CoG

Testvériség vs. ál-testvériség

A modern kereszténységben általánosan elterjedt az a gondolkodás, hogy mindenkit illik testvérnek nevezni, aki a Jézus nevet felveszi, vagy aki kereszténynek mondja magát, és hatalmas megdöbbenést vált ki az, aki nem így gondolkodik. Még olyan emberek is elvárják, hogy testvérnek valljuk őket, akikkel először elegyedünk szóba, és akiknek életét, hitét nem is ismerjük. Ennek oka lehet a felekezetekben elterjedt alázatoskodó beszéd (hitzsargon, vagy egyes esetekben keresztény szleng), a képmutatás, és a maga választotta istentisztelet, amely csak szájával közelget az Istenhez, de a szíve távol van tőle.


 

Church of God

 Copyright ©  Isten Egyházának Gyülekezetei, 2012

Minden jog fenntartva. Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weblap: www.churchofgod.hu


 

A „testvér” fogalom bibliai értelme

A Bibliában a testvériség mély és erős kötelék, amely megegyezik, sőt felül is múlja a test szerint való testvériséget. Ellenben a modern kereszténység afféle szójárássá tette, a mögötte lévő igazság nélkül, és ebből az is következik, hogy a fizikai testvériség erősebb köteléknek látszik, mint amit a modern keresztények értenek hitbeli testvér alatt. Az ember a bátyját, vagy a húgát közelről ismeri, jobb esetben szeretetteljes kapcsolatban van vele, életére gondja van, ha bajba jut, számíthat rá, mivel egy család része.

Isten szellemi családja pedig még a testi atyafiságot is messze felül múlja. Isten, kiválasztása szerint elhelyezte az övéit - a Jézus Krisztus uralma alatt - az Ő családjába, ami nem test szerint jött létre, hanem szellem szerint. 

Efézus 2:18-20 18 Rajta [Krisztus Jézuson] keresztül van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához, ezért tehát nem vagytok többé vendégek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten házanépe [családja], akik az apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, a Szegletkő pedig maga Krisztus Jézus

Testvérek azok, akik egy atyától (apától) születtek, és akik annak az Atyának az óhaját, vágyát, akaratát követik. A mi hitünk elöljárója, a mi Urunk, a Krisztus Jézus pedig kijelentette testi rokonaival szemben, hogy csak az tartozik ebbe a családba, aki mennyei Atyjának akaratát cselekszi.

Máté 12:46-50 46 Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. 47. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. 48. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? 49. És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! 50. mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.

Ez a kijelentés önmagában hordozza azt is, hogy Jézus Krisztus sem tartott mindenkit testvérének, hanem csak azokat akik az Ő Atyjának akaratát cselekszik. A tanítványok, akik követni akarták Istenük szavát, és hittek az Ő Fiában és küldöttjében ilyenek voltak, míg a fizikai rokonai Jézusnak, - akik nem hittek benne, sőt inkább hittek a szóbeszédnek, hogy Jézus megszállott - még nem voltak testvérek, ezért Krisztus visszautasította őket.

János 7:4-6 4 Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. 5. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne. 6. Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.

Felmerül a kérdés, hogy vajon személyválogatás-e az, ha nem mindenkit tartunk testvérünknek? Erről szó sincs. Ugyanis akkor abban is személyválogatás lenne, hogy az ember a saját rokonait részesíti előnyben másokkal, kívülállókkal szemben. Isten viszont eleve így teremtette a földi családban az egységet, hogy kifelé zárt. Ez kiábrázolja Isten szellemi családját, aminek a hívő is részese lett a Szent Szellem által, Isten háztartását, háza-népét, akiket újonnan szült. Csak aki Istentől született, és aki az igazságot cselekszi, az lehet részese ennek a családnak, csak az testvér.

Aki a gonosztól van, aki gyűlöl (mint Káin), az nem az Isten gyermeke, más az atyja és ennek a másik atyának az akaratát követi, tehát nem is testvér, és ez a cselekedeteiből lesz láthatóvá:

I. János 3:7-12 7 Kis gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket. Aki az igazságosságot teszi, igazságos, miként ő igazságos, 8 aki a vétket teszi, a vádlóból való, mert a vádló vétkezik kezdettől fogva. Avégett lett láthatóvá az Isten Fia, hogy lebontsa a vádló munkáit. 9 Képtelen mindenki a vétkezésre, aki Istenből született, mert az Isten magva benne marad. Nem is képes vétkezni, mert Istenből született. 10 Ezáltal lesznek láthatókká az Isten gyermekei és a vádló gyermekei, senki sem Istenből való, aki nem az igazságosságot teszi, és aki nem szereti testvérét. 11 Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást, 12 ne úgy, mint Kain, ki a rossztól való volt és leütötte (megölte) testvérét. Ugyan miért ütötte le (ölte meg)? Mert a tettei rosszak voltak, a testvérének tettei ellenben igazságosak.

A következő rész egyértelművé tesz, és kizár mindenfajta képmutató testvériséget az által, hogy a testvérektől egymás iránt azt várja el az apostol, amint az Úr Jézus is tett, hogy letette az ő lelkét értünk, a testvéreiért. Ez a valódi szeretet, és ennek a megnyilvánulása nem szavakban rejlik, hanem nagyon is hétköznapi cselekedetekben, amit Urunk elvár tőlünk, hogy tegyünk meg. Ha valaki elnézi, hogy a „testvére” szükséget lát, és bezárja szívét, hogy marathatna abban Isten szeretete?

I. János 3:15-18 15 Testvérgyilkos (gyilkos, emberölő) mindenki, aki gyűlöli az ő testvérét, és ti tudjátok, hogy egy testvérgyilkosnak (gyilkosnak, emberölőnek) sincs örök élete, mely benne megmaradna. 16 Arról ismerjük a szeretetet, hogy ő a lelkét tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket letenni testvéreinkért. 17 Ha valakinek van a világ életre adott javaiból és látja, hogy testvére szükséget lát, mégis elzárja előle lelkének belsejét, hogy maradhatna az olyanban az Isten szeretete? 18 Kis gyermekeim, ne szóval, ne nyelvünkkel szeressük egymást, hanem tettel és őszintén (igazságban).

Elvárható az, tehát, hogy ne nyelvvel, se ne szóval szeressük testvéreinket, hanem tettel, és őszintén. Ebbe semmiféle képmutató testvériség nem fér bele. Krisztus ezt hagyta hátra parancsolatként a tanítványainak, amit szintén tettel mutatott meg:

János 13:13-17; 34-35 13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. 14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. /.../ 34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Ugyanebbe a gondolatmenetbe illik bele Jakabnak, az Úr testvérének a tanítása is, aki a hit önmagában való hiábavalósága kapcsán szintén azt tanítja, hogy a testvérek csak annak veszik hasznát, ha értük mindennapi szükségeikben jót cselekszünk velük:

Jakab 2:14.-16 14 Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? 15. Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, 16. És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? 17. Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

Senki sem lakik jól, sem nem melegedik meg csak attól, hogy testvérnek szólítjuk, az ilyen hit halott, ellenben ha teszünk is egymásért, akkor olyan kincseket gyűjthetünk, melyet senki nem vehet el. Felszólításunk van arra, hogy mindenkivel tegyünk jót, de kiváltképpen a hitünk családjával, azaz testvéreinkkel:

Galaták 6:10 Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben.

Az, hogy Krisztus ezt a testvériséget többnek tartja a vér szerinti rokonságnál, nem csak abban mutatkozik meg, amit test szerinti rokonainak mondott, hanem abban is, hogy, aki inkább efelé hajlik, aki jobban szereti vér szerinti rokonait, az még nem áll készen Isten királyságára, még nem tudja követni Krisztust, az nem méltó Hozzá:

Máté 10:34-37 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet vessek a földre. Nem békességet, hanem kardot vetni jöttem. 35. Azért jöttem, hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját, a leányt és anyját, a menyet és napát 36. s hogy az embernek a saját háznépe legyen az ellenségévé. 37. Aki atyját vagy anyját énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám.

Azoknak, akik viszont követik Krisztust és ezért ebben a meghasonlásban részük van, és inkább szeretik Krisztust, azoknak Krisztus ígéri, hogy ennek százszorosát kapják, már ezen a világon, testvéreket is:

Máté 19:29-30 29 Mindenki, aki az én nevemért házakat, testvéreket, apát, anyát, gyermekeket vagy szántóföldeket elhagyott, ezeknek sokszorosát fogja kapni, és örökrészül kap örök életet. 30. Sok első lesz majd akkor utolsó és sok utolsó első.

Márk 10:28-31 28 Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: "Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!" 29. Jézus ezt mondta rá: "Bizony azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy, 30. hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örök életet. 31. Sok első utolsóvá lesz és utolsók elsőkké!"

Nem elhanyagolható szempont tehát, hogy a vér szerinti rokonságnál erősebb testvériséget, amit Krisztus mutatott be, ne bagatellizáljuk el egyfajta kenetteljes, vallásoskodó szójárássá, ahogy ez a modern kereszténységben megfigyelhető. Ez a fajta testvériség kimerül abban, hogy egymást csak az összejövetelről ismerik, de a hétköznapi életben nem részei egymás gondjainak, örömeinek, egyszóval életének, se nem tudnak egymásra számítani, mint a vér szerinti testvérek.

Azok között, amikben a hívőknek növekednie kell, megtalálható a testvériesség, ami nem teszi gyümölcstelenné a hívőt az Úr Jézus megismerésére nézve, hiszen ő maga a legidősebb testvérünk.

II. Péter 1:5-8 5 éppen ezért, minden igyekezettel azon legyetek, hogy bőségesen adjatok a hitetekhez erényt (jó cselekedeteket), az erényhez pedig ismeretet, 6 az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz pedig kitartást (hosszútűrést), a kitartáshoz pedig az Isten tiszteletét (félelmét), 7 az Isten tiszteletéhez pedig testvériességet (testvérek kedvelését), a testvériességhez pedig szeretetet, 8 mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket sem tétlenné (hatástalanná), sem gyümölcstelenné a mi Urunk a Felkent Jézus megismerésére nézve

I. Péter 1:22 Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;

Róma 12:10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők

 

Hamis testvériség leleplezése az Írásban

Jellemzője az Isten családjának, az igazi testvériségnek, hogy senki sem „valaki” közülük, senki sem nevezi ki magát, vagy senki sem nevezi ki őt „mester”-nek, a többiek fölött állónak, mert egy a mesterük, a Krisztus, és mindannyian testvérek:

Máté 23:8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Továbbá felszólítás van arra is, hogy aki testvérnek nevezi magát, de megmarad a vétekben;   atyafinak hívja magát, de közben parázna, csaló, bálványimádó, rágalmazó stb., az ilyenektől el kell határolódni, azaz megtagadni a testvéri közösséget, még csak együtt sem enni. Isten egyházának felhatalmazása van megítélni a bennlévőket (azokat, akik testvéreknek nevezik magukat).

I. Korintus 5:9-13 9 Megírtam nektek levelemben, hogy ne keveredjetek össze paráznákkal. 10. Nem általában e világnak paráznáival vagy kapzsijaival és ragadozóival vagy bálványimádóival, különben még a világból is ki kellene mennetek. 11. Nos azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek össze olyannal, akit testvérnek neveznek és mégis parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szitkozódó, vagy részeges, vagy ragadozó, az ilyennel együtt se egyetek. 12. Hiszen mit tartozik ez rám, hogy a kívülvalókat megítéljem? Nem a benn lévőket ítélitek-e meg? 13. A kívülvalókat pedig Isten ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül.

Akadhatnak hamis testvérek, akik csak bizonyos emberi érdekből vannak, - mint idegen test -, az egyházban, és ők is atyafinak nevezhetik magukat, de mégsem azok:

Galaták 2:4-5 4 - tekintettel a hamis atyafiakra, akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban kapott szabadságunkat, hogy bennünket rabszolgákká tehessenek. 5. Ezeknek mégcsak egy óráig sem engedtünk, hogy magunkat alájuk vetettük volna, hogy az örömüzenet igazsága számotokra megmaradjon.

Sőt, ami még rosszabb, nemcsak hogy hamis testvérek, de akár hamis apostolok, küldöttek is feltűnhetnek az egyházban, akik szintén nem testvéreink, csak nevezhetik magukat annak. Jellemzőjük, hogy átváltoztatják magukat olyanra, mint Krisztus apostolai, de csak színlelnek.

II. Korintus 11:12-15 12 Amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk. 13. Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket. 14. Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át. 15. Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.

Jelenések 2:2 Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket.

Olyanokról is ír Júdás levele, és Simon Péter is, akik belopózkodnak az egyházban, és együtt is ehetnek az igazakkal. Ezek szennyfoltok a vendégségeken, kétszer meghaltak, akikre nagy ítélet vár, ugyanis a hitet mindenféle istentelenségre, kicsapongásra, nyereség megszerzésére stb. használják:

Júdás 1:4 Belopózkodott ugyanis közénk néhány olyan ember, akik eleve ki voltak írva az ilyen ítéletre, istentelenek, kik Istenünk kegyelmét kicsapongásra váltják át, és a mi egyedüli Parancsolónkat és Urunkat, a Krisztus Jézust megtagadják.
….
Júdás 1:8-13 8 (Hasonlóképpen ezek is) álmodozásukban megfertőzik húsukat, s a föléjük helyezett urakat elvetik, s a dicsőségben élőket káromolják. 9. Ezzel szemben Mihály uralkodó angyal, mikor a vádlóval perben állt és Mózes teste felől vitázott, nem merészkedett káromló ítéletet mondani ki rá, hanem így szólt: "Majd megdorgál téged az Úr." 10. Ezek azonban mindent káromolnak, amit nem ismernek, amihez pedig beszédre képtelen állatokként természettől értenének, azzal megrontják magukat. 11. Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, bérért Bálám tévelygésébe rohantak, és Kóré ellentmondásával vesztek el. 12. Ezek szégyenfoltokként ülnek ott szeretetvendégségeiteken, és félelem nélkül együtt lakmároznak veletek, miközben magukat legeltetik. Szelektől ide-odaűzött víztelen fellegek ők, késő őszben gyümölcstelenül álló, kétszer meghalt, gyökerestől kitépett fák, 13. tenger vad hullámai, melyek saját szégyenüket tajtékozzák ki, tévelygő csillagok, kiknek számára örökre a sötétség homályát tartják fenn.

II. Péter 2:1-3;9-17 1 Ámde hamis próféták is támadtak a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, kik veszedelmes szakadásokat csempésznek be, kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket, megtagadják, ezek hirtelen veszedelmet vonnak magukra. 2 Sokan fogják kicsapongásaikat követni. Miattuk fogják káromolni az igazság útját. 3. Haszonlesésből mesterségesen kiképzett szólamokkal áruba bocsátanak majd titeket. Ezeknek ítélete rég nem tétlen, veszedelmük nem szunnyad. /.../ 9.... a hamisakat pedig megőrizni büntetésre, az ítélet napjára, 10. kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertőzötten jártak a hús után, a föléjük rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerőket, kik reszketés nélkül mernek dicsőségben élőket káromolni, holott angyalok, 11. bár az erőben és hatalomban nagyobb angyalok nem mondanak ellenük az Úrnál kárhoztató ítéletet. 12. Ezek azonban azoknak a beszédre képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket, azokat káromolják, akiket nem ismernek, és azzal, hogy rontanak, maguk is megromlanak, 13. hamisságuk béreként mások hamisságától szenvednek, gyönyörűség(ük)nek tartják a nappali tivornyát, mocsok- és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve veletek együtt lakmároznak. 14. Szemük házasságtörő nővel van tele, s meg nem szűnnek vétkezni, elcsalogatják a meg nem szilárdult lelkeket, szívük gyakorlott a haszonlesésben, átoknak gyermekei. 15. Elhagyták az egyenes utat és eltévelyedtek, minthogy Beor fiának, Bálámnak útján indultak el, aki megszerette a hamisság bérét. 16. Ámde egy beszélni nem tudó, járomhordó állat emberi hangon kiáltva megfeddte törvényszegése miatt, és gátat vetett a próféta esztelensége elé. 17. Víztelen források ők, vihar kergette felhők, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.

Látható tehát, hogy Isten igazságától távol van minden olyan testvériség, ami csak színlel, ami csak szavakban az, és még azok az emberek, akiket testvérnek gondolunk sem feltétlen mind az igaz egyház részei. Miért is lenne különös tehát az, ha elhatárolódunk egyesektől? Ha csak azokat mondjuk testvéreinknek, akiket megismertünk, és akikről tudjuk, hogy Isten akarata és a Krisztus által megmutatott út szerint járnak? Természetes velejárója ez annak az útnak, ami szerint Krisztus maga is járt, és amit az apostolok meghagytak.

 

Mit jelent az Írásban a családot „meggyűlölni”?

Lényeges arra rámutatni, hogy a „gyűlölet” értelmét szokás lekorlátozni arra, amikor már valaki felindultságában el akarja pusztítani a másikat, pedig ennek a szónak sokkal szélesebb értelme van az írásokban. A „gyűlölet” nem csak ez utóbbi szélsőséges indulatot jelenti, hanem azt is, hogyha valaki kevésbé szeret, háttérbe helyez, nem törődik valakivel. Ilyen értelemben szól a szülők, feleség, saját magunk meggyűlöléséről is Krisztus:

Lukács 14:26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

Tulajdonképpen úgy is értelmezhetnénk, hogy aki nem tudja kevésbé szeretni, prioritásban hátrébb helyezni szüleit, feleségét, sőt a saját lelkét is Krisztusért, az nem lehet tanítványa.

Az, hogy ha valaki elnézi, hogy a testvére vétkezik, és nem szól, nem feddi meg nyíltan, ez esetben beszélhetünk arról, hogy gyűlöli, mivel nem a testvére javára cselekszik, nem ad lehetőséget arra, hogy a testvére belássa vétkét, és megtérjen, vagy rendezze. Tulajdonképpen az ilyen nem törődik testvérével, kevésbé szereti (azaz gyűlöli). Ilyen értelemben nem csak az az embergyilkos, aki testvérét leüti, hanem aki kevésbé szereti, vagy nem teszi meg azt, ami a testvére javát szolgálná. Lehet ez csupán az, hogy valakiért imádkozunk, vagy lehet akár tanács, vagy vigasztalás, vagy feddés, vagy csak egyszerűen az, hogy közösségben vagyunk egymással. Nem csak a fizikai szükségek betöltése az, ami megmutatja az Istentől való szeretetet, hanem ennél sokkal szélesebb skálán mozog. Természetesen azt nem lehet recept-szerűen előírni hogy mely cselekedetek ezek, csak példákat lehet rá említeni.

János apostol Káint hozza példának arra, aki a gonosztól volt, és gyűlölte testvérét, mivel az ő cselekedetei nem voltak igazak, testvérével szemben. Jól mutatja Káin indulatát az is, ahogyan  Istennek válaszol:

I. Mózes 4:9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

Ennek a hozzáállásnak az ellenkezőjét tanúsítja az, aki őrzi, aki gondozza, és javára tesz testvérének: tehát szereti. Ezt szintén a mi legidősebb testvérünk, Jézus Krisztus mutatta meg, aki megőrizte Isten nevével (Isten hatalmával) azokat, akiket az Atya rá bízott:

János. 17:11-12 11 Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, én hozzád megyek, Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12. mikor velük voltam, én megőriztem őket a te neveddel, melyet nekem adtál, vigyáztam és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesedjék.

Nekünk is, akik hittünk a Felkentben, feladatunk, munkánk, hogy hordozzuk, őrizzük, gondozzuk egymást az Isten nevével, felhatalmazásával amíg tart a ma, míg Urunk vissza nem tér. És akit Krisztus ilyen munkában talál, azt megjutalmazza, ellenben azzal, aki ebben megrestül, az a képmutatók ítéletében részesül.

Máté 24:44-51 44 Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. 45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? 46. Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. 47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. 48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; 49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: 50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, 51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Azok számára pedig, akik az egyházban elöljárók, különösen is fontos feladat, hogy gondozzák, nem csak a saját családjukat, hanem Isten házanépét, hogy időben megadják eledelüket, és önként, Isten szerint legeltessék az Isten által rájuk bízottakat, ne uralkodjanak mások hitén, és elsősorban magukat adják példának:

Lukács 12:49 És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.

János 21:15-17 15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! 16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! 17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

I. Péter 5 Az elöljárókat, akik köztetek vannak, kérem én, az elöljárótárs és Felkent szenvedéseinek tanúja, aki a megjelenő dicsőségnek is részese vagyok:  Legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját, nem kényszerből, hanem önként, Isten szerint, nem rút haszonlesésből (piszkos nyereségvágyból), hanem készséges indulatból, nem is úgy, hogy uralkodjatok az osztályrészeteken, hanem legyetek példaképei a nyájnak,  úgy, amikor majd megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.


 

A atyafiság értelme az ó-szövetségben és a Mózes által adatott törvényében

Érdemes még arról beszélni, hogy mit jelent az Írásokban, Izrael esetében a testvér/atyafi, és az hogyan tükröződik a megújult szövetségben. Isten népe - vér szerint - egy atyától, Jákóbtól származik, akinek Isten az „Izrael” nevet adta (az angyal által, akivel küzdött). Jákób tizenkét pátriárkát nemzett, akik ősei Izrael 12 törzsének. Izrael nemzete tehát vér szerinti testvérekből áll, egy őstől származik (Ábrahámnak adott ígéret által, amit Isten Izsák és Jákób esetében megerősített), így minden izraelita testvére, atyjafia a másiknak. Isten törvénye felebarátoknak, azaz honfitársaknak is nevezi őket, hiszen egy nemzet részéi.

III. Mózes 19:17-18 Ne gyűlöld a te atyádfiát [testvéredet] szívedben; fedd meg a te felebarátodat [szomszéd, honfitárs] nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok  JHVH.

Ez a vér szerinti testvériség – ami egyben egy nemzetet is alkot – kiábrázolja Isten szellemi családját, és tágabb értelemben Isten nemzetét, királyságát. A megújult szövetségben azok vannak egy családban, azok testvérek, akik egy Atyától, a mindenható Istentől születtek, és ez által részei lettek Isten családjának, és nemzetének (királyságának) is, amibe beoltattak. (Róm. 11:24) Ebben a nemzetben már nincsen pogány, vagy zsidó (nem számít a vér szerinti leszármazás), mivel Krisztus lerombolta hústestében a válaszfalat és eggyé tette a két nemzettséget. Krisztus előtt csak a test szerinti izraeliták voltak részei Izrael nemzetének, polgárjogának, az ígéret szövetségének. A pogányok viszont nem voltak mindezek részesei, ők reménység híján, Isten nélkül voltak a világban. Krisztusban viszont – aki az új szövetség közbenjárója – kiterjedt Isten királysága a nemzetekre is, ami nem itt, vagy ott van – nem helyhez kötött – hanem azokban van, akik annak részei.

Azt is meg kell említeni, hogy Krisztus előtt a test szerinti izraeliták sem voltak mind Isten Izraeljének részei, hanem csak az ígéret fiait tekinti magnak (Róm. 7:6-8, 11:4-5) a hit vonalán. Az Isten minden időben kiválasztott egyeseket, akik részévé tett az ő királyságának (ilyen volt pl. Ábrahám, Izsák, Izrael és Dávid), akiket a hitük által megtámogatott, hogy cselekedhessék akaratát és így jó bizonyságot nyertek, noha nem kapták meg az ígéretet. (Zsid. 11:39) A szentélybe vezető út csak a megígért Magnak, Ábrahám Magvának, Jézus Krisztusnak a halálával és feltámadásával nyílhatott meg (Zsid. 9:8) és az Ábrahám áldása, az ígéret is így szállhatott a nemzetekre.

Isten törvénye – ami Mózes által adatott – formába öntött ismeret és igazság alakjában, írottan tartalmazza Isten parancsolatait, ami nem csak a test szerinti izraeliták esetében szabályozza a testvér-testvér köteléket, hanem sokkal inkább Isten családja esetében, ahol már nem külső követelésként lép fel, hanem Isten Szellemének munkájaképpen, a szívbe írottan. Emellett nem elhanyagolható, hogy Isten törvényére tanítani is szükséges azokat, akik Istenhez tértek. Ebben is elöljáró a Krisztus, aki maga is tanított a törvényről, a tíz parancsolat igéiről (Mát. 5:17-48), egyen-egyenként. Ezt az utat követve az egyházban, a gyülekezetben is szükségesek a tanítók – akiket Isten rendel el – amíg a tanítványok el nem érik a hitben való érett férfiúságot. (Eféz. 4:11-13) Mindezekből következik az a folytonosság, hogy Isten parancsolatai, Isten törvénye nem csak a test szerinti atyafiakra, Izrael társaságára vonatkoznak, hanem Isten szellemi családjára is, nem a hús vonalán, hanem szellem szerint.

III. Mózes 19:17 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok  YHWH.

I János 3:11-15 11 Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; 12. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak. 13. Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! 14. Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. 15 Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.

I. János 4:21 Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

V. Móz. 28:7-9 "Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az ő ángyát, menjen el az ő ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az ő testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni. 8. Akkor hívják azt az ő városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem őt elvenni: 9. Akkor járuljon hozzá az ő ángya a vének szemei előtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az ő testvérének házát.