CoG

A kínai szombatosok A Taiping Mozgalom története

Ebben a rövid írásban egy, még a hetednapot megtartó felekezetek számára is csaknem ismeretlen kínai szombatista mozgalom történetét ismertetjük röviden. Ez a Taiping név alatt számon tartott kínai vallási ébredés hű példája annak, hogy Isten a legtávolabbi helyeken, és a legelképesztőbb körülmények között is képes az igazságát kinyilvánítani, és Magához, törvényeihez hívni embereket. Mi magyarok is büszkélkedhetünk az erdélyi szombatosokkal, akiknek a történelme messze földön ismert. Tény, hogy a szombattartó csoportok a világ több helyén is felütötték a fejüket a történelem legkülönbözőbb korszakaiban, Indiától Etiópián át Kínáig és Erdélyig. A kínai szombatosok története több oknál fogva is különleges figyelmet érdemel. Egyrészt a mozgalom szokatlanul nagy sikere és mérete miatt (tetőpontján ötvenmillió lélek tartozott az irányításuk alá). Másrészt pedig azért, mert a mozgalom elpusztításának messzeható következményei voltak, ami aztán meghatározta a több, mint egymilliárd lelket számláló ország későbbi történelmét, de kihat a világtörténelemre is. 


 

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Dr. Herman Hoe, 1990, Worldwide Church of God

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

Weblap: www.churchofgod.hu 


A drámai történet 1813-ban vette kezdetét, a helyszíne pedig egy dél-kínai, Kanton városának közelében fekvő poros kis falu. Itt született meg történetünk főhőse, Hung Xiuquan, akit innentől az egyszerűség kedvéért csupán Hung-nak nevezünk.

Hung egy nemesi család sarja volt, sőt királyi vér csörgedezett ereiben, s ezért a hírhed Manchu kormány hatalomra kerülésével szüleinek és rokonságának el kellett menekülnie otthonukból. Ilyen körülmények között került a Hung család a dél-kínai Kanton tartományába, ahol csendben meghúzhatták magukat. Itt született és nevelkedett az ifjú Hung Xiuquan.

A gyermek tizenhat éves korára már remekül elsajátította a hagyományos kínai iskolázás tananyagait, annyira, hogy tizennyolc évesen a falu teljes lakosságának egyöntetű határozatára iskolájuk főtanárává tették meg.

Öt évvel később kapott egy könyvsorozatot, amelynek szabadfordítású címe így hangzik: "Hasznos szavak, korunk emberének figyelmeztetésére." Hung elfogadta a könyveket, de miután felrakta azokat a polcaira, megfeledkezett róluk, nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a mondanivalójuknak. A következő évben, 1837-ben a Manchu felettesei megtagadták Hungtól a tanulásaiban való előrehaladást, mert az előljárók részben féltékenyek voltak képességeire, részben pedig attól féltek, hogy származása miatt a későbbiekben veszélyt jelenthet számukra a sikere. Karrierjének ily módú alattomos kisiklatása annyira megviselte Hungot, hogy az esemény hatására súlyos betegségbe esett.

A betegségből való lábadozása alatt egy megrendítő és különleges látomást látott, ami rendkívül nagy hatással volt rá. Erről a látomásról később Theodore Hamberg, a "Hung-sui-tsuen látomásai" című könyve adott részletes leírást (Theodore Hamberg a svájci Basle Evangelical Society egyik, Kínában szolgáló misszionáriusa volt).

A látomásban Hung a Mindenható Mennyei Uralkodó jelenlétébe került. Ekkor látomásban egy idős női személy is feltűnt - a nőket alsóbbrendű lényeknek tartották a korabeli kínai kultúrában -, aki a következő szavakkal vonta felelősségre: "Te gyalázatos férfi, miért társulsz olyan emberekkel, akik tisztátlanná tesznek tégedet? Ezennel meg kell, hogy tisztítsalak."

A látomás azzal folytatódott, hogy Hungot egy folyóhoz vezették, amiben megfürdették. Miután megmosták, bevezették egy nagy épületbe, ahol szívét és egyéb belső szerveit eltávolították, majd új szívet és szerveket helyeztek vissza a testébe! Ezután kezébe adtak egy kardot, egy pecsétet és egy gyümölcsöt, ez utóbbit meg kellett ennie, és édes íze volt.

Amikor felébredt, mélyen megrázta a látomás, de nem tudta mire vélni a jelentését. A betegségéből való felépülés után mindent megtett annak érdekében, hogy változtasson az életén és jobbá tegye azt, mert azt gondolta, nyilvánvalóan ez volt a látomásának lényege. Az elkövetkező években továbbra is a falu tanítójaként működött, és lassacskán megfeledkezett a látomásról. Egy napon unokatestvére, Li végigböngészte Hung kis könyvtárát, ahol ráakadt a furcsa, Hasznos szavak, korunk figyelmeztetésére címet viselő kötetekre. A könyvek a bibliai eszkatalógiával foglalkoztak, egész fejezeteket idéztek a Bibliából, emellett megjegyzéseket, prédikációs kivonatokat, biblikus esszéket stb. tartalmaztak.

Mindez felkeltette Li érdeklődését, és elmondta Hungnak a nagy felfedezést, aki aztán maga is érdeklődni kezdett a könyvek tartalma iránt, akkor már komolyabb szándékkal. Ne feledjük, a szóban forgó könyvek ekkor már hét éve hevertek a polcon teljesen érintetlenül. Meghökkenve látta, hogy a bibliai idézetek sokban magyarázatot adtak a hat évvel korábban kapott látomására.

 

A bibliai tanok ismerete

Ekkor csupán azok a részleges bibliai fejezetek álltak Hung rendelkezésére, amelyeket a könyvekben idéztek, de számára az idézetek azt a Nagy Mindenható Uralkodót vázolták, akit évekkel azelőtt a látomásában látott. Felismerte, hogy annak az uralkodónak van egy bizonyos Fia, Jézus Krisztus, aki az idősebb testvérünk, vagy ahogyan Pál fogalmaz: "elsőszülött a sok testvér között" (Róm. 8:29).

Az írásokból megtanulta, hogy Jézust Megváltóként és hírnökként küldte el az Atya. Megtanulta, hogy az embernek meg kell térnie a bűneitől, és ennek külső jeléül alá kell merítkeznie a vízben ahhoz, hogy megkaphassa a Szent Szellem ajándékát (Ap.Csel. 2:38). Amikor ezeket olvasta, megértette, hogy pontosan erre a szellemi átalakulásra utalt a látomása, amikor a folyó vízében megmosták, majd szívét és belső szerveit kicserélték. Ezeknek az ismeretében Hung és Li úgy döntött, hogy alámerítkeznek, amit úgy végeztek el, hogy egymást merítették alá a vízben. Ezután imában kérték Isten vezetését, megígérték, hogy nem tisztelnek gonosz szellemeket, és elvetnek a környezetükből minden bálványt. Hung kidobálta az iskolában található bálványokat is, és néhány további társat találtak új hitükhöz. Miután összetörte az összes bálványt, amely abban a kis iskolában volt, amelyben tanított, Hungnak és társainak Kína elhagyatottabb belső területeire kellett menekülniük. Ezidő alatt prédikálta azt a keveset, amit felismert addig, majd 1845 és 1846 között újra tanító lett egy kis faluban.


Hung találkozása a keresztény misszionáriusokkal

1846-ban Hung hírét vette, hogy Kanton városában egy nyugati misszionárius hirdet hasonló tanításokat, útra kelt, hogy személyesen is meggyőződjön erről. A misszionárius egy Issachar Roberts nevű vándorprédikátor volt, akinél egy teljes hónapot töltött tanulás céljából. Ekkor volt először lehetősége arra, hogy a teljes Bibliát megismerje, és kibővíthette addigi ismereteit.

A Mr. Roberts alatt tanulmányozó külföldi misszionáriusok azonban irigyen figyelték a kínai Hung képességeit, és különösen az odaadó szorgalmát. Mindent megtettek azért, hogy ne maradhasson a misszión, s végül el is bocsátották. Ez a tapasztalat meglehetősen nagy csalódást okozott Hungnak, és elhagyta a várost.

Visszatérve délközép-Kínába, Hung újra prédikálni kezdett, s maga is meglepődött, hogy a környezetében élő emberek mennyire befogadják a szavait, és rövid idő elteltével csaknem kétezren merítkeztek be a hitbe. A bemerítkezett hívők gyülekezeteket hoztak létre, akiket "az Istent imádók gyülekezetének" vagy gyakran csak röviden az "istenimádóknak" kezdtek nevezni a környezetükben.

Hung közben folyamatosan tanulmányozta a Bibliát, ami további igazságok felismerésére juttatta, így felfedezte, hogy a hívők számára nem elfogadható a dohány és az ópium használata. Tudnunk kell, hogy ez utóbbinak a vásárlását az angolok ráerőszakolták Kínára az ópiumháborúk idején. Ezen túl felismerte azt is, hogy a hívek nem részegeskedhetnek, csak mértékben fogyaszthatnak alkoholt, és a szombatot, vagyis a pihenőnapot a hét hetedik napján kell megtartani.

A külföldi keresztény misszionáriusok elégedetlenkedve nézték, hogy ezek a helyi emberek a szombatot tartják, nem a vasárnapot, s így panaszkodtak felőlük: "a pihenőnapot nem azon a napon tartják meg, mint Európában, hanem a hét hetedik napján."

Hung arra is rájött, hogy Krisztus nem vasárnap reggel támadt fel, hanem pontosan három nappal a halála után, azaz valamikor szombaton. Tény, hogy ezek az elmaradott körülmények között élő emberek a maguk töredék Bibliájából felismert részinformációkat helyesebben értelmezték és rakták össze, valamint őszintébben élték meg, mint sok nyugati keresztény, akik a Bibliával nőttek fel. Ne feledjük, ezek az emberek még kínai nyelven sem írtak-olvastak, tanítóiknak kellett az Írásokat felolvasni és magyarázni, ami esetükben javarészt az ószövetségi írásokat jelentette.

 

Az esküvői szertartás

A tanítványok száma egyre növekedett, s már házassági szövetségeket is kötöttek. Hung ehhez is a Bibliát vette elő, hogy a házasság helyénvaló módon történjék meg. A házasságkötést a következő módon vezették le:

"Amikor egybegyűlt a násznép, a gyülekezetbe vonultak.. hosszadalmas imák és a pár teológiai ismereteinek szigorú vizsgálata után összetették a jobbkezüket, és elfogadták egymást házastársnak, amit áldások követtek. ... A válást nemhogy nem egedélyezték, henem valójában az teljesen ismeretlen fogalom volt számukra." (Lin-Le, Ti-Ping Tien-Kwoh[A Taiping forradalom története] 317. o.).

Pontosan akként, ahogyan Isten gyülekezeteiben gyakorolják szerte máshol a világon, a mai napig. Mindezek arról tanúskodnak, hogy ezt a mozgalmat valóban Isten vezette és igazgatta az útján.

A korszakra jellemző egészségre kártékony társadalmi szokásoknak is hátat fordítottak, így a kínai szombatosok köreiben beszüntették a nők lábainak satuzását, illetve a szűk cipőkbe szorítását, emellett lépéseket tettek a többnejűség felszámolására, és betiltották a rabszolgakereskedelmet is. Társadalmi törvényeik szigorúan az Isten parancsolatait követték, aképpen, ahogy azt Isten meghagyta Mózesen keresztül.

A betéréshez az alábbi követelményeknek kellett eleget tenni:

"Azoknak [a megtérőknek] le kellett térdelniük az Isten jelenlétében, és bocsánatot kellett kérniük Istentől az elkövetett bűneikért." A bemerítkezést követő elvárások: "onnantól kezdve folyamatosan az Isten kegyelméért kell esedezniük, kérve a Szent Szellem vezetését az életükben, köszönetet mondani az eledelért, megtartani a szombatnapot és engedelmeskedni Isten minden parancsolatának, különösképpen kihangsúlyozva a bálványok imádatának tiltását. Csak ezeknek a beteljesítésével tartottak bárkit Isten gyermekének" (Idézve Lin-Le könyvének 315. oldaláról).

Hungot és híveit, de a taipingeket egészében is általában úgy jellemzik, hogy az egy Ószövetséget követő mozgalom volt. Ez egyáltalán nem igaz, hiszen hittek Krisztusban, az Isten Fiában, a Benne való kegyelemben, és természetesen a tanításaiban is. Az viszont igaz, hogy a körülöttük megformálódó társadalom problémáinak megoldására az ószövetségi tanításokat illetve törvényeket alkalmazták. Ennek nyomós, teológiailag korrekt oka volt. Az Újszövetség ugyanis csupán és csakis a szellemileg elhívott egyénekhez szólt, illetve a hívők közösségéhez, az Isten egyházához. A Taiping mozgalom köré hatalmas tömegek vonzódtak, legtöbb esetben olyan emberek, akik nem a hitet keresték, hanem a jobb élet és jobb megélhetés feltételei miatt csatlakoztak a szombatosokhoz. A kínai szombatosok pedig a körülöttük így kialakuló társadalom problémáit az ószövetségi törvényekkel orvosolták. Hogy miért alakult ez így?

Ezek az  "istenimádók" egy tanult, anyagiakban gyarapodó, igazságos és stabil közösséget alkottak, hiszen Isten áldást hoz azokra, akik útjain járnak. Először csak a környezetükben lévő falvak nagy nyomorban tengődő lakosai telepedtek be közéjük, s ezt később egy egyre növekvő emberáradat követte. A stabilitás és a jólét milliókat vonzott az "istenimádók" által kormányzott területekre, hírük egyre messzebbre szállt, és még további tömegek keresték létbiztonságukat közöttük. A menekültek a kínai társadalom legvegyesebb elemeiből álltak. Voltak köztük egyéni szerencsevadászok, elszegényedett, jobb életre vágyó családok, de bizony szép számmal akadtak kalandorok, sőt, körözött bűnözők is. Emellett nagy számban voltak jelen a Manchu dinasztia által üldözött politikai menekültek, disszidensek is. Ezek a tömegek nem voltak keresztények, nem a mozgalom hite és értékrendje miatt telepedtek közéjük, mint inkább a stabilitás és jólét miatt.

Hung ekkor ismét a Bibliához fordult, és Dávid életének példájában találta meg a tökéletes megoldást [akit Isten Szent Szelleme vezetett, mint az újszövetségi hívőket, ám népe, Izrael egésze még a test szerinti törvény alatt állt]. És valóban a Dávidéhoz hasonló körülmények között lett egy mozgalom vezéregyénisége:

1Sámuel 22:2 S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett.

Hung és a mellette álló hívők felvállalták ezt a nagyon komoly kihívást, befogadták kínai testvéreiket, ám ezt a sebtében formálódó társadalmat szigorúan a Mózesnek megadott törvények szerint működtették. A törvények megszegését az előírásnak megfelelően, minden további nélkül halállal büntették. Ismételnünk kell: ekkor már követőinek nagy része nem szellemi hívőkből állt, hanem az odasodródó menekültekből és a Manchu kormány disszidenseiből, akik egyre többen áramlottak a szombatosok oltalma alá.

Ez a növekedés aztán oda vezetett, hogy Hungnak és a mellette álló keresztényeknek egy nagyobb európai ország népességének megfelelő embert kellett irányítani.

Hung emlékezett arra, hogy látomásában egy kardot adtak a kezébe, és felelevenedett benne a bibliai történet "az Úr és Gedeon kardjáról" (Bír. 7:14-20). Hasonló elkötelezettséget érzett a köré gyűlt tömegek felé, mint egykor Izrael bírái, de hasonló szigorral követték Isten parancsolatait is:

"A kormányzatuk teokratikus volt, ami valószínűleg azért alakulhatott ki, mert azt hitték, hogy egy új korszak jött el. Ahogyan az izraeliták Mózes alatt, ők is úgy tekintették, hogy a Mindenható Isten támasztott fel nekik egy olyan vezetőt, aki által akaratát elvégezhetik a földön." (Lin-Li, A Tai Ping forradalom története, 211. o.)

1850-re a folyamatosan beáramló politikai menekültek áradata elérte a tetőfokát, és függetlenné nyilvánították magukat a Manchu dinasztiától. Önálló államot alapítottak, és Hung Xiuquant tették meg az új, Tai Ping-nek elnevezett uralkodó dinasztia és a Mennyei Birodalom fejévé. A Tai Ping szószerinti jelentése: "Nagy Békesség." A politikai menekültek készen álltak arra, hogy ha kell, fegyverrel védjék meg az általuk lakott területeket, és megkezdték a hadsereg szervezését, majd hadjáratokba fogtak, és 1853-ban elfoglalták Wucsang és Nanking városait. Nankinget tették meg fővárosukká, miután átnevezték T'ien-csing-nek, vagyis a Mennyei Városnak.

Hung tisztában volt azzal, hogy ezek az emberek nem állnak Isten szellemi vezetése alatt, üldözöttek, akik ellen háborút viselt a Manchu kormány, és nem adják meg magukat egykönnyen. Hung újból az Isten törvényéhez fordult azon célból, hogy a nép a helyes, bibliai módon védje meg önmagát, és bibliai módon viseljen háborút:

5Mózes 20:1,5,8 1 Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük." ... 5 Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: "Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel...  8 Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye."

Hung a törvény tekintetében kikötötte, hogy a Taiping hadsereg csakis önkéntesekből állhat! Az egész társadalomnak szigorúan a Tízparancsolat szerint kellett élnie. Hung azt tartotta, hogy az Atya egy isteni családot alkot, illetve hoz létre, ami az Isten Egyházának az egyik legfőbb tanítása. A Taiping írásokban gyakran idézték fel a parancsolatokat, magyarázatokat írtak hozzá, és néhol összevetették azokat az ősi kínai bölcsességekkel. A Tízparancsolathoz fűzött megjegyzéseiket példázza az alábbi néhány komment:

"A Tíz Mennyei Parancsolatot a hatalmas Isten alkotta meg."

"A legelső Mennyei Parancsolat szerint csak a Hatalmas Istent lehet szolgálni és imádni."

"A hatalmas Isten a világ minden nemzetének egyetemes Atyja. Minden ember általa jön a világra és általa táplálkozik, minden emberre gondja van, s ezoknál fogva minden embernek Hozzá kell imádkozni, tisztelettel, minden reggel és este, és elismerni irántunk való kegyelmét. Ahogyan a népszerű mondás járja: A Mennyek által lett megalkotva, a Mennyek tartják fenn és a Mennyek oltalmazzák..." [Michael II. 119-120].

A hetedik parancsolathoz a következő kommentárt fűzték: "Nem követhetsz el házasságtörést és nem lehetsz buján kicsapongó." A kommentárok kitérnek arra is, hogy még "szerelmes pillantásokat vetni..." is tiltott dolog, ami Krisztus szavaira emlékeztet bennünket (Mát. 5:28).

A hetednapi szombatot szintén szigorúan tartották meg, Péntek délután hatalmas zászlók felvonásával jelezték, hogy közeledik a szombati pihenő. Amint a nap lement, megkezdték a szombat ünneplését.

Két nagyon szomorú leckét vonhatunk le a történetből. 1. Lehet egy mozgalom igaz, őszinte és odaadó Isten szolgálatában, és mindent megtehetnek annak érdekében, hogy a környezetüket, nemzetüket felemeljék, de amikor ez egy politikai mozgalommá alakul át, és előkerülnek a világi eszközök, az egész hiábavalóvá lesz és önmagát pusztítja el. Ahol a hatalmi érdekek érvényesülnek, az igazság másodlagossá válhat. 2. Ami még ennél is szomorúbb lecke, az az, hogy a nyugati "keresztény" államok, a maguk képmutató vallási intézményeivel egyetemben elfogadhatatlannak látták a Taiping kereszténységet, hiszen az egy valóban biblikus elveket alkalmazó kereszténységet gyakorolt. Inkább ellenfeleiket, a pogány, korrupt és kegyetlen Manchukat támogatták. Pedig ha a nyugati hatalmak nem avatkoztak volna be ebbe a konfliktusba, a Manchu dinasztiát elsöpörték volna, és Kína ma egy biblikus törvényeket követő, szombattartó, jóléti nemzet lehetne.

"Igen, egyedi történelmi esélye volt annak, hogy Kína egy olyan szombattartó, istenimádó nemzet legyen, amely a keresztény magánjog és köztörvények elve alapján funkcionál. Ha az elmúlt több mint száz esztendő alatt Kína az Igaz Isten ismeretében és szolgálatában fejlődött volna, vajon hol tartana ma?" (Lyell Leon J. "Miként vált Kína csaknem egy szombattartó nemzetté!" 2.rész. The Sabbath Sentinel. 2001. November-December száma).

 

A nyugati "keresztény" hatalmak intrikái

A Taiping által hatalmas méretű kínai területek szabadultak fel a Manchu elnyomók uralma alól. 1860-ra a mozgalom olyan méreteket öltött, hogy nemzetközileg is elismerték, mint Kína egy meghatározó hatalmát. Ez a siker további néhány ezer valós hívőt eredményezett, valamint ötvenmillió (!) kínai élt viszonylagos jólétben és békében az Isten törvényeit fenntartó Taiping adminisztráció alatt.

A taipingek által kontrollált területeken elpusztítottak minden bálványt, így a buddhista szobrok mellett ledöntötték a katolikusok által elhelyezett Szűz Mária és egyéb szentek szobrait is. A jezsuiták ezt felháborodva vették tudomásul, és politikai aknamunkába kezdtek. Meggyőzték a francia gyarmati erőket, hogy az uralmon lévő Manchu kormányt támogassák, holott azelőtt éppen azt a kormányt szándékoztak megdönteni. Az igaz bibliai hit gyakorlóit veszélyesebbnek látták, mint a pogány Manchu elnyomókat!

Ezután a brit és amerikai misszionáriusok - akiknek hosszú évek alatt mindössze ezerötszáz embert sikerült "megtéríteniük" - is elégedetlenkedni kezdtek, hiszen milliók kezdék olvasni és követni a Biblia tanításait anélkül, hogy az ő missziós munkáikat bármi módon igénybe vették volna. Így az irigység, de még inkább a nyilvánvaló teológiai ellentétek miatt, a protestáns misszionáriusok is propagandakampányba kezdtek a szombatosok ellen. A mai történelmi leírások általában az általuk jellegzetesen elferdített verzió szerint mutatja be a kínai szombatosokat.

Azzal vádolták meg őket, hogy megtagadják a bibliai utasításokat és Jézus Krisztust, valamint ártatlan embereket végeznek ki. Annak a kevés misszionáriusnak, akik az igaz és valós képet festették le róluk, eltüntették a riportjait!

A brit gazdasági ügynökök, akik mindenáron azt kívánták elérni, hogy eladhassák ópiumjukat Kínának, attól féltek, hogy elesnek a hatalmas bevételektől, ha a Taiping kerül uralomra az egész országban.

Pedig a Taiping csak azt tette, amit a keresztény nyugati hatalmaknak két évezred óta tenniük kellett volna: Isten törvényei által igazgatták a társadalmat.

Ezeknek az események tehát nagyon sok köze van az úgynevezett ópiumháborúkhoz, amikoris az idegen hatalmak, elsősorban a britek lényegében rákényszerítették Kínát arra, hogy hatalmas mennyiségű ópiumot vásároljon, ami óriási bevételt jelentett az angol gazdaságnak. Ez természetesen és velejáróan nagyon súlyos társadalmi problémákat okozott Kínában.

A brit és egyéb nyugati hatalmak nyers erővel kényszerítették rá a Manchu kormányzatot egy olyan szerződés aláírására, amely biztosította számukra az ópium eladását. Mindez kemény helyzetbe szorította a Taiping haderőket. A britek biztosították a felkelőket afelől, hogy semlegesek maradnak a konfliktusban, csupán a brit tulajdonban lévő ingatlanokat védik meg, ha arra kerül sor. A valóságban azonban a britek fegyverezni kezdék a Manchu kormányt, sok fegyverszállítmány olyan hajókon érkezett, amelyeken az amerikai zászló lengett. (Néhány hónapra rá kitört az amerikai polgárháború (1861-65)).

Ez idő alatt a Hung, illetve Taiping által kontrollált területeken nyomtatni kezdték a Bibliát. Ismételten felkérték a nyugati kereszténység képviselőit a szorosabb együttműködésre, és közös missziós munkákra. Mindezek a kezdeményezések a legtöbb esetben süket fülekre találtak.

 

A békeajánlat megtagadása

A Taiping kormányzat egy mindkét fél számára előnyös kereskedelmi kapcsolat létrehozását ajánlotta fel a briteknek. Amikor egy teljes hadseregük Shanghai alá ért, a Taiping főparancsnok tárgyalásra hívta az ott tartózkodó angol, amerikai, portugál és egyéb nemzetek elöljáróit, akiknek az alábbi kereskedelmi szerződést ajánlotta fel:

"Azért jöttem Shanghaiba, hogy ajánlatot tegyek egy olyan kereskedelmi szerződés megkötésére, ami szorosabb kapcsolatot teremt közöttünk; nem azért jöttem, hogy harcoljak ellenetek. Ha támadást indítottam volna ellenetek, és megöltük volna a népeteket, az olyan lett volna, mint amikor egy család önmagán belül visel harcot egymással" (Lin-Le, u.o. 283. old.).

Figyelemben kell tartanunk, hogy ezeknek az egyszerű, de őszinte kínai hívőknek fogalmuk sem volt arról, hogy valójában miféle "kereszténységet" is gyakoroltak a "keresztény" nyugati világban! Ők azt hitték, a nyugati nemzetek a valós, bibliai kereszténység őszinte követői és gyakorlói voltak.

A fentebbi kivonat egy hosszabb levélből származik, amely a külföldi fennhatóságoknak lett elküldve azután, hogy a hivatalosan semleges britek rálőttek a Shanghai alá érkező taipingekre.

North China Herald című lap egyik tudósítója eképp vázolja a történteket:

"Kezükkel integettek, és kérlelték a tisztjeinket, hogy ne lövessenek rájuk, és csak álltak dermedten, azt remélve, hogy tárgyalásokat kezdhetnek, vagy legalább kifejthessék a céljaikat."

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a britek ellenségesen viselkednek, a Taiping csapatok visszavonultak a város alól. Ekkor a visszavonulók belefutottak egy bizonyos Mr. Milne nevű misszionáriusba, s mivel nem akarták, hogy bármilyen baja essen, fegyveres kíséretet adtak mellé, amely visszavezette őt Shanghai városfalai alá. Miután Mr. Milnét átadták a nemzettestvéreinek, a brit katonák lelövöldözték a Taiping kíséretet a város falairól!

Ez hihetetlen nagy hiba volt a részükről. Hung egyszerűen képtelen volt felfogni azt, hogy miért viselkednek így a tengerentúlról jött keresztény nemzetek képviselői. Mély bánatában megszakított minden kapcsolatot az idegenekkel, és hűséges követőivel tovább tanulmányozta a Bibliát. Parancsnokait utasította, hogy vonják vissza seregeiket a Taiping birodalom fallal körülvett városaiba. Végtére is ekkorra a manchu seregek tönkre voltak verve, másfelől meg vártak támadást. Ez stratégiai hiba volt, de ennél is nagyobb hiba volt részükről az, hogy nem ismerték fel a britek és franciák alantas szándékait, illetve nem számoltak a nyugati hatalmak katonai beavatkozásával.

Bár a hivatalos angol nyilatkozatok azt érzékeltették, hogy Anglia semleges marad a konfliktusban, ám a valóság ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A britek felfegyverezték a manchu seregeket, majd a Taipingek ellen vezették őket, amivel véglegesen megfordult a harci helyzet, s ami végülis a taipingek bukásához vezetett. Hung a későbbiekben már vissza kívánt vonulni a politikai szereptől, de ahhoz már késő volt. Amikor a nyugati hatalmak által felfegyverzett manchuk 1864-ben visszafoglalták Nanking városát, Hung maga is életét veszti. Egyes források szerint a Taiping vezetőség nagy részével együtt inkább az öngyilkosságot választotta, mintsem azt, hogy ellenségeik kezébe kerüljenek. Hung fia, Tiangui és a Taiping erők maradékai hathetes gerillaharc után megsemmisítő vereséget szenvedtek, s ezzel a Taiping "lázadás" véget is ért.

Ebben a rövid írásban sajnos nem tudjuk az összes idevonatkozó történelmi anyagot részletezni, de talán elég, ha Gladstone-nak, a brit miniszterelnöknek a megjegyzésével közöljük álláspontunkat: "ez a tett a brit történelem egyik legmocskosabb foltjaként fog megmaradni az utókor előtt." 

Az idegenek politikai manőverezése, a manchu seregek kegyetlensége, és a vallási üldözés eredményeként Hung, és vele a kínai szombattartók nagy része elpusztult. A nyugati hatalmak egy kegyetlen és istentelen elnyomó rendszert támogattak, egy valóban a biblikus rendet alkalmazó állam ellen.

Évtizedekkel a valódi hívő kínai szombatosok halála után a körülöttük megformálódó társadalom fizikai és politikai leszármazottai újra fellázadtak a Manchu dinasztia ellen. A mozgalomnak "A Harmónia Igazságos Ökle" megnevezést adták, ami a híres Boxer lázadásként (1899-1901) került be a történelembe. A boxer lázadók egyik fő célja az idegenek, különösen a keresztény misszionáriusok elüldözése vagy elpusztítása volt. Vajon miért éreztek a boxerek ilyen mély ellenszenvet a nyugati keresztények ellen? Talán az eddigiek után nem nehéz kikövetkeztetni ennek az okait. Ekkorra már feledésbe merült az eredeti szombatosság, a hit, az Isten törvényének megtartása, és csak az idegenek iránti gyűlölet vezette a boxer lázadókat.

 

Miért juthatott Kína kommunista kézbe?

Ma aratjuk le az egykori Kínában elkövetett bűneink keserű gyümölcseit. A kínaiak számára az európai nemzetek durva barbárokként viselkedtek, akikben semmi emberség és virtus nem mutatkozott meg. Innentől kezdve a kínaiak elvesztették minden bizalmukat a nyugati fehér emberekben, s ezzel együtt az Isten szava sem találhatott többé hallgató fülekre. Sok tekintetben ennek köszönhető, hogy Kína 1949-ben a kommunista uralom alá került.

A magam részéről, amikor ezen kínai szombatosok, és a hozzájuk csatlakozó, oltalmat kereső tudatlan tömegek keserű sorsán elmélkedem, a Héberekhez írt levélben lejegyzett szavak jutnak eszembe:

Héberek 11:32-33 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, ...

Talán a legszörnyűbb az egész történetben az, hogy a Taipingek történelmét céltudatosan meghamisították és elferdítették. A misszionáriusok és politikusok olyan hamis vádakat hoztak fel a szombatosok ellen, amiket valójában az ő ellenségeik, a manchuk és a gyarmati hatalmak követtek el.

A Taiping történelem legfontosabb és leghitelesebb összefoglalója mégis egy olyan fehér embertől származik, aki felvett kínai nevén, Lin-Li-ként írta meg a "Tai Ping Tien Kwoh" azaz "A Tai Ping forradalom története" című munkáját (A könyv 1866-ban került kiadásra Londonban).

Hívőkként a történetből mindenképpen le kell vonnunk a megfelő leckéket.

A kínaiak kétszáz éven át szenvedtek a Manchu elnyomóik uralma alatt, majd Istenhez fordultak, és engedelmességet tanúsítottak szavai iránt, a legjobb ismeretük szerint.

"Törvényeik már be voltak iktatva akkor, amikor a teljes Újszövetség a kezükbe került" (Lin-Li, u.o. 125 o.).

Ami ismeret megadatott nekik, azt hűen követték. Szinte kijózanító, hogy mekkora felelősség van rajtunk, akiknek oly sok megadatott úgy az ismeretek, mint az anyagi lehetőségek terén ahhoz, hogy az evangéliumot szerte a világban hirdethessük. Tudjuk, a kor végén az egész világ hallani fogja az igazságot, aminek ilyen fokú hirdetése egyetlen korábbi szombatos mozgalomnak sem adatott meg.

És még egy nagy tanulságot le kell vonni: Istent nem lehet kijátszani, amit az ember vet, azt fogja aratni (Gal. 6:7). Az ópiumháborúk (1839-1842, 1856-1860) oka az volt, hogy Anglia hatalmas mennyiségű ópiumot csempészett Kínába kínai kereskedőkön keresztül, és ez egy elképesztő méretű és hatású drogfüggőségi problémát okozott a kínai társadalomban. Kína természetesen ellene volt az ópiumkereskedelemnek, ezt törvényben is tiltották, és amikor meg akarták akadályozni a további ópiumkereskedelmet, kitört a háború. Anglia megnyerte a háborút, és a kínaiakra rendkívül előnytelen szerződések aláírását erőszakolták, aminek példáját aztán több más nyugati hatalom is követte.

Ennek fényében egyáltalán nem véletlen jelenség a modern nyugati világ egyik legnagyobb társadalmi problémája, a drogfüggőség és drogkereskedelem. Az sem véletlen, hogy ez a probléma különösen az angolszász nemzetek ifjúságát érinti nagyon keményen, amiből levonhatjuk a tanulságot: Isten - gyakran többszörösen is - fizeti vissza az elkövetett gonoszságot, személyválogatás nélkül.

Az izraelita nagyhatalmak önző politikája, és a misszionáriusok fondorlatos képmutatása eredményezte azt, hogy Kína megutálja a nyugati világ gyarló "értékrendjét", és vele a keresztény vallást is. Ennek direkt következménye volt az, hogy Kína később a kommunizmus áldozata lett. Mára pedig egy olyan gazdasági és katonai nagyhatalom, amely - a bibliai Magógként - a végidők háborúinak egyik legfontosabb szereplőjévé teszi a nyugati világ ádáz ellenfeleként.


Ω