CoG

Illés eljövetele

Letölthető Word dokumentum

PDF

A Biblia egyik legkiemelkedőbb alakja Illés próféta, ami nem csupán a múltban történt fontos prófétai munkásságának köszönhető, hanem egyedi eszkatológiai, azaz a végidőkben történő szerepe miatt is. Énok mellett Illés az egyetlen másik olyan ismert személy, aki nem látott természetes halált, mert Isten elragadta őket a földről. Ebben az írásban magyarázatot adunk arra, hogy miért lett Illés felragadva, hová került, továbbá ismertetjük azt a sokak által elhanyagolt szerepét is, amit a végidőkben fog betölteni a két tanúbizonyság egyikeként. Felelevenítjük még a Baál papjai fölött aratott diadalát, kitérve az esemény próféciai jelentőségeire is. Illésnek tehát kiemelkedő eszkatológiai szerepe van úgy a bibliai judaizmuson, mint a kereszténységen belül. Az őskeresztények rendkívül sokat foglalkoztak Illéssel, illetve a várt visszatérésével és majdani munkásságával, ami lényegében Krisztus második eljövetelének előkészítése, és a törvény helyreállítása lesz. A mélyen fundamentalista keresztények többsége ma is Illést tartja ama két tanúbizonyság egyikének, akik szembeszállnak majd az antikrisztusi világdiktátorral. Mivel Krisztus visszatérése egyre közeledik, a hívők számára nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy mit, miként és miért fog Illés előkészíteni, valamint milyen események előzik meg közvetlenül Illés eljövetelét. 


 

Email: p.poli@mailcity.com

  Copyright © 2008, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a http://www.churchofgod.hu weboldalán.

 A Károli fordítástól eltérő számozású versek a http://www.kereszteny.hu/biblia/ oldalról származnak


 Illés eljövetele

Illés (héb. Elijah) nevének jelentése "akinek Istene Jahova", s a bibliai hősök közül kevesen voltak, akik jobban rászolgáltak volna egy ilyen méltányos névre, mint Illés próféta, aki kiállt Izrael Istenéért a király és Baál prófétái ellen. Elijah az ószövetségi írások szerint valamikor i.e.850 körül az égbe emelkedett egy tüzes szekéren (2Kir. 2:11). Körülbelül négyszáz esztendővel később (i.e. 450 körül) egy másik próféta, Malakiás azonban megjövendölte ennek az Illésnek a majdani visszatérését a kor végén.

A bibliai héber és őskeresztény hagyományok szerint tehát Illés próféta egyedi szerepet kapott a világtörténelemben, mert ahogyan különleges módon felragadtatott Isten által, úgy különleges módon vissza is fog térni a földre. Ez a visszatérés Illés eljöveteleként került be a teológiai köznyelvbe, s az esemény beteljesedését a mai napig várják a fundamentalista zsidó és keresztény hívők. Az igazán vallásos zsidók között a mai napig fennmaradt az a szokás, hogy egy üres széket hagynak a szédervacsora asztalánál arra az esetre, hogy ha esetleg Illés hirtelen visszatérne, akkor legyen hová ülnie.

Nem véletlen tehát, hogy amikor Jézus Krisztus megkezdte munkásságát, többen a visszatérő Illést látták benne, éppen amiatt, mert a neves próféta visszatérése mindig egy várva-várt esemény volt Izraelben:

Máté 16:13-14 13 Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" 14 Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának."

A héber írásokat ismerő korabeli emberek nagyon jól tudták, hogy mielőtt a Messiás megjelenik, előtte Illésnek kell eljönnie, aki felkészíti Izrael népeit JHVH napjára, és visszahívja őket a törvényhez, valamint az igaz istenimádathoz. Éppen ezért Illés neve csaknem szinonima volt a helyreállítással, ami felől maga Jézus Krisztus is bizonyságot tesz:

Máté 17:10-13 10 Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?" 11 Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. 12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is." 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Az első advent alkalmával Bemerítő János végezte el az illési küldetést, illetve ő töltötte be a Messiást megelőző "előfutár" szerepét, hiszen ő készítette fel a Judeában lakókat a Messiás megjelenésére, bűnbánatra és megtérésre hívva a népet. Maga Bemerítő János nyíltan kijelentette az eziránt érdeklődő zsidóknak, hogy ő nem a visszatért Illés (Jn. 1:21, 25), s ez sokaknak zavart okoz Jézus fentebbi kijelentése miatt. Lukács az, aki magyarázatot ad Jézus idevonatkozó kijelentésére, amikor rámutat arra, hogy bár János nem azonos személy Illéssel, de valóban az ő szellemében fog munkálkodni, mintegy a Messiás első eljövetelének előkészítőjeként:

Lukács 1:15-17 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."

Mindezekből jól levonható, hogy Bemerítő János csupán tipológiailag töltötte be Illés szerepét, s erre utalt Krisztus úgy a Máté 17:12-ben, mint a Máté 11:14-15 versekben is. Az tény, hogy csak kevesen hallgattak János hívó szavára, ahogyan Krisztusban is csak kevesen hittek, maga az Úr napja sem történt meg az első században. Így a gonosztevők sem égtek el előttük pozdorjaként (Mal. 3:19), és természetesen a "mindenek helyreállítása" sem történt meg. Bemerítő János JHVH haragját sem csillapította (Sir. 48:9), ugyanis az illési prófécia "nehogy átokkal sújtsam a földet" részének az ellenkezője teljesedett be, amikor nem sokkal később, i.sz. 70-ben Júdeát lerohanták a rómaiak, akik a lakosság nagyrészét lemészárolták és a Templomot is lerombolták, a zsidó nép pedig szétszóródott a világba és hontalan nemzetté lett. Vagyis ekkor Izrael nemhogy helyreállt volna, hanem még az egyetlen, addig Isten színe előtt meghagyott törzs, Júda is pusztulásra és szórványságra ítéltetett. Izrael mindkét háza már csak a végidőkben lesz helyreállítva, amikor Illés szava "sokakat megtérít JHVH-hoz". 

A "kiáltó szó a pusztában" szintén az illési feladat része lesz, amit Lukács ugyan Bemerítő Jánosra is vonatkoztatott, éppen azon oknál fogva, mert János Illés szellemében és feladatában lett elküldve:

Ézsaiás 40:3-5 3 Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában JHVHnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5 Akkor megnyilvánul majd JHVH dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, JHVH szája mondta ezt így."

A fenti versekből tisztán láthatjuk, hogy mondanivalói elsősorban a végidőkben lezajló helyreállításról szólnak, így tehát Bemerítő Jánosra csupán tipológiailag alkalmazta Lukács ezeket az idézeteket. A 3-4 versekben vázolt események a végleges helyreállítás előtt történnek csak meg.

Amikor az igazi, teljes és végleges helyreállítás megkezdődik a második advent előtt, annak folyamatában kap majd rendkívül fontos küldetést maga a valós Illés. Vagyis ő személyesen fogja majd betölteni a helyreállító szerepét pontosan az elvárásoknak megfelelően. Krisztus tehát először is hitelesítette az Illés visszatérésével kapcsolatos elvárásokat, majd ami igazán fontos, kijelentette, hogy amikor Illés eljön, ő majd "helyreállít mindent". Mire utal ez a mindenek helyreállítása? Tudjuk, hogy Bemerítő János nem állított helyre semmit, sőt maga Krisztus sem, mert az Isten országának helyreállítása csak a második eljövetelkor esedékes. Erre a kérdésre talán a legjobb rálátást Malakiás prófétától kapjuk meg, akinek szavait tartotta elméjében Krisztus a fentebbi kijelentésekor a helyreállítást illetően:

Malakiás 3:18-23 18 Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. 19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek JHVHja -, nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! - mondja a Seregek JHVHja. 22 Emlékezzetek szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! 23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az JHVHnak nagy és félelmetes napja.  

Ezek a versek több nagyon fontos dologra mutatnak rá: Illés visszatérése és küldetése röviddel JHVH haragjának napja előtt történik majd meg (19. vers), ez az idő egyben a gonoszok megítélésének ideje lesz. Így Bemerítő János munkássága semmiképpen nem lehetett e munka végleges beteljesedése. Azok számára, akik félik JHVH Nevét, ez a nap örömet és gyógyulást fog hozni. Illés munkájának időzítése közvetlenül ezt a napot előzi majd meg, ezzel tehát Isten őt egy utolsó figyelmeztetőként küldi el a haragjának napja előtt. Illés küldetésének szerves része lesz majd Izrael törzseit visszahívni az Isten törvénye alá, amivel megkezdődik majd Izrael valós helyreállításának régóta várt folyamata. Ez lesz a fügefa igazi virágzása. Illés nem első alkalommal teszi meg ezt a felhívást, ha felidézzük szavait, amikor így kiáltott Izraelhez:

1Királyok 18:21 Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: "Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha JHVH az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!"

Az Isten törvényéhez való visszaigazodással természetesen helyreáll majd a törvény és az áldások/átkok nexusa, azaz kapcsolata is, ugyanis a törvény a mérce, vagyis az határozza meg úgy az igazságos, mint a gonosz cselekedeteket. Ezért jön gyógyulás az igazakra és esnek büntetés alá a gonoszok, és természetesen emiatt lesz "ismét láthatóvá a különbség az igaz és a gonosz között" (Mal. 3:18). Röviden, a törvényhez való visszatérés magától értetődően visszaállítja az isteni rendet, ahol a törvény határozza meg a jót és a bűnt (vö. 1Ján 3:4)! Ma, a kegyelmi periódus idején még süt a nap és esik az eső igazra, gonoszra egyaránt (Máté 5:45), ám az ítélet eljövetelével és a törvényesség helyreállításával ez az állapot megszűnik (v.ö. Zak. 14:17-19).

Helyreáll a család szentsége, az atyák és fiak megfelelő viszonya is, ami nélkülözhetetlen a nemzet egészének helyreállásához.

Malakiás 3:24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.

Az idézet szerint ha ez a megfelelő családi kapcsolat nem lesz helyreállítva, akkor Krisztus eljövetelekor pusztulást hoz a földre. Ez így első hallásra talán furcsán hangzik, de tény, hogy korunkban a társadalmak alappilléreit képző család intézménye szisztematikus támadásoknak van kitéve. A modern családok legnagyobb problémáját az apa szerepének eltorzulása, illetve gyakran az apa teljes hiánya okozza. Amely nemzetben ez az intézmény nem lesz visszaállítva oly módon, hogy betöltse az Isten által adott funkcióját, arra a nemzetre pusztulás vár. A család szentségét mára szinte csak az igaz hívők tartják fontosnak.

Isten elvárja az apától, hogy betöltse azt a szerepet, amelyre el lett rendelve az általa megadott pátriárkális rendszerben. Ehhez hozzátartozik a gyermek igaz emberré való nevelése, az apának a fiához való helyes viszonya. A biblai időkben a szülők kötelesek voltak utódaikkal megismertetni Isten parancsolatait, és úgy kellett őket felnevelniük, hogy képesek legyenek igazságban és hitben szolgálni Őt. Az igazak gyermekei aztán tovább adták ezt az ismeretet a saját gyermekeiknek, nemzedékről-nemzedékre (v.ö. 1Mózes 18:19; 5Mózes 4:9; 6:4-9; 5Mózes 11:18; 32:46; Zsolt 78:5; Péld. 22:6; Malakiás 2:13-15; Eféz 6:1-4). Ennek az állapotnak helyre kell állnia a végidőkben, hogy éljenek igazak, akiknek érdekében Isten nem pusztítja el teljesen a földet, s akik öröklik az eljövendő korszakot.

A magunk részéről hiszünk abbban is, hogy Illés állítja helyre az igaz bibliai kánont, az elveszett, vagy ma nem használt könyveket is beleértve.

Sirák könyve szintén kitér Illés küldetésére, amelynek mondanivalójában nem nehéz megtalálni a párhuzamot Malakiás próféciáival:

Sirák 48:1-12 1 Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya -, 2 éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni JHVH parancsait. 3 JHVH szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből. 4 Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, 5 aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából az Úristen igéje által, 6 aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, 7 aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, 8 aki királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, 9 aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin10 akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod JHVH haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit! 11 Boldogok,akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek, 12 mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz! 

"Jákob törzsei" a tizenkét nemzetségből álló nemzetközösséget jelenti, vagyis Izrael teljes házát. Miután az izraelita nemzetek elszenvedik a nagy nyomorúságot, Illés próféta vezeti vissza őket a törvényhez, ezzel készítve fel Izrael igaz maradékát a Messiás közeli visszatérésére, és a hazájukba való visszatérésre. Felszólítja őket Istenük törvényének betartására, helyreállítva úgy a törvényt, mint a család intézményét, csillapítva ezzel JHVH irántuk való haragját. Mert Izrael maradékának méltón kell megállni JHVH nagy napjának, az ítéletnek idején. 

 

Egy másik, a próféták életét összefoglaló ősi héber irat, a Próféták élete cím alatt szintén:

A próféták élete, Illés 21:1-4 1 Elijah (Illés) a tesbita Áron törzséből való, aki az arabok földjén, Gileadban élt, mert Tesbe a papoknak lett adva. 2 Amikor megszületett, apja, Szobaka azt látta, hogy ragyogó fehérségben megjelenő emberek üdvözölték, és lángokba öltöztették, és tűznek lángjait adták neki eledelül. 3 Amikor minderről jelentést tett Jeruzsálemben, az orákulum ezt mondta neki: Ne félj, mert lakhelye a fényben lesz, és szavai ítéletszó, és megítéli majd Izraelt. 4 A jelek, amelyeket tett, a következők: Illés imádkozott, és nem esett az eső három éven át, és három év után újra imádkozott, amikor bőséges eső jött.

"lakhelye a fényben lesz" kijelentés Illés elragadtatott állapotára utal, és sokan úgy érzik, hogy a szóhasználat egyféle időutazást is érzékeltet. A "szavai ítélet, és megítéli majd Izraelt" pedig majd az általa elvégzendő, és korábban már vázolt helyreállítási munkáira mutat rá.

 

Illés vs. a Khemarim – a feketereverendás rendek bukása

Illés próféta messze legismertebb, és leggyakrabban felelevenített cselekedete a Baál papokkal megvívott nagy küzdeleme. Ez azonban nem egy mindentől független esemény volt, hanem egy sok mindent átfogó eseménysorozat csúcspontja. Ugyanakkor a történetből párhuzamokat is vonhatunk Illés egykori munkássága és az eljövetelekor elvégzendő munkája között is. A történet összefoglalva:

Ákháb, Omri fia lett Izrael királya*, elvett egy Jezebel nevű kánaáni (szidoni) asszonyt, aki Etbaál-nak lánya volt. Ennek következményeként "azt cselekedte Ákháb, Omri fia, ami gonosz JHVH színe előtt" (1Kir. 16:30). Isten természetesen szigorúan tiltotta az izraelitáknak a kánaániakkal való keveredést, a velük való házasságot úgy a pátriárkák idejében, mint a törvény megadásakor is. Ennek a frigynek pontosan az lett az egyenes következménye, ami miatt Isten megtiltotta a kánaánitákkal való keveredést: mert a kánaániak szörnyű bálványimádatba sodorják Izraelt. Jezebelnek nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy kihasználja Akháb gyenge és gonosz jellemét, és befolyása alá vonja, így a király Baál szolgálatába és imádatába állt. Szamáriában oltárt emelt a bálványistennek, és berkeket ültetett neki JHVH bosszantására (1Kir. 16:31-33). Izrael egészét gyors futótűzként itatta át a teljes bálványimádat, majd ez a páratlan hitehagyás és aposztácia váltotta ki Illés próféta figyelmeztetését, valamint a három és fél esztendőn át tartó szárazságot és éhínséget (1Kir. 17:1). A figyelmeztetés után Illés visszavonult először a Kárit patak mellé, majd Száreftába, ahol az özvegyasszony viselte gondját, s itt számos csodát tett (1Kir. 17:2-24). Ezidő alatt Szamáriában Jezebel megölette JHVH igaz prófétáit, s ezt a mészárlást csupán egy kevés maradék vészelte át (1Kir. 18:4,13). A harmadik évben, mielőtt az esőzés megkezdődött volna, Illés visszatért a király elé, tanúbizonyságot tett ellene (1Kir. 18:18), s csak ezután tette meg a híres kihívását Baál papjai ellen. A Kármen hegyén végbement szellemi küzdelemhez tehát bizonyos, egymásra épülő események vezettek.   

*Megjegyzés: mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy Ákháb Izrael házának királya volt, vagyis a korábban két részre szakadt nemzetközösség tíz törzse fölött uralkodott. Ezek az események így különösen Izrael házát, az elveszettnek tartott törzseket érintik, nem csupán Júda házát, a zsidókat.

Ezen a ponton félbeszakítjuk a történetet, mert itt időszerű rámutatni ennek a végsősoron tipológiai történetnek a kor végén nagyban megtörténő beteljesedésére.

A gonosz király az antikrisztust eleveníti fel, aki bálványimádatba kényszeríti és elnyomja Izraelt, majd Izrael (beleértve a szellemi izraelitákat is) elszenvedi a három és fél éven át tartó nagy nyomorúságot (Jer. 30:7). Jezebel természetesen a nagy paráznát, a hamis vallást szimbolizálja, amely üldözi és pusztítja az igaz prófétákat és a híveket. Mielőtt Illés küzdelembe bocsátkozik, előtte Isten az özvegyasszonnyal jelképezett hívőkkel dolgozik, Izrael választott maradékával, akik Isten oltalma alatt állnak, a akik hallgatnak a prófétára, s a csodák folytán megtudják, hogy ki is valóban az Isten embere, s kinek szájában vannak JHVH szavai (1Kir. 17:24l; Jel. 11:3).  A három és fél év végén Illés megítéli a Baál papokat. A Baál papok vagy bálványpapok (Károli) a héber khemarim szó fordításából származik, s szószerinti jelentése a "fekete reverendások", azaz a fekete papi ruhát viselők (vö. Hós. 10:5; Sof. 1:4)).Ez a fekete papi, vagy vallási viselet pedig úgy a kereszténység, mint az orthodox rabbinikus judaizmus felvett viselete. Illés pedig pontosan a hamis kereszténységet és a szintén hamis judaizmust, és "bálványpapjaikat" ítéli meg, amikor "helyreállítja JHVH oltárát".

A világ feletti ítélet csak a három és fél év végén kezdődik meg, az Úr haragjának napjával. Eljön tehát az idő, amikor az embereknek végérvényesen el kell dönteniük azt, hogy JHVH asztaláról esznek-e (1Kor. 10:21), vagy Baál/Jezebel asztaláról, viselve annak következményeit (1Kir. 18:19; Zsolt, 69:23; Róm 11:9)!

 Elemezzük csak részletesebben az eseményeket: Baált nagyszámú hamis próféta és pap szolgálta, akik többek között gyermekeket is áldoztak oltáraikon, s ezek a papok megfertőzték Izraelt. Igaz próféta ekkor kevés volt; egyikük, Illés megjelenik Ákháb előtt, majd tanúbizonyságot tesz az isteni ítéletről, amiatt, hogy Izraelt bálványimádatba vitte (1Kir. 18:18). Ezután Illés egy kihívást tesz Baál papjai felé, majd a Szent Szellem erejében tüzet hív le rájuk, ami megemészti őket. Minden itt lejegyzett eseménynek tipológiai jelentése van Illésnek a végidőkben elvégzendő munkájával kapcsolatban.

 

Krisztus és Jakab apostol Illés munkásságát egy három és fél éves periódusba keretezik (Luk. 4:25-26; Jak. 5:17), nem véletlenül, hiszen ez pontosan megegyezik a Dániel és a Jelenések könyvében említett 1260 nap, vagy 42 hónap (három és fél év) időperiódusával, ami a nagy nyomorúságnak, vagyis Izrael és a szentek üldöztetésének időszaka lesz. A tipológiát a Jelenések 17-ben vázolt Nagy Babilon, vagyis a "parázna asszony" [értsd: hamis vallásrend] teszi teljessé, aminek természetesen Jezebel egyféle előtípusa volt. Jezebel férjén, Ákhábon keresztül uralta Izraelt, akit szinte bábként kezelt a céljaihoz. Ennek megfelelően a Jelenések nagy szajhája is "paráznaságot követ el a világ uralkodóival", (Jel. 17:2)és a világi hatalmakat a háttérből arra szítja, hogy az államhatalmak elpusztítsák Isten igaz híveit (Jel. 17:6). Jezebel természetesen maga is hevesen üldözte Isten híveit (1Kir. 18:4,13). Amikor a Baál papok elvégezték áldozataikat, Illés áldozatára került sor, amit a következő, sokatmondó szavakkal vázol a Szentírás:

1Királyok 18:30-32 30 Akkor Illés így szólt a néphez: "Lépjetek elém!" Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította JHVH oltárát, amelyet leromboltak. 31 Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: "Izrael legyen a neved!"; 32 és oltárt épített a szikladarabokból JHVH nevének.

A fenti vázlat szintén tipológiai előfutára Illés végső nagy munkájának, hiszen amikor visszatér Illés [aki mindent helyreállít], akkor ő magához hívja Izraelt, teljességében helyreállítja Isten oltárát, az igaz és helyes Istenimádatot, valamint Izrael mind a tizenkét törzsét. Nem csupán Júdát, a zsidókat, hanem az elveszett törzseket is!

Izrael helyreállítása a Jákob nyomorúságának is nevezett nagy holocaust alkalmával történik meg, ami egyben ítélet is Izrael népein:

Zakariás 13:7-9 7 Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen - mondja a Seregek JHVH-ja. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul. 8 Ezen az egész földön - mondja JHVH - két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad9 Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "JHVH az én Istenem!" [mint Illés, akinek Istene JHVH]

Még ez az esemény is kapcsolatba hozható Illés egykori és majdani munkásságával, hiszen az ellene, azaz JHVH igaz prófétája ellen küldött aposztata izraeliták kétharmad része elpusztult a szavára (2Kir. 1:10). Csupán a harmadrész -  amely megtisztul és kijön a tűz tisztításának szenvedéseiből - fog helyreállni (vö. Ez. 5:1-4) (lásd még Az új exodus és a Jákob nyomorúsága című írásokat). A megtisztultak, igazak azt kiáltják: JHVH az Isten:

1Királyok 18:39-40 39 Ennek láttára az egész nép arcra borult, és így szólt: "JHVH az Isten, JHVH az Isten!" 40 Illés erre meghagyta nekik: "Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!" Megragadták, s Illés levitte őket a Kison-patakhoz, s ott megölette őket.

Izrael maradéka JHVH erejében bosszút áll a nemzeteken, mint tűz a tarlóban, úgy pusztítják el az ellenük fellépő nemzeteket, amikor visszatérnek hazájukba.

 

Illés, a két tanúbizonyság egyike

Az őskeresztények apokaliptikus jellegű írásai tanúsítják azt a rendíthetetlen meggyőződésüket, hogy a Jelenések 11-ben vázolt két tanú Illés és Énok lesznek, vagyis az a két ember, akit Isten elragadott a földről, és eddig nem látott halált.

A két tanúbizonyság Isten népének érdekében munkálkodik a kor végén, és feladatuk párhuzamba hozható azokkal az eseményekkel is, amelyeket Mózes és Áron cselekedett a Fáraó előtt, mielőtt megszabadították Izraelt az egyiptomi fogságból. A párhuzamok levonásai ezúttal is fontosak, hiszen Fáraó az antikrisztusi világuralkodót jelképezte, Mózes és Áron pedig a két tanút, Énokot és Illést. Ahogyan Egyiptomnak és Fáraónak csapásokat kellett elszenvedni Mózes keze által, úgy a két tanú is hasonló csapásokat hoz majd a fenevad világbirodalmára. Az utolsó időkben azonban nem csupán Izrael lesz az antikrisztus célpontja, hanem Isten igaz egyháza is. Jákob nyomorúsága és a nagy nyomorúság egyazon időszakra utal, az első az Izrael törzseit érintő katasztrófára, a második megnevezés pedig inkább az igaz keresztények szenvedésére utal.

Mint már láttuk, Illés erővel és hatalommal lépett fel, amikor tanúbizonyságot tett az Izraelben uralkodó hamis vallásrend ellen. Tudjuk azt is, hogy visszajövetelekor egy ennek megfelelő feladatot végez el, elsősorban Izrael érdekében, míg a másik próféta munkássága elsősorban a világ felé szól. Ez érthető, hiszen úgy Izraelben, mint a világ nemzetei közt fennmarad egy "választott maradék", amely nem hajt fejet a hamis krisztus előtt, hanem hű marad Istenhez.

A két tanú az e világot uraló erőket és az antikrisztusi rendszert támadja meg. Amíg munkájuk tart, ha bárki ártalmat akar nekik okozni, azzal az ártalommal pusztulnak el, amellyel ártani kívántak a két tanúnak. Ez ugyanaz a hatalom, amely Illésnek adatott, aki tüzet hívott alá az égből azokra, akik ellene jöttek (2Kir. 1:10-12; Sir. 48:3). Hasonlóan pusztította el a hamis istenek papjait (1Kir. 18:1-46), ahogy elpusztultak azok is, akik bármiben ellene voltak (2Kir. 10:15), de még azok is, akik tiszteletlenül bántak Isten emberével, amint Elizeussal, Illés utódjával történt (2Kir. 2:23-24), aki természetesen szintén Illés szellemében működött (2Kir. 2:15).

 Jelenések 11:1-14 sorai mutatják be a két tanú majdani munkásságát, akik 1260 napon át prófétálnak, azaz negyvenkét hónapon, három és fél éven át, ami természetesen megegyezik Illés próféciájának időszakával (1Kir. 17:1; Jak. 5:17).

 

Jelenések 11:3-4 3"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot." 4 Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll.

A két tanú tehát szőrzsákba öltözve jövendöl és hirdeti Isten igazságát, s ők a Zakariás 4:3 és a 11-14. versekben bemutatott két olajfa és két gyertyatartó A ‘föld ura’ kifejezés itt Sátánra, a világ istenére (2Kor. 4:4), pontosabban az általa megszállt uralkodóra, az antikrisztusra utal, aki ellen színrelépnek szemtől-szembe. Ne feledjük, Illés a JHVH-hoz való visszatérésre és a helyes istenimádatra szólította fel Izraelt, s bizonyságot tett a király (Ákháb) előtt, s pontosan ezt fogja tenni visszatérésekor is a föld uralkodója előtt.

Jelenések 11:5 Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie.

Illés természetesen korábban is tüzet hívott ellenfeleire, ami elpusztította azokat (vö. 2Kir. 1:9-16; Sir. 48:3). Ha megfigyeljük, csaknem minden, Illést megemlítő írásrész kapcsolatba hozza őt a tűzzel. Akik a tanúk ellen fordulnak, azzal a halállal halnak, amit nekik szántak. Abban az ítéletben részesülnek, ahogyan ítélkeznek. Ez rendkívül fontos koncepció, hiszen ezzel helyreáll az isteni ítélkezés rendje, amely a messiási uralom jellemzője lesz a törvény előírásai szerint. Folytatva a Jelenések 11-gyel:

Jelenések 11:6 Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják.

Illésnek hatalmában állt a mennyek bezárása (1Kir. 17:1), és emiatt nem esett eső a földre, csak a harmadik évben (1Kir. 18:1). Az Újszövetségből azonban tudjuk, hogy a szárazság ideje egészen pontosan három év és hat hónap volt (Luk. 4:25; Jakab 5:17), vagyis ugyanaz az időtartam, amely a két tanúbizonyságnak adatik meg próféciai munkájuk elvégzésére. Illés [és az ő szellemében működő Elizeus is] erőt kapott az egek, illetve az éltető esők elzárására (1Kir. 17:1; 2Kir. 2:8,19-22), amit az emberek bűnei miatt hoz Isten a nemzetre (3Móz. 26:19; 5Móz. 11:17; 1Kir. 8:35), és minden ítélet két tanú bizonyságtétele mellett érvényesül. Amikor Illés szárazságot hozott a földre, az természetesen kihatott a termelésre, és olyan fokú éhínséget okozott (1Kir. 18:2), hogy az emberek kétségbeesve kutattak az eledel és ivóvíz után (1Kir. 18:5), ezek tehát igen komoly csapások. Az ítélet párhuzamos Joel prófétának JHVH napját vázoló próféciájával (Joel 1:18-20). Amikor Isten Mózes keze által ítéletet hozott Egyiptomra, a csapások egyike az volt, hogy Egyiptom vizei vérré váltak (2Móz. 3:12). Izrael egykori szabadulása párhuzamba vonható a második exodus eseményeivel, ahol Fáraó az antikrisztust, Egyiptom pedig a csapásokat elszenvedő világot jelenti. A tanúk tehát valóban Illés erejében fognak cselekedni, beteljesítve a próféciákat (Mal. 4:5-6).

 Tudjuk, hogy Illés megtérésre szólítja fel, és előkészíti Izrael népét az Úr eljövetelére, beteljesítve azt, amit megpróféltak Róla (Ézs. 40:3-5; Mal 3:1; 4:5-6). A két tanút nem ölhetik meg addig, amíg nem fejezik be küldetésüket. Amikor ez megtörténik, a fenevad megöli őket:

 

Jelenések 11:7-13 7 És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. 8 Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették. 9 A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. 10 A föld lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. 11 A három és fél nap elmúltával azután az Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. 12 És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: "Jöjjetek fel ide!" És ellenségeik szemeláttára felmentek a felhőben a mennybe. 13 Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét.

A rendelkezésre álló apokaliptikus írásokból betölthetjük azokat a kis hézagokat, amelyeket a Jelenések 11-ből nem feltétlenül tudunk kikövetkeztetni. A fejezet a templom megmérésével kezdődik, az azzal kapcsolatos részleteket egy külön fejezetben tárgyaljuk, de előtte a két tanú munkásságával kapcsolatos további részleteket vizsgáljuk meg.

Az antikrisztus és a hamis próféta által megtévesztett tömegek úgy tekintenek majd a két tanúra, mint akik az emberiség értékeinek és vívmányainak a megrontói. Az elhitetett világ ezért fog örömünnepet tartani haláluk láttán. Pedig Illés, mint egykor, szemükbe mondja, hogy saját bálványimádatuk okozta a szenvedéseket:

1Királyok 18:17-18 17 Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: "Te vagy az, Izrael megrontója?" 18 De ő így felelt: "Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat és amikor Baalhoz szegődtél.

Azt már megállapítottuk, hogy minden Illéssel kapcsolatos esemény vagy idézet állandó motívuma a tűz. A tűz pedig mindig az isteni ítéletnek, de a gonoszok végső büntetésének eszköze is:

2Péter 3:7 ... a mostani egeket és földet ellenben ugyanaz a beszéd a tűz számára tartotta fenn, s hogy az ítéletnek és az istentelen emberek elveszésének napjára őrzi őket.

Amikor Illés tűzzel pusztította és pusztítja majd el Isten ellenségeit, azzal az Isten ítélete sújtja azokat. A korai keresztények által is nagyon jól ismert apokaliptikus írás, az Illés Apokalipszise aránylag részletesen vázolja Illésnek a végidőkben történő, az egyik tanúbizonyságként elvégzendő munkásságát. Az itt leírtak a korai egyház hitéhez tartoztak, és több olyan részletre adnak rálátást, amit a Jelenések 11 vagy szűkszavúan, vagy pedig egyáltalán nem említ meg, mint például a tanúk neveit:

Illés Apokalipszise 7 Amikor Illés és Énok meghallják, hogy a szégyentelen megnyilvánította magát a szent helyen, lejönnek és harcolnak ellene, mondván: 8 Valóban nincs benned szégyen, amikor a szentekhez csatolod magad?* Mert te mindig idegen vagy közöttük. 9 És támadtad mindazokat, akik a mennyekhez tartoznak. És támadtad azokat is, akik a földhöz tartoznak. 10 A trónok ellen voltál. Az angyalok ellen cselekedtél. Állandóan elkülönült vagy. 11 Lehullottál a mennyből, mint a hajnalcsillagok. 12 Elváltoztál, és saját fajod idegen lett számodra. De szégyen az nincs benned. Amikor határozottan Isten ellen állítod önmagad. Te [az] ördög vagy. 13 A szégyentelen meghallja ezt, és harag szállja meg, és harcolni fog ellenük a város piacterén. És hét napon keresztül harcol velük. 14 És három és fél napot fognak a piactéren holtan, fekve tölteni, mialatt minden ember látni fogja őket.  15 De a negyedik nap feltámadnak és megróják őt, mondván: ’Ó te szégyentelen, ó te törvénytelenség fia! Valóban nincs benned szégyen, hogy félrevezeted az Isten népét, azokat, akikért nem te szenvedtél? Nem tudod azt, hogy mi az Úrban élünk?’ 16 Amint ezeket mondták, felülkerekedtek rajta: "Mindezekért levetjük magunkról a húsból lévő testet a szellemi testért, és mi ölünk meg téged, mert azon a napon nem emelheted szavad, hiszen mi mindig erősek vagyunk az Úrban. Te viszont mindig az Úr ellen voltál."  17 És amikor a szégyentelen mindezeket meghallja, feldühödik majd és harcol ellenük.  18 És az egész város körülöttük áll. 19 Azon a napon a mennybe ragadtatnak, és ragyogni fognak, mialatt minden ember, és az egész világ látni fogja őket.

*Megjegyzés: A két tanú láthatóan beazonosítja a szent helyet [a megmérendő templomot], amelybe az antikrisztus önmaga személyében viszi be a pusztító utálatosságot. Az a hely pedig nem egy hatályon kívül helyezett kőépület, hanem a szentek gyülekezete, Isten egyháza, amelybe tehát az antikrisztus beférkőzik, s ahol Istennek nyilvánítja magát (vö. 2Tessz. 2:3-4). Az antikrisztus mellett álló álpróféta minden bizonnyal Illésként adja ki magát, hogy a megtévesztés teljes legyen.

Az Antikrisztus ítéletében és elpusztításában is szerepet kap a két tanúbizonyság, Énok és Illés:

Illés Apokalipszise 30 Azon a napon az Úr megítéli a mennyet és a földet. Ítéletet hirdet azokra, akik a mennyekben vétkeztek, és azokra is, akik azt a földön tették. 31 Megítéli a nép pásztorait. Számonkéri a nyáj juhait, és azok neki adatnak úgy, hogy nem lesz már bennük halálos gonoszság 32 Ezek után alászáll Illés és Énok. Levetik magukról e világ testét, és magukhoz veszik a szellemi testet. Üldözőbe veszik a törvénytelenség fiát, és megölik őt, aki akkor képtelen lesz szólni. 33 Azon a napon elfoszlik a jelenlétükben, mint ahogy jég megolvad a tűzben. Elpusztul majd, mint a kígyó, amelyben nincs meg az élet lehellete. 34 Azt mondják majd neki: "Az időd lejárt. Most pedig te és mindazok, akik hittek benned, elpusztultok."  35 A mélység fenekére lesznek vetve, és az bezárul fölöttük (vö Jel. 19:19-21).

Az ellenségeik, ahogy el akarják őket pusztítani, úgy pusztulnak el maguk is. Azok az izraeliták, akik hallgatnak a tanúk intésére, megtérnek és visszafordulnak Istenhez, újjáélesztik Izrael dicsőségét, amivel kezdetét veszi a fügefa valós virágzása:

Péter Apokalipszise 2:1-13 1 És a Mester (az Úr) azt válaszolta nekem: 2 Nem érted meg, hogy a fügefa az Izrael háza3 Hasonló ez ahhoz, amikor egy ember fügefát ültet a kertjébe, ám az nem hoz gyümölcsöt. 4 És hosszú éveken át várja a gyümölcsök megjelenését, s amikor nem leli meg azokat, így szól a kertészéhez: 5 Vágd ki ezt a fügefát, nehogy terméketlenné tegye a termőföldünket is. 6 A kertész pedig így válaszol Istennek: [bízd ránk] mi eltávolítjuk mellőle a gyomot, felássuk körülötte a földet és vízzel megöntözzük. Ha ezután sem terem gyümölcsöt, akkor kiássuk tövestől és másik fát ültetünk a helyébe. 7 Nem értettétek meg, hogy a fügefa az Izrael háza? 8 Bizony mondom nektek, amikor ágai rügyezni kezdenek az utolsó napokban, akkor megjelenik a hamis Krisztus, s felkelti bennük a vágyakozást, mondva: Én vagyok a Krisztus, aki eljöttem a világba. 9 És amikor [az izraeliták] felfogják cselekedteik gonoszságát, azok szerint cselekednek és megtagadják [azt, akit atyáink dicsértek], magát az első Krisztust, akit megfeszítettek és nagy vétket követtek el ezzel a bűnnel. De ez a megtévesztő nem a Krisztus. [Megjegyzés: A szöveg sajnos zavaros, ezt a fordítás is tükrözi, de az elfogadott értelmezés szerint Izrael felfogja az antikrisztus gonosz megtévesztését, és nem fogja egyemberként követni őt] 10 És amikor megtagadják [az antikrisztust], az karddal pusztítja őket, és sok mártír lesz [Jákob nyomorúsága]. 11 Akkor fognak majd a fügefa ágai, ami Izrael háza, rügyeket ereszteni: 12 sokan közülük mártírokká lesznek a keze által. Énok és Eliás lesz elküldve hozzájuk, hogy megtanítsák nekik, hogy ez a megtévesztő, akinek el kell jönni a világba, és jeleket és csodákat tesz, hogy elhitessen. 13 És így lesznek mártírokká azok, akik a keze által halnak meg, és ők azok között az igazak és jók között lesznek nyilvántartva, akik kedvesek voltak Istennek az életükben.

[Megjegyzések: A Hermasz Pásztora, III.Látomás, 1:9 szintén megemlíti azokat, "akik elnyerték az Isten tetszését, mivel szenvedtek az ő nevéért."]

És végül egy rész Nikodémusz evangéliumából:

9:1 De az Úr fogván Ádám kezét elvezette őt Mihály arkangyalhoz és a szentek serege követte Mihály arkangyalt, aki elvitte őket a Paradicsom gyönyörébe és szépségébe. És ott megismertetett velük két embert az ősi időkből, és akkor megkérdezték a szentek: Kik vagytok ti, kik nem voltatok velünk az alvilágban holtak, kik itt a Paradicsomban testben laktok? Akkor az egyik a kettő közül megszólalt: Én vagyok Hénok aki el lett ragadtatva az Úr szava által és ez velem Illés a Teszbita, aki az Úr tüzes szekerén lett elragadtatva, és attól a naptól nem ízleltük meg a halált, de fel lettünk vétetve az Antikrisztus eljöveteléig, hogy harcolhassunk ellene jelekkel és az Isten csodáival és meg leszünk ölve Jeruzsálemben, de három és fél nap múlva föl leszünk élve vétetve a felhőkre.

Az apokaliptikus írások ihletettségét lehet vitatni, de semmiképpen nem lehet elvitatni azt a tényt, hogy az őskeresztények Izrael helyreállítását, a fügefa virágzását e próféták munkájának eredményeként látják. Ez magának a Bibliának az üzenete is. Márpedig ez szöges ellentétben áll azzal a modern, elsősorban protestáns felekezeti értelmezéssel, amely szerint a fügefa virágzása az 1948-ban politikai erőfeszítésekkel létrehozott – majd alaptalanul Izraelnek elnevezett – szekuláris zsidó állam létrejöttével valósult meg. Akik elfogadják a modern cionista államot Izrael valós helyreállításának, azok könnyűszerrel az antikrisztus és az ő prófétájának a csapdájába esnek.

 

"A próféta"

Néhány bibliai utalást találhatunk arra vonatkozóan, hogy még mielőtt a két tanúbizonyság színre lépne, Izrael házában megjelenik egy igaz próféta, akire a Szentírás csak úgy utal, mint a próféta. Ahogyan Illés felkészíti Izraelt és Énok a világot a Messiás visszatérésére, ez a próféta felkészíti Izraelt Illés munkájára. Ez a próféta egy Isten által kijelölt és elküldött személy lesz, aki Dán és Efraim törzséből származik:

Jeremiás 4:15-17 15 Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik16 Küldjetek vész-jelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: "Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen." 17 Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mert hűtlenül elhagyott - mondja JHVH.

A szövegkörnyezet a végidőkre utal, tehát arra a periódusra, amelyről Jézus az olajfák hegyén prófétált (Mát. 24), s így munkája megelőzi a két tanúbizonyságét. Ez a próféta, Illéshez hasonlóan, egy régóta várt személyiség lesz, akire a zsidók hagyományosan csak úgy utaltak, hogy a próféta. A határozott névelő rámutat, hogy egy bizonyos várva-várt, eszkatológiailag nagy jelentőségű prófétáról van szó:

János 1:21 Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" -

János 1:25 ... s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?"

A Szentírás csak igen keveset árul el ennek a prófétának a szerepéről, csak annyit tudunk biztosan, hogy egyféle figyelmeztető, előkészítő szerepe lesz:

Jeremiás 31:6 Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

A szövegkörnyezet természetesen itt is Izrael háza (amelynek Efraim a vezető törzse) helyreállításának kezdeti fázisát mutatja be, ami nem fog zökkenőmentesen történni, hiszen Izraelnek mélyen ülő bálványimádattól kell megszabadulnia, és a megtérésre való felszólításnak nem lesz osztatlan sikere:

Hóseás 9:8-9 8 Efraim a próféta sátrát kémleli, tőrt vetnek neki minden útján, gyűlölködés lakik Istenének házában. 9 Teljesen megromlottak, mint Gibea napjaiban: JHVH megemlékezik gonoszságukról, megtorolja bűneiket.

Hamarosan eljön az idő, amikor megelégelve Izrael romlását, Isten megkezdi népének tisztítását és visszahívását törvényeihez.

Ámosz 3:3-8 3 Jár-e együtt két ember, ha nem értenek egyet? 4 Nem akkor ordít-e az erdőben az oroszlán, ha nem talál prédát? Nem akkor bömböl-e búvóhelyén az oroszlánkölyök, ha nem szerez semmit? 5 Leesik-e a madár a földre, hogyha nincsen csapda? Csattan-e a csapda, ha nincs, amit fogjon? 6 Megszólal-e a kürt a városban anélkül, hogy a nép meg ne rémülne? Jön-e valami rossz a városra, amit ne az Úr hozna rá? 7 Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak. 8 Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?

Ámosz próféta könyve Izrael házához szól, azon belül is elsősorban József törzseit feddi és figyelmezteti. Isten semmi nagy dolgot nem tesz anélkül, hogy előtte ne nyilvánítaná ki azt a prófétái által. A nagy próféta küldetése elsősorban ebben a munkában fog megnyilvánulni.

5Mózes 18:15-19 15 Neked prófétát támaszt JHVH körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. 16 Pontosan ezt kívántad JHVH-tól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: "Nem hallgatom tovább  JHVH-nak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!" 17 Erre így szólt hozzám JHVH: 18 "Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki." 19 Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.*

*Megjegyzés: Az ApCsel. 3:20-22 versekben Péter ennek a próféciának a tipológiai beteljesedését Krisztusra vonatkoztatta, s való igaz, azok az izraeliták, akik nem fogadták el Krisztus üzenetét, ki lettek törve a jó olajfa ágai közül, vagyis ki lettek rekesztve Izraelből a helyreállításig (vö. Róm. 11:13-24). A prófécia azonban duális, és a végidőkben megjelenik majd a próféta, aki Mózeshez hasonlóan egy izraelita "testvéreik köréből való" egyén lesz. Egyes körök erre a prófétára úgy utalnak, hogy "a József házából való próféta" a fenti versek tartalma miatt. A próféta felhívja Izraelt a törvény betartására és követésére; azok, akik nem hallgatnak rá, elpusztulnak és kitagadtatnak Izraelből, és JHVH haragja alá kerülnek (vö. Hós. 9:8-9).

Az elvilágiasodott kereszténység különböző felekezetei általában véve a katolikus egyház "próféciai hagyományait" követik. Így erre a prófétára gyakran "a dánita Antrikrisztus" címmel utalnak. A dánita antikrisztus fogalma a középkori katolicizmus egy szüleménye. Lényege, hogy a törvényt helyreállítani szándékozó prófétát negatív szempontból ítélik meg. Ennek egyszerű oka van: a próféta ugyanis felszólítja Isten népét a törvényhez való visszatéréshez, és megítéli a törvénytaposó kereszténység tanításait és gyakorlatait. Mivel a modern kereszténység iszonyodik Isten törvényétől, így annak helyreállítását nem egy igaz prófétának és Krisztusnak tulajdonítják, hanem az antikrisztusnak. Emiatt a szóbanforgó prófétában ők az antikrisztus eljövetelét vélik fellelni, elősegítve ezzel a valós antikrisztus uralomralépését. Az elvilágiasodott kereszténység tanításai szerint ugyanis a törvény el lett törölve, s aki azt helyre kívánja állítani, az nem lehet Istentől való, csak Sátántól. A szerepeket tehát megfordítják, s emiatt ez a próféta hatalmas ellenállásba ütközik majd a főirányú vallási intézmények részéről (lásd még a  Dán törzse a próféciákban című írást). Ennek természetesen logikája van, hiszen az antikrisztus és a hamis Illés a lehető legpontosabb módon próbálja utánozni a Krisztusra vonatkozó próféciai események betöltését, az pedig megkívánja egy "antikrisztusi személy" feletti győzelmet. Az eseménysorozat hasonló a biblikus felvázoláshoz, viszont a szerepeket teljesen megfordítják: az Isten igaz prófétáját jelölik meg antikrisztusként, üldözve azokat, akik visszatérnek Isten törvényéhez, magukat pedig a "bűnösöket" megítélő Illésként és Krisztusként tüntetik fel. A törvénytipró "Krisztussal" és a törvényt hirdető "antikrisztussal" csak olyan keresztények tudnak azonosulni, akik hasonló szellemiséget képviselnek, és létrehoztak egy pontosan erre a célra előregyártott teológiát.

Maga Illés ennek a Dán/Efraimból származó prófétának a munkásságát tetőzi be:

Malakiás 3:1-5 1 Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe JHVH, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek JHVH-ja. 2 De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. 3 Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot JHVH-nak. 4 Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor JHVH-nak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. 5 Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát - tőlem pedig nem félnek - mondja a Seregek JHVH-ja.

Malakiás 3:18 Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem.

Jelenések 22:10-12 10 Majd folytatta: "Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van. 11 Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent. 12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.

Itt állunk ma a próféciai időzítésben, a mi szent várakozásunk, munkánk és "égő áldozataink" annak a folyamatnak a részévé tesznek bennünket, amely helyreállítja Izrael nemzetét, Isten törvényét, és nyilvánvalóvá teszik a szövetségeket. Hogy most hol állunk a végidők próféciai eseménysorozatában, és mi lesz a következő nagy esemény, azt az alábbi fejezet mutatja be.

 

A templom megmérése

Jelenések 11-ben található templom megmérése, az Énok könyvében megírt állatok apokalipszise, valamint azok az ószövetségi próféciák, amelyek a hamis pásztorok elmozdításáról szólnak, egyazon eseményeket vázolnak. Ez a megmérettetés a nagy nyomorúság idején, vagyis közvetlenül a két tanúbizonyság munkássága előtt és alatt fog megtörténni. Közvetlen kronológiai kapcsolat áll fenn az izraelita nemzetek mai, teljesen elvilágiasodott, sőt bálványimádó állapota, és a közeli megmérettetésük - azaz Jákob nyomorúsága, majd az őket helyreállító próféta és Illés megjelenése - között. 

Ugyanakkor Isten szellemi temploma, az igaz egyház (2Kor. 6:16) is megmérettetik, mert az ítélet az Isten házánál kezdődik (1Pét: 4:17). A templom megmérése egy folyamat, ami a szentek végső megpróbáltatásaival, majd Krisztus visszatérésével zárul le. A templomon kívüli udvar, a testi Izrael, egészében a fenevad birodalmának kezébe lesz adva, amely Jeruzsálemet is taposni fogja ezidő alatt (Jel. 11:2):

Jelenések 11:1-3 1 Ekkor bírói pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: "Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; 2 de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3 Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve".

Az elvilágiasodott kereszténységet gyakorló testi izraelita nemzetek a fogságban tisztulnak meg hamis pásztoraiktól és prófétáiktól, amelyben nagy szerepe lesz Illés prófétának, és vele a másik tanúbizonyságnak is.  Annak az Illésnek, aki egyszer már jelentőségteljesen helyreállította az Isten oltárát Izraelben. A megtisztulás elengedhetetlen, hiszen Krisztus visszatérése előtt a papság állapota hasonló lesz ahhoz, amit Aggeus próféta által vázolt a Seregek JHVH-ja:

Aggeus 2:11-14 11 Ezt mondja a Seregek JHVH-ja: Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog: 12 "Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?" A papok azt felelték, hogy nem. 13 Aggeus folytatta: "Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?" A papok azt felelték, hogy igen. 14 Erre Aggeus azt mondta: Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! - mondja JHVH. Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak.

A papság tisztátalan, és meg van fertőzve a babiloni eredetű háromságisten bálványrendszereivel, annak tanításaival, valamint gyakorlataival. Isten nemcsak testi Izraelt tisztítja meg, hanem szellemi népét is, amely nagyrészt a babiloni parázna béklyóiban sínylődik. Ez a babiloni vallásrend teljes egészében összeomlik és megszűnik (Jel. 18:2), mert hamisnak bizonyul, mint Baál papjai, akiknek sorsa szintén a veszedelem volt.

Ahhoz, hogy a kései eső felüdülést hozzon, előtte el kell távolítani a haims pásztorokat, a hamis prófétákat és tanítókat. Ez az esemény a templom megmérése, és magában foglalja úgy Júda házát, mint Izrael házát. Ez azt jelenti, hogy JHVH megítéli a judaizmust és a hamis kereszténységet, elmozdítja tanítóikat, pásztoraikat és vezéreiket, mert csak ezután kezdődhet meg a teljes Izrael helyreállítása:

Zakariás 10:1-12 1 JHVH-tól kérjetek esőt a késői eső idején! JHVH küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak. 2 A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnekostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.  3 A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a Seregek JHVH-jának a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. 4 Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, 5 mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz JHVH, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. 6 Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok JHVH, az ő Istenük, és meghallgatom őket.] 7 Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül JHVH-ban. 8 Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak. 9 Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.] 10 Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég: 11 Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. 12 Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében - mondja az JHVH.

Az események sorrendje könnyen összeegyeztethető a Jelenések 11-ben vázoltakkal. A templom megmérettetik, a külső tornácot (testi Izraelt, langymeleg, képmutató kereszténységüket) eltiporják a pogányok, ezáltal Isten eltávolítja közülük a hamis pásztorokat, prófétákat és politikai vezetőket. Izrael hamis pásztorainak és prófétáinak megmérésével többek között a következő igerészek foglalkoznak: Ezékiel 9:5-11, 13:10-16, 22:17-31, 34:1-16; Jeremiás 23:14, 32:26-44; Mikeás 1:1-12.

Közel van a próféta hangja, és közeledik Illés eljövetele. Isten ezúttal is megtart magának egy maradékot, amely nem hajt fejet a Baál előtt. Te köztük vagy-e?