CoG

Új világrend

120/31/11/08

 

Szeretett Testvérek!

Napjainkban a nemzetek vezető posztjait betöltő egyének, az elnökök, miniszterelnökök stb. egyre gyakrabban és egyre nyíltabban hangoztatják egy Új Világrend bevezetésének a szükségességét. Az általuk adott különböző interjúkban és publikus nyilatkozatokban amellett emelik fel hangjukat, hogy csak egy világkormány képes megoldani a Föld lakóinak egyre sűrűsödő és komolyabbá váló problémáit. Az ennyire nyílt és határozott kijelentések még néhány évvel ezelőtt is ritkaságszámba mentek. A demokráciákban azon célból választ vezetőket maga fölé a nép, hogy azok az állampolgárok és gyermekeik érdekeit képviseljék. Ezek a vezetők azonban egy olyan Új Világrend megtervezésén és kivitelezésén dolgoznak, amely semmibe veszi az egyéni nemzetek polgárainak az érdekeit.

Csak két lehetőség áll fenn: ezeket az embereket vagy teljes egészében megtévesztette Sátán, s maguk is hisznek abban, hogy erőfeszítéseikkel valóban képesek lesznek megmenteni és jobbá tenni a világot, vagy pedig szándékosan teszik, amit tesznek. Szándékosan sajátítják ki maguknak a hatalmat, és ragadják magukhoz a világ javait a saját polgáraik, valamint az emberiség egészének kárára. Bárhogyan is legyen, önkényesen használják fel hatalmukat, amelyet e világ istenétől vagy uralkodójától, Sátántól kaptak (2Kor. 4:4). Ez a különböző titkos társaságokba tömörült elit oly módon vezérli a világ eseményeit, hogy az végveszélybe sodorja az egész emberiséget. Mesteri módon olyan körülményeket hoztak létre a világban, hogy még az áldozataik is önszántukból vetik alá magukat ennek az Új Világrendnek. És való igaz, az áldozatok – az egész emberiség, kivéve a választottakat – örömmel veszik majd az Új Világrend létrejöttét, mint egyféle megváltást.

Sajnálatos módon az átlagemberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy mit is hoz magával ez a kibontakozó Új Világrend, és miféle szándékok állnak mögötte. Valójában az átlagemberek még azt sem igen hiszik el, hogy létezhet egy ilyen napirend, nemhogy azt, hogy valakik képesek is lennének egy ilyen rendkívül bonyolult és messzemenő tervet kivitelezni. Igen, vannak bizonyos vallási és civil csoportok, valamint éleslátó egyének, akik átlátják ennek a tervszerű globalizmusnak a veszélyeit, és figyelmeztetnek is ellene. Egy dolgot azonban semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni: Sátán minderre magától a Mindenható Istentől kapott engedélyt és hatalmat, így a globalista terv megvalósítása meggátolhatatlan és elkerülhetetlen. Természetesen Isten mindent a maga tökéletes terve és céljai szerint tesz, s ebben az Új Világrendben valósul meg rövidesen a végidők "fenevad" rendszere.

Sátán e világ uralkodója (2Kor. 4:4), és mint ilyen, neki is megvannak a maga alárendelt emberi eszközei, a "hadvezérei", akik a Föld hatalmasai és irányítói (vö. 2Kor. 11:14-15), s akik az általa kapott hatalmat (Jel. 12:3) az ő ügyének szolgálatában használják fel. Segítséget kap még az uralma alatt álló, megtévesztett tömegektől is, akik akarva-akaratlan szintén az ő ügyét segítik elő. Amikor az emberek éheznek vagy fáznak, akkor szinte mindent elfogadnak, ha az eledelt és meleget biztosít a számukra. Sátán hatalomban álló emberi eszközeinek pedig nem nehéz mesterségesen kieszközölni az élelem- és energiahiányt, vagy akár az egészségügy széthullását. Mégis csak kevesen hiszik azt el, hogy a világ jelenlegi kaotikus állapotát nagyon régen megtervezték. Tény viszont, hogy mindez csakis akkor valósulhat meg, amikor Isten meghatározta, hogy eljött az ideje a megváltó tervének menetrendje szerint. E tervét az általa lefektetett naptár által megtartandó ünnepnapokban vázolja elénk.

Jó példával szolgál a Messiás Isten Bárányaként történt meggyilkolása is. A korszak Sátán által felgerjesztett megátalkodott gonosz emberei gyűlölték Őt azért, mert az Atyaistentől való igazságot hirdette. Végül pedig rettenetes bűntettet követtek el ennek az ártatlan embernek élete ellen. Ugyanakkor ez az áldozat már meg lett határozva a világ megalapítása előtt (Jel. 13:8), mint az akkor még tervben lévő majdani teremtést megváltó áldozat. Ezért is nem véletlenül esett ez az áldozat a Peszah áldozat napjára. Ehhez hasonlóan, minden, a világot érintő hatalmas jelentőségű esemény az isteni terv része, amit Isten a maga meghatározott idejében hoz el, vagy pedig enged megvalósulni.

Az előre kitervezett gazdasági világválságnak további áldozatai lesznek, a fejlett világban tovább fog növekedni a munkanélküliség, tovább csökken az életszínvonal, az elmaradt országokban pedig fokozódik az eddig is kritikus mértékű éhínség.

A napi hírekben is láthatjuk ennek jeleit. A napok egyik riportjában egy középosztályba tartozó család búcsúlevelét mutatták be, amit egy apa és anya hagyott hátra, miután elhatározták, hogy végeznek magukkal és három gyermekükkel. Az anya túlélte az eseményt, de vádat emeltek ellene három gyermekének megyilkolásáért, és férje öngyilkosságában való részvételéért. A család már évek óta komoly anyagi problémákkal küzdött, és helyzetük csak egyre romlott, semmi kilátásuk nem volt a helyreállásra. Az esemény után lement néhány kör a megszokott publikus vitákból, arról, hogy miként lehetne megelőzni az ilyen tragédiákat, s ki is a felelős az ilyen helyzetben. Azok számára, akik ismerik és betartják Isten törvényét, ismeretes, hogy az ilyen helyzetek könnyen elkerülhetők lennének, ha egy igazságos rendszerben élnénk. A házastársak saját hibái és rossz döntései mellett a kormányzatok anyagi visszaélései, és a bankok is terhelhetőek egy ilyen helyzetben.

Az emberek egy olyan gonosz szisztéma foglyaivá váltak, amelyről Isten azt mondta, hogy utol fogja érni őket, ha megtagadják Őt, mint Uralkodót (1Sám. 8:9-18). Isten egy olyan igazságos rendszert állított fel, ahol az "adó" maradandóan a nettó profit tíz százalékában lett meghatározva, plusz a Teruma adó.

Ha mindent összevetünk, a látható és átláthatatlan adókat, az egyéni és nemzeti bankkamatokat, akkor manapság az gyakran körülbelül 70%-os terhelésnek felel meg. Ilyen körülmények között pedig még a túlélés is nehéz dolog, nemhogy a gyarapodás. Egyedül azok képesek folyamatosan gyarapodni, akiknek a kezébe folynak be az adójövedelmek és a kamatok, vagyis a kormányok vezetői, és a pénzintézmények tulajdonosai.

Így természetesen nem csoda, hogy az emberek elvesztik örökségeiket, földjeiket, javaikat, s azok kezébe kerül minden, akik az ördöggel kötöttek szövetséget. Megváltónk példamutatóan megtagadta az ördög ajánlatát, aki felajánlott Neki minden földi hatalmat és gazdagságot, amennyiben leborul előtte és imádja őt (Mát. 49). Még ha fantasztikusan is hangzik, de sokan e világból elfogadták Sátán ajánlatát, s így tettek szert hatalomra és gazdagságra. És valóban, ezek a befolyásos emberek hihetetlen hatalmat és páratlan gazdagságot élveznek jutalomként, amiért szorgosan munkálkodnak a fenevad rendszerének egész világra való kiterjesztésén.

Sok embernek mindez egyelőre azért nem teljesen nyilvánvaló, mert a "bűn embere" nem lépett még nyíltan a színre, bár kétségtelen, hogy a színfalak mögött már jelen van. 

Viszont semmit nem lehet tenni, sőt, nem is szabad tenni annak érdekében, hogy meggátoljuk ennek a kegyetlen uralomnak az eljövetelét, s nem is lesz olyan földi erő, amely megakadályozhatja azt (Jel. 13:4). A fenevad hatalma végső soron Istentől van, hogy véghezvigye mindazt, amit tenni szándékozik (Jel. 13:7). Akik figyelemmel követik a tendenciákat és van szemük a látásra, jól tudják, mennyire előrehaladott állapotban van ennek az Új Világrendnek a megvalósulása. Volt idő, nem is oly régen, amikor még takargatták céljaikat, de már nem látják ennek szükségét. Teljes nyíltsággal jelentik ki, hogy az Új Világrend az egyetlen megoldás azokra a problémákra, amelyeket egyébként ők okoztak, éppen azért, hogy majd előjöhessenek a megoldással: a Világkormány létrehozásával.

Az emberek nagy része nem akarja ezt elhinni annak ellenére sem, hogy szinte a képükbe lett törölve. Vakok az evangéliumi igazságok meglátásához, még akkor is, amikor ugyanazok a politikusok árulják el őket, akiket maguk választottak meg "népük szolgálatára". Manapság, az utolsó időkben a demokrácia nem más, mint ügyesen álcázott diktatúra, ahol az áldozatokat mesterien ráveszik arra, hogy elfogadják és támogassák rabszolgatartóik egyre mohóbb hatalmi erejét, amit saját népük ellen használnak majd fel (lásd A demokrácia és a Biblia című írást). Bárhogyan is, az már kemény diktatúra, amikor a polgárok elvesztik mindenüket, amiről azt vélték, hogy a sajátjuk. De hogyan is nevezhetjük a sajátunknak azt, ami a bankok tulajdonában van?

A nép árulói és kifosztói annyira biztonságban érzik magukat, hogy nyíltan kevélykednek a megszerzett javaikkal. Számtalan cselszövést, és olyan rafináltan kidolgozott módszereket alkalmaztak, amelyekkel sikeresen becsapták az embereket. Azt hiszik, hogy ez a világhatalom egy maradandó állapotot fog magával hozni, ahol ők majd királyok és előljárók lehetnek, békében, gazdagságban és kényelemben élve. Hovatovább talán még azt is elhiszik, hogy az előrehaladott genetikai manipulációkkal, génmásolásokkal (cloning) stb. az is elérhető lesz számukra, hogy örökké éljenek. Az ellenállást felszámolják, legyen az a mesterségesen létrehozott éhínségek, vagy kard által. Ez a mérhetetlen nagy csalás szerencsére rövid életű lesz. Elbizakodottságukban fel sem fogják, hogy az általuk pusztulásra ítélt tömegek között sok olyan egyén lesz, akik feltámadnak az első feltámadásban, és megítélik őket Isten bosszújának napján, a Törvény szigorú elvárásai szerint: a megátalkodott lázadók, a bálványimádók és embergyilkosok örökre elpusztulnak.

Mi, ahogyan Isten Egyháza mindig is tette, az Istenhez fordulunk oltalomért az utolsó időkben. A választottaknak szembe kell nézni Sátán gyűlöletteljes haragjával, ahogy az a Fenevad Rendszerén keresztül megnyilvánul ellenük. Megtagadjuk a fenevad bélyegének felvételét, hiszen rajtunk már van egy bélyeg, az Isten elpecsételése, ami a Szent Szellem, vagyis az örök élet letéte, s az eszköz, ami által szívünkbe helyezi az Ő szeretetét és törvényét. Testünket elpusztíthatják ugyan, ha Isten engedi, de még azt is csak átmeneti időre!

Miként a Megváltónkat is megölték, majd Isten feltámasztotta Őt, úgy nekünk is szembe kell néznünk a halállal az örök élet eljövetele előtt. Elalvásunk – amennyiben ez jut sorsrészül – szempillantásnyi idő csupán, hiszen a halálban nem érzékelünk semmit. Lényegében azt tapasztaljuk, hogy ugyanabban a pillanatban, amikor elalszunk (meghalunk), a tudatunk vissza is tér (a feltámadásunkkal), hiszen a közte eltelt időt nem érzékeljük.

Addig is imádkozva figyeljük a világban végbemenő jelenségeket, és látjuk, ahogy azokban beteljesednek a régóta megjövendölt próféciák. Várjuk a két tanúbizonyság megjelenését, akiknek a munkájával megkezdődik a visszaszámlálás Isten országának eljöveteléhez. Mindent megköszönünk a mennyei Atyánknak, egyformán a jót és rosszat, hiszen az Ő terve tökéletes, és jóra végződik. E tervében nekünk is szerepünk van és lesz, ahogyan az kibontakozik az Általa elrendeltek szerint. Tegyük hát minden elé a mi Atyánk munkáját, s vegyük ki részünket abban teljes erővel és akarattal.

Mindemellett állandóan imádkozzunk az Atyához, Eloah-hoz, hogy bocsássa meg vétkeinket, vezessen bennünket az Ő útjain, és küldje el mihamarább a két tanúbizonyságot, majd a Megváltót, Aki elhozza Isten országlását.

 

A kanadai francia nyelvű munka kordinátora,

Jacques Guérard