Hermasz Pásztora
««X. PARANCSOLAT XI. PARANCSOLAT XII. PARANCSOLAT»»


 

XI. PARANCSOLAT

43.

1. Padon ülő embereket mutatott nekem, és egy olyan embert is, aki katedrán ült. Majd így szólt hozzám: – Látod azokat, akik a padon ülnek? Látom, Uram – válaszoltam. – Ők hívők, de a katedrán ülő az álpróféta, ő az, aki megrontja Isten szolgáinak értelmét, de csak a kételkedőkét rontja meg, a hívőkét nem.

2. A kételkedők úgy mennek hozzá, mint a látnokhoz, és kérdezgetik tőle, hogy mi fog történni majd velük. Az álpróféta pedig kérdéseik és a gonoszság utáni vágyaik szerint szól hozzájuk, mivel nincs meg benne az isteni Szellem ereje, így azzal tölti meg a szívüket, amit azok éppen óhajtanak.

3. Mivel ő is üres, ezért üres dolgokat ad válaszul az üreseknek. Ha valaki kérdezi, a kérdező ember üressége szerint válaszol. Néha azonban az igazságnak megfelelő szavakat is mond, de maga az ördög tölti meg a szellemét, hátha az igazak közül valakit így meg tud téveszteni.

4. Ám azok, akik erősek az Úrban vett hitben, és az igazságot öltötték magukra, nem kapcsolódnak az ilyen szellemekhez, hanem távol tartják magukat tőlük. Ezzel szemben, akik kételkedők, akik gyakran változtatják nézeteiket, jósoltatnak maguknak úgy, mint a pogányok, így bűnüket még bálványimádással is tetézik. Mert az aki valamilyen ügyében megkérdez egy álprófétát, bálványimádó; az igazságtól üres, sőt még esztelen is.

5. Az Istentől adott szellemek közül egyik sem kérdezhető ki, mert az istenség ereje van velük, és maguktól is megmondanak mindent, mert felülről, az isteni Szellem erejétől valók.

6. A szellem, amely kérdezhető, és az emberek vágyainak megfelelően beszél, földi és könnyű, erő nincsen benne, és nem is beszél máskor, csak ha kérdezik.

7. Hogyan lehet azt megtudni, Uram – kérdeztem tőle –, hogy ki közülük a próféta és ki az álpróféta? – Halljál hát mind a két prófétáról – válaszolta –, mert amit mondani fogok neked, azzal próbára teheted a prófétát és az álprófétát egyaránt! Az életből tudod megítélni, hogy vele van-e az isteni Szellem.

8. Legelőször is, akivel a felülről való Szellem van, az szelíd, nyugodt, alázatos, és távol tartja magát mindenféle rossztól, ennek a világnak hiábavaló vágyakozásaitól, cselekedeteiben minden embernél szerényebb, senkinek semmiféle kérdésére nem felel, senkinek sem mond olyant, ami egyedül csak neki szól, és a Szent Szellem olyanképpen sem beszél, ahogyan az emberek azt szeretnék, hogy beszéljen, hanem akkor, amikor az Isten akarja, hogy szóljon.

9. Amikor egy olyan ember, akivel az isteni Szellem van, az igaz emberek gyülekezetébe érkezik, olyanokéba, akik hisznek az isteni Szellemben, és az igaz emberek ezen gyülekezetének Istenhez való imádsága alatt a prófétai szellem angyala rajta nyugszik, betölti az egész embert, és ő a Szent Szellemmel eltelve úgy beszél a sokasághoz, ahogyan azt az Úr akarja.

10. Így mutatkozik meg az istenség Szelleme. Az istenség Szellemével kapcsolatosan ilyen nagy az Úr ereje.

11. Halljál hát arról a szellemről – folytatta –, amely földies és üres, a szellemről, amelynek nincs ereje, amely ostoba.

12. Először is az ilyen ember olyannak tünteti fel magát, mint akivel vele van a Szellem, felfuvalkodik, az első helyet követeli magának, a kezdet kezdetén szemtelenné válik, és sokat fecseg, sokféle élvezetből kiveszi a részét, meg sok cselszövésből is, bért fogad el a prófétálásáért, ha pedig nem kap, akkor nem is prófétál. Vajon elfogadhat-e fizetséget az isteni Szellem, és prófétálhat-e ennek fejében? Az Isten prófétája ezt nem teheti meg, hanem csak az ilyenféle prófétának a földies szelleme.

13. De az ilyen nem is megy az igaz emberek gyülekezetébe, sőt elűzi magától azokat. A kételkedőkhöz és az üresekhez kapcsolódik, a sarkon prófétál, és rászedi őket, mivel azok kívánságainak megfelelően mindig csak üres dolgokat mond, mert ez tetszik az üreseknek. Ha egy üres edényt másik üres edénnyel összeütsz, nem törik az össze, hanem összecsendül a másikkal.

14. Hogyha az ilyen imádságuk idején az istenség Szellemét birtokoló igaz férfiakkal telt gyülekezetbe jön, megmutatkozik, hogy ebben az emberben nincsen semmi; a földies szellem ekkor megnémulva elmenekül tőle, az ember pedig megnémul, összerogy és még meg sem tud szólalni.

15. Hogyha a kamrádba bort vagy olajat töltögetsz, és ezek közé egy üres cserépedényt is teszel, amikor a kamrád kiüríted, akkor azt az edényt, melyet üresen tettél be, üresen is fogod találni. Ugyanígy van ez az üres prófétákkal is, amikor az igazak szellemeihez eljönnek, ahogyan odajöttek, utána is ugyanazok maradnak.

16. Láthatod mind a két próféta életét. Cselekedetei és az élete alapján tedd próbára mindazt a prófétát, aki a Szellem  hordozójának tartja magát!

17. Te pedig annak a Szellemnek higgyél, aki az Istentől jött, akinek van ereje. A földies és üres szellemnek semmit se higgyél el, mert az ilyenben nincs erő, az ördögtől származik ez.

18. Most pedig halljál egy példázatot, amit elmondok neked! Fogjál egy követ, és dobd fel az égre! Vajon eléred-e vele az eget? Vagy pedig vedd kézbe a vízsugarat, irányítsd azt az ég felé? Átfúrhatod-e ezzel az égboltot?

19. – Hogyan is tudnám ezeket megtenni, Uram, – feleltem rá –, mert mind a kettő amit mondtál, lehetetlen. Ahogyan ezek lehetetlenek – folytatta ő –, ugyanúgy a földies szellemek is erőtlenek és tehetetlenek.

20. De most vedd szemügyre ezt az erőt, ami felülről jön! A jégszem egészen kicsi, de hogyha az az ember fejére esik, mekkora fájdalmat okoz; vagy a cseréptetőről lecsepegő vízcsepp még a követ is kivájja.

21. Láthatod, mekkora ereje van annak, ami felülről esik lefelé, még ha az egészen kicsi is. Ennek a Szellemnek higgyél, a másiktól pedig óvakodj!


Hermasz Pásztora
««X. PARANCSOLAT XI. PARANCSOLAT XII. PARANCSOLAT»»