CoG

 

A III. Templom

 

Az utóbbi években egyre gyakrabban tűnnek fel a III. „zsidó templom” felépítésével kapcsolatos szenzációs és meglehetősen apokaliptikus töltetű hírek, ahol a főcímek vastagbetűvel hirdetik: „A zsidók készen állnak a III. templom felépítésére!” Ezeknek a cikkeknek nélkülözhetetlen elemei még a következők: „Előkészületben vannak a templomi szertartások eszközei; végzik a leviták DNS azonosítását; és képzik a papokat a templomi szolgálatok elvégzésére.” És végül: „Újra tenyésztik a vörös üszőket”! Tény, hogy legalább két olyan befolyásos szervezet működik, amelyeknek célja ennek a zsidó templomnak a mihamarabbi felépítése, s ezen céljukat támogatja Izrael kormányzata és a Knesszet tagjainak nagy része is. Az apokaliptikus lázban égő keresztény „prófécia szakértők” ugyancsak hozzáfűzik a maguk felekezeti értelmezését tükröző nézeteiket: „Ennek a templomnak a felépülésével megvalósul az antikrisztus eljövetelének és a pusztító utálatosság felállításának a feltétele.” Nem csoda hát, hogy korunk világvége hangulatában egyre többen várják ennek a templomnak a felépítését, különösen a neo-protestáns, illetve a „keresztény cionista” körökben, akik egyébként a zsidók mellett a legelkötelezettebb támogatói a felépítendő templom ügyének. Vannak azonban keresztény felekezetek, amelyek sokkal óvatosabban kezelik ezt a kérdés, hiszen a Szentírás próféciáinak korrekt értelmezése szerint a III. templom csak a Messiás eljövetele után épül majd fel. Mindazok, akik csupán egy fizikai épületben gondolkodnak, láthatóan nem fogják fel annak az óriási jelentőségét, hogy világunkban a II. fizikai templom lerombolását követően, és a III. fizikai templom felépítése előtt az Isten egyháza funkcionál az Isten templomaként! A fizikai templom a szellemi épületnek csupán az anyagi világba való ideiglenes kivetítése volt. Mi hát az igazság? Lesz-e próféciai jelentősége annak a templomnak, amit esetleg a zsidók felépítenek, ha felépítenek egyáltalán? Esetleg a III. templomot az antikrisztus építteti meg, hogy igazolja messiási kilétét, és hogy sokakat megtévesszen vele? Kevés olyan bibliai témakör létezik, ami jobban megkívánja a tisztánlátást, mint ezek a kérdések. Ebben az írásban egyebek mellett rávilágítunk arra a rendkívüli módon elhanyagolt tényre is, hogy a fizikai mellett létezik egy annál messze fontosabb, szellemi templom, ami az Isten egyháza.


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2015, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


Az Isten temploma

I.sz. 70-ben a rómaiak lerombolták a II. templomot, és az azóta eltelt csaknem kétezer esztendő folyamán az ortodox judaizmus képviselői naponta imádkoznak a III. templom felépítéséért. Ennek a vágynak a megvalósulása sosem volt közelebb, mint manapság. Az elmúlt évtizedekben több szervezet is létrejött, amelyek a templom felépítését tűzték ki célul. A két legismertebb ilyen szervezet az 1987 óta működő Templom Intézet (The Temple Institute), a másik pedig a néhány évvel később létrehozott Templomhegy Hűségesei (Temple Mount Faithful) nevet viseli. A két csoport és a mögéjük tömörülő vallásos zsidók (valamint keresztény támogatóik) úgy érzik, hogy az ő küldetésük a III. zsidó templom felépítése.

Való igaz, Isten szavának a Szentírásban adott kinyilatkozása szerint a III. fizikai templom fel fog épülni. (Ézs. 1:2-3; Ezék. 37:26-28; 40-48; Dán. 9:27; Mik. 4:1-2; Hag. 2:7-9; Zak 6:12-15; 14:20). A kérdés csupán az, hogy az idevonatkozó bibliai próféciák fényében mikor és kik által épül, épülhet majd fel ez a templom? Mindenekelőtt azonban kezdjük az első és második templom történetének rövid bemutatásával.

Az I. templom története röviden

Az egész hegy területe, ahol Salamon felépíttette a templomot, korábban apjának, Dávidnak a tulajdonába került, aki először egy egyszerű cséplőszérűként szolgáló területet vett meg 50 ezüst sékelért, hogy ott oltárt építsen és áldozatot mutasson be Istennek Izrael bűneiért (2Sám. 24:18-25). Valamivel később pedig az egész hegyet megvásárolta 500 aranysékelért (1Krón. 21:5), hogy ott épüljön majd fel a templom. A Dávid által megvásárolt birtoknak már akkor is sokatmondó történelme volt. A hely Mória hegyével asszociálható, ahová Ábrahám áldozatul vitte fel fiát, Izsákot (1Móz.22:14). A hegy egy korábbi neve Hermon (5Móz. 4:48) volt, s ezen a helyen ereszkedtek alá a Vigyázó angyalok, akik az emberek leányaival paráználkodtak (Énok. 6:1-7; 1Móz. 6:1-4) az özönvíz előtt. Ezt a helyet nevezték el Sion hegyének, mely elnevezés aztán Izrael egészére, majd pedig az egyházra is kiterjedt (1 Makk. 4:37,60; 5:54; 6:48,62; 7:33; 10:11; 14:27; Héb. 12:22; Jel. 14:1).

A templomot maga Dávid szerette volna felépíteni, ám Isten ezt nem engedélyezte neki, mivel sok vér tapadt a kezéhez. Viszont ígéretet kapott arra, hogy helyette majd fia, Salamon lesz a templom megépítője.

1Krónika 22:7-10 7 Dávid ezt mondta Salamonnak, „Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének, 8 de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre. 9 Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, 10 ő építsen házat a nevemnek. (vö. I.Kir. 8:1-21)

Habár Dávid alapjában véve „az Isten szíve szerint való ember volt” (1Sám. 13:14), a bűnei és véres háborúi miatt Isten mégis megtagadta tőle azt a privilégiumot, hogy ő építse meg a templomot. Ezt azért is nagyon fontos kihangsúlyozni, mert nyilvánvalóvá teszi a következő tényt: Maga Isten szabja meg azt, hogy az adott karakterű ember, vagy emberek mit tehetnek meg és mit nem az Ő szolgálatában! Emellett, Isten békét és megfelelő körülményeket biztosított ahhoz, hogy a templom felépülhessen. E két fontos pontra a későbbiekben még visszatérünk.

A dicsőséges I. templom az i.e. X. században készült el. Salamon hatalmas anyagi forrásokat használt fel az épület felhúzásához, ami hét éven át tartott (1Kir. 6:38). Az elkészült templom annyira impozáns épület volt, hogy az akkori világ egy csodájának számíthatjuk. A téglalap alapú épület hossza kb. 55 méter, szélessége pedig kb. 25 méter (vö. 2Krón. 3:3-4) volt. Legmagasabb pontja csaknem elérte a 64 métert, vagyis kb. 20 emeletnyi magasságot. A templom egyik legfőbb célja az volt, hogy állandó helyet adjon a szövetség ládájának, amelyben egyebek mellett a Mózesnek átadott, a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat is elhelyezték. A leviták ebben a templomban végezték el a szövetségben meghatározott papi szolgálatokat, és itt mutatták be az előírt áldozatokat is. Ez a templom aztán nagyjából négyszáz éven át szolgált Izrael vallási életének központjaként, mígnem a babiloniak lerombolták i.e. 586-ban. Habár a templomról az a meggyőződés él az emberekben, hogy Isten ott lakott, a valóságban a meg- és felfoghatatlan Istennek csupán egyféle kisugárzása volt jelen ebben a kőépületben, amit a héberek „kavod”-nak neveztek. Amikor Salamon felajánlotta az elkészült templomot, a következő szavakkal kezdte:

I. Királyok 8:27 De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!

Salamon igazságosan és békében uralta Izraelt, de öreg korára elhajlott a szíve az Úrtól, nem kis részben amiatt, hogy számtalan pogány felesége negatív hatással volt rá (1Kir. 11:4). És ezzel kezdetét is vette Izrael hanyatlásának folyamata. Mivel Salamon engedékeny volt a bálványimádat tekintetében, uralkodása után Isten kettészakította az addig egységes nemzetet (1Kir. 11:11-13). Röviddel azután, hogy a nemzet két külön királysággá vált, az északi királyságot kitevő tíz törzs a bálványimádat bűnébe esett. Elvetették Isten szombatjainak és ünnepeinek megtartását, aranyborjúknak szolgálva. A következő kétszáz évben egyre távolabb kerültek Istentől, aki e hosszútűrés után i.e. 721-ben az asszírok fogságába vetette Izraelt. A tíz törzs soha nem tért vissza a fogságból, őket a mai napig az „elveszett tíz törzsként” tartják számon. A déli királyság, vagy Júda háza, ha valamivel később is, de ugyancsak eltért a szövetségtől, megszegve Isten parancsolatait és ünnepeit. Több, próféták általi figyelmeztetés után Isten a babiloniak kezébe adta Júdát, akik a templomot is lerombolták i.e. 586-ban. A babiloni fogságot és az I., majd a II. templom lerombolását a zsidók történelmük legnagyobb tragédiái közé sorolják a mai napig, ám ezeknek a tragédiának ők maguk voltak az okozói.

A legtöbb embernek elkerüli a figyelmét egy rendkívül fontos tényező: A templom felépítésének privilégiumát Salamonnak adta meg Isten, de az Izrael egészének megadatott templomimádat komoly feltételekhez volt kötve. Így hát, amikor az I. templom lerombolásáról beszélünk, akkor semmiképpen nem hagyhatjuk ki a képből a templom elpusztításának okait. Ezt az okot pedig NEM a hódító erők esetleges gonosz szándékaiban kell keresni, azok csupán Isten eszközei voltak. A valódi és egyedüli ok Izrael fiainak hűtlensége volt. A templom az istenimádat székhelyeként szolgált, ám az istenimádat egy megtartott szövetség keretein belül kellett, hogy működjön. Izrael e szövetségen belüli felelőssége az volt, hogy az Isten törvénye szerint kellett élniük. Amikor a nép megszegte Isten törvényét és parancsolatait, azzal felbontották a szövetséget. A szövetség ilyen módon való megrontása után pedig Isten nem tűrte meg azt, hogy üres rítusokban és képmutató külsőséges formalitásokkal „imádják” őt a templomban, mintha mi sem történt volna. A szövetség megszegőitől megvonta ezt a privilégiumot, a templomot elpusztíttatta, s végrehajtotta rajtuk azt a büntetést, ami a szövetség megszegéséért jár, ami pedig az alábbiakat foglalta magában:

3Mózes 26:14-20, 25-34 14 Ha azonban nem hallgattok rám, és nem teszitek meg minden parancsomat, 15 ha megvetitek törvényeimet és semmibe sem veszitek rendeleteimet, s nem teszitek meg azt, amit meghagytam, és megszegitek szövetségemet, 16 akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést. 17 Ellenetek fordítom arcomat, és elhullotok ellenségeitek előtt, azok alá kerültök, akik gyűlölnek titeket, s futni fogtok, noha senki sem kerget titeket. 18 Ha pedig még így sem engedelmeskedtek nekem, akkor hétszeresen fenyítlek meg titeket bűneitekért, 19 s megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, földeteket pedig mint az érc. 20 Hiába emésztődik erőtök, nem hoz termést a föld, s nem adnak gyümölcsöt a fák. ... 25 Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök, 26 mert eltöröm kenyérsütő bototokat, úgyhogy tíz asszony süt egy kemencében kenyeret, mértékre adják azt, és jóllakásig nem ehettek. 27 Ha pedig még ezek után sem hallgattok rám, hanem továbbra is ellenemre jártok, 28 akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért, 29 úgyhogy fiaitok és lányaitok húsát eszitek. 30 Lerontom magaslataitokat, összetöröm bálványszobraitokat. Bálványaitok romjai közé hullotok, s megutál titeket a lelkem 31 annyira, hogy sivataggá teszem városaitokat, elpusztítom szentélyeiteket, s nem fogadom el többé a kedves illatot. 32 Úgy elpusztítom földeteket, hogy álmélkodni fognak rajta ellenségeitek, amikor lakosaivá lesznek. 33 Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, kivonom a kardot a hátatok mögött, pusztasággá válik földetek, és romokká lesznek városaitok. 34 Akkor kedvére megtartja majd a föld a maga szombatjait, pusztaságának egész ideje alatt – amikor ti 35 ellenséges földön lesztek –, szombatot tart, s nyugodni fog pusztasága szombatjain, mivel nem nyugodott szombatjaitokon, amikor ti rajta laktatok.

43 Az [a föld] ugyanis , mivel elhagyták [a rabság miatt], megtartotta szombatjait, mivel eltávoztak belőle, üresen maradt. De nekik le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet.

A fenti sorokban ismételten nagy hangsúly van fektetve arra, hogy mi eredményezte a nemzeti fogságot és vele a templom lerombolását. Az egyik legfőbb ok a jubileumi rendszer, illetve a szombatok és a szombatévek, vagyis a föld hetedévenkénti pihentetését előíró törvényeknek (2Móz. 10:11; 3Móz. 25:2-7, 18-22) a megszegése volt. Még az adott büntetést is a megszegett szombatévek száma alapján rótta ki Isten!

Ezékiel 4:4-7  4 Aztán feküdj a baloldaladra, és helyezd rá Izrael házának gonoszságait, a napok száma szerint, amelyeken át rajta fekszel; és vedd magadra gonoszságaikat. 5 Én pedig rád teszem gonoszságuk éveit a napok száma szerint, háromszázkilencven napot, hogy Izrael házának gonoszságát hordozd. 6 S miután betöltötted ezeket, feküdj a jobb oldaladra, és vedd magadra Júda házának gonoszságát negyven napon át; egy napot egy esztendő helyett, egy napot, mondom, egy esztendő helyett teszek rád. 7 Te pedig fordítsd tekintetedet Jeruzsálem megszállására, és kinyújtott karral prófétálj ellene.

Ezékielnek 390 napon át a baloldalán kellett feküdnie Izrael gonoszsága miatt, majd 40 napon át a jobboldalán Júda gonoszságaiért, vagyis, egy napot minden évért. Izrael és Júda együttesen 430 éven át (390 + 40 = 430) szegték meg a jubileumi rendszer egészét, illetve az annak részeként szolgáló szombatéveket is, annak ellenére, hogy Isten ezeket szentnek minősítette. Ez azt jelenti, hogy nyolc teljes Jubileum és részlegesen a kilencedik ideje alatt, az izraeliták nem pihentették a földet, ami azt jelenti, hogy 70 szombatévet rontottak meg, ahogy azt az alábbi táblázat is mutatja:

A 70 megszegett szombatév

Jubileumi ciklus     

 A ciklus éveinek száma

  Az évek száma

  A ciklusok szombatévei 

 Szombatévek  száma

8 egész

   49

 392

 1,7,14,21,28,35,42,49

8 x 8 = 64

1 részleges

   38

 38

   1,7,14,21,28,35

1 x 6 = 6

   

 összes: 430

 

összes: 70

A jubileumi törvényt 430 éven át megszegték, emiatt a föld nem pihenhetett 70 szombatéven át, így ennek a számnak megfelelően rótta ki Isten a büntetést (Jer. 25:8-12), a babiloni fogság idejét, megadva a földnek az elmulasztott 70 év pihenést:

2Kronikák 36:15-21 15 Az Úr, atyáik Istene elküldte ugyan hozzájuk követeit, s a reggeli felkeléstől állandóan figyelmeztette őket, mert kímélni akarta népét s a maga lakóhelyét. 16 De ők kigúnyolták Isten követeit, fel sem vették szavait, s kinevették prófétáit. Úgyhogy az Úr haragja végül is felgerjedt népe ellen és nem volt többé számukra mentség. 17 Rájuk hozta ugyanis a kaldeusok királyát és kardélre hányatta az ifjaikat szentélyük házában. Nem könyörült meg ifjún, hajadonon, vénen avagy aggastyánon, hanem mindenkit a kezébe adott. 18 Az Úr házának valamennyi edényét, a nagyokat és kicsiket egyaránt, valamint a templom, a király s a főemberek kincseit elvitette Babilonba. 19 Az ellenség felgyújtotta az Isten házát, lerombolta Jeruzsálem falát, minden tornyát felégette és elpusztította minden drágaságát. 20 Aki megmenekült a kardtól, azt Babilonba hurcolták. Ott szolgája lett a királynak és fiainak, amíg uralomra nem jutott a perzsák királya, 21 hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott Jeremiás ajka által: ha a föld nem ünnepli meg szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt szombatot tart, amíg el le nem telik a hetven esztendő.

A hetven év elteltével Isten hazavezette népének egy kis részét, engedélyezve nekik azt, hogy felépítsék a II. templomot.

A II. templom története

A II. templomperiódust két időszakra oszthatjuk, a korai és a kései periódusokra. A fogság idején olyan folyamatok indultak el, amelyek megváltoztatták a zsidók vallási életének arculatát. A babiloni fogság óriási hatással volt a zsidóságra, ami kihatott úgy a kultúrális, mint a vallási élet területeire is. Ekkor került használatba az arámi nyelv és betűtípus is, először csak a héber mellett, majd egyre inkább kiszorítva azt. A nép vallásosabb elemei a maguk módján megőrizték és tovább gyakorolták izraelita vallási szokásaikat, de egyre inkább ki is egészítették azokat bizonyos babiloni elemekkel. Ennek példái a hónapok héber sorszámainak babiloni nevekre való lecserélése, valamint a peszah-ünnepi szédertál, amire babiloni hatásra ekkor került fel a főttojás, egy mai napig megőrzött szokásként (a keresztények husvéti tojása szintén babiloni eredetű). Ugyancsak Babilonban kezdték meg az imáházak használatát, ahol közös imákra, illetve tanulmányozásra és „istentiszteletre” gyűltek egybe. A fogság alatt ezeket a helységeket beit knesst-nek nevezték, majd később a görög periódusban már a ma is ismert zsinagógának. Az izraelita vallás folyamatosan új arculatot kapott, állandóan formálódott, amit a babiloni fogságtól kezdve nevezhetünk judaizmusnak, s ami már nem teljesen azonos a Mózesnek átadott vallásrenddel. 

Természetesen Isten a fogság alatt is megőrzött egy igaz maradékot, mint pl. Dánielt és társait, akik továbbra is az Általa meghatározott módon imádták Őt. A fogság ideje alatt a perzsák legyőzték Babilont, amivel a zsidók perzsa uralom alá kerültek. Círusz perzsa király i.e. 538-ban engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek Judeába, így két hullámban, Ezsdrás és Nehemiás vezetése alatt, 42.360 zsidó (Júda és Benjámin törzséből valók, valamint ároniták) haza is tért (Neh. 7:66). A zsidóság messze nagy többsége azonban a perzsa uralom allatt álló Babilóniában maradt, habár szoros vallási kapcsolatot ápoltak a judeai zsidósággal. 

Az Ezsdrás és Nehemiás alatt visszatért zsidók csak nagy nehézségek árán voltak képesek megépíteni az isteni rend helyreállítását jelentő templomot. A II. Templom i.e. 515-ben készült el. A hazatért zsidók azonban a perzsa birodalom egy tartományába tértek vissza, nem pedig egy önálló és független Judeába, s így még a templom is csak egy idegen hatalom felügyelete alatt épülhetett meg. Círusz nem engedélyezte a zsidó monarchia helyreállítását, így a civil irányítás hiánya egy vákumot képzett. Mivel a papság volt az egyetlen olyan intézmény, amit a zsidók a maguk hatalmi vezetőinek mondhattak, így ők léptek e vákumba. Viszont azáltal, hogy a vallási és a civil vezetés szerepét is a papság töltötte be, a papok rövid időn belül egyféle hatalmi kaszttá váltak. Ők és a velük szövetségben álló arisztokrácia aztán a szaduceusok pártjaként vált ismertté. Ezt az elitet azonban sokan – és hagyjuk meg, joggal – egy hatalmi érdekkörnek tekintették.

Ennek ellensúlyozásaként aztán olyan vallási „iskolák” jelentek meg, amelyek alternatív módon értelmezték a judaizmust, s ezeknek a megjelenése megfosztotta a papságot az egyeduralomtól. A templom nem volt többé az egyedüli vallási intézmény. Az új iskolák vagy irányzatok jellemzője volt az, hogy a templomimádat mellett továbbra is folytatták a babiloni fogságban kialakult szokást, vagyis a zsinagógai tóratanulmányozást és imát. A törvényben előírt templomi szertartásokat továbbra is a levita papok vezették, a zsinagógákban azonban már a „bölcsek”, illetve „írástudók” irányították a Tóra tanulmányozását, és tanították annak értelmezését. A zsinagóga ezáltal egy bevett és elismert vallási intézménnyé lett, ahol hétfőn, csütörtökön és a szombatokon gyűltek egybe. A templomot tiszteletben tartották, ám a bölcsek, akiket aztán farizeusoknak neveztek, gyakorlatilag kisajátították a Tóra értelmezésének előjogát. A farizeusok ugyanis azt hirdették magukról, hogy ők a prófétaság szellemében működnek, s így prófétai hatalommal rendelkeznek, ami meghaladja a papokét. Nem csoda, hogy hamarosan a vallási kérdéseket eldöntő bírákként ültek be Mózes székébe. Az pontosan nyomon követhető, hogy a farizeusok miként sajátították ki maguknak a vallási élet irányítását a két testamentum közötti időben, de most itt nem részletezzük. Ez a folyamat eredményezte a Talmudot, ami nem más, mint az önjelölt farizeusi, majd a rabbinikus zsidóság önigazoló „szentírása”. A talmudi Baba Bathra 12a részében pl. a következő áll: "A prófétaság elvétetett a prófétáktól, és a bölcseknek [farizeusoknak] adatott." Továbbá: "És ezektől már nem vétetett el."

Istennek továbbra is maradtak igaz és hű követői, akik az Ezsdrás és Nehemiás által helyreállított vallásrendet követték, az igazság tekintetében azonban jelentősen megosztottá vált a nemzet. A nép egy része már nem is igazán kívánt visszatérni egy abszolút teokratikus rend alá, látjuk is, hogy a helyreállítást követően azonnal felütötte fejét az a törvényszegés, amiért eleve fogságba kellett menniük:

Nehemiás 13:15-18 15 Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni. 16 Letelepedtek oda tírusziak is, akik halat meg mindenféle árucikket hoztak és azt Júda fiainak Jeruzsálemben szombatonként árusítgatták. 17 Erre megszidtam Júda előkelőit és azt mondtam nekik: »Micsoda gonoszság ez, amit itt műveltek, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját! 18 Nemde ezt tették atyáink is, és Istenünk ezért zúdította ránk és erre a városra ezt a sokféle bajt? Ti pedig még növelitek a haragot Izrael ellen azáltal, hogy megszegitek a szombatot.«

Mindent összevetve a II. templom dicsősége messze alulmúlta az I. templomét. A babiloni ostromot követően elveszített szövetség ládája sem volt már jelen a szentélyben. Sem a Szentírásban, sem pedig a kánonon kívüli zsidó irodalomban nem találni utalásokat arra, hogy az Isten dicsősége, vagy kisugárzása betöltötte volna ezt a templomot is úgy, mint ahogyan az elsőt (1Kir. 8:10-11; 2Krón. 5:13-14, 7:13), vagy akár a korábbi a sátorszentélyt (2Móz. 40:34-35). Bizonyos zsidó források éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak. A korai zsidó hagyományok szerint öt olyan dolog volt az első templomban, ami hiányzott a másodikból: „Ez az az öt dolog, ami az első templomban még megvolt, de a másodikban már nem: A Szövetség ládája a fedéllel és az angyalokkal [két kérubbal], a mennyei tűz, az isteni jelenlét, az isteni inspiráció, és az Urim és a Tummim.”  (Yoma 21b; 22b, Jeruzsálemi Talmud Makkot 2:6). A Bölcsek emiatt azt tartották, hogy a II. templommal nem történt meg a végleges helyreállítás, és azt arra az eszkatológiai periódusra teszik, amikor majd ’minden helyreállíttatik’ (Tosefta Yom Tov; vö. Ap.Csel. 3:21). Ez a helyreállítás valójában eljött a II. templom alatt, ám oly módon teljesedett be, ahogy azt a zsidók nem voltak képesek befogadni (vö. Jn. 1:14 és lásd az írás II. részét). Ami a fizikai templomot illeti, Isten dicsősége csak a millenniumi, vagyis a III. templomba fog majd visszatérni (Ez. 43:4).

Nagy Sándor hódításait követően egy új korszak vette kezdetét, a hellenisztikus időszak (i.e. 323-31). A papok és a „bölcsek” közötti viszály ebben a periódusban éleződött ki igazán, mi több, a nemzet politikailag is megosztottá vált. A pro-hellenisztikus zsidó frakciók erőteljes hellenizálást folytattak. Céljuk az volt, hogy a zsidó nép elhagyja a Tóra utasításait és felhagyjon a velejáró vallásos életmóddal, s helyette vegye fel azt a modern kozmopolita életmódot, amit a hellenizmus képviselt.

A kései II. templomperiódus (i.e. 200-i.sz. 70) ennek a belső viszálynak az éveiben vette kezdetét. A Makkabeusok sikeres lázadásával és harcaival (i.e. 167-164) a zsidók gátat vetettek a hellenizálódásnak, bevonultak Jeruzsálembe és i.e. 164-ben megtisztították a „pusztító utálatosságot” elszenvedő templomot. Ez mindenképpen az egyik legfontosabb II. templommal kapcsolatos eseménynek mondható. A zsidók minden évben megünneplik ezt az eseményt a Hanukka alkalmával. A Hasmoneus dinasztia alatt a zsidók további győzelmeket arattak a szírek fölött, és i.e. 110-től kivívták a függetlenséget, ami azonban csak i.e. 63-ig tartott, amikor a római birodalom uralma alá kerültek. Ekkor Judea a római birodalom egy tartományává lett. Az i.e. 63. évben az idumeai Nagy Heródes lett Judea helytartó királya, aki i.e. 20-18 között jelentősen kibővítette és teljesen felújította a második templomot. (Ennek a templomnak makettjét a mellékelt képen láthatjuk). Ez volt az a templom, amely Jézus idejében állt, ahol a szülei a törvény előírása szerint felajánlották őt elsőszülött gyermekként (Luk. 2:22-39), e templomba járt fel az évenkénti ünnepek alkalmával, itt maradt vissza 12 éves korában, (Luk. 2:40-49), majd szolgálatakor innen ostorozta ki a kufárokat (Mt. 21:12). Jézus a templomot az Atyja házának nevezete (Lk. 2:49; Jn. 2:16), ám megjövendölte annak a teljes elpusztítását is (Mt. 24:2; Mrk. 13:2; Luk. 21:6), ami néhány évtizeddel később valóban meg is történt, a rómaiak által, i.sz. 70-ben.

A második templom elpusztítása sok tekintetben hasonlított az első elpusztításához: idegen seregek vették ostrom alá Jeruzsálemet, a városban oly méretű éhínség volt, hogy az emberek a kanibalizmus legrettenetesebb formáját követték el azáltal, hogy saját kisgyermekeiket ették meg (Siralmak 4:8-10; és lásd Josephus leírását). A város bevételét pedig iszonyatos mészárlás és a templom lerombolása követte, azt pedig a fogság, illetve szétszórattatás.

Amíg azonban az első templom pusztulásának a Szentírásban lejegyzett, s fentebb már elemzett okai jobban nyilvánvalóak a zsidók és keresztények számára, a második templom elpusztulásának az okai már kényesebb kérdésként vannak kezelve. A szövetség újbóli megszegésén túl ugyanis volt még egy ennél is fontosabb tényező, ami a templom pusztulását és a zsidók szétszórattatását okozta. Ez pedig a Jézus Krisztus által elhozott új szövetségnek, és a velejáró rendnek a megtagadása volt! A templom és a szövetség egésze elvétetett a zsidóktól, részint, mert a szövetséget újból megszegték, részint pedig azért, mert a fizikai templomot és szolgálatot felváltotta egy messze magasabb szintű szellemi templom és szolgálat. Az valamelyest érthető is, hogy a II. templom elpusztításának okait a rabbinikus judaizmus nem fogja fel teljes mértékben, hiszen Jézusnak és üzenetének megtagadásával a nem választott izraeliták mind vakká lettek téve, s ez a fátyol csak Jézus által vétetik le a szemről (Róm. 11:7; 2Kor. 3:14) a második eljövetelekor. Ennek azonban sajátos következménye az, hogy a rabbinikus judaizmus képtelen fel-, vagy elismerni jelenlegi bibliai állapotát.

Az is tény, hogy amíg az I. templom elpusztításának az okai alaposan ki vannak részletezve az Írásaikban, addig a II. Templom pusztításának okaira már inkább azok az általuk elvetett görög iratok adnak magyarázatot, amelyek felől a zsidók vakokká lettek téve. Jézus pedig saját maga tett bizonyságot ennek okáról és a következményeiről:

Lukács 19:37-43 37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38 és ezt kiáltották: „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” 39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” 40 De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” 41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42 és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. 43 Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; 44 földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

Lukács 21:5-6 5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6 „Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Mivel nem ismerték fel a békéhez vezető utat (Jézust, aki az út (Jn. 14:6)), sem a „látogatás idejét”, ezért elvakultakká lettek, és eljött a pusztulás úgy rájuk, mint a városukra és a templomukra is. Számos prófécia jövendölte meg a Messiás eljövetelét, köztük Malakiás:

Malakiás 3:1 Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába YHVH, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek YHVH-ja.

A szövetség követe (hírnöke, vagy angyala), aki közvetítette nekünk az ígért megváltást egy (új) szövetségen belül, az Jézus Krisztus volt (Héb. 12:24). A zsidók pedig megtagadták úgy a Felkentet mint az ő üzenetét is. Ez oknál fogva teljesedtek be rajtuk Jézus szavai, amikor a rómaiak elpusztították a várost és a templomot.

Az új szövetség eljövetelével megváltozott a papság, és vele megváltozott maga a templom és annak szolgálata is. A Héberekhez írt levél nagyrészt abból a célból lett megírva, hogy megértesse velünk a két szövetség célját, és a kettő közötti óriási minőségbeli különbséget. A levél 9. fejezete a templomi imádattal foglalkozik, ahol az író rámutat arra, hogy az ószövetségi rend csupán fizikai síkon működött, s emiatt a szentély is csupán egy, a szellemi képmására épített fizikai épület volt. Az újszövetségi rend pedig egy magasabb rendű szellemi síkon funkcionál, ami elévülté tette az egyébként is ideiglenesre tervezett fizikai másolatot. 

Héberek 9:23-24 23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.

A fizikai rendnek meg volt ugyan a maga múlandó dicsősége, amit azonban a szellemi minden téren messzi felülmúl:

2Korintus 3:7-11 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8 hogyne volna még dicsőségesebb a Szellem szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.

A Héber levél ismételten kihangsúlyozza és ecseteli azt, hogy az új szövetség miért, és mennyiben jobb a réginél (Héb. 7:19,22; 8:6; 9:23; 11:16,35,40; 12:24). Az új rend ugyanis már azt a mennyei, vagy szellemi valóságot tette elérhetővé, aminek a régi csupán árnyéka volt, s amely csak addig tartott, amíg ezek az eljövendő „jó dolgok” meg nem nyilvánultak (Héb. 10:1-4).

Ezzel a zsidók sorsa megpecsételődött, Isten hatályon kívül helyezte az általuk felbontott szövetséget (Héb. 8:13), és „elvált” Júdától, ahogyan korábban Izraeltől is (Ez. 23). A Jézust és az új szövetséget megtagadó Júda, vagyis a zsidóság, és velük a testi Izrael egésze kiesett a kegyelemből addig, amíg a pogányok teljes száma be nem megy (Róm. 11:25), azaz, amíg a szellemi templom teljessé nem válik. Izrael és Júda számára egyetlen remény maradt: a Messiás által megtörténő helyreállítás, ami az új szövetség megkötésével jár (Jer. 31:31-33). Miután Izrael és Júda maradéka helyreáll a messiási uralom alatt, a millenniumi rend részeként fel fog épülni az Ezékiel 42. fejezetében bemutatott valódi III. fizikai templom. Mindaddig bármit is tesznek a judaizmus követői, az csupán célt tévesztett emberi erőködés lesz. A III. templom bemutatására az írás IV. részében kerül sor.

A jelenben egy új néppel megkötött új szövetség áll fenn, amelynek keretein belül egy új papságnak egy új templomban való szolgálata van érvényben. Az írás további részei ennek az új templomnak és az abban való szolgálatnak a bemutatásával foglalkoznak.


II. Rész - A szellemi templom >>