõn törvényének mondotta azt. (…) Summa, azokat akarta inteni, akik a hitre hagyatkoznak, ám cselekedetekkel nem élnek, s mert e dologhoz lélekkel, értelemmel és szóval túlságosan gyenge volt, darabokra szaggatta az Írást, midõn Pál és mások írásaival szembeszegülve, a törvény beszédével akarta elvégezni, amit az apostolok a szeretet gyönyörûségében cselekedtek. Ezért nem számlálhatom ezt Bibliám valódi, legfõbb könyvei közé…” - Luthertõl: Elõszó Szent Jakab és Júdás leveleihez, 158-159. o.,) Ezt a véleményét Luther késõbb sem revideálta.
"Miután
sok mindenrõl beszélt, azt állítja [az
ebioniták szerinti evangélium], hogy: "Amikor a
nép megkeresztelkedett, Jézus is eljött, és
János megkeresztelte õt. Amikor feljött a
vízbõl, megnyíltak az egek, s látta a Szent
Szellemet galamb alakjában, ahogy alászállott
és belément. És hang (hallatszott) az
égbõl, amely ezt mondta: - "Te vagy az én
szeretett fiam, benned gyönyörködöm." - Majd
újra: "Ma szültelek téged." És
rögtön nagy fény világította be a
helyet. Amikor ezt látta - mondja -, János így
szólt hozzá: "Ki vagy te, Uram?" Majd megint hang
hallatszott az égbõl feléje: "Ez az én
szeretett fiam, akiben gyönyörködöm." És
akkor - mondja - János leborult elõtte, és ezt
mondta: "Kérlek, Uram, te keresztelj meg engem." Õ
azonban elhárította, mondván: "Hagyd, mert
így illõ, hogy beteljesedjék minden"" - (Epiphanius. Haer. 30, 13,7-8)
"Írva áll egy bizonyos evangéliumban, amelyet Héberek szerintinek neveznek (...): "Azt mondta neki - így olvasható - egy másik gazdag: Mester, mi jót tegyek, hogy éljek? Azt válaszolta neki (ti. Jézus): Ember, tedd a törvényt és a prófétákat. Õ így válaszolt: Megtettem. Mondotta neki: Menj, add el mindenedet amid csak van, oszd szét a szegények között, és jöjj, kövess engem! A gazdag azonban vakarni kezdte a fejét, és nem tetszett neki. Ezt mondta neki az Úr: Hogy mondhatod, megtettem a törvényt és a prófétákat? Hiszen meg van írva a törvényben: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat; és ímé, sok testvérednek, Ábrahám fiainak por lepi a ruháját, éhenhalnak, a te házad pedig teli van mindenféle jóval, de sehogyan sem jut abból semmi nekik. Azután megfordult és így szólt tanítványához, Simonhoz, aki ott ült mellette: Simon, Jóna fia, könnyebb a tevének átmennie a tû fokán, mint a gazdagnak bejutnia a mennyek országába" - Origenes, Comm. lat. in Mt 15,14 ad Mt 19,16-24
"És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?" - „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked énrólam?" - kérdezte vissza Jézus. - „Hát zsidó vagyok én talán? A Te néped és a fõpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél?" - hangzott Pilátus szava. - „Az én királyságom nem e-világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért, hogy ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én királyságom nincs itt." - felelte Jézus. - „Tehát, Te király vagy?" - kérdezte Pilátus. - „Te mondod, hogy király vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy mindenki hallja a hangomat, aki az igazságból való" felelte Jézus. „Mi az igazság?" - kérdezte Pilátus. - „Az Igazság az égbõl származik" felelte Jézus. - „A földön nincs igazság?" - kérdezte Pilátus. - Jézus felé: „Láthatod, hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot szólják azok által, akik a földön a hatalmat gyakorolják." - részlet Nikodémus evangéliumából III. 2.
"Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta õket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték õket. Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tõlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk." - Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyõket és az üstöket tegyék a tûzre. Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejérõl a bõrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük. Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tûzre, és süssék meg a serpenyõben. Míg a serpenyõbõl egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hõsiesen haljanak meg. Így beszéltek: "Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül." - Amikor az elsõ ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejérõl a bõrt, aztán megkérdezték tõle: "Hajlandó vagy enni, még mielõtt ízenként szétszednénk a tested?" - De õ atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" - Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat. Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevõ! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az õ törvényeiért halunk meg.".... - Részlet a Makkabeusok II. könyvébõl 7:1-9
"És az a bizonyos pontuszi Markion, aki még ma is tanítja követõinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtõnél nagyobb Istent, a démonoktól megszállottan a legkülönfélébb népek közül sokakat káromlásba visz, hogy tagadják meg a mindenség teremtõ Istenét, és ismerjenek el egy másik, nála nagyobb és hatalmasabb dolgokat mûvelõ Istent. Ezeket mind, akik tanítványaik, kereszténynek nevezik éppúgy, mint a filozófusok között is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a filozófia elnevezéssel jelölik. (Jusztinosz: I. Apologetika 26,5-6, Markion 144 után érkezett Rómába, majd kiközösítése után saját egyházat szervezett, amelynek jelentõs hatása volt és sokáig fenn is maradt.)
"És ugyanez a Polikarposz, amikor Markion egyszer eljött hozzá, hogy lássa és azt mondta neki: "Felismersz?", így válaszolt neki: "Fölismerlek, fölismerem a Sátán elsõszülöttét!" (Euszebiosz: Egyháztörténet IV. 14,7)
"Az
alábbiakban kerül közlésre az I.Timóteus
3:16-4:3 szövege a "Codex A" - ból, ahogyan a British
Múzeum által 1879-ben kiadott fotókkal
illusztrált másolat kötetében
található. Különösen érdekes az itt
olvasható 3:16, ahol azt lehet látni, hogy a
kéziratban "ΘC" olvasható: "Isten megjelent hústesben",
utánozva a szokásos "ΘC"
rövidítést a "ΘEOC" értelmében,
egy plusz vonást használva a rövidítés
jelzésére. Mindazonáltal, a szövegkritikusok
úgy vélik, hogy a tinta a "Θ" középen,
és a tollvonás felette egy szerkesztõ által
lett hozzáadva a modern idõkben. Ennek a hitnek oka a
tinta színe, és az a tény, hogy egy pont
került az "Θ"-ba egy vonal helyett. Tregelles azt
írja: "A tinta, amellyel ezt végrehajtották
elég modern és fekete ahhoz, hogy kijelenthessük, ez
egy újabb keletû betoldás. (An Account of the Printed Text of the Greek New Testament,
London, 1854) Ezek nélkül a jelölések
(javítások) nélkül a kéziratban
eredetileg "ΟC" szerepel: "Aki megnyilvánult testben". (Forrás: http://www.bible-researcher.com/alexandrinus4.html ) Ez a weboldal hasonló szövegeltérésekre mutat rá.
"Eusebius egyháztörténet író írásait vizsgálva megállapítható, hogy a Mát 28:19 – ben elõforduló krisztusi parancsot háromféle változatban idézi az akkor közkézen lévõ kéziratokból:
-
Elsõ forma: „menjetek, tegyetek
tanítvánnyá minden népeket” (7-szer
fordul elõ)
- Második forma: „menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népeket az én nevemben” (17-szer fordul elõ)
- Harmadik formula: A tradicionális, vagyis a Textus Receptus (5-ször)
A következõ weboldalon részletes idézetek találhatóak Eusebius történetíró (i.sz. 263-339) írásaiból, ahol Krisztus küldési parancsát idézi. A leggyakoribb elõfordulás a mádosik, amely nem tartalmazza a szentháromságra utaló formulát, hanem Jézus nevét (pontosabban: „az én nevemben”) hozza. Ez a használat megeggyezik az Írás többi kijelentéseivel (Apcs. 4:12, Fil. 2:10, Kol. 3:17, Ef. 5:20), hogy mind a tanítás, mind a bemerítés a Jézus nevében történt. (Apcs. 2:38, 3:6, 4:18, 5:40, 8:12, 8:16, 9:27-29, 25:26, 16:18, 19:5, 19:13, 21:13, II. Thess. 3:6, I. Ján. 3:23)" Továbbá a Shem Tov héber Máté evangélium sem tartalmazza.
"6. Ez tehát hitünk rendjének szabálya, az építmény alapja és az, ami magatartásunkat szilárddá teszi:
Az Isten az Atya, teremtetlen, (nem foglalja magába semmi), testetlen, láthatatlan; egy Isten, minden dolog teremtõje; ez hitünk elsõ pontja.
A második pont:
Az Isten Beszéde, az Isten Fia, a Felkent
Jahósua a mi urunk, aki megjelent a
prófétáknak jövendölésük
módja szerint, és az Atya tervének fokozata
szerint: aki által minden létrejött; aki
továbbá az idõk végén, azért,
hogy mindent önmagában összefoglaljon, emberré
lett az emberek között, látható és
tapintható, hogy megsemmisítse a halált és
megmutassa az életet, és létrehozza az
egység közösségét Isten és az
ember között.
És a harmadik pont:
A szent szellem, általa prófétáltak a
próféták, és az atyák
megtanulták Isten dolgait, az igazakat az
igazságosság útján vezette; és az
idõk végén pedig új módon
áradt ki az emberiségre, hogy az embert az egész
földön megújítsa Istennek.
7. És ezen oknál fogva az újjászületés bemerítését ezen három pont által végezzük: Isten, az Atya, aki átadja nekünk az újjászületést Fián keresztül, a szent szellem által. Mert, akik magukban hordják Isten szellemét, azokat Õ a Szavához vezeti, aki a Fiú, és a Fiú bemutatja õket az Atyának (vö. AH V.); és az Atya nekik adja a romolhatatlanságot." - Iréneusz - Az apostoli igehirdetés feltárása
"II. Énok 29:3. ...az
arkangyalok rendjébõl egy kivált,
csoportjával együtt, amely felügyelete alá
tartozott. Neki támadt az a lehetetlen ötlete, hogy
trónját magasabbra tegye, mint a felhõk, melyek a
föld felett vannak, és hogy egyenlõvé
váljon hatalmammal. 4. És
kivetettem a magasságból, angyalaival együtt.
És fel és alá repkedtek a levegõben,
folyamatosan a feneketlen mélység felett." - (Részlet a 2 (Szláv) Énok könyvébõl 29:3-4)
Bizonyíték Philo könyvében arra, hogy Alexandriában nem a megpillantásos módszerrel, hanem számítással határozták meg az újholdakat: "Az Újhold a holdhónap kezdete, amely egyik együttállástól a másikig tartó periódust jelenti, és amelynek hossza pontosan ki lett számítva a csillagászati iskolákban" ; "A harmadik [ünnep] az, amelyet az együttállás határoz meg, ez minden hónapban az újhold napján van." (Judaeus Philo, The Special Laws, II, XXVI, 140, F.H. Colson, Harvard University Press, Cambridge MA, 1937)
"Egy isteni parancsot, mondás kell csak helyébõl kimozdítani és mint a láncszemek egymást úgy vonták ez több tévelygéseket maguk után... nemcsak rómaiak és pápások önnön maguk között, hanem azután lutheránusok, kálvinistákkal, zwingliánusokkal többiekkel mely szörnyû hadakozásokat, veszekedéseket tettek és tesznek, nem egyébbnek látom aztokat, hanem hogy egyszer az örök Isten szent Törvényének világos, bizonyos útjáról leléptek, és ameddig egyenesen arra nem térnek nincsen egyéb mit cselekedjenek az veszekedésnél" - Pechi, Bibliafordítás 498., Árkosi kódex. MTAK Mikrofilmtár. A249/XI.6a-17a. - Pechi, Bibliafordítás 57-58., 153-154., 78., 154., 513-515.
„Amikor
a nemzetek városai elhagyatottak lesznek, hogy ne lakjanak
bennük, és így a házak emberek
nélkül lesznek azokban, és a föld
sivatagként hagyatik.” „Mert, íme,” mondja Ézsaiás,
„JHVH napja eljön elmaradhatatlanul, teljes haraggal
és dühvel, hogy pusztává tegye a föld
városát, és a bûnösök
gyökerét kitépje belõle.” És ismét ezt mondja: „Tûnjenek el (a bûnösök), hogy ne lássák Isten dicsõségét!” És amikor ezek a dolgok megtörténnek, azt mondja: „Isten
elveti az embereket messze, és azok, akik megmaradnak sokasodni
fognak a földön.” „És házakat
építenek, és lakni fognak magukban: és
szõlõskerteket ültetnek és esznek
azokból magukban.” Mindezek és más
szavak vitathatatlanul az igazak feltámadására
utalva szólnak, amely az Antikrisztus eljövetele
után következnek be, és uralma alatt
(történik) minden nemzet pusztítása; amely
[feltámadás idején] az igazak fognak uralkodni a
földön, megnövekedett erõvel az úr
megjelenése által: és általa
megszokják majd, hogy részt vegyenek az Isten, az Atya
dicsõségében, és élvezni
fogják a királyságban a szent angyalokkal
való érintkezést és
közösséget, és a szellemi lényekkel
való egységet;" - Iréneusz Eretnekségek Ellen 5. Könyv - 26. fejezet 1.
"25. 4. Az úr is beszélt, mint elkövetkezõkrõl azoknak, akik nem hittek benne: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem: amikor más fog jönni saját nevében, õt be fogjátok fogadni.” (Ján. 5:43) - az Antikrisztust hívta ezzel "más”-nak, mert idegen az Úrtól. Ez az igazságtalan bíró is, akit az úr említett, mint „aki nem félt Istent, sem emberrel nem törõdött” (Luk. 18:2-6) akihez az özvegyasszony menekült az õ Isten feledésében, - azaz a földi Jeruzsálem - hogy álljon bosszút ellenségén. Amit meg is tesz majd királysága idején: áthelyezi majd királyságát ebbe [a városba], és Isten templomába fog ülni, tévedésbe viszi azokat, akik imádják õt, mintha Messiás (Krisztus) volna. Ebbõl az okból szólt ismét így Dániel: „És õ elhagyja a szent helyet; és bûn került az áldozat helyébe, és az igazságosság elvétetett a földön, és tevékeny volt és szerencsésen haladt.” (Dán. 8:11-12 - LXX alapján) - Iréneusz Eretnekségek Ellen 5. Könyv - 25. fejezet 4.
"XV. 1. Ha már megértettük, hogy mit is jelent az „ima”, soha többé ne imádkozzunk semmiféle teremtényhez, még Krisztushoz sem, egyedül a mindenség Istenéhez és Atyjához, akihez Üdvözítőnk maga is imádkozott, mint már kifejtettük, s amire minket is tanított. Amikor ugyanis kérték, hogy „Taníts meg bennünket imádkozni!” (Lk. 11:11), ő nem saját magához, hanem az Atyához szóló imát mutatott nekik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” stb. (Mt. 6.9). - Vanyó László: Órigenész – Az imádságról és vértanúságról 79-83. o.