CoG

Góg és Magóg az iszlám és a közel-keleti keresztények eszkatológiájában

Letölthető Word dokumentum

PDF

Góg és Magóg a Szentírás jól ismert apokaliptikus szereplői, és ez a névpáros következetesen az Isten ellenes lázadással, a konokul lázadó emberekkel, valamint az isteni ítélettel van asszociálva a zsidó-keresztény hitvilágban. Az európai kultúrkörben kialakult “sárga veszedelem” fogalmát ugyancsak bizonyos velük kapcsolatos bibliai próféciák szülték meg. Az olyan keleti nomád népek, mint a hunok és mongolok hódító hadjáratait a Góg és Magóg általi isteni csapásként tartotta számon az azokat elszenvedő keresztény” Európa. Viszont az átlag európai ember számára kevésbé ismert tény az, hogy a Gógról és Magógról általuk képviselt nézet szinte teljesen azonos az iszlámban, illetve a keleti egyházakban vallott nézettel. Mindhárom ábrahámi vallásban közös motívum az, hogy úgy tekintik Gógot és Magógot, mint isteni ítélet végrehajtóit a végidőkben. Ebben az írásban ezek a nyugati világban kevésbé ismert hagyományok kerülnek szemelvényre, kitérve az érintett próféciáknak az igaz hit szempontjából adott magyarázataira is.


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Póli Pál, 2016, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

Weblap: www.churchofgod.hu


 

Yāğūğ - Māğūğ és Dzhul-Qarnayni az iszlám tanításokban

 

A bibliai Góg és Magóg az iszlám vallásban arab nevükön, Yāğūğ és Māğūğ-ként ismertek. Az iszlám eszkatológiában Yāğūğ és Māğūğ (ejtsd: Jádzsudzs és Mádzsudzs) népei a kor végén jutnak meghatározó történelmi szerephez, ami a Qiyamah, vagyis az [első] feltámadást megelőző jelek egyike lesz.

„Allah így szól a Qur’an ból”:

 

 

Szúra Az Al-Anbiyā’u 21:96-97 Amikor megnyittatik Yāğūğ és Māğūğ számára a lehetőség és ők minden emelkedőről előözönlenek. Íme elközeleg az igaz fenyítés és elhomályosul a hitetlenek tekintete. 97 Jaj nekünk! Bizony, mi mit sem törődtünk mindezekkel és vétkeztünk!

A Korán tanítása szerint Isten egy bizonyos Dzhul-Qarnayni által emelt fel egy falat abból a célból, hogy azáltal elzárja Yāğūğot és Māğūğot a világtól:

Szúra Al-Kahfu 18:89-102 89 Majd (Dzhul-Qarnayni) követett egy utat. 90 Míg el nem érte a napkelet helyét és ott egy olyan népre talált, amelyről nem rendeltük el azt, hogy el legyen tőlük takarva (a nap). 91 Így volt! Mi átfogtuk mindazt, ami az ő (Dzhul-Qarnayni) tudása volt. 92 Majd követett egy utat. 93 Mígnem elérkezett egy helyre, ami két hegy [vonulat] között feküdt el, ott egy népet talált, amely alig értette meg beszédét. 94 Mondták neki: ‘Ó Dzhul-Qarnayni (kétszarvú), Yāğūğ és Māğūğ [Góg és Magóg] romlást hoznak szerte a földre. Gátat emelsz-e ellenük, ha pénzt [adót] fizetünk neked?’ 95 Mondta: ’A hatalom, amit az Uram adott nekem, jobb bármiféle pénznél, de ha segédkeztek hozzá, akkor gátat építek köztetek és őközöttük. 96 Hordjatok nekem össze vasérc darabokat!’ És tette, hogy azzal kitöltötte a két hegygerinc közötti hézagot. Mondta: ‘állítsátok munkába a fújtatókat.’ Mígnem felszította tűzzé. 97 Mondta: ‘Hozzatok elő olvasztott fémet, hogy beborítsam vele.’ 97 Azok [Yāğūğ és Māğūğ] képtelenek voltak átmászni az akadályt, és át sem tudják fúrni. 98 (Dzhul-Qarnayni) Mondta: ‘Ez a [Yāğūğ és Māğūğ  ellenes akadály] az Uramnak a könyörületéből van, de amikor az én Uram ígérete beteljesedik, akkor Ő a földig dönti majd [az akadályt]. Mert az én Uram ígérete ez, mint igazság.’ 99 És azon a napon egymásra árasztjuk őket, mint a hullámokat és akkor megszólal majd a kürt, és mind egybegyűjtjük őket (a teremtményeket). 100 Megmutatjuk a poklot a hitetleneknek. 101 Azoknak, akiknek szemeit lepel fedte az Énrólam való megemlékezéssel kapcsolatban, és akik hallani sem voltak képesek. 102 Netán azt gondolják a hitetlenek, hogy helyettem a szolgáimat vehetik maguk mellé segítségül. Bizony, mi a poklot a hitetlenek számára készítettük tartózkodóhelyül.

A fenti Korán versekre épülnek fel a fal rendeltetésével kapcsolatos iszlám tanítások, amelyeknek több narrációja létezik, s amelyek általában a következő elemeket foglalják magukban: A nagy hódító és igazságos király, Dzhul-Qarnayni a keleti és északi hadjáratai során eljutott két hegy közé, ahol egy bizonyos törzs élt, amely behódolt neki és tagjai segítséget kértek a királytól. Elmondták neki, hogy a hegyeken túl fekvő földeken élnek Yāğūğ és Māğūğ vad törzsei, akik rendszeresen rájuk törnek, s ilyenkor mindent elrabolnak, sokakat megölnek és hatalmas pusztítást végeznek, majd újra eltűnnek a hegyek mögött. A király nem vetett ki adót e törzsre, hanem e helyett munkára fogta őket és ekként épített fel egy olvasztott fémekből álló „vasfalat” (akadályt), amit Yāğūğ és Māğūğ képtelen volt áttörni. E vasfal lokációját a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között elfekvő hegylánc egy megszakadt részére teszik. Dzhul-Qarnayni a „vasfal” megépítését az isteni gondviselésnek tulajdonította, majd prófétált annak céljáról. Eszerint a fal a meghatározott időig - a kor végéig - fogja visszatartani tartani Góg és Magóg népeit, de az ítélkezés napján, a harsona szavára szabadjára lesznek engedve. Ekkor Allah ledönti a falat, Góg és Magóg pedig elárasztják a világot, hogy véghezvigyék Isten pusztító ítéletét nem csak a hitetleneken és gonoszokon, de az igazságtól elpártolt hívőkön, a muszlimokon is. Al-Nawwas bin Szam’an idevonatkozó és hosszadalmas hadiszában erre hivatkozva megemlíti: „És Allah elküldi Yāğūğt és Māğūğt és azok jönni fognak minden magaslatról.” (Sahih Muslim) Az alábbiakban még alaposabban elemezni fogjuk azt, hogy az iszlám eszkatológia szerint mi is fog történni ennek az ítéletnek alkalmával, de előtte mindenképpen fel kell fedni Dzul-Qarnayni, vagyis a „kétszarvú” identitását.

A kétszarvú

A Koránban leírt történet szerint Dzhul-Qarnayni (Dhul-Qarnayn) egy istenfélő, igazságos király volt, aki hitt Allah-ban, az egy igaz Istenben. Allah pedig erővel és hatalommal ruházta fel őt, ezáltal lett naggyá és vihette véghez sikeres hódításait (Szúra Al-Khaf  18:84-85; 18:92-105).

Szúra Al-Kahfu 18:83-85 83 És kérdezni fognak téged a kétszarvúról (Dzhul-Qarnayni-ról). Mondd: “elismétlem nektek a róla való megemlékezést.”  84 Mi ruháztuk fel hatalommal a földön, és mi adtuk neki a lehetőséget mindenhez, hogy bármit elérjen. 85 És követte ez utat.

A Dzhul-Qarnayni inkább egy titulus mintsem egy név, aminek arabul két jelentése is van: „a kétszarvú”, illetve a „két korszak embere” (az arab qarn szó ugyanis jelent szarvakat és jelent időszakot, periódust is). Mindkét titulus érvényes rá, így ez a titokzatos egykori nagy uralkodó - szimbolikus értelemben - az utolsó idők eseményeire is hatással lesz. Uralma tehát kihat arra a korszakra is, amikor Allah félreteszi a Yāğūğ és Māğūğ népeit visszatartó akadályt. 

A korai és messze legelfogadottabb iszlám értelmezés szerint a szóban forgó Dzhul-Qarnayni Nagy Sándor volt, akit az arab világban valóban Iszkandar (Alexander) Dzhul-Qarnayni-ként ismernek. A modernebb iszlám hittudósok között már vannak, akik vitatják ezt, szerintük ugyanis kérdéses az, hogy pontosan mely történelmi személyre utal az adott cím, mint az is, hogy melyik korszakban uralkodott. A kora középkori szír, örmény, bizánci és egyéb keleti keresztények leírásaiból világosan látható, hogy ők is Nagy Sándornak tulajdonították a Góg és Magóg ellenes fal felépítését. A délnyugat-eurázsiai népek között számos legenda maradt fenn azzal kapcsolatban, hogy Nagy Sándor felemelt egy falat a vad ázsiai nomád népek elzárásának céljából. Néhány modern iszlám hittudós arra hivatkozva vitatja Dzul-Qarnayni Nagy Sándorral való beazonosítását, hogy nem látják bizonyítottnak azt, hogy ez az európai király valóban monoteista, illetve az egy igaz Isten híve volt - legalábbis a mai iszlám mérce szerint. Ezzel az érvvel azonban minden más ismert történelmi személyt is ki kellene zárniuk. Egy másik propozíció szerint Dzhul-Qarnayni Nagy Círus, Perzsia uralkodója volt (ő is emelt egy védvonalat), s van még egy feltevés, miszerint egy Ábrahám korában élő, ma már teljesen feledésbe merült nagy uralkodóról van szó. Jegyezzük meg, az iszlám óriási változásokon ment keresztül és a modern, szélsőségesebb iszlamisták hajlamosak teljesen átértelmezni a Korán tanításait, az európai kultúrát pedig minden tekintetben hitetlennek minősíteni.

Tény, hogy Nagy Sándorra, illetve az Istenhez való viszonyára a Biblia sem tér ki (bár az Apokrif I. Makkabeusok 1:1-8 és 6:2 megemlíti a nevét). Viszont Josephus egy történelmi leírása szerint a nagy hódító elismerte a Biblia Istenének mindenhatóságát és hódolt neki (Ant." xi. 8, §§ 4-6), amikor letérdelt a jeruzsálemi templom főpapja előtt, s ekként szólt: „Nem előtte (a főpap előtt) borultam le, hanem az előtt az Isten előtt, aki felruházta őt a főpapi hivatallal, mert álmomban láttam ezt a személyt ugyan ebben az öltözékben.” Ezt követen Nagy Sándor áldozatot mutatott be a templomban a főpap utasításait követve, majd miután megtudta azt, hogy a próféciai kijelentések szerint a görögök egy királya fogja legyőzni a perzsa birodalmat (Dán. 7:6; 8:5-8; 9:3-4), azt önmagában látta beteljesedni. Hálából biztosította a zsidóknak azt, hogy az Isten törvényei szerint élhessenek, nem csak Júdeában, hanem szerte a birodalmában. Még azt is elrendelte, hogy az elengedés évében [minden hetedik évben és a jubileumok alkalmával] a zsidóknak ne kelljen az adót befizetniük! Ezen zsidó történelmi krónikák szerint Nagy Sándor - ahogy tette azt korábban Nebukadnezár, a babiloni birodalom uralkodója is (Dán. 4:2-3, 34-37) - elismerte az egy igaz Isten fennhatóságát, s azt, hogy Isten adta kezébe az ismert világ fölötti uralmát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek az uralkodók igazán szívből megtért, újjászületett hívők voltak, mint inkább azt, hogy tudták: Isten kente fel őket és adott kezükbe ideiglenes földi hatalmat és sikert (lásd még Círust, az Ézs. 44:28; 45:1-2 verseiben). Az egy bibliai tény, hogy az adott földi hatalmakat Isten úgy használja föl céljaira, ahogy kívánja (lásd Péld. 21:1). A kétszarvú cím messze megelőzi az iszlámot, hiszen a makedón királyt ekként ismerték és ábrázolták szinte uralmától kezdődően, noha ennek eredete homályba veszett (A mellékelt képen a két szarvval ábrázolt Nagy Sándor látható egy lysimachosi ezüst tetradrachmán az i.e. 297-281 közötti évekből). A szír és etióp keresztények ugyancsak „a kétszarvú”-ként ismerték őt, a nyugati keresztények köreiben azonban nyoma veszett e cím használatának.

Az észak-mezopotámiai szír keresztények Nagy Sándorral kapcsolatos hagyományai messze megelőzik az iszlámét, viszont nagyon hasonló motívumaik vannak. Egy az i.sz. 630-as évekből szír leírás így szól:

A makedón Filip fiának, Sándornak egy jeles hőstette az volt, hogy elment a világ végére és egy vaskaput épített, amit az északi szél arcába zárt, hogy a hunok [ezidőtájt ez volt a keleti pusztai népek gyűjtőneve] ne jöhessenek el a népeket kifosztani.  – Emeri J. Donzel, Andrea B. Schmidt & Claudia Ott,”Gog and Magog in early syriac and islamic sources.” (2009) 18. o.

Ekkortáj az európai és a közel-keleti népek számára érthető módon még leginkább a hunok testesítették meg a bibliai Gógot és Magógot. Egy szintén ebből a korszakból származó szír-keresztény eredetű óda így van megcímezve: „Költemény az istenfélő Nagy Sándorról, és a kapuról, amit Góg és Magóg ellen épített fel.” (uo. 22. o.) Egy további szír apokaliptikus írás, a Pseudo-Methodius Apokalipszise (a kései VII. századból) ugyancsak említést tesz a Nagy Sándor által Góg és Magóg ellen felépített falról. Pseudo-Methodius Apokalipszise a VIII. századtól kezdődően egy rendkívül népszerű és széles körökben terjesztett írás volt szerte a délnyugat-eurázsiai területeken. Az apokalipszis szerint 22 két nemzet lett elzárva a fallal, s ebből 16 olyan nemzetet nevez meg, amelyek Góg és Magóg vezetése alatt állnak. Ezek rituális értelemben mind „tisztátlan nemzetek”, gonosz és felháborító dolgok művelői: „Férgeket esznek és förtelmes dolgokat, amelyek egyáltalán nem valók ételnek – kutyákat, legyeket és kígyókat, abortált magzatokat, holt tetemeket és a még formálatlan emberi embriókat; és nem csak állatokat, hanem emberi tetemek húsát is. (u.o. 26. o.)

A VII. század derekától a szír keresztények az iszlám hódítók fennhatósága alá kerültek, és hitük apokaliptikus elemei láthatóan az iszlám vallás részévé lettek. Az ugyanis vitathatatlan, hogy az iszlám eszkatológiai elemei rendkívül hasonlítanak a keleti kereszténységéhez.

Mint említve volt, a történelem több olyan falat tart számon, amelyek a mongoloid rasszhoz tartozó hordák ellen lettek felépítve. Még a kínai nagyfal is egy ilyen fal, annak ellenére is, hogy Kína lakosai ugyancsak Magógtól származnak, ahogyan a hunok és mongolok is, akik ellen felépítették. E népek a kor végén fognak együttes erővel, egy emberként színre lépni. A kínai nagyfal mellett létezett még egy közép-ázsiai, ún. Derben-fal (Bukhara és Trimiz közelében), létezett egy Dagesztánban, amit ugyancsak Derben-falnak neveznek, és volt a kaukázusi, Nagy Sándor által épített „vasfal”. Bibliai szempontból Nagy Sándor fala a messze legjelentősebb ilyen védvonal, amelyre számos nép történelmében találhatunk utalást. Természetesen akad magyar vonatkozású is, mint a Gesta Hungarorum, aminek írója ekként említi meg indirekt módon a falat: „A Szkítiával szomszédos keleti tájon pedig ott éltek Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól.”  (Anonymus Gesta Hungarórum, 1/Szcítia fejezetéből, 1283)

Láthatóan, még Ady Endre számára is ismerős volt a történet, hiszen magát úgy jellemezte, mint Góg és Magóg fiát, aki „hiába dönget falakat”, egyértelmű utalást téve arra a bizonyos falra, s arra, hogy annak áttörésével hiábavalóan kísérletezik Góg és Magóg az adott időig. Ennek a történetnek tehát számos feldolgozása van, s mindezek fényében teljesen biztosra vehetjük azt, hogy a Korán Dzhul-Qarnayni-ja az azonos Nagy Sándorral.

Amikor a fal ledől

Az iszlám eszkatológia szerint Allah a Yaum al-Qiyāmah (a korszakot lezáró ítélet) alkalmával Maga dönti le a falat. Ekkor az isteni akaratnál fogva Yāğūğ és Māğūğ átkelhetnek ezen a határon, és rettenetes pusztítást végeznek a földön. Habár csak „abban az órában” lesznek szabadjára engedve, de már maga a próféta is figyelmeztetett arra, hogy a növekvő gonoszság által ez a fal képletesen gyengülni fog:

Zainab-bint-Jash elbeszélése: „A Próféta صلى اللهعليه وسلم  egy alkalommal olyan álomból ébredt fel, hogy orcája vörös színt öltött. ‘Senki más nem érdemes imádatra csakis Allah. Pusztulás éri az arabokat, mert a gonoszság közel került hozzájuk. Ma egy ekkora rés nyílt meg a Yāğūğ és Māğūğ akadályán [a falon],‘ s ekkor a mutatóujjával és a hüvelykujjával egy kört formált, ekként mutatva a rés méretére.”  (Sahih Bukhari, Sahih Muslim)

A Korán idevonatkozó részeire számos tanítás épült a hadiszokban, amelyek részét képzik az iszlám hitnek a különböző narrációk formájában. Ezeket ugyancsak érdemes szemügyre venni. Noha ezek mindegyike egy történetet ismétel el, így a különböző narrációk fedik egymást, ugyanakkor tartalmaznak olyan elemeket is, amelyek hiányoznak a másikból és együttesen nyújtanak kerekebb képet.

Abu Huraira azt mondta, ekként szól Allah küldötte صلى الله عليه وسلم :

Yāğūğ és Māğūğ minden nap beleás a falba [bontja, döngeti a falat], egészen addig, míg a résen átszűrődve meg lehet majd látni a nap fényét. Ekkor a vezérük így szól: „Térjetek vissza az otthonaitokba és holnap folytassátok az ásást [bontást].” Erre hazamennek, és [a fal] ugyan olyan vastaggá válik, mint amilyen előtte [a bontás előtt] volt. És amikor eljön az idejük, és Allah ['azza wa-dzsall] szándéka szerint ráküldi őket a népekre, azon a napon addig ásnak, míg a résen át meglátják a nap fényét, s a vezérük másképpen szól, mondva: „Térjetek meg otthonaitokba és ha Allah úgy kívánja akkor holnap újra ásni fogtok.” És amikor visszatérnek, úgy találják azt, amint hagyták [megbontva]. Keresztülásnak rajta és kijönnek a népekre. Megisszák az összes vizet, és a népek az erődjeikbe menekülnek oltalomért. Azok pedig [Yāğūğ és Māğūğ] kilövik nyilaikat az ég felé, melyek úgy esnek vissza, mintha véresek lennének. Ezért így szólnak majd: „legyőztük a földnek lakóit, és meghódítottuk az egekben lakókat is.” Ekkor Allah férgeket (an-naghf) önt le a nyakukba, amelyek megölik őket.”

Ezután így szólt Allah küldötte صلى الله عليه وسلم : „Az, akinek kezében van a lelkem,a föld vadállatai lakmároznak és kövérré lesznek a húsuktól és vérüktől. (Musnad Ahmad)

Abu Sa'id al-Khudri elmondása: Hallottam Allah küldöttét صلى الله عليه وسلم mondani:

„Yāğūğ és Māğūğ megnyitja az akadályt és eljön a népek ellen, amint azt Allah [ta’ala] megmondta: ‘minden magaslatról leözönlenek.’ [Al-Anbiya’: 96] Pusztítást végeznek a földön és a muszlimok a városaikba és az erődjeikbe menekülnek, és magukkal viszik a gulyáikat. És kiisszák a föld vizeit, mert amikor egyikük egy folyóhoz ér, akkor mindannyian inni kezdik a vizét, mígnem kiapad az, s ha valaki utánuk jön, így szól: ’Egykor víz volt e helyen.’ Amikor már egyetlen ember nem marad meg, kivéve azokat, akik az erődítéseikbe és városaikba menekültek, akkor így szól közülük egy: ’Végeztünk a föld lakosaival, s már csak az egek lakói maradtak hátra.” Folytatta beszédét: „Ekkor egyikük megrázza a lándzsáját és az égbe veti és az vértől ázva esik vissza, ami próba és teszt lesz a számukra. S miközben ezt teszik, Allah egy férget küld a nyakukba, mint az an-naghft, ami átrágja magát a nyakukon, s emiatt holtan esnek össze és hangjukat sem lehet hallani.”

„A muszlimok ekkor így szólnak maguk között: Van e valaki, aki veszélyeztetné az életét miattunk, s elmenne kifürkészni, hogy mit tesz az ellenség? Akkor egy ember előáll, hogy eleget tegyen a kérésnek, mert bízik Allah jutalmában, noha tudja, hogy bizonyára meg fog halni. Lemegy hát, s mindenkit holtan talál [Góg és Magóg seregeiből], a tetemeik egymásra omolva. Ekkor felkiált: Ó muszlimok gyülekezete! Halljátok meg a jó hírt, hogy Allah megmentett benneteket az ellenségeitektől. ” .... (Al-Haakim).

Nawwas bin Sam'an narrációja arról, amit Mohammad Próféta  صلى الله عليه وسلم  mondott:

" .... miután megjelenik a Dedzsal [álmessiás, antikrisztus] a jeleinek és tribulációinak kíséretében, abban az időben küldi el Allah a Messiást, Mária fiát. Ő a Damaszkusz keleti részén álló fehér minaretnél fog aláereszkedni, két ruhát visel, világos sáfrány színűt és kezeit két angyal szárnyain tartja. Amikor fejét lehajtja, verejtékgyöngyök hullanak alá az arcáról és amikor [fejét] felemeli, mint a gyöngyszemek szóródnak szerte-szét. Minden hitetlen meg fog halni, aki megérzi testének illatát, és lehelete oly messze száll, amennyire a szem ellát. A Dedzsal nyomába indul, elfogja a Ludd (Izrael) kapunál és megöli őt. Ekkor minden ember, aki Allah oltalmában részesült, Jézushoz, Mária fiához jön és ő megtörli orcáikat, majd tudatja velük rangjaikat a Paradicsomban. Nem sokkal azt követően, hogy Jézus próféta megöli a Dedzsalt, értesülni fog arról, hogy Yāğūğ és Māğūğ szabadjára lett engedve. Ekkor Jézus Allah utasítására a muszlimokat [az igaz hívőket] a Tur hegyére vezeti a biztonságuk érdekében. Senki nem lesz képes megölni Yāğūğ és Māğūğ népeit, akik minden magasságról özönlenek, pusztítva és gyilkolva amerre járnak. Amikor az első csapataik elérik Tiberias tavát, kiisszák annak a vizét. Amikor az utánuk jövők odaérnek, ezt mondják majd: „Egykor víz állt ebben a tóban.” Amint jobbra és balra pusztítva és gyilkolva vonulnak, elérik a Khamr hegyet (egy jeruzsálemi hegy) és ezt mondják: „Legyilkoltuk a föld lakóit, most tehát forduljunk az ég felé és gyilkoljuk le annak lakosait is.” Így az egekbe lövik a nyilaikat. Allah pedig vérrel borítva küldi le a nyilakat és az ostobák azt vélik majd, hogy megölték a mennyben lévőket. Mialatt Jézus próféta és követői elrejtve maradnak, egy ökör feje többet fog érni, min 100 aranypénz. Jézus próféta és társai imádkozni fognak a [támadó] sereg elpusztításáért. Allah válaszolni fog imáikra és rovarokat küld Yāğoğ és Māğoğ nyakába, és reggelre holtakká válnak, mint egyetlen ember. Abu Saeed al-Khudri narrációja, ami Imam Qurtubi Tadkhirájában található, ez a megjegyzés található: A hívők azon a reggelen nem hallják hangjukat [az ellenség táborának] és ezt mondják, ‘feláldozza-e valaki az életét és megnézi mi történik.’ Egy hívő vállalkozik, lemegy a hegyről, azt gondolva, hogy soha nem tér vissza. De meglepetésére mindenkit holtan talál és nagyot kiállt, “Jó hír! Az ellenség elpusztult.” Jézus próféta és társai is lejönnek, de a földet holtakkal telve és bűzben áradva találják. Jézus próféta és társai újból Allah-hoz fordulnak és imádkozni fognak. Allah olyan madarakat küld, melyek nyakai, mint a baktíriai tevék nyaka, s ezek elhordják a tetemeket és oda dobják, ahová Allah rendeli. Ezután Allah esőt küld és a föld meg lesz tisztítva.” (Nawwas bin Sam'an & Muslim)

Al-Nawwas bin Sam'an elmondja, mit mondott Allah küldötte: " A muszlimok Góg és Magóg íjaival, nyilaival és pajzsaival tüzelnek (fűtenek), hét éven át.” (Ibn Maja)

Ugyan ennek a történetnek még egy további narrációja:

„Akkor a nép, amely Isten oltalma alatt állt, Jézus, Mária fia elé járul, aki megtörli orcáikat és kijelöli a posztjaikat a Paradicsomban. Ennek az események folytán Allah e szavakkal tudatja Jézust: ’Olyan embereket állítottam ki az én szolgáim közül, akik ellen senki sem lesz képes harcba szállni; vidd e népet biztonságba a Tur (hegyére), s akkor Allah elküldi Yāğūğt és Māğūğt, és azok áradatként jönnek minden magaslatról.’ Amikor az előőrsük eléri a Tiberiust (a Galilei tengert) inni fognak abból, és amikor az utolsók is odaérnek, ezt fogják mondani: „Egykor víz állt e helyen”. Ezután bekerítik Jézust és társait (a Tur-nál, s olyan hevesen szorongatják őket), hogy egy ökör feje többet fog érni száz dínárnál. Allah prófétája, Jézus és társai Istenhez esedeznek, Aki rovarokat küld rájuk (ezek a nyakukat támadják) és reggelre egy emberként pusztulnak el. Ekkor Allah prófétája, Jézus és társai lejönnek a földre a [hegyről] és nem találnak egy arasznyi helyet, amit nem tölt be a rothadó tetemek bűze. Allah prófétája és társai ekkor újra Allah-hoz fordulnak, Aki madarakat küld el, amelyeknek nyakai olyanok, mint a baktíriai tevék nyaka, és ezek elhordják a tetemeket és ledobják oda, ahová Allah mondja nekik. Ezután Allah elereszti az esőt, amit sem az agyagfalú ház, sem a tevék szőréből készült sátor nem képes kinn tartani, és addig tisztítja a földet, mígnem az tükörnek látszik. Ekkor Allah parancsára a föld gyümölcsözni fog és helyreállnak az áldásai, minek folytán akkora gránátalmák teremnek, amelyek több embernek is elegendő eledel és a héja alatt sátorozhatnak. A tehenek annyi tejet adnak, ami több ember számára elég. A teve pedig annyi tejet fog adni, hogy egy teljes törzs ihatja...” (Sahih Muslim: Book #41, Hadisz #7015)

Amint látjuk, az adott történeteknek számos, tartalmilag megegyező változata van az iszlámban. Amit lényeges kiemelni az az, hogy láthatóan a fal nem csupán egy fizikai akadály jelent - hiszen ma már nem is létezik - hanem egy metaforikus akadályt is: a megmásíthatatlan isteni akaratot, egyféle szellemi falat, vagy gátat is. Ez pedig azt jelenti, hogy nagy erejű angyali fejedelemségek tartják kordában Góg és Magóg népeit. Habár e népek minden egyes napon döngetik a falat, készen állva arra, hogy lerohanják a világot, de az ép marad a meghatározott időig. Góg és Magóg nemzeti istenének befolyása által egy olyan „népszellem”, vagy kollektív küldetéstudat alakult ki e népekben, amelynek elemi része az, hogy egy adott időben lerohanják és dominálják a világot. A történet menetrendje megegyezik a bibliai verzióval. Pontos sorrendben és korrekt módon van felvázolva az Al-Masih ad-Dedzsal (a hamis messiás/antikrisztus) megjelenése (bár nincs megemlítve annak keleti irányba történő támadása (Dán. 11:44) és Góg Magóg antikrisztus ellenes ellentámadása (Jel. 16:12; Ézs. 13). Ehelyett a fókusz Jézus Krisztus visszatérésén és a nemzetek ítéletén, valamint az igazak (Izrael) Góg Magóg általi megtámadásán van. Jézus elpusztítja az antikrisztust, majd Góg és Magóg megtámadja a „muszlimokat”, vagyis az igaz hívőket (ami nyilvánvaló utalás az Ezékiel 38-39 háborúra), ami így valójában jelentheti a megtért és helyreállított izraelitákat, noha a muszlimok önmagukra értelmezik azt). Nem lehet nem észrevenni azt a hasonlóságot sem, hogy a támadástól megmentett igazak népe hét éven át tüzelhet az elpusztított seregek fegyvereivel (vö. Ez. 39:9). A hadiszok egy érdekes motívuma az „egek lakóinak” megtámadása és a rájuk kilőtt nyilak véres visszaesése, ami a Jásár könyve szerint a Bábel toronynál végbement nimródi lázadás egy eleme volt, mint bűnük tetőzése (Jás. 9:25-31). Más szóval, az iszlám ezen próféciai képe teljesen egyeztethető a Szentírás próféciai képével. Mivel azonban az iszlámban a muszlim kifejezés átértelmeződött az idők folyamán, amiatt úgy tűnhet, mintha ellentmondana a Bibliának. A muszlim szó jelentése: Istennek behódolt, alávetett, azaz hívő, s ez a kifejezés arabul a bibliai igazakat jelöli. A szó elvesztette ezt az eredeti értelmét azáltal, hogy a modern iszlámban egy muszlim/igaz hívő csakis és kizárólag az iszlám vallás hívét jelentheti. Más szóval, a szavak értelmezésétől függően az iszlám eszkatológia lehet bibliailag teljesen pontos, korrekt és lehet hibás, hamis is.

A Church of God idevonatkozó próféciai álláspontja

Ezen a ponton talán elemezzük tovább Nagy Sándor/Dzul-Qarnayni két titulusát, ezúttal nem az iszlám szempontjából, mint inkább a Church of God próféciai ismereteinek fényében. Ha ugyanis ennek valóban van bibliai és próféciai értelemben vett jelentősége, akkor az magyarázatot kíván. A Bibliában a szarv metaforikusan a hatalom, az erő és a dicsőség jelképe, s ez a használatmód elterjedt szerte az ókori világban. Ennek fényében mi lehet a jelentősége Nagy Sándor kettős, vagy duális hatalmának?

Dániel próféta megjövendölte a négyszárnyú párduccal jelképezett nagy sándori görög birodalom felemelkedését, valamint azt is, hogy a birodalom bizonyos utódállamokra fog szakadni a király halála után (Dán. 7:6; 8:21-22; 11:3-4). Próféciai - és így történelmi szempontokból is – az utódállamok közül a Szeleukida dinasztia által uralt Szíriának, és a Ptolemaioszi dinasztia által uralt Egyiptomnak van igazán nagy jelentősége (lásd a Dániel 11 című írást). Dániel a szír utódállamot, illetve annak uralkodóit „észak királyaként”, az egyiptomit pedig „dél királyaként” nevezi meg. E két birodalom létezni fog egészen a kor végéig. A görög birodalmi korszakot a rettenetes tízszarvú fenevad, a római birodalom követte. De mindkét szóban forgó hellén utódállam a rómaiak által bukott el, a szeleukidáké i.e. 64-ben, a ptolemaioszi dinasztiáé nem sokkal később, Kleopátra halálával, i.e. 30-ban szűnt meg. Mindkét terület a római birodalom részévé lett, ám próféciai szempontból, amikor Róma a szeleukid, vagyis az északi király jogörökösévé vált, azzal örökölte az „északi királyság” titulust is. A római fenevad tíz szarvval volt ábrázolva, ami azt jelenti, hogy ez a birodalmi struktúra fel-fel támad, vagyis tíz alkalommal újjá születik bizonyos uralkodók vezetése alatt. Krisztus visszatérése előtt, az „utolsó időkben” még egyszer és utoljára színre fog lépni az antikrisztus uralma alatt, aki akkor az „észak királya” is lesz egyben. Az egyiptomi székhelyű „dél királysága” címet az arab iszlám világ örökölte. Ahogyan a két eredeti hellén utódállam is hosszú időn át tartó oda-vissza háborút folytatott egymással, úgy a címeiket öröklő római kereszténység és az arab iszlám világ is számos alkalommal összecsapott a történelem folyamán.

Mivel az arab és közel-keleti iszlám világ a déli királyság jogörökösévé, vagy „utódállamává” lett, így tulajdonképpen a fenevad birodalmi rendszerek részét képzi! Az iszlám hódítások nem csupán vallási háborúk voltak, hanem egyben birodalmi, hódító jellegű háborúk is. Mivel a déli királyság is a harmadik fenevad (Dán. 7:6), a nagy sándori görög birodalom része volt eredetileg, így természetesen örökölte annak „fenevad” [hódító, birodalomépítő] jellegeit. Más szóval a „keresztény Európa", és az arab-iszlám világ birodalmi ambíciói ugyanannak az éremnek a két, egymással vetélkedő oldalai! Nagy Sándor két szarva! Ha úgy tetszik, akkor egy adott dialektika két tézise. Nem szabad nem e próféciai kép fényében értékelni az iszlám jelenlegi európai terjeszkedését, még akkor sem, ha ez egyelőre csak a migráns áradat formájában nyilvánul meg! Mert a III. Világháború lényegében a kezdetét vette. A próféciák szerint ugyanis „az utolsó időben a dél királya hadba száll az északival” (Dán. 11:40), vagyis, a háborút a déli király indítja meg Európa, vagyis az északi birodalom ellen. Ez a harc egy dzsihád lesz, s az iszlám világ ehhez előre pozícionálja magát a több tízmilliós iszlám vallású ember Európába való árasztásával. Valójában már csupán a Mahdi megjelenését várják, aki egységessé teszi az iszlám világot és kiadja a parancsot a nyílt háború megkezdésére. Kezdeti sikereinek egyik oka az lesz, hogy egy ütőképes „ötödik hadosztály” bevetésre készen áll az ellenfél területein.

Ahogy tehát a rettenetes fenevad tíz szarva a római rendszer és birodalmi felépítést beiktató európai hatalmakat jelképezi, úgy Nagy Sándor két szarva is a tőle származó, két hódító és egymással vetélkedő, egymás rovására terjeszkedő birodalmi formációt szimbolizálja. Nem véletlen az, hogy Nagy Sándor kivételesen pozitív módon van megítélve az iszlám világban, ellentétben az ugyancsak tőle származó, ám már konkurens európai rendszer bármely „hitetlen” uralkodójával. A két rivális fenevad népeit két rivális hamissá tett vallásrend tartja heves tűzben egymás ellen.

A „két korszak embere” titulusnak hasonló töltete van. Nagy Sándor a maga korszakának „fenevadját” uralta, aki elzárta a világtól Gógot és Magógot. A kor végén [tehát egy másik korszakban] feltűnő fenevad uralkodója, az antikrisztus birodalma pedig az Isten által szabadjára engedett Góg és Magóg hordái által lesz elpusztítva. Ennek további elemzésébe most nem megyünk bele.

Amikor az „alvó óriás” felébred

A nyugati világban gyakran utalnak Kínára nagyon találó módon úgy, mint „az alvó sárkány”, vagy mint „az alvó óriás”. Ez utóbbi jelző Napóleontól származik, aki ezt mondta: „Kína egy alvó óriás. Aludjon csak, mert amikor felébred, megrázza a világot.” Méreteinél fogva és lakosai számának tekintetében Kína valóban egy óriás. Köztudott, hogy a sárkány Kína nemzeti jelképe (ahogy pl. a medve Oroszországot jelképezi), s ez a misztikus állat Kínában az erőt és hatalmat jelképezi, aminek bibliai vonatkozása is van (a héber Nachas jelent szeráfot és sárkányszerű tüzes kígyót is). Az „alvás” metafora pedig nyilvánvalóan érzékelteti, hogy abból lesz egy ébredés, aminek - mint azt Napóleon is megmondta - óriási jelentősége lesz a világra nézve. A politikai és gazdasági szakértők több mint egyöntetűen osztják azt a véleményt, hogy Kína gazdasági és katonai növekedése hamarosan eléri azt a pontot, hogy egy, az USA-t és Európát beelőző nagyhatalommá legyen, ami teljesen átalakítja majd a világot. E szakértők jelenlegi prognosztikái szerint ez a fordulat tíz éven belül meg fog történni. Mivel ezt a bibliai próféciák is alátámasztják, a kérdés nem az, hogy ez így lesz-e, hanem az, hogy pontosan mikor fog megtörténni. A nagyrészt Magógtól származó Kína lakossága meghaladja az egymilliárd háromszáz millió főt. Ráadásul, Kína egy gazdaságilag és katonailag rohamosan fejlődő ország, ami az erejéhez és képességeihez mérten egyelőre türelmesen és szerényen vár a háttérben - miközben a színfalak mögött naponta bontja, döngeti azt a bizonyos falat. A keresztény nyugat és az iszlám világ vallási vezetői egyaránt tisztában vannak azzal a végveszéllyel, az Isten által elindított „sárga veszedelemmel” amit az jelent majd számukra, amikor Kína felébred és teljes számmal a támadó Góg-Magóg hordák élére áll. 

Mint láttuk, az Eurázsia délnyugati területein élő népek hagyományaiban máig elevenen él az a „legenda”, hogy Nagy Sándor egy erős, áthatolhatatlan fallal, egy „vaskapuval” zárta el az általa uralt „civilizált világtól” a vad északi és keleti nomádokat, Góg és Magóg népeit. Tudjuk azt, hogy Nagy Sándor birodalma a bibliai „fenevad” struktúra részét képezte (Dán. 7:6), ahogy a görög birodalmat követő, rettenetes római fenevad is (Dán. 7:7), ami aztán meg-megújuló formában a kor végéig, Jézus Krisztus visszatéréséig uralja a földet (Dán. 2:33-35). Góg és Magóg népeinek támadása, a sárga veszedelem egy jól ismert apokaliptikus motívum az egy tőről származó két fenevad birodalmának a területein, vagyis Európában és a Közel-Keleten. Ezen területek lakosai vagy a keresztény, vagy a zsidó, vagy pedig az iszlám vallást követik, s ez a három „ábrahámi vallás” megegyezik abban, hogy Góg és Magóg népei egy apokaliptikus méretű támadást intéznek majd ellenük a kor végén.

A történelem számos ízelítőt, vagy előzetes típusát produkálta a keleti veszedelemnek. Példaként a magyarul „tatárjárás”-ként ismert (valójában mongol) invázió is egy ilyen hatalmas, nyugati irányba indított hadjárat részét képezte, ami iszonyatos pusztítást okozott Közép-Európa szerte a 13. század derekán. Ekkor azonban a mongolok a Közel-Keletre is betörtek, ahol talán még nagyobb pusztítást végeztek, mint Európában. Az arabok által „Bagdad kifosztása” néven számon tartott esemény a mai napig hatással van az arabok kollektív tudatára. Ez esemény folytán Dzsingisz Kán  unokája, Hulagu Kán 1258-ban elsöpörte az Abbaszid Kalifátust. A mongolok elfoglalták és teljesen feldúlták a kalifátus fővárosát, Bagdadot, magát a kalifát is megölték és egy teljes héten át gyilkoltak és fosztogattak a városban. Bizonyos források szerint valami egymillió embert pusztítottak el e támadás során, a holttestekből, illetve a levágott koponyákból hatalmas piramisokat és gúlákat emeltek. Nem mellékesen, ez az iszonyatos pusztítás vetett véget az Iszlám aranykorának. Ekkor tehát úgy Közép-Európa, mint a közel-keleti arabok is egyaránt megtapasztalták annak az előzetes és viszonylag enyhe formájú antitípusát, ami próféciailag meg fog történni velük a végidőkben, amikor Isten „szabadjára engedi” és rájuk küldi Góg és Magóg népeit, ami ekkor már Kínát, valamint az Ezékiel 38-ben felsorolt szövetség népeit is magában foglalja. A történelem folyamán végbe ment jónéhány vészes keleti, vagy „Góg  és Magóg támadás” Európa és a Közel-Kelet ellen, amelyeket azonban és végsősoron mind átvészelték az ott élő népek. És pontosan az lesz a nagy különbség az eddig keletről jött támadások (mint a hunok, mongolok stb.) és az utolsó idők nagy áradata között, hogy az véglegesen megsemmisíti majd a fenevad birodalmi és gazdasági rendszerét! Ezzel az ítélettel lezárul a sátáni uralom 6000 éves korszaka, megszűnnek annak intézményei és nem is lesznek többé helyreállítva. Helyette a népek maradékai Isten országának fennhatósága alá kerülnek. Ekkor a büntetés eszközei, a Góg és Magóg szövetség népei maguk is büntetés alá kerülnek azáltal, hogy Isten a helyreállított népe, Izrael ellen vonja őket, hogy ítéletet tartson fölöttük is:

Ezékiel 38:21-22 21 Fellázítom ellenük a föld minden borzalmát – mondja az Úr, az Isten. Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja. 22 Aztán pestissel és vérontással ítéletet tartok fölöttük, záporesőt és jégesőt, tüzet és ként zúdítok rá és csapataira, meg a tömérdek népre, amely vele van. 23 Így bizonyítom be, hogy nagy és szent vagyok, és kinyilvánítom magamat sok nép szeme láttára. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Ennek a háborúnak a részletesebb bibliai okai és a résztvevő népek beazonosítása az Ezékiel 38-39 című írásban van bemutatva.

Az iszlám további tanításai Gógról és Magógról

Abdullah-bin-Amr elbeszéli, amit Mohammed próféta صلى الله عليه وسلم  mondott: „Yāğūğ és Māğūğ Ádám próféta leszármazottai és egyetlen egy sem hal meg, amíg ezren születnek tőle.” (Ibn Hajar Asqalani's Fat'h Al-Bari)

Abdullah-bin-Amr elbeszéli, amit Mohammed Próféta  صلى الله عليه وسلم  mondott: „Allah tíz részre osztotta fel az emberiséget. Kilenc tizedük Yāğūğ és Māğūğ [népeiből] áll, a maradék tized az emberiség többi része.”  (Ibn Hajar Asqalani's Fat'h Al-Bari)

Hadrat Abu Saeed Khudri elbeszéli, amit Mohammed Próféta  صلى الله عليه وسلم  mondott: „Az ítélet napján, Allah arra utasítja Ádámot, hogy válassza ki utódai közül mind a Dzsahanim-t (a pokolra valókat). Ádám megkérdi: ’Ó Allah, kik azok?’ Allah azt fogja neki mondani: ’1000 közül 999 Dzsahanim, míg egy az Dzsanatti (aki a paradicsomba rendeltetett).’ Ezt hallván a Sahaba-t félelem fogja el és megkérdi: ’Ki lesz az az egy Dzsannati?’  A próféta válaszolt: ’Ne aggódj, a 999 Yāğūğ és Māğūğ-ból kerül ki, te leszel az egy Dzsannati. ’” (Bukhari, Muslim)