CoG

A 7. hónap újholdnapja és a kürtök ünnepe

Ünnepnapi üzenet:120/41/7/1

Letölthető Word dokumentum

Letölthető PDF dokumentum


 


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2018 Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


 

A 120, jubileum 41. év, 7. hónapjának 1. napja Újholdnap, s egyben a kürtök ünnepének napja is, s mint ilyen, egy kettős ünnepnap. 

3Mózes 23-25 23 „JHVH így szólt Mózeshez: 24 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap [shabbat] ez számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel. 25 Ne végezzetek semmiféle robota munkát, és mutassatok be áldozatot JHVH-nak.”

4Mózes 29:1 1 A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a kürtzengés napja számotokra.


Mi, az Isten gyülekezeteiben tisztában vagyunk azzal, hogy JHVH ünnepei a megváltás tervének főbb mozzanatait vázolják fel, s egyben pecsétekként is szolgálnak Isten népe számára (vö. 2Móz. 13:10; 2Ezd. 2:38-42). JHVH ünnepei három aratási idényhez vannak igazítva, a kora tavaszi, a nyári, és az őszi idényekre. A 7. hónap újholdnapjára eső kürtök ünnepével veszi kezdetét JHVH aratási ünnepeinek őszi ciklusa, ami óriási jelentőségű mérföldkövet szimbolizál a megváltás tervében. Pünkösd ünnepével a Bárány vére által megváltottak és az Isten Szent Szelleme által felruházott egyének Isten gyülekezetévé, egyházává lettek, akik várják az Uruk hatalomban való visszatérését. A Messiás első eljövetelével lehetővé tette az elhívásunkat, a bűneink bocsánatát, elérhetővé tette számunkra a Szent Szellem erejét és vele a megszentelődésünket is. Ez utóbbi, a tökéletesedésünk kimunkálása egy folyamat – amiben nekünk is aktív részünk van – a Messiás második eljövetelével és a szentek feltámadásával zárul le. Az utolsó harsonaszó hangjára visszatér a Felkent, magához veszi az övéit, megítéli a népeket és kiterjeszti Isten uralmát az egész földre.

A törvény ideje alatt Izrael utasítást kapott két ezüstkürt elkészítésére:

4Mózes10:1-2,9 1 Azután ezt mondta JHVH Mózesnek: 2 Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. 9 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy JHVH, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől.

A Sínai hegyen kötött szövetség idején Izrael volt Isten „sivatagi egyháza” (Ap.Csel. 7:38), s az ő fizikai harcaik megvívásában segítségül szolgáltak a kürt hangjai (4Móz. 10:3-9). A két ezüstkürt a Messiás két eljövetelét szimbolizálja. E kürtöknek tehát a szellemi nép számára is nagy jelentősége van. Noha az új Szövetség idején Isten szellemi népe, az Egyház képzi „isten seregeit” az ő harcuk már nem fizikai, hanem szellemi. Az ígéretek bennük teljesednek be és Isten figyel azokra, akik az általa meghatározott, megfelelő módon vonják magukra az Ő gondoskodó figyelmét:

4Mózes10:10 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a (ezüst) kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. JHVH vagyok, a ti Istenetek.”

A Messiás a kürtszó hangjára ereszkedik alá a földre, s e kürtszó hangjára támadnak fel Isten szentjei is és ez a kürtök ünnepének legfőbb üzenete, jelentősége:

1Thesszalonikai 4:16-18 16 A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. 17 A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az úrral leszünk.

A kürtök ünnepének tehát Messiás visszatéréséről, illetve annak minden velejárójáról szól. Ahogyan a 4Mózes 10:9. verse is utal erre, a szentek végső megmenekülése e kürtszó hangzásakor történik meg, amikor megszabadulnak a romlandótól és a nagy ellenségtől, a haláltól:

1Korintus 15:51-54 51 Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, 52 egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. 53 Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54 Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.

Ekkor teljesedik be a szentek reménye, hogy megkapják jutalmukat, és uralkodnak Krisztussal ezer éven át:

Jelenések 20:4-5 4 Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek [az utolsó kürtszóra], és ezer évig uralkodtak Krisztussal. 5 A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.

Amíg a szentek számára örök életet és tökéletességet hoz magával az utolsó harsona zengése, addig a megtérést megtagadó világ számára az ítélet hangja lesz: 

Máté 24:27-31  27 Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 28 Ahol a tetem van, oda gyűlnek a saskeselyűk. 29 Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. 30 Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. 31 Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.

Jelenések 10:5-7 5 És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, 6megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: „Nincs többé haladék! 7 Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten örök titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”

Megítéltetnek a nemzetek és ezzel együtt egyszer s mindenkorra összeomlik a nagy hamis babiloni világrendszer:

Jelenések 11:15-18 15 A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: „Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!” 16 Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent: 17 „Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted az országlást és uralkodol. 18 A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! Azok meg, akik a földet pusztítják pusztuljanak el!”

E gonosz világ és korszak összeomlásának volt tipológiai előképe, mégpedig Jerikó bevétele, Nun fia, Jahósua (Józsué, Iészusz) vezetése alatt. Jerikó útjában állt az ígéret földjére vonulóknak és el kellett pusztulnia, ahogy e gonosz világ rendszereinek is pusztulniuk kell, hogy helyet adjanak az Isten igaz országlásának. Nun fia, Jahósua találkozott az Isten seregeinek Fejedelmével (Józs. 5:13-16), azzal a lénnyel, aki később Jahósuaként, a Felkentkén jött el, s aki a hetedik kürtszó hangjára visszatér majd, hogy véget vessen ennek a gonosz világkorszaknak. Nun fia, Jahósua, és Jerikó elpusztítása ezt az eseményt előképezte. Isten utasítást adott Jahósuának azzal kapcsolatban, hogy miként rombolják le az erősséget: Az izraelitáknak hat napon át minden egyes nap egy alkalommal körül kellett járniuk a várost, miközben a papok a hét kürtöt zengették. A hetedik napon azonban hétszer kellett körbejárniuk a várost. A papoknak ekkor is meg kellett fújni a hét kürtöt, amelyek hangjára az izraeliták nagy lármába csaptak, mire leomlottak Jerikó falai és a város elesett. Jerikó elpusztulásának története (Józs. 6) szoros kapcsolatban áll a végidők eseményeivel, amikor beteljesednek hét pecsét, a hét harsona és a hét csésze csapásai. A papok által fújt hét kürt a Jelenések hét angyala általi kürtfúvását jelképezi, a nép hangos robaja pedig az arkangyal hangos kiáltását, amire összeomlik ez a gonosz sátáni világ és kezdetét veszi a messiási uralom.

Isten ünnepei, mint láncszemek kapcsolódnak egymáshoz, egy mestertervnek (üdvrend) az adott fázisait jelenítik meg. Ahhoz, hogy egyáltalán megtörténhessen a szentek feltámadása az utolsó trombitaszóra, ahhoz először lehetőséget kellett kapniuk a megtéréshez és a megigazuláshoz, amit a tavaszi ünnepi kör alkalmával megtörtént események által volt biztosítva számukra.

Az IV. Ezsdrás 2. fejezete nagyszerűen megfogalmazva vázolja fel az üdvtervet dióhéjban. Miután Isten elvetette magától a hitehagyott és tőle elfordult Izraelitákat, tudatja velük, hogy mások, náluknál érdemesebbek kapják meg az ígéreteiket:

IV. Ezsdrás 2:10-11 10 Így szól JHVH Ezsdráshoz: 'Mondd meg népemnek [Izraelnek], hogy nekik [a pogányok választottainak] adom Jeruzsálem királyságát, amelyet Izraelnek akartam adni. 11 Sőt, visszaveszem magamhoz azok [izraeliták] dicsőségét, és odaadom ezeknek [a pogányok választottainak] a többieknek az örökkévaló lakóhelyet, amelyet Izraelnek készítettem.

IV. Ezsdrás 1:35-37 35 Eljövendő népeknek adom házatokat, akik hisznek majd bennem anélkül, hogy hallottak volna engem. Azok, akiknek nem mutattam semmilyen jelet, cselekszik majd rendeléseimet. 36 Nem ismernek prófétákat, mégis visszaemlékeznek korábbi állapotukra.  37 Hívlak, hogy lásd az eljövendő nép háláját, akiknek gyermekei nagy örömmel örvendeznek, habár nem látnak egnem testi szemeikkel, mégis a szellem által hisznek majd az én szavaimnak.

A fentiek Izrael elvetését az egyház, Isten választottainak, elsőzsengéinek „beoltását” vázolják, ami a tavaszi ünnepi kör által valósulhatott meg. Ők, és csakis ők részesülnek az utolsó harsonaszó alkalmával megtörténő első, jobb feltámadásban. Ezsdrás próféciája párhuzamosítható az alábbiakkal:

Ap.Csel. 15:14-17 14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. 15És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: 16 Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, 17 hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, 18és aki ezt öröktől fogva tudja.

Ezsdrás rámutat, hogy ők az ígéretek örökösei, akik feltámadnak majd a trombita szavára:

IV. Ezsdrás 2:16 És felkeltem a holtakat a helyükről, és kihozom őket a sírjaikból, mert felismertem nevemet bennük.

Isten azokban ismeri fel Nevét, akik magukra öltik az isteni természetet, a szent Szellem erőit. Izrael mindaddig meg lesz tagadva, amíg „a pogányok teljes száma bemegy” (Róma 11:25) az ígéretekbe, s ők csak ezután lesznek visszaoltva a jó Olajfába, ám lemaradnak az első feltámadásról.

IV. Ezsdrás 2:33-38 33 Én, Ezsdrás, azt az utasítást kaptam az Úrtól a Hóreb hegyén, hogy menjek Izraelhez. Amikor közéjük jöttem, ők elutasítottak engem, és megtagadták az Úr parancsolatait. 34 Ezért ezt mondom néked, ó nemzet, amely hall és ért, „Várjad a te pásztorodat; ő örökkévaló nyugalmat ad majd neked, mert ő, aki az idők végén eljön, közel van. 35 Légy kész a királyság jutalmaira, mert örökös fényesség fog világítani rájuk mindörökké. 36 Menekülj ennek a kornak az árnyékából, részesülj a te dicsőségednek örömében; nyíltan felhívom a Megmentőt tanúnak. 37 Fogadd el, amit az Úr rád bízott és légy vidám, hálákat adva Neki, aki elhívott a mennyei királyságokba. 38 Kelj föl, állj elő és lásd azoknak a számát, akik JHVH ünnepeiben lettek elpecsételve.

A kiemelt idézetből két dologra hívjuk fel a figyelmet: Részint a választott pogányok – kiegészítve fizikai Izrael választottaival – egy határozott számot képviselnek, s amikor ez a szám beteljesedik, akkor elhangzik a kürtzengés, Krisztus visszatér, a választottak pedig feltámadnak, amivel lezárul ez az korszak. A másik fontos információ az, hogy a szentek, Isten választottai JHVH ünnepeiben vannak elpecsételve. Kezdjük a választottak teljes számával, mit is jelent ez:

IV. Ezsdrás 2:39-40 39 Azok, akik eltávoztak ennek a kornak az árnyékából, dicsőséges öltözéket kaptak az Úrtól. 40 Vedd számba magad ó Sion, és zárd le azoknak a számát, akik fehérbe vannak öltözve [megigazultak], akik betöltötték JHVH törvényét.  41 Gyermekeid száma, akiket vágytál, immár teljes; könyörögj az Úr erejéért, hogy a te néped, akik a kezdetektől elhívottak voltak, megszentelődjenek."

Láthatóan, a szám adott és Isten által determinált (Izraelben részben ezért volt tiltva a népszámlálás, mert egyedül Isten ismeri a választottainak számát). Sion a mennyei Jeruzsálem (Gal. 4:26), ahová kizárólagosan csak megigazulva, JHVH törvényének betöltésével juthatunk be: „Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel. 21:27)

Az egyházba elhívottakat a pünkösdbe torkolló omer (kéve) számlálás jelképezte az ószövetségi rendtartásban:

3Mózes 23:15-16 15 Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét [az omert] , hét teljes hetet. 16 Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az JHVH-nak. 17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az JHVH-nak.

A feltámadott Jahósua Atyához való felmenetelét, s általa való elfogadását ugyancsak egy templomi szertartás, „az első kéve meglengetése” (3Móz. 23:10-14) előképezte. Ez Jahósuában a Felkentben teljesedett be, ő volt az örök tökéletes életre feltámadott istenfiak első zsengéje, vele vette kezdetét Isten további fiainak az öröklétbe való befogadása. Ez az a sok testvér, aki követik Jahósuát az öröklétbe (vö. 1Kor. 15:20-23). Tehát, a Felkent szombat utáni napon megtörtént mennybemenetelétől (Jn. 20:1,15-17) kezdődhetett meg a választottak számbavétele, aminek az ószövetségi omer - számlálás volt az előképe. Az ómer számlálása pedig éppen Jahósua mennybemenetelének napjával vette kezdetét és ötven napon át tartott. Ez hoz el bennünket Pünkösdhöz, az egyházhoz, az új tésztából készült kenyérhez, amit nem a bűn kovásza keleszt meg, hanem az Isten Szellemének kovásztalansága:

1Korintus 5:7-8 7 Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek [s abból új kenyerekké] annak megfelelően, hogy kovásztalanok [Krisztusban bűntelenek] vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. 8 Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem a tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.

Mindazok, akik kirekesztik életükből a bűn, a törvényrontás kovászát és az új kovásszal (Isten Szellemével) kelesztett kenyérré [szellemi emberré] lesznek, azok részesülnek az utolsó trombitaszóra megtörténő első feltámadásában:

IV. Ezsdrás 2:42-47 42 Én, Ezsdrás, a Sion hegyén nagy tömeget láttam, amelyet nem számlálhattam meg, és mind énekekkel imádták az Urat. 43 Volt közöttük egy hatalmas termetű ifjú, magasabb mindenkinél, és mindegyikük fejére koronát helyezett, de ő magasabb rangú volt náluk. És lenyűgözve álltam ott. 44 Aztán kérdeztem az angyalt, „Kik ezek, én uram?" 45 Ő válaszolt, mondván: „Ezek azok, aki letették a halandó öltözetet és felöltözték a halhatatlant, és megvallották az Isten nevét; most megkoronáztatnak, és pálmaágakat kapnak."

Ők azok, akik JHVH ünnepeiben lettek elpecsételve és betöltik JHVH törvényét. De mit is jelent ez pontosan? Nos, JHVH ünnepei az emberiség megváltásának menetrendjét tükrözik, s mindazok, akik e tervnek részévé lettek téve, azokban beteljesednek az ünnepek szimbolikájának, vagyis az „árnyékoknak” a valóságai. Ugyanakkor, ezek az emberek azért ismerték meg az ünnepek üzenetét, valóságtartalmát, mert a törvénynek megfelelően megtartják azokat az ünnepeket, amelyek elpecsételik őket és rávilágítanak a bennük rejlő valóságra. Csak azok jutnak ismeretre és növekednek a szellemben, akik alávetik magukat Istennek, engedelmesek és betöltik az ő törvényét. Ezért támadnak fel a Messiás visszatérésekor felzengő kürtszóra és kapják meg örök jutalmukat az úrtól:

IV. Ezsdrás 2:42-47 46 Akkor így szóltam az angyalhoz, „Ki az az ifjú, aki koronákat tesz a fejükre és pálmaágakat a kezükbe?" 47 Ő válaszolt, mondván: „Ő az Isten Fia, akiről tanúságot tettek a világban." Így hát dicsérni kezdtem azokat, akik bátran megálltak az Úr nevéért.

A kürtök ünnepének a megtartása nem egy üres rítus - ahogyan a többi ünnepé sem - hanem egy pecsét és a várt remény beteljesedésében vetett hit megnyilvánulása.

Amit nem ünneplünk ezen a napon

Végezetül tisztázni kívánjuk azt, hogy az Isten gyülekezeteiben a bibliai kürtök ünnepét tartjuk meg, nem pedig a zsidók Ros Hásáná / Új évét.

A kereszténység szinte teljes egészében beleesett abba a nagy hibába, hogy bibliainak, tehát hitelesnek véli a rabbinikus judaizmus által használt naptárat és időszámítást, holott egyáltalán NEM AZ. A judaizmus által használt naptár egy viszonylag új innováció. Az eredeti bibliai naptár csak i.sz. 358-ban adott helyet végleg a rabbinikus naptárnak, amelyet a babiloni II. Hillel rabbi állított össze. Az új naptárra való átállás egy folyamat tetőzése volt, hiszen egy fontos és mélyen gyökerező tradíciót kellett elhagyni a modernizálás érdekében. A Mishnát i.sz. 200 körül állították össze, később erre épült a Talmud, mint a Mishna kommentárja. A Mishna hézagosan bár, de lejegyezte a naptár átalakulásnak a folyamatát bizonyos idevonatkozó megjegyzések és idézetek formájában. A Hillel naptárban a rabbik által bevezetett halasztási törvényszerűségek miatt a judaizmus hívei gyakran több napos eltolódással, esetenként pedig egy teljes hónapos eltolódással tartják meg az ünnepeket.

Ros Hásánát a babiloni fogság idején tették meg „új évvé” és a bibliai hónapok héber megnevezéseit is ekkor váltották fel babiloni nevekkel.

A bibliai év kezdete tavasszal van, Abib (héber), vagy Niszán (káld) hónapban:

2Mózes 12:1-2 1 JHVH így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: 2„Ez a hónap [Abib] legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja.

Abib a nyugati időszámítás szerint április hónapját fedi, így tehát bibliai év kora tavasszal veszi kezdetét.
Hasonló nagy tévedés azt hinni, hogy a jelenlegi zsidó év (5779) bibliai és korrekt. Ennek a rabbinikus időszámításnak a forrása a Szeder Olam [A Világ Rendje], ami egy az i.sz. 2. századból származó zsidó kronológiai számítás, s ez különböző kalkulációk alapján adott meg egy feltételezett  teremtési dátumot. Ez a dátum pedig bizonyítottan hibás, ami az ortodox zsidó közösségekben is elismert tény. Még a hiba forrására is fény derült, ugyanis a Szeder Olam-ban egy hatalmas hiba van a perzsa periódus idejének meghatározásában. Ezt a periódust ugyanis mindössze 52 évre szorították le, holott a történelemtudományok szerint ez egy 207 éves időszakot (i.e. 539-332) foglalt magában.  Ezért még a hivatalos Enciclopedia Judaica is elismeri, hogy „A Szeder Olam szerzője egy nagyon komoly kalkulációs hibát követett el a perzsa periódust érintő datálásokban”, megjegyezve, hogy számos kísérletet tettek annak érdekében, hogy a Szeder Olam számításait egyeztessék a hitelesnek elfogadott történelmi adatokkal. A korrigálás a mai napig nem történt meg, s keresztények milliói vélik azt, hogy az idei év [2018] az a bibliai 5779. év. 

Jegyezzük meg, a mai napig komoly viták tárgyát képzi az, hogy ez a túlontúl feltűnő és kirívó hiba [a perzsa periódust illetően] a történelmi és archeológiai ismeretek hiányából fakadó ártatlan tévedésének tudható e be, vagy pedig egy céltudatos és kalkulált történelemhamisításnak.

Szomorú az, amikor sok keresztény tudatlanságból fakadóan nem bibliai, hanem zsidó szokásokat vesz fel és nem biblikus zsidó tanokat, ünnepeket hitelesít, azt gondolva, hogy ezzel valami Istennek tetsző dolgot tesznek. Miközben Isten valós ünnepeit elvetik és megszólják azokat a keresztényeket, akik megtartják azokat eredeti bibliai, nem judaizált formájukban.