CoG

Látogatás az ukrán szombatosoknál

Cindy Flowers McLendon riportja, a The Journal - News of the Churches of God című magazin 2001. Július 31.-i számában jelent meg.

 

Kevesbé ismert, hogy az 1990-től független Ukrajna több ezer szombattartó kereszténynek az otthona. Több USA-beli Church of God tag szoros és állandó kapcsolatot táplál ezekkel a szombatosokkal, mint pl. a Wisconsin államban élő Merritt család.

Ukrajna 1989-ig a Szovjetúnió része volt, ahol nagyszámú szombattartó keresztény él. Tavaly decemberben lányommal, Heather-rel alkalmam volt meglátogatni ezeknek az ukrajnai szombattartóknak néhány csoportját. A gyülekezet, amelyet látogattunk, a Szombattartó Misszió nevet viseli.

Barátom, Scott Merritt, aki angol nyelvet tanít az ukrajnai Ogyessza városában, beleegyezett abba, hogy idegenvezetőm lesz ott-tartózkodásom alatt. Scott apja, John Merritt eredetileg Wisconsin államból, Okonomowoc városból való. Scott bátyja, Bryan, aki szintén orvos, egy ingyenes orvosi klinika megszervezője volt Huszt városában, amely tavaly nyáron indult működésbe. A Merritt család helybeli orvosokkal és a United Church of God egy vénjével, Viktor Kubik-kal együttműködve hozták létre a klinikát. Viktor Kubik, aki maga is ukrán származású, a LiveNets International (Nemzetközi Mentőszolgálat) igazgatója. A LifeNet egyéni Church of God tagok összefogásának az eredménye, és abból a célból lett létrehozva, hogy különböző országokban segélyeket és segítséget nyújtsanak a rászorulóknak.

 

Megérkezés Kijevbe

Ukrajna a vasfüggöny leomlásával vált a Szovjetuniótól önálló országgá. A Szovjetunió gazdaságilag teljesen összeomlott, és ez kihatott a függetlenségüket frissen elnyert államokra is. Ukrajna tehát teljes csőddel kezdte független államiságát, ami máig nagyon érezhető. A politikai korrupció mellett nagy a munkanélküliség, csaknem mindenben hiány van, a közművek nem képesek elegendő energiát termelni, stb. A hírhedt csernobili atomreaktort csak érkezésünk előtt két héttel zárták le véglegesen. Az emberek arcán jól láthatóan megmutatkozik a reménytelenség és a stressz. Alig látni mosolygós, vagy örömteli arcot az országban. Ennek ellenére az emberek, akikkel a kávézókban találkoztunk, igen kedvesek voltak hozzánk, szintúgy a taxisok, akik viszont csodálkoztak azon, hogy ellátogattunk országukba.

Kijev, az ország fővárosa szép, teljesen európainak mondható város. A maga idejében ez a város egy gyöngyszem lehetett. A téli Kijev viszont olyan, mint egy fekete-fehér film. Az ég borús, minden fekete, szürke és fehér. Az épületek mind szürkék, és csak nagyon kevés van kifestve. A gazdasági visszaesés hatása jól látható a épületek és az utak karbantartásának hiányában. Amikor a gépünk leszállt, mindenfelé felfegyverzett ukrán katonákat láttunk, ami eléggé kényelmetlen érzés volt.

Scott előre figyelmeztetett, hogy a repülőtér és környéke kellemetlen, depressziós benyomást fog kelteni. Igaza volt. Néhány nehézség után átjutottunk a vámvizsgálaton, s örömmel láttam, hogy Scott már várt bennünket a túloldalon.

Röviden körbejártuk a nevezetességeket, megnéztük a híres Szt. Szófia katedrálist, ami egyike a kevés épületeknek, amelyeket teljesen helyreállítottak egykori szépségükben. A hagymakupolákat friss aranyborítás fedte.

Megkérdeztem Olgát, az idegenvezetőnket, hogy hogyan lehet az ortodox egyház ennyire gazdag, hiszen az épületek többsége olyan rossz állapotban van. Azt válaszolta, hogy az "új oroszok" (az új, kapitalista üzletembereket nevezik így), az egyházat használják fel arra, hogy elkerüljék a nehéz adózást. Ezért a "szolgálatért" adományokat adnak az egyháznak.

 

Találkozás Dr. Risko-val

Kijevet egy éjszakai vonattal hagytuk el, és megérkeztünk az ország nyugati felében található Uzsgorodba. Az állomáson Dr. Vladimir Riszko várt ránk, hogy kocsival Husztba vigyen bennünket. Dr. Riszko gyermekorvos, aki Mr. Kubikkal, Dr. Merritt-tel és Bryan Merritt-tel együtt működteti a huszti klinikát. Dr. Riszko nem szombattartó hívő, ő a klinikának egy alkalmazottja. Õ mutatta be nekünk Khust (Huszt) városát, amely a kárpátaljai körzethez tartozik. Ott-tartózkodásunk alatt nála laktunk.

Nem sokkal péntek naplemente előtt érkeztünk meg házához. Felesége, Larisza, aki szintén orvos, már vacsorával várt bennünket. Azt kell mondjam, hogy a legjobb ukrajnai ételek a háziételek. A vacsora után Heather és Scott bibliaórára mentek a misszióba. Aznap este a tiszta és tisztátalan ételekről szólt a tanítás.

Dr. Riszkóval kissé nehézkes volt a beszélgetés, ugyanis csak nagyon tört angolt beszélt, én pedig nem tudok oroszul. Amikor Scott nem volt jelen, hogy fordítson, egy angol-orosz szótár segítségével kommunikáltunk.

Dr. Riszko és felesége külön-külön mindössze 35 dollárt keresnek havonta. Ez nagyon kevés, és azt mondta, bizonyos fokig jobb élet volt a kommunizmus alatt. Akkor legalább ingyenes egészségügyi ellátás és iskola volt, most pedig mindezek csaknem megengedhetetlenül drágák lettek. A nagy munkanélküliség miatt sokan Lengyelországba vagy más környező országba mennek munkát keresni, és nagy részük soha nem tér vissza. Az emberek átlagos élethossza mindössze 57 év.

 

Részvétel a szombati istentiszteleten

A következő napon elmentünk a szombati istentiszteletre, ami a szó szoros értelmében olyan volt, mint a sötétségből a világosságra kerülni. A testvérek arcán már jól látható volt az öröm, amint mosolyogva beszélgettek egymással. Ezek az emberek rendkívül barátságosak, és éreztük a szeretetüket, amikor megköszönték Istennek a bajoktól mentes érkezésünket.

A teremben, ahol az istentiszteletet tartják, a pódium hátsó falát két kőtábla díszíti a Tízparancsolattal. A férfiak a terem jobboldalán ülnek, a nők pedig a baloldalon. A vendégeket az első sorba ültetik, ahonnan a legjobban látható és hallható a tanítói beszéd. Az asszonyok fejkendőt viselnek, feltűnő, hogy nincsenek kikészítve. A férfiak pedig általában öltönyt viselnek.. Mindenki a legjobb ruhájában jelenik meg Isten előtt.

Három férfi adott tanítóbeszédet: Vaszilij Mondik (a gyülekezet pásztora), Iván Yurishko, és egy másik gyülekezeti vén. Három tizenéves lány adta az énekszolgálatot. Ezután egy asszony saját versét szavalta el a Szentlélek munkájáról, majd egy másik hölgy vezényelte a gyülekezeti éneket. Bár a nyelvet, és így az előadást nem értettem, de éreztem a Szentlélek jelenlétét. Igaz, Scott Merritt közben lefordította az elhangzottak főbb pontjait.

A testvérek Bibliáin jól látható jele volt a használatnak, majdnem mind igen megviselt állapotban volt. Az egyértelmű volt számomra, hogy ezek a testvérek szeretik és éhezik az igazságot, gyakorolják a testvéri szeretetet, és őszinte egységben vannak.

Megkérdezték, hogy a vendégek közül kíván-e valaki felszólalni. Nem félnek a kívülállók üzeneteit meghallgatni. Scott egy rövid üdvözlőbeszédet mondott apja, Dr. Merritt nevében és a mi nevünkben.

Felkérték lányomat, Heathert, hogy énekeljen egy dicsőítő himnuszt, s meg is tette (bár angolul énekelt). Mr. Mondik, aki nem beszél angolul, megjegyezte, hogy milyen jó is az Istent minden nyelven imádni, és énekelni Hozzá. Ezután Mr. Mondik megkérdezte a gyülekezettől, hogy kér-e valaki imát valami okból vagy valakiért, amire az egész gyülekezet letérdelt, mindenki csendesen imádkozott.

Az istentisztelet következő részében Mr. Mondik megkérdezte, hogy van-e bárkinek bizonyságtétele valamiről. Egy Németországból látogatóban itt lévő fiatalember felállt, és elmondta, hogy hitetlen asszonyt vett feleségül, aki gyermeket szült neki, de az asszony elhagyta őt, és gyermeküket is magával vitte. (Ez a fiatalember valamivel korábban már felkérte a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte ezügyben.) Most pedig tanúbizonyságot tett, hogy Isten meghallgatta az imát, az asszony és a gyermek visszatért hozzá, és minden rendben van az életükben. A gyülekezet erre felállt, és kezüket felemelve hálát adtak Istennek ezért az imájukra adott válaszért.

Az istentisztelet után az ott lévő hetvenöt ember csaknem mindegyike odajött hozzánk, hogy üdvözöljenek bennünket. Ez az egyik legfelemelőbb szombatnapi istentisztelet volt számomra, amelyben valaha is részt vettem (pedig tartom a szombatot 1962-óta).

 

Vacsora a Yurishko családnál

Mr. Yurishko, a gyülekezet egy vénje, és felesége meghívott bennünket aznap vacsorára. A Yurishko házaspár egy csodálatos, istenfélő család, és két aranyos kisfiuk van. A vendégszeretetük odaadó és őszinte volt, a látogatásom egyik legkellemesebb élménye volt a velük töltött idő. Mr. Yurishko üzletember, aki használt fénymásolókat vásárol Németországból, és eladja vagy bérbe adja Husztban. Aznap sok testvér eljött hozzá csak azért, hogy velünk találkozhassanak. Ez egy emlékezetes este volt.

Mr. Yurishko megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem Ukrajnáról. Azt mondtam, az emberek nagyon kedvesek voltak hozzám, de a sok katona látványa a repülőtéren a hidegháborút juttatta eszembe. Amikor gyerek voltam, az iskolában polgárvédelmi gyakorlatokon kellett részt vennünk, egy szovjet támadástól tartva. Erre a jelenlevők nagyot nevettek, és elmondták, hogy ők szintén így gyakoroltak az iskolában, mert ők meg azt hitték, az USA fogja bombázni a Szovjetuniót.

Megegyeztünk, hogy imádkozunk a békéért és azért, hogy szabadon imádhassuk Istent a hitünk szerint. A vacsora után Mr. Yurishko elvitt bennünket abba a kompjúter iskolába, amelyet Mr. Kubik és a LifeNet szervezet hozott létre süket és hátrányos helyzetű gyermekek részére. Nagy áldás ezeknek a gyerekeknek olyan hasznos képesítést kapni, amelyekkel komolyabb munkát kaphatnak a jövőben. A gyerekek nagyon hálásak ezért, és mindannyian szorgalmasak a tanulásban.

 

Kérdéseim

Ezután Mr. Yurishko egy hangstúdióba vitt bennünket, hogy Heather énekeit felvegyék CD-re, a misszió számára. Mire mindezzel végeztünk, már nagyon későre járt az idő, de még megragadtam az alkalmat, hogy kérdéseket tegyek fel az itteni testvérekről és hitükről.

Az alábbiak a hozzá intézett kérdéseim és a rájuk adott válaszok:

(És én még oly sokáig azt hittem, hogy az igazságot rajtunk kívül mások nem ismerték, nem gyakorolták, s csak egyetlen Church of God szervezet működött a mai világban).

(Dr. John Merritt, aki Kelet-Ukrajnában szolgálja az ottani gyülekezeteket, elmondta, hogy a keleti körzetekből számos vént bebörtönöztek az előző korszakban. Ezek elmondták, hogy az őrök sokszor végeztek ki rabokat találomra, ok nélkül, vagy akár unalmukban. Emellett különböző módszerekkel terrorizálták a rabokat, mint pl. falhoz állították őket és kivégzést játszottak, de vaktöltényeket használtak. Ezt nagyon mulatságosnak találták. Egy ilyen alkalommal egy vén a börtönőrök elé állt, akik a Szovjetunió minden területéről voltak besorozva, és különböző nyelveket beszéltek. A vén a kegyetlenkedő őrök saját nyelvén figyelmeztette őket, amire azok megrettentek, mert tudták, hogy az illető egyáltalán nem beszélte a nyelvüket. A vén megkérdezte tőlük, hogy miért kegyetlenkednek a rabokkal, hiszen azok semmi rosszat nem tettek. Az ott fogvatartott szombatosok meg vannak győződve arról, hogy a nyelveken szólás  ajándékán keresztül mentette meg őket Isten).

 

A riport írója a Church of God tagja 1962 óta. Cindy McLendon, férje Charles, lányuk Heather és fiuk Brian a Big Sandy-ban működő Church of God gyülekezethez tartoznak.