CoG

Zebulon testamentuma a jószívűségről és az irgalmasságról

I. 1 Zebulon szavainak hiteles másolata ez, amelyet életének száztizennegyedik esztendejében elmondott gyermekeinek, két évvel József halála után. 2 Hallgassatok reám, Zebulon fiai, fogadjátok meg atyátok szavait! Így szólt hozzájuk: 3 Zebulon vagyok, aki szülei számára jó adományt jelent, mivel az én születésem idején lett atyám erőssé mind nyájaiban, mind a földművelésben, mikoron azokkal a tarka vesszőkkel történt a sorsvetés. 4 Nem emlékeztem arra gyermekeim, hogy valamiben is vétkeztem volna életem napjaiban, hacsak nem a gondolataimban; 5 és arról sem tudok, hogy valamiféle törvényszegést követtem volna el, kivéve azt, amit József ellen tudatlanságomban elkövettem. Nem árultam el ugyanis a testvéreimet, nem mondtam el atyámnak azokat, ami akkor vele történt. 6 Bár rejtekben sokat sírtam miatta, és féltem a testvéreimtől, mert azok összeesküdtek mind, hogy aki a titkot kimondaná, azt kard által veszítik el. 7 Amikor pedig nem akartak megkönyörülni Józsefen, sokat bizonygattam nekik könnyek közepette, hogy ne tegyék meg ezt a törvénysértő cselekedetet.

II. 1 Akkor odajött Józsefhez Simeon és Gád, hogy elveszítsék őt, József pedig arcra borult előttük, és így szólt hozzájuk: 2 – Könyörüljetek meg rajtam, testvéreim, szánjátok meg atyátoknak, Jákobnak érzelmét. 3 Ne emeljétek rám kezeteket, nehogy ezzel ártatlan vért ontsatok, mert én semmit sem vétettem ellenetek. Ha vétettem volna is, inkább fenyítsetek meg érte, de a kezeteket mégse emeljétek reám, atyánk, Jákob miatt. 4 Míg ő ezeket mondotta, én keserves sírásra fakadtam, májam elszabadult, egész bensőm és lelkem megindult. 5 Együtt sírtam ott Józseffel, a szívem is tompábban vert, testem nyílásai kitágultak, és nem tudtam felállni. 6 József pedig látta, hogy együtt sírok vele, de azokat is éppúgy, akik ott álltak elvesztésére, hátam mögé húzódott, úgy kérlelte őket. 7 Akkor Ruben állt fel és ezt mondotta: - Testvéreim, mégse öljük meg őt, inkább dobjuk bele ezen száraz vermek valamelyikébe, egy olyanba, amelyet még atyánk ásott ki, és nincs benne víz. 8 Az Úr pedig azért tartotta vissza a vizet, hogy József megtartassék. 9 Így tettek mindaddig, amíg el nem adták őt az izmaelitáknak.

III. 1 Nem vállaltam közösséget velük, gyermekeim, József járandóságának elosztásában sem. 2 De Simeon, Gád meg a többi testvérünk fogták József értéktárgyait, sarukat vettek rajta, maguknak, meg asszonyaiknak és gyermekeiknek, mondván: - 3 Nem ételekre költjük el azt, mert testvérünk vérének díja, hanem taposással megtapodjuk, mivel azt mondotta ő, hogy uralkodni fog majd felettünk, és meglátjuk majd, hogy mi is lesz abból, amit ő összeálmodott. 4 Ezért íratott meg Énok törvénykönyvében, hogy nem akartak magvat támasztani testvérüknek, még a saruit is leoldják lábáról, és arcul köpködik őt. 5 Józsefet nem akarták életben hagyni testvérei, ezért az Úr vetette alá őket József saruinak. 6 Mert amikor lejöttek Egyiptomba, József szolgáinak tartoztak engedelmességgel még a kapuja előtt, de ugyanúgy meghajoltak József előtt is, mint a fáraó színe előtt. 7 De nemcsak hogy leborultak előtte, hanem még le is köpték akkor őket, tüstént a földre vetették magukat, és így szégyenültek meg az egyiptomiak előtt. 8 És csak ezután hallottak az egyiptomiak mindarról a gonoszságról, amit ők Józsefen véghezvittek.

IV. 1 Miután eladták őt, testvéreim leültek enni és inni. 2 Én meg két nap és két éjszaka nem vettem semmit sem magamhoz, mert igen szomorú voltam József miatt. Juda sem evett velük, hanem kiment a veremhez, mivel attól félt, hogy Simeon és Gád hirtelen Józsefre törnek. 3 Amikor pedig amazok meglátták, hogy én nem eszem, kitettek, hogy vigyázzak reá mindaddig, amíg el nem adták őt. 4 Három nap és három éjszakán keresztül ott voltak a veremnél, de még akkor is kiéhezetten adták el. 5 Mikor pedig Ruben meghallotta azt, hogy amíg ő távol volt, eladták, megszaggatta ruháját és panaszosan mondotta: - Hogyan kerülök én most atyámnak, Jákobnak a színe elé. 6 Magához vette az ezüstpénzt és elfutott a kereskedők után, de nem találkozott senkivel sem, mivel letértek az útról, átmentek a trogloditák földjén a megrövidített úton. 7 Azon a napon Ruben még a kenyeret sem ette meg, ezért odament hozzá Dán és így szólt hozzá: 8 – Ne sírjál és ne is szomorkodjál, mert kitaláltam azt, hogy mivel fogunk majd atyánk, Jákob elé állítani. 9 Megölünk egy kecskebakot, ennek a vérébe belemártjuk József khitónját, és azt mondjuk neki: Megismered, fiad khitónja ez? 10 Mert azt a khitónt, amit atyánk adott Józsefnek, levettük róla, és olyan ruhába öltöztettük, amiben el tudtuk adni, egy régi szolgaruhába. 11 A khitón Simeoné lett, de nem akarta odaadni, szerette volna a kardjával széthasogatni azt, dühös volt ugyanis, mivel József mégiscsak életben maradt, ő nem akart megkönyörülni rajta. 12 Mindannyian felléptünk ellene és azt mondottuk, ha nem adja oda, mi mindnyájan ráfogjuk, hogy egyedül ő vitte véghez ezt a gazságot Izraelben. 13 Így már odaadta nekünk, mi pedig úgy tettünk, ahogyan Dán mondotta.

V. 1 Ezért hangoztatom előttetek, gyermekeim, tartsátok meg az Úr parancsolatait, legyetek könyörületesek embertársaitok iránt, jóindulattal közeledjetek mindenkihez, nemcsak az emberekhez, hanem minden lényhez is. 2 Mert ezek miatt áldott meg engemet az Úr, ezért maradtam meg épségben minden testvérem között, akik mind elgyengültek. Tudja ugyanis az Úr, hogy mindegyikünk mit fog majd választani. 3 Legyetek tehát könyörületesek jóságotokban, gyermekeim, mert ahogyan ki-ki embertársával viselkedik, úgy bánik majd vele is az Úr. 4 Testvéreimnek a fiai már mind erőtlenné váltak, és már mindnyájan meghaltak, József miatt, mert nem voltak könyörületesek a szív jóságában; az én fiaim pedig mind megmaradtak egészségben, mint ahogyan ezt ti is tudjátok. 5 Ebben az időben én még Kánaánban voltam, a tengermelléki vidéken vadakra vadásztam, legyűrtem azokat, Jákobnak, az atyánknak; a tengeren ugyanúgy a különféle hatalmas vadakat, de a veszedelmektől megszabadulva megmaradtam épségben.

VI. 1 Legelőször én készítettem hajót, hogy hajózni tudjak a tengeren, mivel az Úr értelmet és bölcsességet adott nekem ahhoz. 2 Hátulsó részre egy kormánylapátot erősítettem, és egy másik, egyenes szálfára meg lenvásznat erősítettem föl a magasba, a fa középső részére. 3 Ezzel végigjártam a tengermelléket, halakat vittem atyám házának, mindaddig, amíg Egyiptomba nem mentünk. 4 A zsákmányból minden idegen embernek jószívűen adtam, 5 legyen az bár idegen, öreg, vagy beteg, halat adtam neki, és jót tettem velük, mindenkinek a szükséglete szerint vittem, velük együtt járkáltam, velük együtt szenvedtem. 6 Ezért az Úr igen sok halat adott zsákmányul énnekem, mert aki ad embertársainak, az sokszorosan fogja visszakapni az Úrtól. 7 Hét esztendőn át halásztam, minden embernek, akit csak láttam adtam, atyám házát pedig elhalmoztam mindennel. 8 Nyáron halásztam, télen pedig a testvéreimmel együtt pásztorkodtam.

VII. 1 Most pedig elmondom néktek, mi mindent tettem én. Ha láttam télnek idején egy mezítelenül szenvedőt, megesett rajta a szívem, titokban ruhát loptam ki a házamból, és odaadtam a szenvedőnek. 2 Ti is ugyanígy tegyetek, gyermekeim, mindabból, amit néktek juttatott az Isten, latolgatás nélkül mindenkin könyörüljetek jóságosan, a szív jósága szerint adjatok minden embernek. 3 Ha nem tudnátok segíteni a szorongatottakon, könyörülő jószívűségetekben érezzetek együtt az ilyenekkel. 4 Tudom, a kéz nem keresi azt, hogy a meglevőt odaadja a szűkölködőknek, de még hétsztadionnyira is menjél el az ilyennel, ahogy én is együtt sírtam vele, bensőmet együttérzően feléje fordítottam.

VIII. 1 Ezoknál fogva gyermekeim legyetek jószívűek, és minden ember iránt könyörületesek, hogy az Úr jószívűsége szerint megkönyörüljön rajtatok. 2 Mert a végső napokban elküldi a földre az Úr az ő irgalmát, ahol jóindulata könyörületet talál, ott fog majd lakást venni. 3 Mert minden olyan emberrel, aki jó szívvel van embertársa iránt, úgy bánik vele az Úr is. 4 Ezek után, amikor lementünk Egyiptomba, és József nem emlékezett meg gonoszságainkról, én azt is megláttam, hogy ő jó szívvel van irántunk. 5 Ha megfontoljátok ezt, akkor gyermekeim, ti sem lesztek olyanok, mint akik emlékeznek a rosszra, hanem inkább szeretni fogjátok egymást, és egyiktek sem forral gonoszságot a testvére ellen. 6 Mindez ugyanis megbontja az egységet, a rokonokat szétszórja, a lelket összezavarja, mert mindaz, aki csak a rosszra emlékezik, annak nincs könyörülete a bensőjében.

IX. 1 Lássátok csak a vizeket, mert az egyben folyó víz elhordja a köveket, fákat és homoktengert képes áttörni, 2 de ha sokfelé szétszóródna, a föld felissza, és így már semmivé válik. 3 Ti is ilyenek lesztek, ha szétszakadtok egymástól. 4 Ne szakadjatok két főre szét, mert mindennek, amit csak alkotott az Úr, egy feje van. Két vállat, két kezet és lábat adott, de minden testrész az egyetlen fő alá tartozik. 5 Mert megtudtam atyáink írásaiból azt is, hogy a végső napokban elpártoltok az Úrtól, kettészakadtok Izraelben, két uralkodót fogtok követni, és mindenféle utálatosságot megtesztek, az összes bálványokat imádni fogjátok, 6 ám ellenségeitek fogságra hurcolnak titeket, és ott fogtok ülni a pogányok között, lelketek összes romlásával, gyötrelmével és fájdalmával. 7 De ezeknek megtörténtével ismét eszetekbe fog jutni az Úr, megtértek, és ő letekint reátok, mivel könyörületes és jószívű, nem gondol az emberek fiainak gonoszságaira, mivelhogy testek ők, így a megtévesztés szellemei félrevezethetik őket minden cselekedetükben. 8 Akkor majd maga az Úr jelenik meg közöttetek, az igazságosság fénye, szárnyain hordozza a gyógyítást és a jószívűséget, Ő fogja megoldani az emberek fiainak összes bilincseit, amit csak Beliár reájuk rakott, ekkor majd eltipornak minden megtévesztő szellemet. Az összes pogány egymás közt versengve megtér, és ti visszatértek földetekre. Meglátjátok majd Őt, akit maga az Úr választott ki, a Maga nevében Jeruzsálemben. 9 De beszédetek gonoszsága miatt újra magatokra fogjátok Őt haragítani, és perlekedni fogtok vele egészen az idők végezetéig.

X. 1 Most hát gyermekeim, ne azon szomorkodjatok, hogy én meghalok, és ne essetek kétségbe azért, mert én itthagylak titeket. 2 Feltámadok majd egyszer közöttetek, és fiaitok között a fejedelem újra én leszek, örvendezni fogok akkor nemzetségemben, mindazok között, akik megtartják az Úr törvényét, meg atyjuknak, Zebulonnak a rendelkezéseit. 3 Az istentelenekre pedig örök tüzet fog majd bocsátani az Úr, és minden írmagjukat kipusztítja. 4 Most pedig miként egykor atyáim, én is megtérek nyugalmamba. 5 Ti pedig féljétek az Urat, a ti Isteneteket, minden erőtökből, és az életetek minden napján! 6 Amint kimondotta ezeket, szép álomba szenderült, fiai pedig koporsóba helyezték. 7 Később felvitték Hebronba, és atyáival egy helyre temették őt.