CoG

Joshúa, a Messiás, az Isten Fia

(Edition 3.0 19950909-20000219)

Ez az írás két nagyon lényeges igazság bemutatásával foglalkozik. Először röviden rámutat arra, hogy az istenimádat miért kizárólag csak Eloah felé irányulhat, majd a Biblia alapján pontosan ismerteti a Fiú, Izrael elohimja, Joshúa, a Messiás kilétét. A Joshúa név lényegére és bibliai használatára szintén kitérünk.


PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

Email: secretary@ccg.org

(Copyright © 1995, 1996, 1998, 2000 Wade Cox)

Minden jog fenntartva: A kiadványok errõl a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetõek abban az esetben, ha a teljes szöveg változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra vagy terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek felhasználhatók kritikus hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Web-en

http://www.logon.org és www.churchofgod.hu


Joshúa, a Messiás, az Isten Fia

5Mózes 6:4-5 4 Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! 5 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Ez az Shema (SHD 8085) szövege. A Shema pontos jelentése hallani, amely a nyitószava ennek a mondatnak. A hallani szó értelméhez hozzátartozik az is, hogy ha hallunk valamit, akkor meg is értsük, felfogjuk mindazt, ami elhangzik. A héber szöveg római betűkkel írva:

Shema Izrael Jahova Elohinu Jahova Ehad

Halld Izrael Jahova az Istenünk, Jahova az egy.

A magyarban használt Isten kifejezést a közismert héber elohim (SHD 430) szóból fordították. Az elohim azonban egy többes számú szó, bár használható egyes számban is. A Bibliában az Istenre használt szavak közül az Eloah név jóval közelebb áll a magyar Isten szó fogalmához. Az Eloah olyan egyes számú szó, ami csak egyetlen személyre vonatkozhat, és nyelvtanilag nem enged meg többességet. Az 5Mózes 6:5 szövegében az Eloah név birtokos raggal van ellátva (Jehova Eloheik), így jelentése: az Urat a te Istenedet. Az 5Mózes 6:3-ban használt Jehova Elohi a fordításban: te atyáidnak Istene. Ezek a szövegrészek tehát egyetlen személyre vonatkoznak, igaz, az Elohi forma magában foglalhat többes számú képzőt. Mivel az Elohim egy többes számú szó, ezért ki kell hangsúlyozni az értelmi különbséget az Elohim és Eloah között.

Az Eloah kimondottan egyes számú szó, amely nem enged meg semmiféle többes számú értelmezést. Eloah az Atya Isten a Példabeszédek 30:4-5-ből, az Atya, akinek van egy Fia. A választottak, akiknek bölcsesség és értelem adatott, hirdetik az Ő nevét.

Ez az Eloah a Magasságos vagy Fölséges Isten. A Magasságos Isten nem lakozik az emberek között (ApCsel. 7:48). A hívők a Magasságos Istennek a szolgái (ApCsel. 16:17), annak, Akit az Ószövetség az atyák Isteneként jelent ki. Ezt a lényt soha egyetlen ember nem látta, és hangját senki nem hallotta (Ján 1:18; 1Tim 6:16).

Az Ószövetség Istene tehát ez az Eloah. Az Ezsdrás könyvéből látható, hogy a templom Eloah háza, amely Neki lett felszentelve (Ezsd. 6:16-17), kizárólag az Ő imádatára épült fel (Ezsd. 4:24; 5:1-2,5,8,13-16; 6:7-8) Jeruzsálemben (Ezsd. 5:17; 6:5). Eloah a menny és a föld Istene (Ezsd. 5:11; 6:9). Az áldozatokat a mennyei Eloah-nak áldozták (Ezsd. 6:3, 10). Eloah Jeruzsálemben szerzett nevének lakhelyet (Ezsd. 6:12). A papság osztályai és a Léviták rendjei Eloah szolgálatára lettek rendelve (Ezsd. 6:18) (lásd mégAz Isten, akit imádunk [2] című írást).

Eloah a Teremtő Istenünk, és az üdvösségünk kősziklája. Jesurun elhagyta Eloáh-t, teremtőjét és üdvössége kőszikláját (5Móz. 32:15), és ördögöknek áldoztak az Isten (Eloah) helyett, más isteneknek (elohim) (5Móz. 32:17). Az istenimádat egyedül Eloah felé irányult, az Ő imádatára épült fel a templom. Ennek az Eloáh-nak vannak fiai, akiket a Biblia az Isten fiainak nevez. Az Isten fiai többször említve vannak pl. a Jób könyvében. Ugyanebben a könyvben Eloah neve 45 alkalommal fordul elő. Az Eloah név előtt soha nincs névelő (ámbár meg van határozva egy raggal a Habakukk 1:11-ben, és egyszer előfordul a Zsoltárok 114:7 felépítésében; Marvin H Pope, El in the Ugaratic Texts; lásd még‘eloah, R. Laird Harris, Theological Wordbook of the Old Testament, Moody Bible Institute, Chichago, 1980, 43. oldal). Eloah neve soha nem fordul elő bármely más isteni névvel párosítva (uo.).

Az 5Mózes 34:6-7-ben elhangzott kijelentések Eloah-ra vonatkoznak, amit a Nehemiás 9:17 szintén bizonyít.

2Mózes 34:6-7 6 És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten (El), késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. 7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

Tehát a Mózes előtt elvonuló, és a Jahova nevet viselő lény annak az El-nek a nevét magasztalta kiáltva, aki nem más, mint Eloah, az igaz Isten, a kijelentések Istene.

Nehemiás 9:17 És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene (Eloah) vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket.

Dániel 11:37-39-ben láthatjuk, hogy a hatalmas anti-istennek megvan a maga eloáhja, ami az erőnek, erődök istenének van nevezve. A szövegekből jól kivehető, hogy az ellen az Isten ellen emeli fel hangját, aki egyedüli jogos birtokosa az imádatnak. A bibliai arám nyelvben az Eloah megfelelője az Elah[h] szó. Ez az Isten a Mindenható, ahogy e szó használatát a Jób könyvében láthatjuk. Az Eloah név fogalmából alakult ki az iszlám vallásban az Allah név, amelynek jelentése pontos megfelelője az Eloah jelentésének.

Az Eloah név háromszor fordul elő a kőszikla jelzővel párosítva (5Móz. 32:15; Zsolt. 18:32; Ésa. 44:8). Ezzel párhuzamosan, Eloah három alkalommal van bemutatva a gonoszok ellenségeként és büntetőjeként (Zsolt. 50:22; 114:7; 139:19). Az Eloahnak nevezett lény az univerzum megteremtője és fenntartója (1Móz.1:1l; Neh. 9:6; Zsolt. 124:8; Ésa. 40:26,28; 44:24; Ap.Csel. 14:15; 17:24-25; Jel. 14:7). Minden az Ő akarata által lett és van.

Jelenések 4:8-11 8 És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő, 9 És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él, 10 Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: 11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

Ez a mennyei trónterem, a világmindenség uralmi központja. A jelenlévők, az Isten, a Bárány, a kérubok és a vének teszik ki az Istenek Tanácsát. Viszont az itt lévők imádata, beleértve a Bárányt is, mind kizárólag a trónon ülő Atya, Eloah felé irányul.

 

Isten, a kezdet előtt

Az Isten egymaga létezett minden más élőlény létrehozatala előtt. Egyes-egyedül Ő volt a kezdet előtt, így kizárólag Ő egyedül mindenek előtti, kezdet nélküli.

Ésaiás 43:10 Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz.

Előtte nem volt Isten (El), és utána sem lesz. Ezért Ő a kezdet és Ő a vég, az Alfa és az Omega. A Jelenések könyvének tartalmát az Isten adja meg Krisztusnak (Jel. 1:1), Aki továbbadja szolgáinak úgy, hogy Jánosnak feltárja egy látomásban (Jel. 1:10). Mivel itt az Isten beszéde van feltárva, a következő kijelentést az Atya teszi:

Jelenések 1:8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.

Egyedül az Atya a Mindenható Isten, az Eloah, aki a teremtő és a teremtés célja. Az Alfa és az Omega elnevezés viszont Krisztusra is kiterjed (Jel 22:13) olyan értelemben, hogy a megváltás terve, annak kezdetétől a végéig, Rajta keresztül lett megvalósítva, és Rajta keresztül lesz az Isten minden mindenekben. Ezzel részletesebben Az Isten teremtésének Archéja, mint az Alfa és az Omega [229] című írás foglalkozik.

A többes számú Elohim felépítés úgy jött létre, hogy az egyedüli Eloah a Szellemén keresztül kiterjesztette önmagát az általa létrehozott lényekre. A Szent Szellem az az eszköz, amelynek kiutalásával az Isten megosztja önmaga lényegét teremtményeivel. Ez a kiutalás általi birtoklás tükröződik a Jahova (SHD 3068) és a Jahovi (SHD 3069) nevek használatában is. Az Ószövetségben több személyt neveztek meg Jahovaként (némelyek által Jehova, vagy Yahweh). Közismerten, a Jahova nevet viselő Isten Izrael nemzeti Istene, és erre a lényre a zsidók általában az Adonáj névvel utalnak. A Jehovi név az igaz Istenre vonatkozik, és ezt a nevet a zsidók az elohim névvel helyettesítik, amikor a szövegeket felolvassák. Tehát két különálló lényről van szó. Pontosan ezért lett a Jahova név Adonáj-ra változtatva 134 helyen az Ószövetség szövegeiben, ugyanis az írástudó zsidók (szoferim) nem értették meg a név kiutalás általi használatát. Pedig a Jahova név valóban lehet egy kiutalás által használt cím is, mint ahogy az előfordult Szodoma elpusztításának esetében, ahol az Ábrahámnak megjelenő három lény mindegyike viselte a Jahova nevet. Az Ábrahámmal maradt, és a Lótért Szodomába elindult két lényre többször, külön Jahovaként van utalás. Ezekben a szövegekben még egy negyedik Jahova is említve van, aki tüzet küld le az égből Szodomára (vö. 1Móz. 19:24). Ezek a szövegrészek az említett okok miatt mind meg lettek változtatva a szoferim által, és a mai Bibliák ezt a megváltoztatott formát tartalmazzák (lásd a Companion Bible 32. Függelékét, és a Feleletek gyakran feltett kérdésekre [3] című írást)

Az idő kezdetének kérdésével Az Isten Uralma [174] című írás foglalkozik részletesebben. A kezdet egy adott pont volt, amikor az Isten Szelleme relatívvá vált, és így létrejöttek az egyéni, különálló szellemlények. Ezelőtt a kezdet előtt az Isten egyes-egyedül létezett egy állandó, meg nem szűnő folyamatosságban. Egyedül Ő halhatatlan (1Tim. 6:16). Az Isten a korok, vagy örökkévalóság királya (1Tim. 1:17; Tóbit 13:6,10) és a korok Istene (theosz tón aióniónSirák 36:17; Ésa. 9:6; Jer. 10:10). Amikor az Isten teremtő munkájával megkezdődött a Szellem relativitása, azzal megkezdődött az idő is. Vagyis az idő az egyéni, önállóan létező, mozgó és cselekvő szellemi lények megteremtésével, és azok tudatos, intelligens egymáshoz viszonyulásával vette kezdetét. Az Isten fiai teremtésükkor mind megkapták az örök élet ajándékát.

A kezdet

Az Isten a teremtést a fiainak létrehozásával kezdte meg, akik vele együttesen alkotják az elohim fogalmát. Ez volt a szellemi világ megteremtése. Ezeknek a szellemi lényeknek vagy fiaknak hatalmas sokasága lett létrehozva. A Szent Szellem volt az az erő vagy isteni kivonat, amely ezeket az elohim lényeket egybekapcsolta, és ami által egyek lehettek az Istennel (lásd A Szentlélek [117]; Az örök élet [133]; A halhatatlanság [165]; Egylényegűség az Atyával [81]; A Szentlélek neme [155]; Az Isten Orákulumai [184]és az Isten, a megmentőnk [198] című írásokat a részletesebb magyarázatokért). Az idő a szellemi lények megteremtésével vette kezdetét (lásd Ágoston: Az Isten Városa című könyvét, és Az Isten Városa [180] című írást).

Az Elohim Tanács, mint az Isten fiai

Az Isten fiai egy pontosan meghatározott rendszeren belül lettek megszervezve és leosztva. A Jelenések könyve bemutatja az univerzum uralmi központját, ahol az Isten, a Bárány, a kérubok és a trónszéket körülálló vének alkotják az Istenek Tanácsát. Az Isten trónját huszonkilenc lény veszi körül. A koronákat viselő huszonnégy vén a főpap Krisztus alatt, és négy szeráf (itt lelkes állatoknak nevezve a különböző arcformáik miatt). Sátán egykor felkent, oltalmazó kérub volt az Isten trónjánál (Ezék. 28:14).

Ez a mennyei uralmi tanács az ún. Elohim Tanács, vagyis az Istenek Tanácsa. A fizikai teremtést az elohim hozta létre.

1Mózes 1:1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett (1Móz 1:2).

A többes számú elohim teremtette meg az embert az elohim képére és hasonlatosságára.

1Mózes 1:26-27 26 És monda Isten (Elohim): Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

Ezekből az idézetekből látható, hogy az elohim határozta el az ember megteremtését (adam-ot névelő nélkül, így az egész emberiséget) a saját képmására. A 27. vers azonban már egyes számban beszél a teremtőről, és a megteremtett ember itt már névelővel: az Adam. Mindez a teremtés kettős aspektusára mutat.

Az ég és a föld teremtése tehát bevégződött (1Móz. 2:1). Az 5Mózes 32:8-9 verseiből megtudjuk azt, hogy a Magasságos Isten elosztotta a nemzeteket az Isten fiainak (bene Eliym; Holt-tengeri tekercsek) vagy az Isten angyalainak (aggelon theou; LXX) száma szerint. A maszoréta változatban ez a szövegrész meg lett változtatva, és abban az Izrael fiainak száma szerint szerepel. Ez a nyilvánvaló változtatás valamivel Krisztus ideje után történt a rabbinikus judaizmus képviselői által.

5Mózes 32:8-9 8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, az Isten fiainak száma szerint, 9 Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

Ma már egyre több fordítás használja ezt a helyes változatot, és megerősíti annak a tényét, hogy az Istennek nagyszámú teremtett fiai voltak (lásd még a Krisztus inkarnáció előtti léte [243] című írást).

Az Isten csillagai

A Magasságos Isten az Atyánk és teremtőnk az 5Mózes 32:6 alapján:

1Mózes 32:6-7 6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg. 7 Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

A Magasságos Isten minden létezőnek az Atyja, és így a teremtett szellemi lények az Isten fiai. A fenti idézetben beszélő Jahova az Izrael fölé rendelt, de az Atyának alávetett Isten. Ez a Jahova az Atyától, a Magosságos Istentől kapta a névvel járó hatalmat, és magát a nevet is, mint kiutalt címet. Az Atya elohim lényeket rendelt a nemzetek fölé, azok meghatározott száma szerint. Ez a szám hetven, amely az Istenek Tanácsában résztvevő elohim lények száma. Ez a tanács egy külső és egy belső leosztásból áll, az Istenek Gyülekezetéből (Zsolt. 82:1). Jahova, az Izrael fölé utalt elohim ennek a Tanácsnak a tagja és hírnöke. Ez a lény az Isten tervében páratlanul nagy szerepet kapott, Ő lett felkenve Izrael Isteneként és a megváltás munkájának elvégzőjeként, ami szükségessé vált az emberiség édenkerti elbukását, és az azt megelőző angyali elbukást követően. Sátán lett eredetileg e bolygó hajnalcsillagaként kirendelve, ezt a rangot és pozíciót jelenleg is tartja, mint e föld istene (lásd még Az eredendő bűn doktrínája. 1. Rész: Az Édenkert [246] és a JHVH Angyala [24] című írásokat).

A hajnalcsillag rangot számos lény viselte, és ezt a rangot viseli Krisztus, továbbá ez a rang fog megadatni a választottaknak is.

Jób 38:4-7 4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

4Mózes 24:17-ben megadott prófécia szerint Jákobtól egy csillag fog származni, akinek a királyi pálca adatik. Ez a csillag fogja átvenni az elbukott, lehullott hajnalcsillag uralmi pozícióját. A prófécia természetesen Krisztusra vonatkozik, Aki átveszi majd az uralmat Sátántól, e világ jelenlegi hajnalcsillagától és uralkodójától (lásd még a Lucifer: Világosság hordozója és Hajnalcsillag [223]; A teremtés célja és Jézus Krisztus véráldozata [160] és Az Isten teremtésének archéja mint az Alfa és az Omega [229] című írásokat).

Krisztus, a hajnalcsillag kell, hogy felkeljen a hívők szívében (2Pét. 1:19), és a hívők megkapják majd a hajnalcsillagot (Jel.2:28; 22:16). Minden lény, tehát a hajnalcsillagok és így Krisztus is, az Isten alávetettjei.

Az Isten elválasztott Fia, aki Izrael Elohimja volt

Az ókori izraeliták megértették azt, hogy az elohim létvalóságon belül alárendeltségi viszonyok működnek. Tudták azt, hogy az Atya Isten a mindenek felett álló Magasságos Isten, és tudták, hogy Ő egy egyedüli lény, az Eloah, az El-ek El-je. Azt is tudták, hogy az Isten Fia, a Jahovaként Izrael fölé kirendelt isteni lény az Atya alávetettje volt, csakúgy, mint Isten többi fiai.

Zsoltárok 45:6-8 6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

Az itt szóbanforgó lény az Izrael felkent Elohimja, akit másként Jézus Krisztusként ismerünk.

Zsidókhoz 1:8-9 8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. 9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

Az emberi eljöveteléig vagy megtestesüléséig Jézus Krisztus egyike volt az elohim lényeknek. Ő volt az elohim lények szóvivője vagy hírnöke, és amikor Ő valamit tett az Isten utasítására, azok vele együttműködve cselekedtek. A halálból való feltámadásával az Isten Fiaként bizonyíttatott meg, hatalmasan, a szentség Lelke szerint, és ezáltal társai fölé emelkedett.

Róma 1:4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

A társai azok az elohim lények, akiknek többessége jól kivehető a pogány filiszteus megjegyzéséből az alábbi versben:

1Sámuel 4:8 Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ezeknek (alele, jelentése: ezek többes számban) a hatalmas isteneknek (elohim) a kezéből? Ezek (alele, jelentése: ezek többes számban) azok az istenek (elohim), akik Égyiptomot mindenféle csapással sújtották a pusztában.

(Az RSV fordítása alapján. A Károli nem használta az eredeti szövegekben található többes számot).

hatalmas istenek meghatározás itt az elohim lényekre vonatkozik. Jahova, Izrael Istene volt az Elohim Tanács szóvivője az emberek felé. Az Izrael fölött uralkodó Isten Fia az együttes Mennyei Tanács utasítására, annak teljes hatalmában cselekedett. A vének tanácsának, az Istenek Gyülekezetének tagjai a ő társai (metoxusz, Zsolt 45:6-7 LXX; Zsid. 1:8-9) voltak. A pogány nemzetek szintén ismerték az elohim többességét, azok isteni erejét és hatalmát.

1Királyok 20:10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!

A többes számban említett ’istenek’ szó itt szintén az elohim szóból lett fordítva. Benhadád tehát ismerte az elohim szó fogalmát, vagyis az istenek többességének tényét.

Izrael Jahovája ítél az elohim között.

Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El, hatalmasok) gyülekezetében, ítél az istenek (elohim) között.

Ebben az idézetben elohim áll az istenek (El) gyülekezetében, és ítél közöttük. A szöveg folytatása rámutat, hogy a fiúság kiterjed az egész mennyei seregekre, sőt, mint tudjuk, ebbe az emberi választottak is beletartoznak, amit a korai egyház is vallott (lásd Az Istenség korai teológiája [127] című írást).

Zsoltárok 82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Az elohim közül senki nem hasonlítható Jahovához (Jehovához) (itt a fordításban Úrnak nevezve).

Zsoltárok 86-8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

Joshúa vagy Jézus Krisztus az Újszövetségben

Nagyon fontos kitérni a Jézus név eredetére. Tudnunk kell, hogy honnan ered Jézus neve, mi volt valódi nevének pontos jelentése, és e név használatának eredeti célja. Fontos még tudni azt is, hogy mi történt a névvel az Újszövetség görög nyelvű szövegeiben.

A Jézus Krisztusként ismert Messiásnak nem Jézus volt a neve. Az Ő neve Joshúa volt. A Joshúa név egy igen közismert és gyakori név volt a bibliai időkben, és megfelelője számos mai nyelvben megtalálható. Az angol nyelvterületeken pl. nem ritka a Joshua név használata. A görög nyelvű Újszövetség a név azon formáit használja, amelyek a Szeptuaginta fordításban lettek standardizálva. A Szeptuaginta a Héber Szentiratok görög fordítása, amely Krisztus előtt háromszáz évvel, Alexandriában készült el.

A Szeptuaginta nagyon fontos és jelentős fordítás több szempontból is. A héber szavakra standardizált, illetve szabványosított görög szavakat használtak. A Szeptuagintában a Joshúa (Józsúé) héber névre a görög Jészusz nevet állandósították megfelelőként. Ez a Szeptuaginta változat volt az Újszövetség idejében elterjedt és használt Biblia. Az Újszövetségben található ószövetségi idézetek döntő többsége a Szeptuagintából ered. A Szeptuaginta volt tehát a szabványként elfogadott és hitelesített Szentírás Krisztus idejében, és ez csak a templom lerombolása után változott meg. A szórványba került farizeusi, majd az abból kialakult rabbinikus judaizmus először kétségbe vonta, majd elvetette az LXX hitelességét. (A farizeusi vallásrendszer formálódott át a ma is ismert rabbinikus judaizmus ágazatává a második század vége felé).

Tehát Krisztus idejében még nem volt vitatott a Szeptuaginta hitelessége, mint hivatalos Szentírás. Valójában az Újszövetség alapjait is ez a verzió adta meg, ugyanis az újszövetségi egyházban szereplő személyek neveinek fordításához a Szeptuagintában használt görög szavakat alkalmazták. Jóval később, amikor a Bibliát elkezdték más nyelvekre fordítani, a legtöbb esetben szintén ezekből a görög nevekből jöttek létre az adott nyelv névváltozatai.

Az viszont némi problémát okoz, hogy több Bibliafordításban a Joshúa nevet nem mindig következetesen fordították le. Bár az Újszövetségben a Joshúa név több alkalommal előfordul különböző egyének neveként, a fordításokba már nem egyformán került be. Vagyis nem jött létre a göröghöz hasonlóan egy standardizált forma. Például az angol King James Verzió a Zsidók 4:8-ban Jesus-nak fordította a Joshúára vonatkozó szövegrészt, mivel a fordítók következetesek akartak maradni a görög szövegekben használt Jészusz-hoz. Tették ezt annak ellenére, hogy a Zsidók 4:8 az ószövetségi Joshúára, Nun fiára vonatkozik. A legtöbb fordítás megtartotta az eredeti nevet, és még a magyarázatokban is feltüntetik, hogy abban Joshúáról, Nun fiáról van szó, nem pedig Jézus Krisztusról (a Károli a Jósué (Joshúa) nevet használja). A King James Verzión alapuló neves Bullinger-féle Companion Bible megjegyzései rámutatnak erre a hibára.

Egy másik újszövetségi Joshúa a Justus néven is ismert személy a Kol. 4:11-ből. A Krisztust jóval megelőző időkből szintén hozhatunk fel példákat. A Lukács 3:29-ben található Joshúa, Eliézer fia, akinek nevét a görög iratokban ugyanazzal a Jészusz névvel fordították, amit következetesen Joshúára használnak. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy Eliézer fiának és Ér apjának valójában Jészusz lett volna a neve. A görögök a Szeptuagintához visszavezetett fordítási törvényszerűségek miatt használták azt a változatot. Az angol KJV és a Károli a Lukács geneológiájában a José megnevezést használja az eredeti Joshúa helyett, eltérve a görög szabványtól is. Ez zavart okoz, különösen azért, mert pl. a Zsidók 4:8-ban és néhány más helyen már a görögben általánosított szabályok szerint fordították a Joshúa nevet.

A Joshúa névnek van néhány variációja, mint a Jesúa, Hósea, Hóshea, Ósea, de ezek a változatok mind közismertek és használtak voltak a héberben. A Szeptuagintában a Joshúa név minden alkalommal Jészusz-nak van fordítva. A Jézus név különböző változatai a görögből terjedtek el más nyelvekbe, mivel a fordítók nem tartották be a görög törvényszerűségeket, vagyis nem azt a névformát használták következetesen, amelyeket az Ószövetség fordításakor alkalmaztak a névre.

A Jészusz (Jézus) név olvasásakor tehát figyelemben kell tartani azt, hogy az mindig Joshúát jelent az LXX-ben lefektetett szabályok szerint, és ezt évszázadokon keresztül egy szabványosított görög névformaként használták. A trinitáriusok által létrehozott bibliafordítások legtöbbje szándékosan próbálja megbontani a két szövetség közötti folyamatosságot, és azok egymáshoz való szoros kapcsolatát. Ennek egyik módszere az, hogy teljesen elválasztják a két szövetség eseményeit és szereplőit, mintha azoknak semmi, vagy csak nagyon kevés köze lenne egymáshoz. Ennek fő célja egyértelműen az, hogy az Ószövetségben megadott isteni törvényzetet kizárólag arra a szövetségre korlátozzák, annak sajátos jellemzőjeként értelmezzék. Krisztus (Jashúa, a Messiás) messiási eljövetelét és az újszövetségi egyházat – amennyire csak tehették – függetlenítették az ószövetségi írások eseményeitől, mondanivalójától. Ezt a célt sajátosan szolgálja a Jézus a Krisztus (Jézus a Felkent) név használata a Joshúa a Messiás (Joshúa a Felkent) helyett.

A héber Joshúa név pontos görög megfelelője valóban Jészusz. Ha egy görög személy olvassa az Újszövetséget, magától értetődően a görög fonetikus felépítést használja, az Ószövetséget olvasva pedig Joshúa nevét Jészusznak olvasná, részben a következetesség érdekében, és azért is, mert az LXX-ben ez a név szabványosult. De ha eltekintünk a görög nyelv és az Újszövetség sajátos kapcsolatától, és más fordításokat veszünk figyelembe, akkor más a helyzet. Lényeges, hogy az adott nyelvek Bibliafordításai világosan és következetesen adják vissza a Bibliában szereplő neveket, és a nevek fordításával ne vonjanak mesterséges határvonalat az Ó és Újszövetség elválaszthatatlan kapcsolata közé.

A Biblia az Isten kinyilvánított szava, így egy egyedi írás. A Biblia ihletett, és rendkívül következetes mondanivalójának tehát isteni eredete van. A következetes összhang megőrzésének érdekében rendkívül fontos, hogy a fordítások, legyen az akármely mai nyelven, helyesen alkalmazzák az Újszövetségben szereplő egyének neveit. Vagyis azokat a neveket, amelyeket az adott nyelvben használnak az Ószövetség személyiségeire, azokat kellene használni az Újszövetségben is. A görögök ezt tették, és ez lenne a helyénvaló a más nyelvű fordításokban is a görögből átvett névformák használata helyett. Ezek a névváltoztatások semmi célt nem szolgálnak, hacsak azt nem, hogy általuk az Ószövetség mondanivalóját teljes mértékben leválasszák a kereszténységről, és az így mesterségesen elkülönített Újszövetségen belül létrehozhassanak egy trinitárius, antinomian teológiát. Más szóval egyáltalán nem alaptalan a gyanú, miszerint a nevek ilyen manipulációi a fordításokban szándékosak voltak. A Szentírásban rendkívül fontos lenne megőrizni, illetve helyreállítani a mondanivalók eredeti célját és értelmét.

Krisztusnak, azaz a Messiásnak a neve Joshúa volt, ami egyáltalán nem véletlen, mert a név jelentése: Isten üdvössége. Az ószövetségi Joshúa, a Nun fia megnevezés értelmi jelentése: Isten megváltása a Kitartás Fia által. Más szóval, a megváltás a kitartás által jön. A Messiás nevének pontos értelmi jelentése pedig: Üdvösség az Isten Fia által. Az Isten üdvössége az Istentől jön, Tőle ered. Pontosan ezért viselte a Messiás a Jashúa nevet, amelynek értelmét a görög Jészusz név különböző nyelvekbe bekerült változatai javarészt eltakarták.

A Messiás anyját Mariam-nak nevezték végig az Újszövetségben, nem pedig Máriának. Mariam soha nem változtatta meg a nevét Máriára. Mariam nővérének volt a neve Maria. Ennek a névnek az angol változata a Mary, magyarul pedig Mária, de a Mary vagy Mária nevek egyetlen helyen nem szerepelnek az Újszövetségben Jézus anyjára vonatkozóan (egy helyen megtalálható a Mariam rövid formája). Tehát az angolban használt Mary és a magyar Mária nevek Mariam nővérének, Maria-nak a névváltozatai. Krisztus nevelőapjának a neve József volt, amely névvel általában nincs is probléma a fordításokban, de Krisztus testvéreinek a nevét annál jobban elhomályosítják pl. az angol fordítások.

Mindezeket nagyon fontos kihangsúlyozni. A közeljövőben (egyelőre csak angol nyelven) megjelenő Bibliafordítás és a velejáró magyarázatok, előszavak - különösen az Újszövetséghez - részletesen bemutatják a nevek jelentését és használati módját. Eljött az ideje annak, hogy vége legyen a trinitárius rendszer által terjesztett fantáziák folytatásának, hiszen a trinitarizmus eddig több kárt okozott a Biblia pontos értelmezésének és az Isten törvényeinek, mint bármely más egyedüli intézmény a világban. Krisztus eretnekségnek tartaná, és akként is fogja megítélni ezt a tant az eljövetelekor. Csak nagysága, és világméretű elterjedése nem jelenti azt, hogy nekünk is követni kellene a hibáikat. A Bibliában rejlő igazságokat teljes mértékben helyre kell állítani, tisztán, érthetően és pontosan.

Az istenek Istene

Az Úr a hatalmas El és nagy király minden elohim fölött.

Zsoltárok 95:3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A nemzetek fölött uralkodó elohim lények egyenlőek a semmivel (a fordításban bálvány).

Zsoltárok 96:4-5 4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. 5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány [semmi], az Úr pedig egeket alkotott.

Ebben a versben az Úr megnevezés arra a Jahovára vonatkozik, aki minden más elohim mellett igen dicséretes, aki a többi elohim fölé magasztaltatott. Ez egyben rámutat a Jahova kifejezés használatának egy nagyon fontos aspektusára, arra, hogy ez a név egy kiutalás által viselt cím is volt az Atyától eredően.

Zsoltárok 97:7-9 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek. 8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram! 9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

Ebben a versrészben viszont a Jahova név már a Magasságos Istenre vonatkozik. Tehát két különálló lényről van szó, az Izrael fölé felkent Jahováról és Jahováról a Magasságos Istenről. Ez utóbbi Jahova (vagy Jehova) a Felséges, minden elohim fölött álló Isten.

A főpap és az istenek Istene

Zsoltárok 135:5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.

Itt az Adonim (Urunk) a többi elohim fölött álló lényre vonatkozik. Tehát az Izrael Elohimjára kiterjedt egy rendkívüli, elsődleges beosztás, és a velejáró cím. Ő az Isten által kijelölt és felkent főpap az elohim közül és fölött. Viszont Ő nem az Elohim Elohimja. Az a cím kizárólag Eloah, vagyis a Magasságos Jahova címe:

Zsoltárok 136:2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.

Az Atya az igaz adonim adonim-ja, vagyis az Urak Ura. Bár a teremtés bizonyos munkáit az alatta álló elohim lényeknek utalta ki, mégis Ő az igaz Teremtő. A Jeremiás 10:10-11-ben szintén látható az elohim többessége.

Jeremiás 10:10-11 10 De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. 11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)

A Biblia szerint csak egyetlen igaz Isten van. Ő a Mindenható élő Isten, az örök király. Való igaz, az elohim lények kaptak különböző feladatokat a teremtésben és annak fenntartásában, de az igaz Isten alkotta és teremtette meg a földet, és a világ az Ő ereje és bölcsessége által jött létre.

Jeremiás 10:12-13 12 Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. 13 Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

A teremtést tehát az Atya Isten alkotta vagy okozta, bár a teremtés bizonyos aspektusait a Messiás, a teremtés elsőszülötte vitelezte ki. Egy lényeges dolgot azonban tisztázni kell az Efézus 3:9-ről.

Efézus 3:9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;

dia Ieszou Krisztou vagyis a Jézus Krisztus által szavak helytelenek. A kifejezés megtalálható a Receptus-ban, és így az angol KJV-ben és a magyar Károliban, de nincsen benne a korábbi kéziratokban. Ezért a modernebb, korábbi kéziratokon alapuló Bibliafordításokban már nem található meg ez a mondat. Például az angol nyelvű RSV vagy a magyar Békés-Dalos fordítás már pontosan adja vissza a szövegek értelmét.

Efézus 3:9 és fölvilágosítsak mindenkit, miben áll az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben (Békés Dalos).

Krisztus az elsőszülött minden teremtett lény közül.

Kolosse 1:15-20 15 A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; 16 Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; 17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. 18 És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első19 Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; 20 És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

Kolosse 1:15 Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között (Békés-Dalos).

Kolosse 1:18 Ő a feje a testnek, az egyháznak. Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben (Békés-Dalos).

Rendkívül fontos ezekben az idézetekben annak kihangsúlyozása, hogy itt mely dolgoknak a teremtéséről van szó. Magában a szövegrészben fel is vannak sorolva, amiből látható, hogy az égi és földi rendszerek adminisztrációs vagy uralmi beosztásai vannak csak megemlítve. Ezek vannak Krisztus által megteremtve, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy Krisztus teremtette meg magukat a beosztásokat viselő elohim lényeket.

Valójában magának az anyagi univerzumnak a megteremtése is egy archai volt, és ennek a ténynek a megcáfolására használják fel többen a Kolosse levélben található archaiutalást (lásd még A Szentlélek [117] és A neoplátonista irányvonal kialakulása [17] című írásokat).

Az Isten teremtésének valós kezdete a szellemvilág, vagyis Krisztus és az Isten fiainak létrehozatalával történt. A Jelenések 3:14 pontosan erre utal, ahol az Atya Isten ennek a teremtésnek a kezdete vagy okozója.

Krisztusban az Isten teljessége lakozott, illetve az Isten teljessége töltötte Őt be. Krisztus így az Isten eszköze volt, mint a teremtés kezdete s mint elsőszülött. Krisztus volt az elsőszülött a halálból, és mindenben övé az elsőség. Ám mindennek és mindnyájunknak egy eredete és egy teremtője van, Aki az egyedül igaz Isten.

Malakiás 2:10 Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?

Az Atya a Seregeknek az Ura (Mal. 1:16). Az atyasági felelősséget vagy pozíciót kiutalás alapján az elohim lények is viselik. Az Ésaiás 9:6-ból látható, hogy az atyaság címe kiutaltatott a Messiásnak. Sok atyaság (Patria, a Károliban nemzetségnek fordítva) létezik a mennyben és a földön, amelyek végső soron mind az Atyában neveztettek meg (Eféz. 3:14).

Efézus 3:14-15 14 Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, 15 A kiről neveztetik minden nemzetség (Patria), mennyen és földön,

A megtestesülés

Zsidók 1:6-ban olvashatunk az Isten elsőszülöttének a világba jöveteléről. Ez a lény az elsőszülött (prototokosz), minden teremtmény előtt született (Kol. 1:15), aki az Isten Fiaként jött el. A Fiú egyben Mariam ("Mária") prototokosza is volt (Mát. 1:25; Luk. 2:7). Ezenkívül a Fiú a prototokosz a sok testvér közül. Tehát a prototokosz kifejezés használatában egy olyan elsőre vonatkozik, amelyet mások követnek. Vagyis egy sorozat első példánya.

A trinitárius nézeteket vallók közül sokan megpróbálják elhitetni azt, hogy Mariamnak (Máriának) nem volt Jézuson kívül több gyermeke. Ez természetesen hamis állítás. Krisztusnak voltak fiú és leánytestvérei (Mát. 13:55-56); (lásd még A szűz Mariam és Jézus Krisztus családja [232] című írást). Krisztus fiútestvéreinek a nevei: Jákob, vagy Jakab a pogányok által; József az apja neve után; Júdás, azaz Júda a törzsi hovatartozás után; és Simon. Leánytestvéreinek nevei nincsenek lejegyezve. Ezek a nevek jellegzetes és gyakori ószövetségi héber nevek, amelyeket a fordításokban szintén a szokásos fordítási normáktól eltérően fordítottak. Így valamivel könnyebben tagadhatták, hogy Jézusnak voltak testvérei, amit azért tettek, hogy Mariamot felmagasztalhassák istenanyaként. Az Újszövetségben meg vannak nevezve Mariam fiai, köztük Józsé (József), aki kétségtelenül az apja, Mariam férje után kapta ezt a nevet. Krisztus testvéreinek a nevei mind olyan nevek, amelyek nagyon illenek a Messiás családjához.

A Messiás az elsőszülött a halálból, így ebben is Ő a kezdet, mint a test (vagyis az egyház) feje. Ugyanebben az értelemben mondható, hogy Ő volt a teremtés kezdete (Jel. 3:14). A teremtés egész felépítése az Istentől ered, de a fizikai teremtés Krisztuson keresztül van kivitelezve. Krisztus kezdete és az egész teremtés kezdete az Isten tervének egy-egy mozzanatai. A Messiás különleges felmagasztalása szintén az Isten akaratának és tervének a része (lásd Az Isten teremtésének Archéja mint az Alfa és az Omega [229] című írás).

A Biblia határozottan és félreérthetetlenül kijelenti, hogy ez az egy igaz Isten az Atya, és Jézus Krisztus az Ő fia (János 17:3; 1János 5:20).

János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

1János 5:20 De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.

Az egy igaz Isten az örök élet forrása. Ennek a megértését az Isten Fia által kaptuk meg, általa ismerhetjük meg Őt, hogy egyek lehessünk vele és fiával, Jézus Krisztussal, azaz Jashúával a Messiással. Ez az egy igaz Isten az egyedüli örökkévaló, és az egyedüli halhatatlan lény a mindenségben.

1Timóteus 6:13-16 13 Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel, 14 Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, 15 A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, 16 Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

A Messiásnak félre kellett tennie az Atya által neki megadott örök életét, és emberi formát öltve emberként született meg. Az Atya parancsára tette le az életét, majd az Atya parancsára újra felvette azt (Ján. 10:17-18).

János 10:17-18 17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

Tehát minden életnek az eredete az Atya Isten.

A második eljövetel

Az Isten Fiának megjelenése megnyilvánul majd a Mindenható Atya Isten, az egyedüli halhatatlan Úr, a Királyok Királya által meghatározott pontos időben (lásd Az örök élet [133] és A halhatatlanság [165] című írásokat). A Fiú az Atya kiutalása által tölti be az Isten országának vezetését, és annak az uralomnak a felelősségeit. Mivel az Isten a Fiún keresztül uralkodik, a Fiú ruháján viseli az Atyától kapott címeket vagy neveket, így a Királyok Királya nevet is (Jel. 17:14 és 19:16).

Jelenések 19:11-16 11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. 12 És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. 13 És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. 14 És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15 És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. 16 És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.

 Az Isten a Fián keresztül cselekszik, Aki a felkent főpap

Az Isten Igéje vagy Szava az Isten Fia. Ő volt az Atyával a kezdetkor. Ő volt az Istennel (ton theon) és ő egy theos, azaz elohim volt. Ez az elohim egy alávetett lény, ami világosan kivehető a Zsoltárok 45:6-7 és a Zsidók 1:8-9 verseiből. Pál azt is egyöntetűen kijelenti, hogy Isten (theosz) nincs csak egy, mégha sok isten (theoi) (theoi polloj) és sok úr (kurioj) is van a menyben és a földön, nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, Jézus Krisztus (1Kor. 4-6). Minden e két Lény által fog beteljesedni, és a templomi imádat helyre lesz állítva annak tökéletes formájában, úgy a mennyei, mint a földi rendszerben.

Az Atya az Ő elválasztottján és Szentjén, Izrael Urán keresztül választotta ki és kente fel Dávidot Izrael királyaként.

Zsoltárok 89:19-21 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt.

A földi sátorszentély, majd később a Salamon által épített templom a mennyei rendszert tükrözték, annak pontos mására készültek el.

Zsidókhoz 8:5 A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.

Így lényeges rálátásunk van a mennyei rendszer felépítésére. A frigyládán két kiterjesztett szárnyú (oltalmazó) Kérub lett elhelyezve (2Móz. 25:18-22). Az Isten trónja körül álló lelkes állatok szintén ilyen Kérubok. Az Ezékiel által vázolt templom ábrázolásaiban azonban csak két Kérub van megemlítve, az emberarcú és az oroszlánarcú, akik a pálmafa (amely Krisztust jelképezi) oldalain állnak (Ezék. 41:19). Sátán volt az, aki (egy másik felkent, oltalmazó Kérubbal) az Isten szent hegyén állt:

Ezékiel 28:14-18 14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. 15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. 16 Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. 17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére. 18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

Itt Sátán Tírus királyaként van bemutatva. Sátán, aki a lázadása után végleg a földre lett vetve, előzőleg a világosság hozója (Lucifer) volt ezen a bolygón. Vagyis ő volt e földnek a Hajnalcsillaga, azaz helytartó ura.

Ésaiás 14:12-15 12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! 13 Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. 14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. 15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!

Ez a Hajnalcsillag az Isten csillagai fölé akart emelkedni, sőt magával az Istennel akart egyenlővé válni. Sátán nem elégedett meg saját pozíciójával, olyanná akart lenni, mint aMagasságos Isten. Nem volt neki elég az, hogy része volt az Isten csillagainak, az Isten fia volt, sőt egyike az oltalmazó Kéruboknak. A Magasságos Isten trónját akarta kisajátítani.

Szinte hihetetlen, de Sátán valóban nem elégedett meg annyival, hogy az Isten formájában volt (mint szellemlény), az isteni természet részeseként (Isten Szelleme által). Neki több kellett ennél, mert magával az Istennel akart teljesen egyenlővé lenni. Ezért lett levetve a földre, még ha meg is adatott neki az, hogy időnként az Isten trónja elé járuljon.

Jób 1:6 Lőn pedig egy napon hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.

Az Isten fiainak azon része, akik fellázadtak az Isten akarata ellen, később istenekként maguknak akarták az emberek szolgálatát.

Józsué 24:14-15 14 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak. 15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

Az Isten fiainak lázadása egy állandó, folyamatos lázadássá vált az Isten akarata ellen, ami látható pl. a következő idézetből:

1Mózes 6:2-4 2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. 3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. 4 Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

Ezek az Isten fiai a lázadó angyalokhoz tartoztak, akik vágyaik miatt elhagyták a szellemvilágot és paráznaságot követtek el az emberek lányaival. Azokat az angyalokat, akik részt vettek ebben a paráználkodásban, Isten bilincsekbe zárta az ítéletnapig (lásd még A Nefilim és a démonok [154] írást).

Júdás 6-7 6 És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. 7 Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.

Mindezeknek ellenpéldája Krisztus, Aki soha nem akarta magához ragadni az Istennel való egyenlőséget, hanem feladta még az életét is Isten parancsára. Erre az alábbiakban még kitérünk majd. Ezt az áldozatot mint főpap hozta, azért, hogy visszabékítse az Istenhez az eltévelygett mennyei és földi fiakat.

A történelmi Melkizedek a Magasságos Isten papja volt (lásd a Melkizedek [128] című írást). A Messiás egy másik pap, aki örökreszólóan lett főpappá a Melkizedek rendje szerinti papságban (Zsolt. 110:4; Zsid.7:1,11). Ő az Úr, aki Dávid Uraként van említve a Zsoltárok 110:1-ben. Ő tehát Dávidnak az Ura (a Messiás), aki az Ő Urának (az Istennek) jobbkezénél ül, amíg az Isten zsámolyként lába alá veti az ellenségeit. Ez a lény az Úr, a Messiás, az Isten Felkentje, Aki pappá lett mindörökre a Melkizedek rendje szerint. Világos hát, hogy ennek a lénynek az Ura az Atya Isten, és ez a Lény jött el Messiásként, amit a Zsidó levél kétségtelenné tesz. A Soncino megjegyzései szintén a Messiásra vonatkoztatják ezt a szövegrészt a Zsoltárokból.

Krisztus, a Messiás a Magasságos Isten Fiaként van azonosítva az Újszövetségben (Márk 5:7; Luk. 8:28).

Krisztus az az elohim lény, Aki emberformát öltve eljött Messiásként, hogy ily módon véráldozatot hozzon értünk. Ennek előképe volt az engesztelésnapi szertartás, amikor a főpap évente egyszer bement a Szentek Szentjébe, ahová véráldozatot kellett vinnie. A Messiás ezt az áldozatot a tökéletes, végső formájában töltötte be, amint a Zsidó levél erre rámutat. Ez a véráldozat visszabékítette az egész teremtést az Istenhez, és lehetővé tette, hogy részesüljünk az Isten természetében a Szent Szellem által. A lázadás elvágta a teremtést ettől a természettől, és attól az isteni erőtől, amely képessé teszi az Isten által lefektetett életmód gyakorlását. Krisztus nem volt egyenlő az Istennel, hanem az Isten Fiaként mindenben engedelmes volt Atyjához. A Filippi levél 2:6 versének ez a lényege, bár Károli nem a legvilágosabban fordította ezt a részt:

Filippi 2:6-7 6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő. 7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

Ennek az idézetnek tehát az a mondanivalója, hogy Krisztus nem akarta magához ragadni az Istennel való egyenlőséget, nem tekintette azt céljának (mint ahogyan Sátán meg akarta szerezni lázadásakor). A görög arpagmon jelentése: meg/elragadni; vagy bármilyen elragadható dolog, mint pl. zsákmány vagy préda. Több Bibliafordítás átigazította ezt a szöveget a helyes értelmezésre, pl. az American Standard Version (RSV) 1901-es kiadása és a Jewish New Testament (David Stern fordításában) már a pontosított formát tartalmazza:

Though he was in the form of God, he did not regard equality with God something to be posessed by force (JNT)

magyarul: Aki, bár az Isten formájában volt, nem tekintette az Istennel való egyenlőséget valami olyan dolognak, amit erővel meg lehet szerezni (ragadni).

Az Isten fiait azért nevezték angyaloknak, azaz követeknek, mert a Magasságos Isten szóvivői voltak az emberekhez. Az Isten hűséges fiai soha nem tettek semmit az Atya akaratán kívül. Minden cselekedetüket mindenkor az Atya akaratában teszik (Luk. 11:2: Ján. 5:30).

János 5:30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

Izrael Elohimja, vagy jobban kifejezve az Izrael fölött álló Elohim lény, az Isten egy Fia, vagyis egy angyal volt. Ez az angyal megjelent Ábrahámnak, és ez az angyal Ábrahám, Izsák és Jákob Istene volt. Izrael Elohimja egyben a Megváltás Angyala címet is viselte, ahogy ezt Jákob maga megvallotta:

1Mózes 32:1 Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.

Jákob itt az Isten angyalaival találkozott, és bár ezek az angyalok többes számban voltak, később, egyes számban csak a Megváltás Angyalát említi meg:

1Mózes 48: 13-16 13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá. 14 Izráel pedig kinyújtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. 15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: 16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.

Jahova (vagy Jehova) Angyala a Messiással azonos, Aki egy Elohim, és az Isten Fia (lásd a YHVH Angyala [24] című írást). Ő jött el megváltóként, emberként megszületve. Ő a Dávid házával jelképezett választottak feje, a Messiás, mint elohim. A Zakariás 12:8 rámutat, hogy ez az elohim a Jahova Angyala.

Zakariás 12:8 Azon a napon oltalma lészen az Úr (YHVH) Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten (elohim), mint az Úrnak (YHVH) angyala ő előttök.

A szöveg kezdetén az Úr Angyala is viseli a Jahova nevet (lásd Green’s Interlinear Bible). Az Istennek fordított szó az eredetiben Elohim. Ebben a szövegben tehát az a Jahova, aki az Úr (YHVH) Angyalaként van nevezve, egy Elohim. Dávid házanépe pedig (amely a választottakat jelképezi), mint az Úrnak Angyala őelőttük, elohimmá válik azon a napon. Az a bizonyos Elohim, akit Dávid háznépe követ az elohim létbe, az nem más, mint a Messiás, Jézus Krisztus, itt az Úr Angyalának nevezve. Mindez a második eljövetelekor fog megtörténni.

A Messiás a monogenesz theosz, vagyis az egyszülött isten (János 1:18). Mielőtt emberként megszületett, Ő volt a protokosz az Isten fiai, az elohim lények közül, de Ő az egyedül megszületett Fiú és egyedül megszületett Isten, a monogenesz theosz. A Receptus-ban monogenesz uion, vagyis egyszülött fiú áll, viszont mindkét változat lényegében ugyanazt mondja: Ő volt az egyetlen isten, és az egyetlen olyan Fia az Istennek, Aki emberként megszületett. Isten minden más fia szellemi, elohim lény maradt. Mi emberek nem születtünk meg automatikusan az Isten fiaiként, hanem az örökbefogadás által nyerjük el a fiúságot.

Mindezekből világosan kivehető, hogy az elohim létvalóságban élő lények között egy alá-fölé rendeltségi viszony áll fenn. Az Isten fiainak nevezett elohim lények alávetettek az Atya Istennek, Aki a mindenek fölött uralkodó Felséges és Magasságos Isten (1Móz. 14:18:20,22). Az 5Mózes 32:8 bemutatja, amint a Felséges Isten elválasztja a nemzeteket egymástól. Amint erre korábban kitértünk, a Maszoretikus szövegek szerint a nemzetek elosztása az Izrael fiainak száma szerint történt. A Szeptuagintában (LXX) viszont az elosztás az Isten angyalainak száma szerint történt. A Holt-tengeri tekercsek (HTT) ez utóbbit erősítik meg, ahol a héber szövegekben a bene Eliym szó áll, melynek jelentése: Isten fiai, istenek, isteni lények. Izrael nemzete pedig Jahova (Jehova) részéül esett. Annak az elohimnak a részéül, Aki az Úr Angyalaként szintén viselte a Jahova nevet. Ez újból kihangsúlyozza a két különálló Jahova létét, és a köztük lévő különbséget. A Biblia alaposabb vizsgálatából világosan kivehető, hogy legalább két Lény viseli a Jahova nevet vagy címet. A Magasságos Isten, a Seregek Jahovája, és az Izrael fölé kirendelt Jahova, Izrael nemzeti Ura, elohimja. Ezenkívül előfordul még olyan ritka eset is, amikor még több lény viselte Jahova nevét kiutalt címként bizonyos küldetésekkor.

Ezt a tényt alátámasztja még Strong, a neves bibliaszótár szerzője is, akinek magyarázatai szerint lényeges különbség van a Magasságos Jahova, és Izrael Jahovája között. A különbség a Jehovih névforma használatában mutatkozik meg, amely név kizárólag a magasabb rangú lényre vonatkozik. Ha viszont a Jahova név önmagában van használva, akkor általában az alávetett Jahováról van szó. Amikor a Jahova név az Atya Istenre utal, rendszerint párosítva van valami jelzővel, mint pl. a Seregek Jahovája. A Strong idevonatkozó szavainak számai az SHD 3068 és 3069. Strong szerint az SHD 3068 Jehova név a zsidók nemzeti Istenének neve. Az SHD 3069 Jehovi névhez hozzáteszi, hogy azt az Adonáj névvel párosítva használják [vagyis az Úr Jehovi] és ezt a zsidók Elohim-nak olvassák, azért, hogy elkerüljék a szóismétlést, ugyanis az SDH 3068 Jahova nevet már eleve az SDH 136 Adonáj névvel váltják fel az olvasáskor. A Jahovi névforma egyedül az Atya Istenre vonatkozik.

A zsidók tisztában voltak vele, hogy két különálló lényről van szó, ahol az egyik alávetettje a másiknak. Ez valójában jól kivehető pl. a Zsoltárok 45:6-7-ből, ahol köztudottan arról a Krisztusról van szó, akit az Ő Istene kent föl.

Zakariás 2:3-ban YHVH Angyala (aki világosan a Messiás) üzenetet ad Zakariásnak arról, hogy el fog jönni Izraelhez a Seregek Urának rendeletéből. Az itt szóban forgó, két egymástól különböző lény világosan az Atya Isten, a Seregeknek Ura, és az általa elküldött Messiás.

Zakariás 2:8-12 8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. 9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött engem. 10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. 11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. 12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.

Az eredeti szövegekben jól érzékelhető a különbség az Izrael Jahovája, Aki egy elohim, és az Ő elohimja, az Eloáh-nak nevezett Magasságos Isten, a Seregek Ura között. Mindez elhomályosodott a fordításokban, aminek általában az az oka, hogy csak egyetlen Istenre vonatkozó szó használatával akarták átadni a számos, és különböző fogalmakat takaró héber megnevezéseket. Így sajnos sok lényeges mondanivaló nem lett pontosan átültetve a fordításokban.

A Messiás örökli majd Júdát az utolsó időkben, és újra Jeruzsálem lesz a választott székhelye a második eljövetelekor. A Messiás munkájának főbb fázisai:

Ezt az írást jól kiegészítik az itt megemlített és felsorolt írások.