Hermasz Pásztora
««I. LÁTOMÁS II. LÁTOMÁS III. LÁTOMÁS»»


 

II. LÁTOMÁS

5.

I. 1. Abban az időben Cumeaba mentem, ugyanúgy, mint az előző esztendőben; sétálgatás közben eszembe jutott az előbbi látomásom, és ismét megragadott a Szellem, elvitt ugyanarra a helyre, mint az előző alkalommal.

2. Amikor megérkeztem arra a helyre letérdeltem és imádkozni kezdtem az Úrhoz; dicsőítettem az Ő nevét, mert arra méltatott, hogy megismertesse velem korábbi vétkeimet.

3. Amint az imádkozásból felálltam, magam előtt találtam azt az agg asszonyt, akit már azelőtt is láttam; sétálgatott és egy kis könyvet olvasgatott, majd így szólt hozzám: Tudnád-e hirdetni mindezt az Isten választottainak? Azt válaszoltam rá: Úrnőm, ilyen sokat nem tudok megjegyezni. Add ide nekem a kis könyvet, hogy lemásolhassam! Fogd hát - mondotta -, de majd add is vissza nékem!

4. Én akkor átvettem és félrevonultam a szántóföld egyik részére, majd betűről betűre lemásoltam az egészet. Tagolást nem találtam benne. Amint befejeztem a kis könyv utolsó betűjének a leírását is, valaki kiragadta azt a kezeim közül; hogy ki tehette nem láttam.

6.

II. 1. Tizenöt napig böjtöltem, és igen sokáig kérleltem az Urat, amíg az írás értelme feltárult előttem. Ezek voltak benne leírva:

2. A te magvad, Hermasz, elpártolt az Istentől, káromolták az Urat, és szüleiket is kiszolgáltatták nagy gonoszsággal, hallgattak azokra, akik elárulták a szüleiket, de ez nem vált az árulók javára, hanem a bűneiket még csak növelték a kicsapongásokkal, meg mindenféle gonoszsággal, és így betelt romlottságuk mértéke!

3. Ezen szavakat mondd el majd minden gyermekednek és a feleségednek is, aki ezután már a nővéred lesz! Bár ő most még nem fékezi meg a nyelvét, és így gonoszságot művel vele. Ám ha ezeket a szavakat meghallja, abbahagyja, és irgalmat fog nyerni.

4. Akkor, ha már te megismertetted ezen szavakat velük, amelyekkel kapcsolatban megparancsolta nekem az Úr, hogy feltárja előtted, bocsánatot nyernek a korábban elkövetett összes bűneik és mindazon szenteké is, akik a mai napig bűnt követtek el, feltéve, ha teljes szívükből megtérnek, és kivetik szívükből a kételkedést.

5. Megesküdött ugyanis az Úr saját dicsőségére a választottjainak, hogy ezen esküvés napján túl, ha valaki még vétkezne, az már nem nyeri el az üdvösséget. A szentek számára már beteltek a megtérés napjai, a pogányok számára pedig egészen az utolsó napig tart a megtérés.

6. Mondd meg tehát az egyház elöljáróinak, útjaikat javítsák meg az igazságban, hogy sok dicsőséggel részesedjenek az ígéretek teljességéből.

7. Legyetek tehát állhatatosak, ti, akik az igazság szerint cselekedtek, és nem kételkedtek abban, hogy az utatok közös a szent angyalokéval! Boldogok vagytok ti, akik az eljövendő nagy szenvedésben helytálltok, és nem tagadjátok meg az életeteket.

8. Mert Fiára esküdött meg az Úr, hogy mindazok életét elveti, akik megtagadják az Urukat, akik a most elközelgő napokban elárulják őt. Azok iránt meg, akik bár ez ideig megtagadták, nagy irgalmasságban könyörületes lesz.

7.

III. 1. Te pedig Hermasz, ne emlékezzél meg többé gyermekeid gonoszságáról! Nővéredet se küldd el magadtól, hogy így megtisztulhasson korábbi vétkeitől! Az igaz fenyítéssel neveled őket, ha nem emlékezel meg gonoszságaikról. A gonoszságtól való megemlékezés a halált eredményezi. Házad bűnei miatt nagy szorongattatásokban volt részed, Hermasz, mert nem viselted gondjukat, elhanyagoltad őket, sőt még gonosz cselekedetekbe is belekeveredtél.

2. Mentségedre szolgál ugyan, hogy nem fordultál el az élő Istentől, hasonlóképpen egyszerűséged és nagyfokú önmegtartóztatásod is. Ha megmaradsz bennük, ezek fognak majd megmenteni; és ez menti majd meg mindazokat, akik ugyanígy élnek, akik ártatlanságban és egyszerűségben járnak; legyőznek ők minden rosszat és megmaradnak az örök életre.

3. Boldogok mindazok, akik az igazság szerint cselekednek, mert nem pusztulnak el sohasem. Mondd meg Maximusnak: Íme, elközelgett a szorongattatás, ha úgy látod, tagadj ismét. A megtérőkhöz pedig közel van az Úr, ahogyan az Eldádnál és Modátnál írva van, ők azok, akik a pusztában prófétáltak a népnek.

8.

IV. 1. Álmomban, testvérek, egy szépséges ifjú kinyilatkozást adott át nekem; így szólt hozzám: Mit gondolsz, ki lehet az az agg asszony, akitől a kis könyvet kaptad? Szibilla - válaszoltam rá. Tévedsz - mondotta erre -, nem az. Akkor hát ki ő? - kérdeztem. Az Egyház - válaszolta. Miért olyan öreg? - kérdeztem tőle. Mert, mindennek előtte teremttetett, ezért olyan koros ő - válaszolta, és a világmindenség érte állíttatott fel. Majd a házamban láttam egy látomást.

2. Eljött hozzám az agg asszony és megkérdezte, hogy a kis könyvet oda adtam-e már a presbitereknek. Azt feleltem, hogy még nem. Helyesen tetted - válaszolta -, mert van még néhány ige, amit hozzá akarok tenni. Ha majd befejeztem minden egyes beszédet, te fogod azt megismertetni minden választottal.

3. Két könyvecskét fogsz majd megírni, az egyiket elküldöd Klémésznek, a másikat pedig Grapténak. Klémész a városon kívülre fogja azt eljuttatni, neki az a megbízatása; Grapté az özvegyeket és árvákat fogja inteni; te pedig ebben a városban olvasod majd fel az egyház élén álló presbiterekkel együtt.


Hermasz Pásztora
««I. LÁTOMÁS II. LÁTOMÁS III. LÁTOMÁS»»