CoG

Izrael és az egyház titka

A mai, elvilágiasodott, névleges kereszténységen belül számos nagyon komoly hibákat tartalmazó tanítás és értelmezés található. Ezek közül az egyik leggyakoribb az Izrael és az egyház kapcsolatát illető tanítások, hittételek. Az általánossá vált vélemény szerint az Isten és Izrael között megkötött szövetség semmi szerepet nem játszik a teljesen különálló Újszövetség alatt elhívott keresztények számára. Az izraeliták hitetlenségük miatt elbuktak, s ezért Isten most más módon "próbálkozik" az emberek megmentéséért. Mintha egy végzetes hibát követett volna el Izrael elhívásával és saját törvényének megadásával, amit aztán az egyházon keresztül próbál helyrehozni. A Biblia azonban egy teljesen más képet mutat mindezekről. A Szentírás szerint egy, de több elemből illetve fázisból álló szövetség van, ami által Isten véghezviszi az emberiség megváltásával kapcsolatos tervét. Ez a szövetség Ábrahámmal köttetett meg, majd folytatódott fiával, Izsákkal és annak fiával, Jákobbal, s az ő nemzetté vált fiaival, Izrael népeivel. Ennek a szövetségnek a végígéreteibe az adott időben be lettek vonva – illetve a bibliai szóhasználat szerint: oltva – a pogány nemzetek közül örök időktől fogva erre elrendelt választottak is (Efez. 1:9-11; Róm. 9:6) Izrael részeként, amit Isten egy titokként nyilvánított meg. Ennek az írásnak a célja bemutatni Izrael és az egyház misztériumát. Azt, hogy miért és miképp kapcsolódik egybe a "két" Izrael.


 

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © 2002, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu 


Az Isten szövetsége

Az Isten szövetsége nagyon tömören összefoglalva nem más, mint az emberiség megváltásának és üdvösségre juttatásának terve, s eszköze. Vagyis az Isten megváltó tervének előre kidolgozott menetterve, egy olyan világban, amely teremtőjétől elfordulva, reménytelenül az örök halált maga után vonó bűn rabjává vált (Róm. 7:14). Tehát Isten a teremtése iránt érzett szeretetéből kidolgozta és biztosította teremtményének a haláltól való menekülés útját, hogy megszabadítsa őket ettől a rabságtól és annak következményétől, az örök haláltól. Ennek a több lépésből álló tervnek a célja az, hogy az elveszett emberiség visszakerüljön Isten uralma, országlása alá. Az un. Ábrahámi Szövetség magában foglalja az Isten szövetségének különböző elemeit és fázisait, amelynek végső célja az emberiség üdvösségre juttatása:

Amikor Ábrahám utódai nemzetekké váltak Jákob fiainak száma szerint, a szövetség testi nemzetre vonatkozó ígéretei bennük nyilvánultak meg. A testi áldások: Nemzeti nagyság, hatalmas népesség, gazdagság, a föld kincseinek és terméseinek bőséges áldásai. Felmagasztalt nép a többi nemzet között. Mind földi áldások. Mai értelemben véve politikailag és gazdaságilag stabil hatalmak, bőséges nemzeti javakkal.

1Mózes 27:28-29 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld,..legyen..áldott.

1Mózes 26:3-5 3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, mellyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak. 4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

1Mózes 28:13-15 13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délreés te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei15 És ímé én veledvagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndeszés visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.

[Annak részletes bemutatása, hogy mindez miképp teljesedett be az izraelita nemzetekben, az Izrael háza – az elveszett tíz törzs, József születési joga és Júda királyi pálcája című írásban található meg].

Az Ábrahámi Szövetség tehát kettős szálon fut. Az egyik szál Ábrahám fizikai leszármazottaival kapcsolatos, és a szövetségnek ezt a részét az Ó Testamentumként ismert Szentírás vázolja részletesen. Ennek a szövetségnek nagyon jelentős célja volt. Rámutatott arra, hogy addig is, amíg eljön a szellemi megváltás ideje, a közösségben, nemzetekben élő embereknek miként kell élniük Isten uralma alatt. Másszóval: Isten elvárásai a hozzá tartozó néptől. Amikor az Ábrahámi Szövetség kiterjedt egy egész nemzetet magábanfoglaló népcsoportra, akkor tételesen megnyilvánult a törvény. Isten azon morális törvénye, ami által az egyénnek (tízparancsolat) és egy nemzetnek (a törvény további elemei) élnie kell az Ő Uralma alatt, ahogy a nemzet atyja, Ábrahám is tette, hit által (1Móz. 26:5). Bár a nemzet ebben a fázisban még csak tételesen (nem a szívükbe írva) kapta meg, hogy tanítómesterként igazgassa utaikat, cselekedeteiket (amit a test körülmetélése jelképezett), addig, amíg eljött a szellemi vezettetés a végső szellemi szövetségen keresztül (a szív körülmetélése), az Ábrahámi Szövetség következő fázisában.

Mivel Isten Ádám elesésével a földet Sátán uralma alá vetette 6000 évig, ez a világ a Sátán országlása alatt áll. Azonban Isten fenntartott magának egy népet ebben a világban(5Móz.32:9) amelynek az ő uralmát kellett példáznia. Az a nép Izrael. Az első szövetség lehetőséget adott egy testi nemzetnek arra, hogy fizikai életüket az Isten országlása alatt éljék le a földön, Isten oltalmában, áldásokban vagy átkokban, attól függően, hogy mennyire voltak hűek ahhoz a szövetséghez (5Móz. 28). A testi szövetségben részletesen le lett vetve az is, hogy hogyan kell egy földi, testi népnek élni az igaz Isten népeként, és Izrael kötelessége volt azt az életmódot példázni a többi nép előtt, mint tanúbizonyságot(5Móz.4-6). Az Ószövetség és a tételes törvények tehát az Isten elvárásai a Szentlélek vezetése nélkül élő testi világ felé. Ilyen formában mindössze visszatartotta az embert attól, hogy véghezvigye a benne uralkodó bűnös vágyak tetteit. Természetüket nem változtatta meg, csak "kívülről" diktálta cselekedeteiket. Ha saját természetük húzásának ellenére engedelmesek voltak iránta, akkor kiérdemelt áldásokban részesültek. Elméletileg, ha egyetemesen és tökéletesen betartották volna a törvényt, egyetlen hiba vagy vétek nélkül, akkor önmaguk cselekedetei által az üdvösséget is elnyerhették volna. Természetesen Izrael mint az esendő, a bűnös természetet öröklő emberiség része, elbukott ebben a szövetségben. Később – minden nyilvánvaló lehetetlensége ellenére is –, ez az emberi akaraton alapuló és emberi természetből áradó cselekedetekre épített igazságosság érzete sok gondot okozott az izraelitáknak. Viszont nem a törvény volt a hibás, hanem az emberi esendőség és a törvényhez való viszonyuk. Az, hogy nem hitből tették, s így még a "törvénytartásuk" is bűnné vált, hiszen minden, ami nem hitből van, az bűn (Róm. 14:23). Az Isten országlásának eljövetelekor, a Millennium idején, minden nép a törvény szerint fog majd élni, mert az a törvényzet az Isten uralmának meghatározója. De Isten már ebben a korban fenntart magának egy népet arra, hogy az Ő országlásának a szellemiségét is példázza, nem csak annak külsőségeit emberi erő szerint a testi szövetség által, hanem valós lényegét, az újjászületett szellemiségű ember által. Ami az Ábrahámi Szövetség másik szálához vezet bennünket.

A második szál pedig: a szellemi ígéretek. Az újszövetségi egyházkorszakban már a szellemi izraelitáknak kell példázni azt, hogy miként lehetünk Isten fiai, és tökéletesen egyek az Ő természetével, akaratával. Az egyháznak erről kell tanúbizonyságot mutatni a népek előtt, beleértve a szellemileg eddig el nem hívott testi izraelitákat is. Bár az újszövetségi egyház Izrael népében alakult meg, nem sok idő elteltével azonban a pogányok nagyobb számban kerültek hitre, mint az izraeliták. A hitre csak egyéni, választott testi izraeliták lettek elhívva, csakúgy, mint választott egyének minden más nemzetből. Sokakban negatív hatást vált ki a választottak és választottság fogalmai. Ez nem véletlen, mert Isten e korszak uralkodójának, Sátánnak a hatalma alól vont ki egyéneket választottság által. Sátán, e világ istene (1Kor. 2:6; 2Kor. 4:4; Efez. 2:2; Jel.12:9), aki a maga alávetettjeit ellenük uszítja, mert kikerültek uralma alól. Pedig a választottak az Isten jóságának és uralmának példázására lettek elválasztva, az emberiség érdekében ebben a gonosz korban (Gal. 1:4). Ők az üdvösség elsőzsengéi (Róm. 8:23; 1Kor. 15:23; Jak. 1:18), az erre rendelt választottak (Róm. 8:33, 11:5; Efez. 1:11, Kol. 3:12; Jak. 2:5; 1Pét. 1:2, 2:4,9; Jel. 17:14), az elsőszülöttek egyáza, akiket Isten tökéletességre vezet (Zsid. 12:23) és megigazultakká tesz (Róm. 8:30), mint Isten Izaeljét (Gal. 6:16). Viszonylagosan kevés számot képviselnek a világ teljes népességéhez viszonyítva, amelytől el lettek választva. És ez mindig is így volt az egyházkorszak elmúlt csaknem 2000 évében. Ez természetesen része az Isten megváltó tervének, amint azt láthatjuk Isten aratási fesztiváljainak és ünnepnapjainak szimbolikus jelentéseiből, ahol a három fő aratási szezon a "szellemek aratásainak" progresszív folyamatát tükrözik. A három szellemi aratás: az elsőzsengék, a mai egyház, a millenniumi általános aratás, a harmadik pedig a második feltámadásban, a nagy fehér trón ítéletekor véghezvitt szellemi aratás. Ebben az írásban a terjedelem miatt nem térünk ki ezek részleteire, mivel az Isten ünnepeivel foglalkozó írások részletesen tartalmazzák a megváltás tervének ezt az aspektusát.

Mindezek hátteréből térünk rá a következő kérdésre: Mi okból és hogyan lett megtagadva a testi Izrael nagy részétől az, hogy automatikusan örököljék a szövetség következő, magasabb szintű fázisát: az eleve nekik ígért eljövendő Új, illetve megújított szövetséget?

Isten Izraelje

Az újszövetségi egyházhoz írt Galáta levél 6:16-ban található Istennek Izraelje kifejezés ott egyértelműen az egyházra vonatkozik. Vagyis a Biblia szerint az egyház az Isten Izraelje. Ez tehát egy adott tény. Sokan viszont azt hiszik, hogy az egyház Izrael helyett lett elhívva, így helyettesíti azt, mások pedig csak egyszerűen szimbolikusnak vélik ezt a szóhasználatot. Ezen kívül van még egy jellegzetes tévtanítás. Vannak ugyanis olyanok, akik azt vélik, hogy két minősítés van: egy a testi Izrael számára, akiknek tartani kell Isten törvényét, az által igazulnak meg; és egy más minősítés a pogányok számára, akikre nem vonatkoznak Isten törvényei a "hitben". A valóság az, hogy az egyház nem Izrael helyett jött létre, tehát nem helyettesíti azt, de nem is csak szimbolikus jelentésű az ott elhangzott kifejezés. Az üdvösségre pedig egyetlen egy út van megadva mindenki számára: a Jézus Krisztus véráldozata által lehetővé vált bűnbocsánaton keresztül, és ezt követően a Szellem által újjászületett és vezetett ember Istenhez való újszövetségi viszonyán keresztül. Aminek természetesen része, illetve feltétele az Isten és törvénye iránti engedelmesség, az ajándékként megadott Szentlélek erejében (1Ján. 3:9).

Izrael teljes szerepe és pogányokra való kiterjedése a Biblia egyik rejtett titka (Efez. 3:6,9; Róm. 9:25). A titok nem más, mint az eredeti Ábrahámi Szövetség részét képző ígéretek azon fázisának eljövetele, amikor megnyilvánult Izrael számára az ígért Újszövetség, s vele az üdvösség egyetemes elérhetősége. Ugyanis ebbe már velük együtt a választott pogányok is be lettek oltva, minden nemzetből, egy néppé és társörökösökké (1Móz. 12:3; Efez. 2:12-14; 3:6; Róm.9:6-13; 11:17-24) válva az egy testben, az egyházban, a szellemi Izraelben (Gal. 6:16)! Mert egy az Isten és egy módon igazít meg minden embert (Róm. 3:30) eleve elrendelt akaratának végzése szerint (Efez. 1:10-12).

 

Izrael titka

Az egyház amikor megalakult, kizárólag izraelitákból állt. Ez a tény a megtért, hívőkké vált izraeliták számára természetes dolognak tűnt, hiszen tisztában voltak a nekik szóló ígéretekkel, amelyeket fentebb láthattunk. Azok, akiknek ekkor megadatott a hívás és a hit, felismerték a Messiást és munkáját, magukra vették véráldozatát, megtértek bűneiktől, és egy Isten Szelleme által vezetett életre jutottak. Tehát nagyon jól tudták, hiszen átélték, hogy eljött számukra a várva-várt, a Szentírásból oly jól ismert isteni ígéret, a próféták által megjövendölt Újszövetség ideje. Ami talán – különösen a kezdetben, az ismeretek hiánya miatt – meglepő lehetett számukra, az az, hogy az izraelita zsidó nemzet egészében nem ismerte fel és nem fogadta el Krisztust és az Újszövetséget. Vagyis viszonylagosan csak elenyésző számú izraelita jutott erre a hitre, pedig az ígéretek szerint egész Izrael helyre lesz állítva a várt Messiás által. A két eljövetel ismerete és jelentősége csak ekkor kezdett igazán kibontakozni előttük. Ami még ennél is meglepőbb volt számukra, az az volt, hogy Isten jól láthatóan megadta a pogányoknak is ezt az elhívást, sőt, az elhívással járó Szentlélek ajándékát is, pontosan úgy, amint azt az izraeliták is megkapták (Ap.csel. 10:34-47; 11:15-18). Vagyis megdöbbentő újdonság volt számukra az, hogy a pogányok is részesei lettek az Izraelnek adott ígéreteknek, míg Izrael java része elbukott attól!

Mindennek okairól és hogyanjáról azonban egy ideig kevés ismeretük volt, és csak valamivel később, az egyház növekedésével és az újszövetségi írások megjelenésével tisztult ki a kép számukra. Az új kinyilatkozások által lettek ismertek olyan részletek, amelyek addig teljesen ismeretlenek voltak. Mint pl. a testi Izrael nagy részének (a közülük elhívott választottak kivételével) ideiglenes megtagadása addig, amíg az elsőszülöttségre elválasztott pogányok teljes száma beoltódik a nemzetbe, illetve az ígéretekbe. Vagyis annak a ténye, hogy bár Izrael az ígéretek természetes örökösei voltak származásuk által, de az ígéretek bizonyos fázisát nem egyszerre nyerik el, sőt a választott pogányok a nemzetbe oltva (a választott izraelitákkal együtt) hamarabb nyerik el azt, mint a test szerint jogörökös Izraeliták döntő többsége!

Tehát egy új kinyilatkozás és egy isteni titok feltárulása volt számukra az, hogy a pogányok társörökösökké váltak az izraelitákkal, és együttesen nyerik el az ígéretek lényegét és a fiúságot, hamarabb, mint a testi Izrael egésze. Az elsőszülöttségre eleve elrendeltek, de végsősoron mindazok, akiknek neve benne van az élet könyvében, azok Isten Izraeljének részévé kell váljanak! Vagyis a megváltandó emberiség Izrael részeként lesz megváltva, de nem a test szerinti Izraelként. A testi rendszer előkép volt csupán, hiszen az Izraelnek megadott felvonulási leosztás, törzsi elrendeződések, és a templomi istenimádat is mind a mennyei rendszer és a hűséges mennyei seregek leosztásának pontos tükörképe volt a látható világban (Zsid. 8:4-5; 9:23-24). Ezért mondta Pál, hogy nem mind Izrael, aki Izraeltől származik. Isten Izraelje a fizikai stádiumból a szellemibe lépett az Újszövetség által, és igen, magában foglalta a test szerinti örökösök egy választott részét, de nem kizárólag őket! A választott izraeliták és a választott pogányok eggyé és Isten szellemi Izraeljévé válásának, továbbá a testi Izrael ideiglenes nemzeti elesésének és visszarendezésének titkai nagyrészt Pál apostol írásain keresztül váltak világossá.

Efezus 1:4-11 4 Mert kiválasztott minket (minden hívőt) őbenne, a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. 5 Eleve arra rendelt minket, hogy fiaiváfogadjon (v.ö. Hós. 2:1; Róm. 9:4), Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint,... 9 Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne 10 az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban, mint Főben, újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van. 11 Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik,

Efezus 3:2-9 2 Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, 3 vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam (Efez. 1:9:11). 4 Ha elolvassátok, megértitek belőle hogy, megismertem Krisztus titkát5 amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy, ahogyan azt most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: 6 azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök. ... 8 Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, 9 és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben,

Az egyház pogány nemzetekből elhívott tagjai elhívásukig Isten nélkül éltek, idegenek voltak Izrael közösségétől, az ígéretek szövetségeitől, köztük a megváltás és üdvösség ígéreteitől is. Elhívásukkor, Jézus Krisztusban terjedtek ki rájuk az Ábrahámmal, majd Izraellel megkötött szövetségek ígéretei. Krisztus által leomlott a válaszfal Isten választott népe és a pogányok között, egy néppé lettek téve. Ez az új testület szintén Izrael, de mint már láttuk, nem a régi, testi szövetség szerinti – ami Krisztussal megszűnt –, hanem az egykor Izraelnek megígért szellemi Újszövetség eljövetele szerinti (Jer. 31:31; 2Kor. 3:6; Zsid. 8:8-13, 9:15). Azok, akik ennek a szövetségnek a részesei, azok Isten szent, szellemi Izraelje (Gal. 6:16). Többé nem pogányok már, mint korábban, amikor Isten ismerete nélkül voltak, és Sátán uralma alatt elvakultan, remény nélkül éltek.

Efezus 2:11-14 11 Tartsátok tehát eszetekben, hogy egykor pogányok voltatok testi származás szerint, és körülmetéletleneknek neveztek titeket azok, akik a testen kézzel végzett körülmetélkedésről kapják a nevüket. 12 Akkoriban Krisztus nélkül éltetek, idegenek voltatok Izrael közösségétől, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nélkül éltetek ezen a világon. 13 Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében.

Krisztus eljövetelével az Izraelnek megadott szövetség ideiglenes fázisa teljesen megszűnt, s eljött a végső, maradandó szövetség ideje, a szívbe írt törvény általi vezettetés a Szentlélek erejében (5Móz. 18:15; Jer. 31:31-34; Ezék. 11:18-21; 16:60-62; Róm. 2:28-29). A tételes, kőbe vésett, az esendő test szerinti erőből megtartott törvénytartás ideje egyszer s mindenkorra véget ért Krisztus eljövetelével (Róm. 7:4-6; 10:4), mert annak eleve csak az volt a célja, hogy rámutasson: az ember képtelen a jóra önmagában (Róm. 7:14-24). Mint tanító mester azonban rámutatott az igazra, a jóra és rosszra (Róm. 7:7), arra, hogy mi a bűn (Róm. 3:20) és végsősoron Krisztus felé mutatott, vezetett (Gal. 3:24). Senki nem igazulhatott meg a tételes törvény megtartásából, mert mindenki elbukott a törvény valamely pontján, hiszen mindannyian a bűn alá lettünk rekesztve (Róm. 3:9-18,23; 7:14; Gal. 2:16). Ez okból volt ideiglenes, s miután betöltötte célját, eljött az ideje a Újszövetségnek, a Szent Szellem által az emberi szívbe behelyezett, hiten keresztül történő engedelmességnek és törvénytartásnak, az Istentől való megigazulásnak (Róm. 10:3).

Efezus 2:15-16 15 A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, 16 és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában.

De amint Ábrahám, a hit által élők atyja is tette, akinek Isten előtt tökéletesen kellett járnia (1Móz. 17:1), és akinek hite megnyilvánult abban, hogy betartotta Isten parancsolatait, rendeleteit és utasításait (1Móz. 26:5), úgy az ő utódai a hitben szintén ezt teszik. Mert a hit az igazságosság és jóság cselekedetei nélkül halott (Jak. 2:23-26). A pogányok ebbe a hit által megélendő szellemi szövetségbe lettek elhívva az Újszövetség keretein belül. Vagyis csak abban a fázisban kerültek Izraelbe, amikor az Ábrahámnak adott ígéretek már kiterjedtek minden nemzet fiaira, a "benned nyer áldást a föld minden nemzetsége" ígérete szerint (1Móz. 12:3). Amikor Isten törvénye a szívükbe lett helyezve a Szentlélek által, és amit hit által élhetnek meg. Így be lettek oltva Izraelbe, azok közé az izraeliták közé, akik erre szintén elválaszttattak kegyelem által (Róm. 11:5,7), és velük együtt az ígéret gyermekei lettek (Róm. 9: 6-9), az örökségnek részesei (Efez 1:9-11), mint Isten Izraelje. A kettőt egy új emberré téve, ahol már nem számít a testi származás (Efez. 2:16; Kol. 3:11-12). A választott pogányokat Isten beoltotta Izrael olajfájába, viszont a hitetlen izraelitákat lemetszette arról, amint azt az alábbiakban majd látjuk.

Krisztus áldozatával egyaránt Istenhez békítette úgy az ígéretektől távol levőket (a pogányokat), mint ahogyan a közellévőket (izraelitákat), akik egy népként, egy Lélekben szabadon járulhatnak az Átyához az újszövetségi viszonyban.

Efezus 2:17-18 17 Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közellévőknek; 18 mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához.

[Megjegyzés: Annak a fontos kérdésnek a részleteivel, hogy mi a különbség a tételes és a szívbe beírt törvénytartás között, több más írás foglalkozik, itt nem térünk ki rá ennél bővebben.]

A pogányok Izraellel való eggyéválása azt jelenti, hogy már nem idegenek többé, hanem polgártársak, azaz egy szent nemzet tagjai (1Pét. 2:9), egy épületben, az egyházban, ami az Isten szellemi temploma, vagyis Lelkének lakhelye. Isten házanépe lettek, Isten Izraelje!

Efezus 2:19-22 19 Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, 20 az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. 21 Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik22 Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Itt fontos kihangsúlyozni azt, hogy nem az izraeliták lettek a pogányokba beoltva, hanem a pogányok Izraelbe. A pogányoknak nem adatott ígéret, csak Izraelbe beoltva jutottak azokhoz. És ez meghatározó az azonosságukat illetően, hiszen Izrael volt a nemzet, amely el lett választva Isten népeként az ígéretek örököseinek (Róm. 9:4-5). Ezért, mindazok akik a pogányok közül lettek kiválasztva és a testi Izrael választottjaihoz lettek beoltva, velük együtt Isten Izraeljévé váltak. Így ennek az új népnek Izrael azonosító jeleit kell viselnie, amint az a törvényben megadatott, nem pedig a pogányokét, ami az Isten ismerete nélküli hitetlenség és törvénytelenség életformája volt – és amit az elhívott pogányoknak örökre hátra kellett hagyniuk.

Természetesen annak a kérdésére is ki kell térni, hogy akik bár testi származás szerint izraeliták, de most (még) nem lettek az ígéret gyermekei, azok ideiglenesen elestek mindettől. Az alábbiakban látni fogjuk, miért estek el, és az adott időben hogyan kerülnek majd vissza, azaz miként lesznek visszaoltva saját gyökerükbe!

 

A testi izraeliták elesése, a pogányok beoltása

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében vázolja a testi izraeliták nagy részének ideiglenes elesését és a pogány választottak beoltását a nemzetbe, illetve az ígéretekbe. Levezeti azt, hogy mindez miért történt így Isten elrendeléséből. Bár ebben a levélben úgy tűnik, hogy Pál a fő hangsúlyt elsősorban a bűnre, a bűn legyőzésére és a Krisztusban lehetővé vált hit általi megigazulásra fordítja, de mindezt nagyrészt a testi, ószövetségi izraeliták és az újszövetségi hívők közötti különbségek vázolásának hátteréből teszi. Ezért ebben a levélben található meg néhány kulcsfontosságú igazság az egyház és Izrael kapcsolatáról.

Először is ki kell hangsúlyozni, hogy Pál nem vonja kétségbe, sőt, megerősíti Izrael választottságát, e nép különlegességét és egyedi viszonyát Istenhez (Róm.3:1-2, 9:1-1). Rámutat viszont a hiányosságaikra, elsősorban hitetlenségükre, amelyek miatt Isten ideiglenesen elfordult tőlük, hogy féltékenységre szítsa őket, ami miatt visszafordulnak majd Őhozzá, amikor megkeményítésük ideje lejárt.

Pál rámutat arra is, hogy nem csak kizárólag a Jákobtól született izraeliták az izraeliták Isten előtt, ahogyan Jákobnak sem minden testi utóda izraelita az ígéretek szerint, vagyis szellemi értelemben (Róm. 2:14-15, 25-29)! Vagyis, nem csak azok az izraeliták, akik Izraeltől valók, hanem mindazok a szellemileg körülmetélt, pogány múltjukat elhagyott egyének is, akik beoltattak Izraelbe, és az ígéret gyermekeiként a fiúságba. Tehát mindazok Izraelnek neveztetnek, akik eleve erre a hívásra voltak elrendelve (Eféz. 1:9-11).

Róma 9:6-8 6 Az nem lehet, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik7 és nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert az ő leszármazottjai; hanem Izsák utódait hívják majd a te utódodnak. 8 Más szóval nem azok a gyermekei Istennek, akik a test gyermekei, hanem az ígéret gyermekei azok számítanak utódnak.

Az ígéret gyermekei a szellemileg elhívottak, függetlenül a testi származásuktól. Ők az igaz Izrael, amelynek a testi mindössze előtípusa volt. Mert Isten szemében az az igaz zsidó (vagy izraelita), aki szellemileg az! A tételes törvény ugyan megadatott Izraelnek, de nem lett szívükbe írva, csupán kőtáblákra, ami nem változtatta meg esendő, bűnös természetüket. Bár a törvény jó célt szolgált (Róm. 7:12-13), de mivel nem születtek újjá szellemileg, a bűnre való hajlamot még jobban felgerjesztette bennük (Róm. 7:8-11).Ugyanis a törvény lelki, így a bűn szellemiségében élő ember képtelen azt betölteni (Róm. 7:14), addig, amíg az Isten Szellemétől újjá nem születik, ami megszabadítja a test akaratától (Róm. 7:24-25). Ezért Isten előtt csak azok lehetnek igazak, akiknek a bensőjükből, szellemiségükből árad az engedelmesség, magától Istentől eredően, aki beléjük ülteti az erre való akaratot, és az erőt, hogy képesek legyenek véghezvinni azt az akaratot ( Fil. 2:13; 2Kor. 1:21).

Róma 2:14-15 14 Ugyanis a pogányok, holott törvényük nincsen (a pogányoknak nem lett tételesen megadva, csak közvetve Izrael által, amennyiben Izrael példát mutatott ebben számukra), a természettől vezérelve (újjászületett természetükké válva), megteszik mindazt, ami a törvényben van, s noha (tételes) törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak, 15 és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik.

Róma 2:26-29 26 Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény igazságait, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége? 27 S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegő vagy. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható, 29 hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint; az, aki nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.

Itt meg kell jegyezni azt, hogy valami oknál fogva a mai keresztény világ vagy nem veszi komolyan, vagy nem fogja fel a fenti igéket. Ezt az írásrészt úgy értelmezik, mintha itt nem az Isten törvényéről lenne szó, hanem valami egyéni, magunkból eredő lelkiismereti vezettetésről. Pál itt a törvényről, az Isten moralitást meghatározó örök törvényéről beszél, annak újszövetségi értelmében, ahol szellemileg azonosulunk és átformálódunk annak igazságosságával. Arról a törvényről van szó, amit a zsidók a körülmetéltségük ellenére megszegtek. Tehát egyáltalán nem egy magunk által meghatározott jó és rossz szerinti lelkiismereti törvényről beszél, ahol mindenki magának határozza meg azt, hogy mi a helyes és mi nem. Mert sem a körülmetélés, sem a körülmetéletlenség nem jelent semmit, hanem az Isten parancsolatainak megtartása és megélése a lényeg, hiszen a parancsolatok hit általi betöltése az újszövetségre való hívásunk célja, és annak azonosítója:

1Korintus 7:19 A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos.

Isten a kegyelmének és irgalmának gazdagságát mutatja azzal, hogy nem csak a zsidók, illetve izraeliták közül lettek üdvösségre elhívva választottak, hanem a pogányok közül is.

Róma 9:23-29 23 ... hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is25 Ahogy Ózeásnál mondja: "Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek." 26 És akkor ez lesz: "Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket." 27 Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: "Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül28 Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön." 29 Amint előre megmondta Izajás: "Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra."

Ezek az elhívottak a választott nép, a királyi papság, a megváltásra hívottak, és ezentúl ők hirdetik, példázzák Isten országlását és igazságosságát, amit Péter szintén kiemelt, ugyancsak Hóseás próféciája alapján.

1Péter 2:9 Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor "nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. (Hóseás 1:6-9; 2:3).

A Hóseás idézet azt vázolja, hogy akik eddig nem voltak Isten népe [nem voltak izraeliták], azok a hit által Isten népe lesznek, "Istennel győzők", már nem testi ellenségek között, hanem a bűn és annak szellemi hatalmai fölött. Hóseás próféciájára még ki fogunk térni a továbbiakban. Pál rámutat Izrael elbukásának okaira is, arra, hogy hitetlenségük miatt estek el, mert a tételes törvényben keresték a megigazulást, és elbuktak a botlás kövében, Krisztusban (Róm. 9:27-33; 10:1-21). Azonban Izrael elbukása nem ok nélkül történt, hatalmas jelentősége volt Isten tervében a pogányok megmentésének, és Izrael megleckéztetésének céljából. Mert Izrael nem lett véglegesen elvetve.

Róma 11:1-2 1 Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! ... 2 Isten nem taszította el népét, amelyet eleve magáénak ismert.

Először is Isten megtartott közülük egy maradékot, akik hitre jutottak kegyelemből, kiválasztás alapján. Amit Izrael egésze elvárt saját cselekedeteinek érdeméből, azt nem kapták meg, csak a közülük kegyelem által kiválasztottak. A többi izraelita ekkor megkeményítés által elvakult.

Róma 11:5-7 5 Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján. 6 De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. 7 Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el. A választottak elérték ugyan, a többiek azonban megvakultak.

A választottak kivételével Izrael megbukott. De elvetésük és bukásuk még azoknak sem végleges, akik nem lettek elhívva az igazsághoz és Krisztushoz ebben a korban! Isten megváltó terve az, hogy az egész világot megmentse üdvösségre. Ennek a tervnek a része az is, hogy Isten a választott pogányokat bevonja az ígéretekbe, oly módon, hogy azzal egyben féltékenységre gerjessze az elesett izraelitákat. Izrael így még elesésében is a jót szolgálja!

Róma 11:11-12 11 Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse12 Ha pedig már a vétkük is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!

Hasonlóan, mint ahogyan az egész világ a bűn alá lett rekesztve, hogy Isten kegyelemben részesíthesse az egész teremtést, úgy Izrael is elbukásra lett rendelve, hogy azáltal üdvösség jöjjön a pogányokra is, és majd később Izrael egészére is, kegyelem által (Róm. 8:20-21; 11:26, 32). Ez tehát nem azt jelenti, hogy egész Izraelből kizárólag csak az egyházkorszakban elhívott szellemi választottak fognak üdvözülni. Az Isten arra használja fel a pogányok beoltását, hogy felszítsa vele az elesett izraeliták féltékenységét. Izrael számára meg fog nyilvánulni az igaz egyház méltósága és Istentől kapott hatalma, aminek láttán majd megtérnek, és szintén elnyerhetik az üdvösséget. Addig viszont csak egyéni izraeliták jutnak az elhívásra. Lényeges, hogy Izrael egész népessége csak Krisztus eljövetelekor lesz visszaoltva, így azok az izraeliták már egy másik szellemi aratásba kerülnek. Nem az elsőszülöttek között, nem az elsőzsengék részeként az első feltámadásban, mert az kizárólag az egyházkorszakban elhívottak jutalma. Izrael népei a millenniumi folyamatos aratás részeként, és azon túl, az utolsó ítélet napján nyernek üdvösséget.

A pogányok kegyelem által, Isten megmentő szeretete által lettek beoltva a jó olajfába, Izraelbe, így semmi okuk kérkedésre a fa természetes ágai ellen, még ha azok közül sok le is tört ideiglenesen. Mert ahogyan Izrael elesése csupán cél volt a pogányok megmentésére, úgy a pogányok megmentése is cél Izrael egészének helyreállítására.

Róma 11:13-18 13 Nektek, pogányoknak azonban azt mondom: Amennyiben én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm, 14 hátha versengésre késztetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket. 15 Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? 16 Ha a termés zsengéje szent, a belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17 Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vad olajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, 18 ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

A beoltott pogányoknak nem csak a kérkedésre kell ügyelniük, hanem Izrael tisztaságára is. Nem szabad Izraelt megrontaniuk úgy, hogy elpogányosítják azt. Ezért újra ki kell hangsúlyozni: Nem Izrael lett a pogányokba beoltva úgy, hogy szokásaikat illetően most már pogányokként éljenek, hanem a pogányok lettek Izraelbe beoltva, hogy elhagyvapogány szokásaikat, életmódjukat, törvénytelenségüket, részei legyenek Izraelnek, és annak az életmódnak, amelyet Isten örökreszólóan meghatározott Izrael számára. Amit Krisztus megerősített, amikor kijelentette:"Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat." (Mát. 19:17). ). Hiszen Jézus Krisztus azért jött el, hogy naggyá és magasztossá tegye a morális törvényt (Ésa. 42:21), éppen ezért mondta: nem eltörölni jött azt, hanem beteljesíteni, és abból nem múlik el egy pontocska sem ( Mát. 5:17-20). Sőt, bennünk is teljessé teszi azt az Újszövetség által (Jer. 31:31: Ezék.11:18-20; Hós.2:21-22; Zsid .8:8-11), megszentesítésünk folyamatában. A törvénynek a moralitást diktáló része tehát maradandóan fennáll, sőt az a lényege az Újszövetségnek (Zsid. 8:10), és az iránta való engedelmesség feltétele az örök élet elnyerésének (Jel.22:14).Csak a rituális szertartásokra, az áldozati rendszerre, a papságra és templomi szolgálatra vonakozó törvényzetekben jött változás az Újszövetséggel (Zsid. 7:1-28, 8; 1-13, 9:1-23, 10:1-31). Mindazok, akik hűtlennek nyilvánulnak ebben a szövetségben, ugyanolyan könyörtelenül le lesznek vágva a fáról, mint a természetes ágak le lettek vágva az ő hűtlenségük miatt. Mert bár sokan hívattak el arra, hogy beoltódjanak e jó olajfába, de kevesen választattak arra, hogy meg is maradjanak abban (Mát.22:14).

Róma 11:19-22 19 Mondhatnád ugyan: "Letörték az ágakat, hogy engem beoltsanak." 20 Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj. 21 Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni! 22 Lásd meg tehát Isten jó voltát és szigorúságát! Azok iránt, akik elestek, a szigorúságát, irántad pedig Isten jó voltát, ha megmaradsz a jóságban – máskülönben téged is le fognak metszeni.

Amikor eljön az adott idő – Krisztus második eljövetelekor –, akkor megadatik az Új szövetség egész Izrael házának és egész Júda házának (Jer. 31:31). Akkor vissza lesznek oltva eredeti gyökerükbe, amiről ideiglenesen le lettek vágva. Tehát ha le lettek vágva, és ha vissza kell őket oltani ahhoz, hogy újra részei legyenek Izraelnek, akkor ma már nem részei. Mert Isten Izraelje már a szellemi Izrael fázisában, vagyis az egyházként működik, és aki annak nem része, az nem része Izraelnek, az ígéret szerint, a fiúság szerint. Ezért nem mind izraelita, aki Izraeltől származik (Róm.9:6), csak akik elnyerték ezt az ígéretet (Róm. 9:8). Legalábbis addig nem, amíg vissza oltják őket saját fájukba.

Róma 11:23-24 23 De ha felhagynak hitetlenségükkel, őket is beoltják, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. 24 Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a természet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azokat, akik a természet szerint oda tartoznak?

Péter apostol a zsidókhoz intézett templomi beszédében megtérésre szólította fel őket, közölte velük, hogy mindazok, akik megtagadták a Szentet, az Igazat, Krisztust (Ap.Csel. 3:14), ki lettek vágva Izraelből (Ap.Csel. 3:23)!

Ap.Csel. 3:22-23 22 Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül [Krisztust], őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. (5Móz. 18:15-1823 Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül (5Móz. 18:19).

A próféták korábban már figyelmeztették Izraelt, hogy nem hoznak megfelelő gyümölcsöket (Ézsa. 5:1-7), és Isten el fog fordulni tőlük. Krisztus pedig kijelentette a zsidóknak, hogy eljött az idő, és Isten országa el lesz véve tőlük, hogy egy olyan népnek adják azt, amely meghozza annak gyümölcseit:

Máté 21:43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit

Ebben nincs semmi különös. Izrael testi nemzetként sem volt hű példája Isten országlásának, a testi pedig amúgy is véget ért, mióta Krisztus létrehozta egyházát. Krisztus ugyanis – függetlenül a testi származástól – egy szellemileg elválasztott Izraelt hozott létre, hogy ők egy magasabb szinten példázzák Isten országlását a világban. Mindazok, akik nem léptek erre az új szövetségre Izraelből, ki lettek írtva a tőről. Isten ily módon teljesítette be a próféciákat (Ap.Csel. 3:14-18)

Pál figyelmeztet, hogy ne alakítsunk ki emberi okoskodásból jött téves tanításokat ezzel a nagyon fontos témával kapcsolatban. Az előszóban bemutatott, vagy más hasonló tévtanítások emberi bölcsességre épülnek, holott Isten akarata, hogy megismerjük e titkot, mert az feltáratott az Isten egyházában, az igazság oszlopában (1Tim. 3:15), az Isten titkainak gondviselőiben (1Kor. 4:1).

Róma 11:25-27 25 Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, 26 s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: "Eljön a szabadító Sionból, és elfordítja Jákobtól a gonoszságot (Ésa. 59:20-21). 27 S ez lesz velük a szövetségem, amikor elveszem bűneiket." (Jer.31:33-34).

Tehát eddig csak a választott izraeliták nyerték el az üdvösség ígéretét, a levágott ágak pedig elvakultakká váltak, sőt, ellenségei lettek az evangéliumnak. De ez csak ideiglenesen van így, mert Isten nem vonja vissza az Izraelnek adott ígéreteit, csupán a maga idejében és a maga módján teljesíti be azokat. Amikor a választott pogányok teljes száma be lesz oltva, akkor véget fog érni vakságuk, és egész Izrael üdvözül! Ennek az időzítését a Pál által idézett Ésaiás szövege tárja fel, amit az eredeti prófécia Krisztus második eljövetelére tesz. Addig a testi izraeliták nagy része a hit ellenségévé lett téve az egyházba elhívottak javára, de ezzel az ő kiválasztottságuk nem szűnt meg, csak fel lett függesztve. Ezzel csak eltolódott az ígéretek beteljesedése rájuk vonatkozóan, Isten ugyanis mindig hű marad szavához.

Róma 11:28-32 28 Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. 29 Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. 30 Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: 31 ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek. 32 Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.

Isten hűséges, annak ellenére, hogy Izrael nagy része hitetlen volt: hűségéhez és ígéreteihez hozzátartozik az is, hogy teljességgel helyreállítja testi népét, és betölti bennük akaratát.

Róma 3:3 De ha közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége nem szünteti-e meg Isten hűségét? Bizony nem!

Még Izrael eltévelygése, és a nekik adott ideiglenes szövetséghez való hűtlenségük sem érvényteleníti Isten örök hűségét, és az adott ígéreteihez hűen megváltja majd egész Izraelt. Visszaoltja őket, mert a megváltás csak Izraelben van, annak részeként. Azért lettünk mi pogányok is beoltva abba, s azért kell az elesett testieknek is visszaolttatni!

Ha a Róma 11:26-ban idézett Ésaiás próféciát az eredeti szövegkörnyezetében olvassuk, akkor láthatjuk Izrael helyreállításának, illetve visszaoltásának időzítését és körülményeit, ami egyértelműen Krisztus második eljövetelére mutat. Csak ekkor lesz egyetemesen megkötve egész Izraellel az Újszövetség, amint a Róm. 11:27Jeremiás 31:31-es próféciáját idézve kihangsúlyoz. Csak ekkor jön el Izrael megmentése és helyreállítása.

A Pál által idézett Ésaiás prófécia teljes szövege:

Izajás 59:20-21 20 Megváltóként jön el Sionhoz, azokhoz, akik megtérnek a bűnből Jákobban - Mondja az Úr -  21 Ez az én szövetségem velük, - mondja az Úr - : "Lelkem, amely rajtad van, és igéim, amelyeket szádba helyeztem, nem távoznak el a szádból, sem utódaid szájából, - mondja az Úr -, mostantól fogva mindörökké.

Az egész 59. fejezet Izrael bűneit és elesését vázolja, ami csak a megváltó második eljövetelével fog megszűnni. Azonban ki kell hangsúlyozni azt, hogy miért került Izrael Istentől távol, mi miatt lettek levágott ágak Izrael fájáról, mert ez a mai, szellemi Izrael számára is megfontolandó:

Izajás 59:1-2 1 Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana; 2 hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között, és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg.

Számos prófécia szól Izrael helyreállításáról, itt néhányat megemlítünk. Ezékiel 37. fejezete pl. nagyon tömören összefoglalja ennek a helyreállításnak az eseményeit. Különösen az Ezékiel 37:15-24 versek mondanak rendkívül sokat. A testi Izrael két különálló ága, Izrael és Júda háza újra egy nemzetként lesz összefogva, valami 2970 évvel azután, hogy Salamon halálával Izrael két részre szakadt. A nagy nyomorúságot megszenvedő izraeliták maradékát Isten egybegyűjti a nemzetek közül, ahová menekülve szétszóródtak, vagy fogságba kerültek. Isten megbocsát nekik, és akkor újra népévé fogadja őket, visszaoltja őket saját gyökerükbe:

Ezékiel 37:23 ... Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük.

Dávid, aki az első feltámadásban feltámad a szentekkel Krisztus eljövetelekor, ekkor megkapja jutalmát Isten országában. Az első feltámadásban részesülő szentek királyok és papok lesznek Isten és Krisztus alatt (Jel. 20:6). Dávid történetesen Izrael szellemi uralkodója lesz (Krisztus alatt, aki a Királyok Királya (Jel. 17:14)). Dávid alatt pedig a tizenkét apostol kap trónt Izrael egy-egy törzse fölött (Mát. 19:28; Luk. 22:30). S a szentek mind, ki-ki a maga hitben megélt életével kiérdemelt jutalma szerint (Luk. 19:17-19) kapja meg uralmát és felelősségét a föld nemzetei fölött. Ez mind fontos, mert testi Izrael egésze csak ekkor jut az újszövetségre, ekkor lesz visszaoltva Izraelként. Tehát az egyház megelőzi Izraelt a megdicsőülésben, s az üdvösségben. A nekik adott dicsőséget, örök életet és hatalmat látva fog Izrael rádöbbenni arra, mit vesztettek el lázadásukkal.

Ezékiel 37:24, 26 24 Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényem útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. ... 26 A béke szövetségére lépek velük, örök szövetség lesz ez velük…

Ezékiel egy másik próféciája ugyanezt vázolja, ugyanabban a sorrendben. Izraelt egybegyűjti Isten a fogságból, visszavezeti őket az ígéret földjére, miután megköti velük azt az Újszövetséget, amit az egyházzal kötött meg jóval korábban.

Ezékiel 11:17-18 17 Mondd tehát: Így szól az Úr Isten: összegyűjtelek titeket a népek közül és egybegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és nektek adom Izrael földjét. 18 Bevonulnak oda, és eltávolítják onnan minden botrányát és utálatosságát.

A megkötendő Újszövetség részletes vázolása félreérthetetlenül rámutat az Isten törvényének, parancsolatainak beteljesedésére. Pontosan úgy lesz szívükbe helyezve a Szent Szellem által, mint ahogyan annak az egyházban meg kellett történnie, és be kellett teljesednie valami kétezer éven át. Amit Izrael elszalajtott megkötni Krisztus első eljövetelével, azt most megkötheti. Nincs több különálló Újszövetség, csak egy, ami különböző időpontban lett megkötve a választottakkal, és lesz megkötve egész Izraellel. Ennek okait korábban már láttuk a Róma levél elemzésekor.

Ezékiel 11:19-20 19 Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik, 20 hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek.

Hóseás helyreállítás-próféciái különösen fontosak, ugyanis Pál és Péter is idézett belőle. Hóseás idevágó idézetei szintén azt a kerek képet adják, amit Pál vezetett le más formában a Róma levélben Izrael megtagadásáról és helyreállításáról. Hóseás 1. fejezete kulcsfontosságú, ugyanis rámutat Izrael megtagadására: "…nem irgalmazok tovább Izrael házának, hanem végleg elfelejtem őket." (Hós. 1:6). Izrael háza, az északi királyság tíz törzse tehát ekkor lett lemetszve a tőről. Júda házának viszont ekkor még irgalmat adott Isten(Hós.1:7), és Júda csak Krisztus megtagadásakor metszetett le a tőről. Végülis mindkét ág a "Nem az én népem" jelzőt kapta (Hós. 1:9). A 2. fejezet rámutat arra, hogy meddig tart Izrael megtagadása: Amikor Izrael és Júda fiai újra egybe lesznek gyűjtve! Akkor visszakapják az "én népem" nevet, akkor az élő Isten fiainak hívják majd őket. Vagyis ők csak ekkor lesznek az ígéret gyermekei (Róm. 9:8-9).

Hóseás 2:1-2 1 Izrael fiainak száma egykor olyan lesz, mint a tenger fövénye, … és ahelyett, hogy azt mondanák nekik: ‘Ti nem vagytok az én népem,’ az élő Isten fiainak hívják majd őket. 2 És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek, és fejedelmet állítanak maguk fölé, és feljönnek az országokból…

Ugyanezt a próféciát Pál és Péter az egyházra vonatkoztatta (Róm.11:9:26; Pét.2:9), mint elsőkre, akikre ez a prófécia vonatkozik, holott az eredeti szövegkörnyezet egyértelműen elárulja, hogy ez a prófécia valójában testi Izrael helyreállításának idejére szól. Arra az időre, amikor Krisztus második eljövetelével egybe lesz gyűjtve Izrael és Júda. Azt pedig tudjuk, hogy számukra csak ekkor lesz elérhető az Újszövetség. Tehát ha Péter és Pál ezt az egyházra vonatkoztatta, az azt jelenti, hogy az egyház előfutárja az ígéreteknek! Mert amíg a nemzet helyreállítása nem történik meg, addig Izraelre azt mondja Isten: "…ő nem feleségem nekem, és én nem vagyok férje neki." Vagyis megszűnt a szövetség köztük addig, amíg eljön az új, amikor Isten újra azt mondja nekik: "Népem vagy te."

Hóseás 2:21-22 21 És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, 22 eljegyezlek magamnak hűséggel és ismerni fogod az Urat.

Hóseás 2:25-26 25 S én elültetem őt magamnak az országba,és irgalmazok annak, aki ‘Nincs irgalom’ volt. 26 És azt mondom ‘Nem az én népem’-nek: ‘Népem vagy te’, s ő azt mondja: ‘Istenem vagy te!’

A helyreállításról Jeremiástól is van néhány jelentős prófécia. Jeremiás próféciái a már jól ismert formában vázolják Izrael egybegyűjtését, amint Isten megmenti maradékukat a nagy nyomorúságból (Jer. 30:7) és hazavezeti népét a fogságból, szenvedésből, egyesíti Izraelt és Júdát, akiket újra népének fog hívni (Jer. 30:10-24. 31:1-29). Ebben a prófécia sorozatban található meg a Zsidó levélben is idézett rész az Újszövetséget illetően.

Jeremiás 31:31-33 31 Íme jönnek a napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ... 33 Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

Amíg ez nem történik meg, az egyház példázza a világban Isten uralmát. Miután Isten szellemi aratásának elsőzsengéi elnyerik az örök életet az első feltámadásban, és Krisztus alatt uralkodnak a földön, az Újszövetség elérhetővé válik először Izrael nemzeteinek számára, majd az egész világ számára. Emlékezzünk azonban, hogy ha a bennünk élő szellemi vezetés ellenére hitetlenül élünk, és következetesen megrontjuk a parancsolatokat, akkor Isten nekünk sem kedvez, és bűneink olyan válaszfalat állítanak közénk és Isten közé, mint Izrael esetében, és kiesésünket okozhatja.

 

Utószó

Ha a testi Izrael az egyház Istenhez való viszonya láttán, a köztük levő mély szeretetet és elkötelezettséget látva fog féltékennyé válni és megtérni, akkor jogos a kérdés: A keresztény világra nézve, annak szellemiségét és cselekedeteit látva, féltékenységet kelthet-e mondjuk egy vallásos zsidóban az, amit ott lát? A modern kereszténység milliónyi változata, egymástól ellentétes tanításai, emberi hagyományokon alapuló, Biblia ellenes vallásgyakorlatai mennyiben képesek felgerjeszteni bárkiben egy olyan féltékenységet, hogy az Újszövetséghez vonzódjon? A "keresztény" nemzetek vallásháborúi, inkvizíciói, a különböző felekezetek pénz- és sikerhajhászó teológiája, és az egyéni hívők, lelkészek sok esetben megbotránkoztató cselekedetei tükrözik-e azt az Újszövetséget, amelynek jellemzőit ebben az írásban feltártuk? Sokan ahelyett, hogy szellemi izraelitákká válnának, még az esetlegesen betérő izraelitákat is elpogányosítják.

Pedig van Istennek egy egyháza, szent Izraelje! Amely bár esendő emberekből áll, de "Istennel győznek", és valóban példázzák Istenük országlását, igaz szeretettel Isten és ember iránt, ami által beteljesítik a törvényt, mert a törvény szerint meghatározott szeretetet élik.

1János 5:2-4 2 Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük és parancsait teljesítjük. 3 Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. 4 Mert minden ami Istentől született, legyőzi a világot.



Kapcsolódó írás: Az Isten Szövetsége [152]