CoG

 A bibliai kereszténység és az uzsorakamat

Letölthető Word dokumentum

PDF

Az idei sátorok ünnepén, 2012 szombatév lévén, Isten parancsolatának megfelelően az Isten Gyülekezeteiben felolvasásra került a törvény (5Móz. 31:10-13). Ez alkalommal gyakran felmerülnek kérdések a törvény bizonyos elemeinek megfelelő alkalmazásával kapcsolatban. Az utóbbi időkben sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy egy keresztény számára mennyire megfelelő a bankok, hitelintézmények, az uzsora és kamat alkalmazása, esetleg igénybevétele, használata. Való igaz, ez korunknak egy sajátosan esedékes kérdése, hiszen nem csak egyéneket, családokat, hanem teljes nemzeteket is terhelnek olyan adósságok, amelyekből képtelenség kilábalni. A kamat és a kamatos kamat eladósodott rabszolgává (Péld. 22:7) teszi a világ egyre nagyobb részét. Isten törvénye szigorú keretek között szabályozta a hiteladást, s ennek a figyelmen kívül hagyása okozta korunknak e rendkívül nagy átkát. Ironikus módon ez az átok pont azokat a nyugati kultúrkörhöz tartozó államokat sújtja leginkább, amelyek állítólag a bibliai, zsidó-keresztény értékrendet, vagy hagyományt képviselik. Mi Isten népeként a próféciák fényében tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem a véletlen műve, hanem egy tervszerű sátáni programnak az eredménye, amire több írásban is rámutattunk már. Ebben az írásban elsősorban a Biblia hitelezéssel és kamatszedéssel kapcsolatos álláspontját mutatjuk be.


 

Church of God

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2012, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

 

Weboldal: http://www.churchofgod.hu


Miként szabályozza Isten törvénye a kamatszedést?

Isten törvénye határozottan eltiltja népét attól, hogy egymástól kamatot, uzsorát szedjenek akár pénz, akár valami tárgy vagy más után:

2Mózes 22:24-25 24. Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát! 25. Ha zálogba vetted embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki!

5Mózes 23:20 Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni [a világban]!

A kamatszedés annak romboló hatásai miatt volt és van tiltva. Isten az áldások Istene, de az áldásait feltételekhez köti. Izrael egy szövetségi viszonyban állt Istennel, aminek részeként a törvény pontos követése által biztosítani kívánta számukra a fizikai áldásokat, az anyagi jólétet és biztonságot, valamint egy relatív egyenlőséget társadalmi szinten. Isten elve a következő: "Aki sokat gyűjt, nem bővelkedhet, s aki keveset, az nem szűkölködhet" (II. Móz. 16:18; 2Kor. 8:15). Senkinek nem lehetett túl kevés: "Ne legyen köztetek szegény" (5Móz. 15:4) és senkinek nem lehetett aránytalanul túl sok vagyona, különösen nem a nemzettestvére kárára. A félreértések elkerülése végett tegyük hozzá gyorsan, hogy ezzel Isten nem egyféle szocializmust, vagy kommunizmust propagált, mint inkább az embertársaink iránti szeretetből fakadó gondoskodást. Adni a magunkéból illik, és a magántulajdon szentsége ugyancsak az isteni rend részét képzi (lásd A keresztény hit és a magántulajdon szentsége című írást). A szövetség népét reprezentáló egyéni izraelita nem számíthatott fel kamatot egy másik izraelitánk a kölcsön adott pénzre, sőt, az adósságokat, hiteleket heted évente kötelessége volt elengednie:

5Mózes 15:1-2 1. Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. 2. Az adósság-elengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósság-elengedés hirdettetett JHVH-ért.

A hitelező tisztában volt azzal, hogy ha esetleg addig nem kapta vissza a kölcsön adott pénzét, a hetedik évben el kell törölnie az adósságot és ennek a ténynek a tudatában sem tarthatta vissza a segítségnyújtást:

5Mózes 15:7-8  8  …. ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, 8. hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. (v.ö. Sirák 4:1-6).

Ez a törvénypont megmentette az arra rászoruló egyént a teljes elszegényedéstől, lepusztulástól és kilátástalanságtól. A jubileumi évben pedig minden adósrabszolga felszabadult, és minden családi ingatlant vissza kellett szolgáltatni az eredeti tulajdonosok kezébe (3Móz. 25:8-13,28). Ez a rendelet tovább biztosította a társadalmi egyenlőséget, hiszen lehetetlenné tette azt, hogy egyesek egyre nagyobb vagyont halmozzanak fel, mások pedig véglegesen elveszítsék mindenüket, ami előbb utóbb véres konfliktusokat von magával. Egy olyan rendszerben, ahol hosszútávon a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények száma addig fog növekedni, amíg az elszegényedett és kisemmizett réteg reménytelenségében fel fog lázadni.

Amikor az Izraeliták betelepültek az Ígéret földjére, a nemzetségek sorsvetés által, vagyis Istentől kapták meg örökrészüket (Józsué 13-25 fejezetek). Isten pedig a törvénye által biztosította azt, hogy a Tőle kapott örökrészt nem veszítheti el senki végérvényesen. Aki az ötvenedik (jubileumi) évben nem adta vissza jogos tulajdonosának az elzálogosított birtokát, az Istent lopta meg!

Tény azonban, hogy az izraeliták minden további nélkül szedhettek kamatot az idegenektől (5Móz. 23:20), ami első hallásra talán sokak számára igazságtalannak tűnik. De legyünk tisztában ennek az okaival. Az idegenek nem álltak szövetségben Istennel, nem éltek Isten parancsolatai szerint, nem gyakorolták az áldásokat magával hozó gazdasági rendet, így nem is állhatott jogukban azok áldásainak élvezete. Izrael el volt különítve attól a pogány világtól, amely Sátán rendszere szerint élt és funkcionált. Ugyanakkor tartsuk szem előtt azt is, hogy itt Isten nem utasította az izraelitákat arra, hogy az idegeneknek feltétlenül csak kamatra adjanak kölcsönt, erre csupán lehetőséget adott, de koránt sem volt kötelező. Egy igaz szívű izraelita élhetett azzal a lehetőséggel, sőt kívánatos is volt, hogy példázza Isten igazságos útjait az idegen nemzet tagjai előtt, felébresztve benne az Isten utáni vágyat, s hogy az azt mondhassa: "Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!"  (5Móz. 4:6). 

Ajánlott időnkét végigolvasni az 5Mózes 28. teljes fejezetét. Ennek a fejezetnek az 1-14 versei tisztán felvázolják a szövetséghez való hűség mérhetetlen áldásait. Köztük a következőt is:

5Mózes 28-12 … Kölcsönt nyújtasz sok nemzetnek, de te senkitől nem sem veszel kölcsönt. 

Az engedetlenség és hűtlenség átka viszont a sanyarúság:

5Mózes 28:44 Az idegen fog kölcsönözni neked, s nem te fogsz kölcsönözni neki

Egy fontos lecke: Isten nem személyválogató, ha bármely nemzet elhatározná, hogy követi ezt a példát, akkor minden további nélkül élvezhetnék annak áldásait, megszűnne az egyenlőtlenség és a mélyszegénység. Amit véres forradalmakkal, hangzatos, de silány ideológiákkal soha nem ért el az emberiség, azt elérheti az Isten parancsolatainak betartásával. Jézus uralkodása alatt a millenniumi áldásos állapotok abból fakadnak majd, hogy az emberiség végre megtanul az Isten törvényei szerint élni.

Amikor Ezsdrás és Nehemiás alatt Isten hazavezette a fogságból Júdát és helyreállította a törvényt és a templomot, a hazatérők közül a nehéz körülmények miatt sokan kénytelenek voltak elzálogosítani a birtokaikat és házaikat. Más szóval alighogy hazatértek a büntetésből - amit történetesen éppen azért kellett elszenvedniük, mert megszegték az elengedést is magában foglaló jubileumi gazdasági rendszer szabályait – egyesek máris visszatértek a gonoszság útjára, és uzsorát szedtek testvéreiktől. Nehemiás felfogta, hogy a törvényszegésnek ezt a módját ki kell törölni Júdából, ha nem akarnak újra átkot és rabságot hozni magukra.

Nehemiás 5:1-13 1. Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. 2. Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! 3. Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. 4. Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. 5. És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé. 6. Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, 7. és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, 8. ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. 9. Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! 10. Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. 11. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! 12. Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. 13. Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet!

Ha Nehemiás szavára nem tér meg a nép az uzsora bűnétől, akkor a frissen helyreállított Júda eltöröltetett volna a föld színéről. Hiszen Júda (mint korábban Izrael) eleve azért került rabságba, mert ezeket a törvényeket megszegték. Isten nagyon komolyan veszi az elengedés törvényét és a kamat tiltását. Amikor Jeremiás próféta figyelmeztette Júdát Isten haragjára, akkor először elengedték a rabszolgáikat, de miután semmi nem történt, visszakényszerítették azokat a szolgaságba (Jer. 34:10-11). Ez az Isten kijátszására való kísérlet rendkívül rossz lépésnek bizonyult:

Jeremiás 34:13-21 13. Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem őseitekkel, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azt mondtam, 14. hogy minden hetedik esztendőben engedje el mindenki héber embertársát, aki eladta magát. Miután hat évig a rabszolgád volt, engedd szabadon! De őseitek nem hallgattak és nem figyeltek rám. 15. Ti viszont most megtértetek, és azt tettétek, amit én helyesnek látok. Kihirdettétek a rabszolgáknak a szabadulást, és egyezséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amelyet az én nevemről neveztek el. 16. De azután újra meggyaláztátok nevemet, mert mindenki visszakényszerítette rabszolgáját és rabnőjét, akit kívánsága szerint szabadon bocsátott; és erőszakkal újra rabszolgákká és rabnőkké tettétek őket. 17. Azért ezt mondja az ÚR: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor szabadulást hirdettetek: ember az embertársának és felebarátjának. Most azért én hirdetek nektek szabadulást - így szól JHVH. Odaadlak titeket a fegyvernek, a dögvésznek és az éhínségnek, és elrettentő példává teszlek benneteket a föld minden országa számára. 18. Az egyezséget megszegő embereket pedig, akik nem tartották meg az előttem kötött egyezség szavait, olyanokká teszem, mint azt a borjút, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között. 19. Júda és Jeruzsálem vezetőit, az udvari embereket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, 20odaadom ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe; holttestük pedig az égi madarak és a földi állatok eledelévé lesz. 21. Odaadom Cidkijját, Júda királyát és vezéreit is ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe, a babilóniai király hadseregének hatalmába, amely most elvonult innen. 22. Mert parancsot adok - így szól az ÚR -, és visszahozom őket ehhez a városhoz: megostromolják, beveszik és fölperzselik. Júda városait pedig lakatlan pusztasággá teszem!

A 2Krónikák 36:16-21 versei nyilvánvalóvá teszik, hogy Júda egészében elvetette azt a jubileumi rendszert, aminek részét képezte a kamatszedés tilalma, valamint a rabszolgák és az adósságok hetedévenkénti elengedése, továbbá a termőföldek pihentetése is. Isten gondoskodott arról, hogy a föld megpihenjen és hetven éven át tartó fogságba vitte Júda királyságát.

Tudjuk, a testi Izrael elbukott és a pogányok útjára tért, amiért az átkok teljessége vár rá a Jákob nyomorúságának nevezett büntetési periódusban. Az Ószövetséget pedig felváltotta az Új, amit Isten kiterjesztett a pogányok közül való választottakra is. Ez a választottság már jóval magasabb szinten funkcionál, hiszen Isten Szent Szelleme vezeti az újszövetségi népet. Vagyis, mindazok, akik Krisztusban az Újszövetség alá kerültek, visszabékültek Istenhez és nem csupán az írott szabályoknak engedelmeskednek, hanem abban a szeretetteljes szellemiségben, amely megalkotta az írott szabályokat. Ugyanakkor a szellemi ajándékok mellett – természetesen a feltételeknek megfelelve - élvezhetik az Ábrahámnak adott ígéretek minden aspektusát: "mert ahány ígérete csak van Istennek az mind IGEN lett [számunkra] őbenne" (Jézus Krisztusban (2Kor. 1:))! Akik pedig nem fogadják el Jézus Krisztust és vele az Újszövetséget (a pogány világ), azokon még rajta marad Isten haragja (Jn. 3:36; Róm. 2:5) és átkai.
 

Az egyház és a kamat

A szellemi népet illetően az elvárások messze meghaladják a fizikai Izraeltől elvártakat. A törvény kamatszedéssel történő áthágása annyira méltatlan dolog egy hívőhöz, hogy az az Úr szentélyéből (az egyházból vö. 2Kor. 6:16), és vele az üdvösségből való kitagadást vonja magával. Dávid a Szent Szellem sugallatára a következőket írta:

Zsoltár 15:1,5 1 Uram, ki lakhat sátradban, ki tartózkodhat szent hegyeden? … 5. aki pénzét nem adja kamatra és vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen. Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.

E kijózanítóan szigorú szavak alapján egy szellemi ember, egy igaz hívő nem szedhet kamatot, nem adhat uzsorára semmit, mert az kizárja őt az Isten országából! Gondoljunk csak bele: milyen ember az, aki szelleminek mondja magát, miközben testvérének nyomorúságából vagy elszegényítéséből kíván magának anyagi bőséget felhalmozni? Az ilyen ember kitagadtatik a szentek sorából és visszakerül Sátán világába, ahol elfogadott norma ez a kegyetlen istentelenség. Isten többek között az uzsora bűne miatt ítélte meg fizikai népét is, ami egyben egy prófécia is:

Ezékiel 22:12-14 12. Hagyták magukat megvesztegetni országodban, hogy vért onthassanak. Uzsorát és kamatot szedtél, nyerészkedtél embertársaidon, zsarolva őket, engem pedig elfelejtettél! - így szól az én Uram, JHVH. 13. Azért én összecsapom a kezemet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amelyet országodban elkövettek. 14. Lesz-e elég bátorságod, lesz-e elég erőd akkor, amikor majd elbánok veled?

Az Ezékiel 18. fejezete felvázolja, hogy mi jellemzi az igazat, aki élni fog, és a gonosz embert, aki halált érdemel. Az igaz az, "aki a törvény és igazság szerint él, visszaadja adósának a zálogot, uzsorát nem vesz, kamatot nem szed" (5-8. versek). A halált érdemlő gonosz az, aki "a zálogot nem adja vissza, föltekint a bálványokra, és utálatos dolgokat követ el, uzsorát szed, és kamatot vesz: az ilyen éljen? Nem fog élni! Mivel elkövette mindezeket az utálatos dolgokat, meg kell halnia, vére őt terheli." (12-13 versek).

A bűn zsoldja a halál, Izrael esetében az első, testi halál, a választottak viszont, akik Isten ítélőszéke előtt állnak örök sorsukkal játszanak, ha gonoszságra fordulnak. Aki pedig uzsorát szed, annak meg kell halnia, vére őt terheli.

Az uzsoraszedés bűne még a fizikai világban sem marad következmények nélkül:

Példabeszédek 28:8 Aki vagyonát kamattal és ráadással (uzsorával) gyarapítja, olyannak gyűjti, aki a szegényhez bőkezű.

Más szóval, Isten elveszi az ilyen ember gazdagságát és azt az arra méltóbbnak adja, olyannak, aki szívén viseli szegényebb embertársainak a sorsát. Ha ez esetleg várat is magára, de Isten a maga idejében minden ígéretét betartja.

Jeremiás prófétai küldetésének súlya alatt így fakadt ki:

Jeremiás 15:10 Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz.

Itt Jeremiás a maga módján arra világít rá, hogy a hitel és a velejáró kamat miatt az emberek átkokat szórnak egymásra, megosztó, romboló hatással van a társadalomra. A próféta nem hitelezett és nem fordult hitelhez, ami egy fontos ponthoz vezet bennünket: Isten embere nem fordul hitelért. Jézus számos helyen kihangsúlyozta, hogy Isten gondját viseli az Övéinek, meglesz az ételük, ruházatuk és napi szükségleteik, amivel meg is kell elégedniük (1Tim. 6:8). Amit az ember ezen felül akar, az az esztelen kívánságokból fakad, amelyek "kísértésbe meg csapdába", majd pusztulásba és romlásba viszik az embert (1Tim. 6:9). Isten természetesen képes bárkit gazdaggá tenni, és ily módon megáldani, ha azt Ő úgy látja jónak (Péld. 10:22; Sir.11:23).

Amikor Isten Ezékiel próféta által figyelmeztette Izraelt, az uzsorakamatot a legszörnyűbb társadalomromboló bűnök egyikeként rója fel, képletesen vérontásnak minősíti, amiért halál jár!

Ezékiel 18:10-13 10 De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bűnök közül) valamelyikben - 11 jóllehet maga semmit sem követett el belőlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, 12 elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, 13 uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz

Egy igaz Izraelita pedig az, aki „kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad. (Ez. 18:17). Izrael elbukott, és a próféciai figyelmeztetések ellenére az uzsorakamat szedése Jézus eljövetelekor már régóta bevett gyakorlattá vált.

Az egész Újszövetségben csupán egyetlen példát találhatunk arra, hogy Jézus Krisztus fizikai tettlegességgel lépett fel emberek ellen. Ez pedig a pénzváltóknak a templomból való kizavarásakor történt (Mt:21-12-13), ami bizony példaértékű. A pénzváltók voltak e kor bankosai, ugyanis ők uzsorára kölcsönöztek ki pénzt, illetve náluk kamatra lehetett elhelyezni pénzt (v.ö. Mt. 25:27). Ahogyan az uzsorásoknak és egyéb haszonlesőknek nem volt semmi keresnivalója a fizikai templomban, úgy az Isten szellemi templomában, az Egyházban sem lehetnek megtűrve! Legyenek a bankok a "rablók barlangjai", de az Isten szentélyéből  legyenek kiostorozva. (Hogy ezeknek a bibliai tényeknek a fényében miért lehet a Vatikánnak saját, a világi szentségtelen elvek alapján működő bankja, az sokat elárul a katolikus egyház szellemiségéről.)

Egy kérdés felvetődik a kamatszedés újszövetségi vonatkozásában: Mivel a törvény lehetőséget adott arra, hogy egy izraelita kamatra adjon pénzt az idegennek (5Móz. 23:20), ez törvényes lehetőséget nyújt-e arra, hogy egy keresztény hasonló módon kamatra adjon kölcsönt egy pogánynak?

Nos, a törvény betűje ezt megengedi, de a törvény szelleme már annál kevésbé. Jézus rámutatott, hogy az írott törvényben az emberek szívének keménysége miatt vannak bizonyos engedmények, amelyek "nem úgy voltak a kezdettől fogva" (v.ö. Mk. 10:4-6). Az "aranyszabály" szerint: Tegyük azt, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek (Mt. 7:12; Lk. 6:31). Azt pedig senki nem szereti, ha kegyetlen uzsorára kap kölcsönt és ínséges helyzetében még mélyebbre süllyed a kamatteher miatt.  Az apostoli tanítás szerint, habár a hittestvérekre különös gonddal kell lennünk, jót kell tennünk minden emberrel (Gal. 6:10). Márpedig a kamatra adott kölcsön minden, csak nem jó. A gonosznak még a látszatát is kerülni kell (1Tessz. 5:22) a kamat/uzsora szedése pedig e világ egyik legkártékonyabb gonoszságaihoz tartozik.

Jézus az idevonatkozó törvénypont szellemét ismertette a következőkkel:

Máté 5:42-43 42. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el." 43. "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,

Lukács 6:30-31 30. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. 31. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük."

A bibliai bölcsességirodalom gyakran előforduló motívuma a szegények megsegítése, a kölcsön, a kezesség, stb., amelyek útmutatók a szellemi ember számára.

Sirák 29:1-28 1 Aki irgalmas, kölcsönad társának, s aki megragadja kezét, teljesíti a parancsokat. 2. Adj kölcsön társadnak, amikor rászorul, de fizesd is vissza idejében társadnak. 3. Tartsd meg szavadat, és légy megbízható iránta, és bármikor megkapod, amire szükséged van. 4. Sokan talált jószágnak tekintik a kölcsönt, és kellemetlenséget szereznek segítőiknek. 5. Amíg meg nem kapják, kezet csókolnak annak, aki adja, és alázatos szóval tesznek ígéretet, 6. amikor pedig vissza kell fizetni, halasztást kér az ilyen, kedvetlenül beszél, panaszkodik, és az időt okolja. 7. Ha megadhatná is, vonakodik: alig adja meg az összeg felét, és talált jószágnak gondolja. 8. Ha pedig nem, akkor megfosztotta társát pénzétől, és ellenségévé teszi, holott az rá nem szolgált arra. 9 Szitokkal és átokkal fizet neki, tisztelet és jótett helyett gyalázattal illeti. 10. Sokan tagadják meg a kölcsönt, s nem rosszaságból, hanem attól való félelmükben, hogy ok nélkül kárt vallanak. 11. Mindazonáltal légy nagylelkű a nyomorúságos iránt, és ne zaklasd az alamizsnáért! 12 Karold fel a szegényt a parancs kedvéért, és szorultságában ne engedd el üresen! 13 Hagyd elveszni pénzedet testvéredért, barátodért, és ne rejtsd kő alá, hogy ott vesszen. 14 Helyezd el kincsedet a Magasságbeli parancsai szerint, akkor aranynál is többet ér az neked. 15 Zárd az adományt a szegény szívébe, és ő majd közbenjár érted minden bajban. (16) (17) 18 A hős pajzsánál és lándzsájánál is jobban megvéd az téged ellenségeddel szemben! 19 A jó ember kezességet vállal társáért, csak az hagyja őt magára, aki elvesztette szégyenérzetét. 20 El ne felejtsd a kezes jótettét, hisz önmagát adta érted. (21) 22 A bűnös a kezes vagyonát eltékozolja, s a hálátlan cserbenhagyja megmentőjét. (23) 24 Sok tehetős embert tett már tönkre gonosz kezesség, és hányta-vetette őket, mint a tenger hullámait. 25 Gazdag férfiakat tett már hontalanná, úgyhogy idegen népek között bujdostak. 26 Gonosz kezességbe a bűnös rohan, aki áthágja az Úr parancsait, aki sok ügybe kezd, perbe keveredik. 27 Karold fel társadat, amint csak teheted, de vigyázz magadra, hogy lépre ne menj! 28 A fő dolog az ember életében a víz és a kenyér, a mezítelenséget befedő ruha és a lakás.

Amint azt a fentiek is érzékeltetik, vannak alantas, ingyenélő emberek, akik másokon élősködnek, akik kezeseiket megcsalják, adósságaikat akkor sem adják meg, ha az már módjukban áll. Az ilyen emberek nem kerülhetik el büntetésüket és mindig a nyomor szélén élnek. A rest, tétlenkedő és mások terhére lévő egyénektől el kell különülnie a szenteknek, mert naplopóknak, ingyenélőknek, ügyeskedőknek nincs helye a szentek gyülekezetében addig, amíg meg nem térnek a halott cselekedetektől:

2Tesszaloniki 3:6:15 6 Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak nevében megparancsoljuk nektek testvérek, hogy vonuljatok vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül jár, nem az átadott tanítás szerint, melyet tőlünk kaptatok. 7 Hiszen ti magatok tudjátok, hogy hogyan kell utánoznotok bennünket, mert mi nem voltunk rendetlenek köztetek, 8 sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem éjjel-nappal fáradva, vesződve dolgoztunk, hogy közületek valakit meg ne terheljünk. 9 Nem mintha nem volna jogunk rá, hanem, hogy példaképül állítsuk magunkat, hogy utánozzatok minket. 10 Mikor nálatok voltunk, akkor is azt parancsoltuk néktek, hogyha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Halljuk ugyanis, hogy közületek némelyek rendetlenül járnak, semmit sem dolgoznak, hanem mások bajával bíbelődnek. 12 Az ilyeneknek az Úrban, a Krisztus Jézusban parancsoljuk és rimánkodunk is, hogy csendességben dolgozva a maguk kenyerét egyék. 13 Ti pedig testvérek, ne legyetek hanyagok a nemesen cselekvésben. 14 Ha pedig valaki nem hallgat levélben írt szavunkra, azt jelöljétek meg, ne keveredjetek össze vele, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem testvérként intsétek.

Az élősködők az igazán rászorulóktól vonják meg a segítséget (1Tim. 5:16).

Az uzsora tulajdonképpen kétféleképpen viszi bűnbe az embert: azt, aki szedi, de azt is, aki ahhoz folyamodik. Igen, az uzsora rendszer áldozata sem teljesen vétlen, mert hozzájárul a rendszer működtetéséhez azáltal, hogy igénybe veszi azt. De amíg a kamatszedőt megítéli az Isten törvénye, s ennek megfelelően az ilyen ember kiközösíttetik az egyházból is, addig az adósságot kamatra felvevő személyre nem szabott ki büntetést az Isten törvénye. Természetesen az adósnak viselnie kell a velejáró következményeket, és számos problémát, esetleg csapást hoz a maga fejére.

Példabeszédek 22:7 A gazdag uralkodik a szegényeken és rabszolgája az adós a hitelezőnek.  

Korunkban úgy a nemzetek, mint a családok és egyének is gyakran azért adósodtak el, mert olyan életszínvonalat kívántak biztosítani, vagy fenntartani maguknak, ami egyébként nem lenne reális. Azok, akik a jobb életmód érdekében, vágyaik kielégítése miatt vesznek fel hitelt, megsértik a második és a tízedik parancsolat szellemét. Olyan dolgok után vágyódnak, ami nem illeti meg őket, s olyan módon jutnak hozzá, ami Isten akarata ellen van, így bálványimádatnak minősül. De természetesen vannak, akik elszegényedtek (az igazságtalan rendszer velejárója), és nincs már más lehetőségük a fennmaradásra, így kényszerhelyzetben választják a kamattal járó hitel felvételének megoldását. Isten megítéli a kívülállók szándékait, ez nem a mi dolgunk. Még az egyházon belül sincs mindenkinek egyformán erős hite a próbák tüzében. De nekünk az a dolgunk, hogy Isten országát minden más elé helyezzük, és mindenkor bízzunk azon ígéreteiben, hogy gondunkat viseli:

Máté 6:24-33 24 "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." 25. "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26. Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27. Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28. Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29. de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31. "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Mindezt a pogányok keresik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.

A sorrend jól követhető: Éljünk Istennek, kérjük Tőle azt, amire szükségünk van és Ő megadja azt nekünk (Lk. 11:3,9-13). Ha viszont a szükségleteinknek élünk, olyanok vagyunk, mint a pogányok (Mt. 6:32). Az igaz hit megélése nem könnyű dolog, de aki ezt nem teszi meg, az nem lehet keresztény. Aki Isten helyett inkább emberhez fordul, átkot hoz magára (Zsolt. 146:3).

Az ellenhúzás pedig rendkívül erős. Sátán úgy építette fel ennek a világnak a rendjét, hogy mindenkit rabszolgájává tegyen, s mára ezt nagyrészt el is érte. Mit tehet egy keresztény, aki meggondolatlanul, netán még megtérése előtt adósította el magát és kénytelen elviselni annak következményeit? Először is legyen tisztába azzal, hogy az ördög azért ejti csapdába az embereket, hogy azok az ő akaratát teljesítsék (v.ö. 2Tim. 2:26). Nos, a jelenlegi rendszer erre épült, ami csak rosszabb lesz, amikor Sátán teljhatalmat kap e világ fölött és még az Isten szentjei is a kezébe adatnak (Jel. 17:8). Sátán földi ügynökei rákondicionálják, majd rákényszerítik az embereket a rendszerben való teljes részvételre. Ez oknál fogva ma már hitel nélkül szinte nem is lehet megélni. Ennek ellenére egy keresztényben élnie kell az Istenbe vetett hitnek. A jelenlegi helyzet még viszonylag könnyűnek mondható, hiszen csak előszele annak, ami az antikrisztusi uralom alatt el fog jönni, amikor is senki nem adhat, vagy vehet anélkül, hogy a rendszer teljes testi-szellemi elkötelezettje legyen. Arra pedig végképpen nem kényszerít bennünket senki, hogy pénzünket a bankban tartva kamatoztassuk.

Térjünk ki néhány szó erejéig a Példabeszédek 22:7-re is, miszerint: ”A gazdag uralkodik a szegények fölött, a kölcsönzőnek (rab)szolgája lesz a kölcsönkérő.” Ezt ma talán az emberek többsége nem veszi szószerint, hiszen a rabszolgaság alatt elsősorban az ókori kényszerrabszolgaságot értik. Pedig az adósság az azt felvevő egyén termelékenységéből létrehozott javait a hitelezőjének (a bankoknak) a kezébe adja. A kezének munkája nem a saját életét gyarapítja. Bibliai értelemben ez rabszolgaság. Ahogyan növekszik az adósságunk (ami a kamatrendszernek köszönhetően csak növekszik), úgy csökken a saját termelékenységünk saját kezünkben maradt aránya. Az ember arra szorul, hogy idejének és energiájának nagy részét a munkára és hiteleinek fizetésére fordítsa. Amellett, hogy kevesebb ideje marad az Isten dolgaira, a kezének munkájából fakadó jövedelem Sátán eszközeinek a kezébe folyik, akik aztán az Új [luciferi] Világrend megalkotására fordítják azt.

A szenteknek sohasem volt könnyű megélni a hit életét a körülöttük lévő pogány társadalmakban, de sosem alkudtak meg a rendszerrel, "nem találták magukhoz méltónak a világot; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban" (Héb. 11:38). Fel kell fognunk, hogy tőlünk sem vár el kevesebbet az Isten a hitünk tiszta megélésével kapcsolatban. Nem alkudhatunk meg egyetlen ponton sem, mert a következő nap Sátán még erősebb nyomást gyakorol ránk a megalkuvás felé. Az életünk minden pillanatában választások előtt állunk. A választás amilyen egyszerű, olyan nehéz: Vagy bízunk Istenben, az ígéreteiben és a gondviselésében, vagy megoldjuk a problémát úgy, hogy emberben és emberi intézményekben bízunk, azokhoz fordulunk.

Sajnálatosan, Isten Egyházában is sokan vannak olyan egyének és családok, akik valami oknál fogva az eladósodás csapdájába estek (esetleg megtérésük előtt, meggondolatlanul vettek fel kölcsönöket), és mivel e gonosz világ nem „enged el", a gazdasági rendszer rákényszeríti őket a kamat fizetésére. Az a hívő, aki adósságcsapdába került, tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy kikerüljön abból, mielőtt még mélyebbre süllyed abban. Legyünk tisztában az Ellenfél szándékaival, aki minden lehetőséget megragad ahhoz, hogy kitérítse hitéből az Isten emberét. Nagyon is reális annak a veszélye, hogy amikor az antikrisztus felszámolja a jelenlegi bankrendszert és meghirdeti a maga "elengedését", azt csak azok számára teszi lehetővé, akik felvállalják rendszerének a kárhoztató bélyegét. Ha nem teszi, rabszolgává, esetleg mártírrá lesz. Mert az a rendszer az emberek lelkével és testével kereskedik majd (Jel. 18:13). Ha valaki a mai körülmények között sem tud, vagy nem tanul meg nemet mondani a rendszernek, vajon olyan körülmények között képes lesz-e megtenni? Imádkozzunk a szabadulásért, Istennek semmi sem lehetetlen. Mi pedig fogadjuk el és éljük meg az apostoli tanítást:

Róma 13:8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.