CoG

Németország és Latin-Amerika történelmi kapcsolatai a gyorsan változó geopolitikai állapotok fényében

 

Letölthetõ Word dokumentum

Letölthetõ PDF dokumentum

Az előrejelzéseknek megfelelően a 2019-es évnek már az első fele is a választások és egyben a változások ideje volt, s a második félév bizonyára bőven tartogat még további meglepetéseket. A gazdasági és politikai elemzők általában Kínában látják a legnagyobb gazdasági kihívást a Nyugat, vagyis az USA és az EU számára. Az USA és Kína közötti gazdasági háború 2018-ban bontakozott ki vámok bevezetésével. India is belépett a ringbe, vámokat szabva ki számos amerikai árucikkre. Ezek a folyamatok egy gazsasági háborúhoz vezethetnek, s egy ilyen menetben a stagnáló és viszonylag gyenge EU-t az első menetben KO-val üthetik ki. Ezen felül egy USA-Európa közötti gazdasági háború is kibontakozóban van. Tegyük hozzá, a legrosszabbkor. Az EU ugyanis számos belső problémával küzd: a túlzott bürokrácia, a hosszantartó és kezeletlen menekültválság, a nyugati és közép-európai felek világnézeti megosztottsága és még lehetne sorolni. Bár az EU potenciálisan világelső lehetne, de a jelenlegi tehetetlensége és önromboló politikája gátat vet ennek. Noha az EU felismerte pl. a Latin- Amerikában rejlő lehetőségeket és meg is kezdte a tárgyalásokat a MERCOSUR-ral (Dél Amerikai Közös Piac), ezek azonban mindezidáig nem hoztak tényleges eredményeket. Maga az elképzelés valóban óriási lehetőségekkel kecsegtet, hiszen amennyiben létrejönne, azonnal a világ lagnagyobb gazdasági tömbjévé válna a maga több, mint egymilliárd belső fogyasztójával és egy rendkívül erős európai dinamóval. Kétséges azonban – és ez próféciailag is kizárt -, hogy az EU a jelenlegi formájában képes lesz kivitelezni ezt a tervet. Németország, az EU gazdasági motorja azonban éleslátóan egy teljesen önálló gazdasági politikát is folytat a dél-amerikai kontinensen, s erre a kezdeményezésre már jóval inkább érdemes odafigyelni - különösen próféciai szempontokból. Amennyiben kirobban egy teljes gazdasági háború a feltörekvő Kína és a jelenlegi szuperhatalom, az USA között, annak egy Németország vezette új gazdasági tömb lehet a nyertese. Ez a szenárió pedig tökéletesen megfelel a próféciai előrejelzéseknek, kiegészítve azzal, hogy egy az USA és Európa közötti gazdasági háború teljesen aláásná a II. Világháború után létrejött, és mára már igencsak lejárt szavatosságú Transzatlanti Szövetséget is. Okafogyottá válna a Donald Trump által „elavultnak” nevezett NATO. Ezáltal kibontakozhat a bibliai próféciákban megjövendölt „fenevad birodalom”, vagyis egy olyan Németország által vezetett gazdasági és szövetségi rendszer, ami átveszi a globális nagyhatalom szerepét!

Birodalomépítés német módra

Németország az EU gazdasági dinamója, de az ország önmagában is egy globális nagyhatalom a világ negyedik élenjáró gazdaságával. Ipari és technológiai téren ugyancsak globális főszereplő, a világ harmadik legnagyobb exportőre és importőre [forrás]. EU ide, EU oda, Németország egy olyan önálló és sikeres gazdasági politikát folytat, ami a kialakuló gazdasági háború esetén is biztosítani fogja ezt a státuszát. Vegyük csak az 2019 május 28-án Berlinben megtartott Latin Amerika és Karib konferencia elnevezésű találkozót. A konferencia alkalmával Heiko Maas 29 Latin-Amerikából, illetve a karib-tengeri térségből érkező külügyminisztert látott vendégül azzal a céllal, hogy levessék az alapjait egy szorosabb gazdasági együttműködésnek. Egyedül Venezuela nem képviselte magát. Maga az elgondolás nem is annyira újkeletű, inkább egy történelmi kapcsolat elevenedik meg. A Tagesspiegel kommentátora eként reagált Maas latin-amerikai fókuszára: „A külügyminiszter, aki mindig egy új témával kíván előállni, hirtelenjében felfedezett egy régi szövetségest.” Igen, Latin-Amerika és Németország valóban réges-régi „szövetségesek”, amely kapcsolat legalább 500 éves múltra tekint vissza. Ezt a kapcsolatot röviden elemezni fogjuk még az alábbiakban.

Maas ismételten emlékeztette a jelenlévő külügyminisztereket és a csaknem 1000 vendéget arra, hogy Európát és Latin-Amerikát a közös értékek fűzik egymáshoz. A német külügyminiszter határozottan meg van győződve afelől, hogy gyorsan változó világunk egy „új rend” irányába halad, és a latin-amerikai szövetség egy pozitív irányvonalat mutat. Nyitó üzenetében keményen bírálta és felelőtlennek minősítette a gazdasági nagyhatalmak lépéseit. Kínát azzal vádolta meg, hogy a keleti óriás a gazdasági hatalma által kíván politikai nyomást gyakoroljon másokra, Oroszország a „katonai erejével akar hatni a politikai kihívásokra,” az USA pedig „egyre kiszámíthatatlanabb.” Meg kell hagyni, ezek a megállapítások helyénvalóak. Ezek után kifejtette, hogy egy ilyen bizonytalan és változó világban nem lehet másokra számítani, így az európai és latin-amerikai közös tömb érdekeit magának a tömbnek kell megvédeni és érvényesíteni. Ehhez pedig, mint mondta: „A két félnek sokkal közelebb kell kerülni egymáshoz. Szomszédokká kell lennünk ebben az új világban.”

Haiko Maas a Tagesspiegel vendégrovatában megírt cikkében is népszerűsítette az „új Transz-Atlanti szövetség” érdemeit. A cikk fordítását 15 latin-amerikai lap vette át és publikálta. Ebben a cikkben Maas az alábbiakat fejtette ki:

„Nem szükségszerű az, hogy Dél-Amerika, a Karib-térség és Európa szenvedje el az USA és Kína között lezajló kereskedelmi viták járulékos kárait. Csak rajtunk áll az, hogy a közös érdekeinket és értékeinket globális szinten érvényesítsük. Együttesen meg van hozzá az erőnk: Az EU, a Latin-amerikai országok és a Karib térség 62 állama az ENSZ tagállamainak csaknem egyharmadát teszik ki. Együttesen több, mint egymilliárd nőt és férfit számlálunk, s mi adjuk a világ bruttó nemzeti termékének 40%-át. Itt az ideje, hogy együtt használjuk ki ezt az erőt.”

Maas nem túlzott, és amennyiben a kívánt egyesség megvalósul, az sok szempontból nagyon előnyös lesz Németország, valamint a teljes európai német gazdasági szféra [a középkelet-európai bedolgozó ipar] és természetesen Dél-Amerika számára egyaránt. Tény viszont, hogy nagyon vészesen fogja érinteni az USA-t, de még Kínát is gyorsan a helyére teszi. A német ambíciót mi sem mutatja jobban mint az, hogy ez a kapcsolat nem csupán gazdasági jellegű, hiszen fejleszteni kívánják a latin-amerikai jogrendet és intézményrendszereket, megoldást kívánnak nyújtani a klímaváltozás kihívásaira és számos más problémára.

Amint Maas kijelentette a Deutsche Welle-nek: „Minden alkalmat megragadunk ahhoz, hogy felélesszük a kapcsolatainkat és új lendületet adjunk neki.” Egy másik, a Deutshe Welle Espanol-nak tett kijelentése szerint: „Latin-Amerika egy természetes szövetségesünk – különösen napjainkban, amikor azt látjuk, hogy a jelenlegi globális rend egyre inkább nyomás alatt áll. ... Amennyiben elmélyítjük a kapcsolatainkat és egy lapról olvasunk akkor, nagy nemzetközi befolyást tehetünk le az asztalra.”  Külön figyelmet érdemel az, hogy Maas latin amerikai körútja során, a katonai együttműködés is napirendre került. Amennyiben Németország fegyverzi fel Latin-Amerikát, az önmagában is egy további hatalmas gazdasági löketet ad majd a német hadiiparnak. Az első nagyobb tétel még Maas latin-amerikai körútjának alkalmával megtörtént, amikor szerződést kötött Jair Bolsonaró brazil elnökkel négy Tamarandé osztályú fregatt közös elkészítéséről a brazil hadiflotta számára. A német Kereszténydemokrata pártok egy stratégiai lapjában pedig egyenesen Latin-Amerika NATO-ba való felvételét, illetve az európai védelmi rendszerbe való integrálását szorgalmazzák!

Abban biztosak lehetünk, hogy a németek nem csak beszélnek, de tesznek is, így a Németország és Latin-Amerika közötti kereskedelemben már az idén 5%-os növekedés várható, és ez csupán a kezdet. Ugyanakkor a német igényeket képviselő Maas kihangsúlyozta a jog, a rend és a fegyelem szükségességét. Dél-Amerika sok tekintetben egy elmaradott és fegyelmezetlen kontines, ahol nagy probléma a korrupció, így több téren is komoly minőségváltásra van szükség. Az együttműködést valóban megkönnyítheti Latin Amerika és Európa szoros történelmi, sőt, etnikai kapcsolata, de amennyiben a projekt kiszélesedik, az új hatalmi tömb létrejöttével a globális erőviszonyok is gyorsan megváltoznak. De a Biblia rámutat egy fontos törvényszerűségre: „Járhat e két ember együtt, ha nem értenek egyet? (Ám. 3:3). Márpedig ha a teljes egyetértés még két ember között is szükséges, mennyivel inkább két, több tucatnyi országot magábafoglaló kontinens esetében? Valakinek vezetni, irányítani kell, s ebben a kapcsolatban határozottan Németországé lesz a vezető szerep, a németek vetik le a kapcsolat irányvonalait. Ezáltal Németország lényegében egy birodalmi vezetővé válik, és nagy kérdés az, hogy miként fogja latba vetni az újdonsült nagyhatalmi státuszát a geopolitikai síkon.

Németország és Latin-Amerika kapcsolatai a középkortól napjainkig

A Német-római Birodalom már az 1500-as években szoros szövetségi kapcsolatot alakított ki Dél-Amerikával, miután a Habsburg I. [Szép] Fülöp elvette Johanna Kasztília-Leon királynőt. Kultúrálisan, valamint az intézményeik és az európai fehér lakosainak tekintetében Dél és Közép-Amerika a katolikus, birodalmi Európa tengeren túli területeinek számít – ahogy Észak Amerikát az angolszász kultúrkör dominálja. Ebből következően az amerikai kontinens déli féltekéjének országai szorosabb vallási, érzelmi és kultúrális kapcsolatban álltak a katolikus Európával, mint Észak-Amerikával. Az 1800-as években – még az egységes német nemzetállam megalapulása előtt – számos német gyáros telepedett át Dél-Amerikába, akik lefektették a kontinens ipari fejlődésének alapjait. 1871-től, a II. Német Birodalom létrejöttével gyors diplomáciai kapcsolatot létesítettek a latin-amerikai országokkal, fokozták a kereskedelmet és a befektetéseket is, ami egy újabb kivándorló hullámot indított el. A németek komoly bányászati jogokra tettek szert Mexikóban, Peruban, Chilébenés és Argentínában, a befektetéseik pedig vetekedtek az amerikai, a francia és az angol tőkével. A millió szám érkező német bevándorlók nagyon jól képzett szakemberek, iparosok, oktatók, orvosok, tudósok és termelők voltak, akik nagyban hozzájárultak az új dél-amerikai hazáik kulturális és gazdasági fejlődéséhez. Közép-Amerikában a kávétermelés kifejlesztésében és annak exportálásában jártak az élen. Chile volt az első olyan latin-amerikai ország amely az 1870-es években porosz katonai kiképzők segítségével és technológiával fejlesztette a hadseregét. Ezt a példát aztán több más latin-amerikai ország is követte, jó hasznot hozva a német hadiiparnak, egészen az I. Világháborúig. 1902 decemberével egy hónapokon át tartó komoly konfliktus alakult ki az USA és Németország között, miután Venezuela nem volt képes tovább fizetni az európai tartozásait. A németek egy hajóhaddal szándékoztak beavatkozni, amire válaszul Theodore Roosevelt a teljes amerikai hadiflotta bevetésével fenyegetőzött. A konfliktust végül 1904-ben egy hágai tárgyaláson elrendezték. Az USA és a nagy gyarmat-hatlamak azonban féltékenyen tekintettek Németország dél és közép-amerikai ambícióira, attól tartva, hogy a német birodalom kiterjedése formálódik meg a kontinensen. Az aggodalomre némi alapot adott Otto Richard Tannenberg „Grosse Deutschland” „pángermán tervezete”, ami szerint a dél-amerikai kontinens, valamint Afrika és Ázsia jelentős területei közvetlen német irányítás alá kerültek volna. Az ilyen törekvések érthető módon nagy riadalmat okoztak Londonban, Párizsban és Washingtonban is. A híres Monroe-doktrína aktiválása jórészt éppen ezt az egyre szélesedő német befolyást kívánta volna ellensúlyozni az amerikai kontinensen. Tegyük hozzá, a tervet nem a Monroe-doktrína akadályozta meg – amit a németek igencsak semmibe vettek -, mint inkább az I. Világháború kitörése. Németország nem kis befolyást gyakorolt a mexikói politikára, különösen a mexikói forradalom idején (1910-1917), amikor háborút kívánt szítani az USA és Mexikó között.

A világháború kitörésével a németek komoly erőfeszítésekkel kívánták kieszközölni azt, hogy Mexikó megtámadja az USA-t. Ez az esemény a Zimmermann telegram incidensként híresült el. 1917 januárjában a német külügyi titkár, Arthur Zimmermann egy kódolt telegramot küldött a mexikói német nagykövetnek, Heinrich von Eckardnak. Az üzenet tartalma a Németország számára rendkívül hátrányos blokád feloldását érintette. Ebből kifolyólag az amerikai hajók is a német tengeralattjárók célkeresztjébe kerültek volna, ami viszont azonnal bevonta volna a háborúba Amerikát. Az üzenet magába foglalta azt a német elgondolást, hogy Mexikót ígéretek fejébe vegyék rá az USA megtámadására:

 „Mexikónak szövetséget ajánlunk fel, a következő alapokon: együtt lépünk háborúba [Amerika ellen], s együtt hozzuk el békét is, s ehhez mi bőséges anyagi támogatást nyújtunk [a mexikói félnek], tudomásul véve azt, hogy Mexikó viszont visszafoglalja az elvesztett területeit, Texast, New Mexickót és Arizónát.”

Az angolok befogták az üzenetet és sikerült megfejteniük a kódot, amit továbbítottak az amerikaiaknak és az USA gyorsan be is lépett a háborúba, eldöntve annak kimenetelét. Mexikói részről Venustiano Carranza elnök elrendelte a német ajánlat tanulmányozását, hiszen a mexikói nép soha nem törődött bele a területeik egyharmadának elvesztésébe. Texas 1836-ban vált le Mexikótól, majd az USA 1847-ben a Mexikói Amerikai Háború során további nagy területeket csatolt el, beleértve Kalifornia, Utah, Nevada, Arizona és New Mexikó államait. Az alapos megfontolás után a mexikói fél végül nem merte felvállalni a háborút, hiszen Németország túl messze volt, katonailag le volt kötve az európai hadszintéren, a rendkívül erős szomszédja pedig bizonyára további területeket is elcsatolt volna a magára hagyott Mexikótól. A birodalmi Németország ezt a kártyát akkor még nem volt képes kijátszani, mert nem volt meg ennek a próféciai ideje. 

Az 1930-as években Németország teljes gazdasági önellátásra kívánt berendezkedni, és a nyersanyagok beszerzésének érdekében kétoldalú gazdasági kapcsolatot alakított ki több latin-amerikai országgal, elsősorban Argentínával és Braziliával. Ez a kapcsolat jelentős hátrányt okozott a brit birodalomnak és az USA-nak egyaránt. A németek 1933-tól kezdődően a gazdasági terjeszkedést kiegészítették egy propagandaháborúval is. A Harmadik Birodalomnak szándékában állt a latin-amerikai országokat szorosan maguk mellé állítani, s ehhez felhasználták a kivándorolt németajkú helyi lakosságot is. Ez a politika annyira sikeres volt, hogy az USA 1939-től kezdve kénytelen volt kidolgozni egy tervet az esetleges déli irányból történő katonai támadás ellen. A náci korszak elemzése egy külön fejezetet igényelne, de tény, hogy a III. Birodalom egy különleges USA ellenes szövetség létrehozásán dolgozott az óceánon túli partnereivel. A náci propagandafőnök, Joseph Goebbels így fejtette ki a terv lényegét a Das Reich 1944, március 26-i számában:

„Argentína a jövőben egy a dél-amerikai félteke nemzeteiből álló vámunió feje lesz. Ez az Amerikai Egyesült Államokkal szemben felállított unió, beszámítva Bolíviát, Chilét, Paraguayt és Uruguayt, egy olyan erőteljes gazdasági tömböt alkot majd, ami Peruval kiegészítve és északi irányba kiterjedve nagyon nehéz helyzetbe fogja hozni a dollárgyarmat Braziliát.”

A goebbelsi tervezet nem egy sajátos náci terv volt, mint olyan, hanem annak a mindenkori német birodalomépítő politikának a követése, ami a térséget német hegemónia alá kívánta vonni. Ez volt a Német-római birodalom szándéka, ez volt az Otto von Bismarck, a Vaskancellár által vezetett német birodalmi program, majd ez volt a náci program, s most ezt a programot követi a demokratikus Németország is Maas képviseletében. Egy EU-utáni IV. Birodalom létrejöttével ez a politika nem csak folytatódni fog, de sebességet váltva válik valósággá. Márpedig ha ez megtörténik, az véget vet az USA dominanciájának és megfordítja az erőviszonyokat ...

Köztudott, hogy a II. Világháború után egy újabb nagy német emigrációs hullám indult el Dél-Amerika országaiba. Bár a legtöbb kivándorló gazdasági okokból hagyta el a porig rombolt Németországot, nagyszámú náci is itt talált menedéket. Az új bevándorlóhullám tovább fokozta az európai irányú kötődést, még ha az adott politikai körülmények között visszafogottabban is.

Árulkodó statisztikai adatok

Dél és Közép-Amerika, valamint a Karib-térség, vagyis Latin-Amerkia teljes lakossága a 2019-es hivatalos adatok szerint 658,298,000 főt számlál. Igen, a kontinens multi-etnikumú, ahol a világ csaknem minden rasszcsoportja képviselve van. A legnagyobb rasszcsoportot azonban az európai fehér rassz képzi 36.1%-os arányban. Még a színesbőrű lakosok [mestizo, mulatto, kreol] jelentős hányada is európai felmenőktől származik [forrás]. A dél-amerikai kontinens fehér, európai származású lakosainak száma így 236.287.280 fő, ami javában meghaladja az ¼ milliárdos lélekszámot. Még a „Latin-Amerika” megnevezés is sokatmondó. A kontinens gyarmatosítói elsősorban a spanyolok és portugálok voltak, s ebből következően a két legfőbb nyelv a spanyol és a portugál. Mindkét nyelv a Római Birodalomban használt latin nyelvből fejlődött ki, de a nyelv mellett az intézményeik és kultúrájuk is a birodalmi Róma örökségéből fakad, ahogy a katolikus vallás is. Az európai származású lakosok elsősorban mediterráni [spanyol, olasz, portugál], illetve közép-európai [német stb.]népekből tevődnek ki. Kiemelt példaként, Argentína 44 milliós lakosának 85%-a fehér európai, 11%-a részben fehér, vagyis félvér (mestizo), a további 4%  az ázsiai, közel-keleti és fekete, 0.01% őshonos bennszülött. A fehér lakosság 62.5%-a (25 millió) olasz, 8%-a (3.5 millió fő) pedig német származású. Nagyobb számban vannak jelen még spanyolok, franciák, görögök, de még horvátok is. [forrás] Ezek az arányok meghatározzák az ország európai karakterét. Latin-Amerika szerte legalább 25 millió német származású ember él. A kapcsolatok tehát nyilvánvalóak, Dél-Amerika sok tekintetben Európa egy távolabbi külterülete (ahogy mondjuk az angolszászoknak Ausztrália és Új Zéland), a logika és az érdek pedig azt diktálja, hogy ha létre jön az utolsó római birodalmi megújulás, az igényt fog tartani erre az óriási emberi és anyagi erőforrásra.

Az elmúlt 200 évet az angolszász dominancia jellemezte, s ehhez igazodnia kellett a kontinentális Európának és Dél-Amerikának is egyaránt. Az angolszász hegemónia azonban a végóráit nyögi. Mindent összevetve, a latin-amerikai országok kultúrája, világnézete és politikája messze közelebb áll a latin nyelveket beszélő Mediterrán országokéhoz és a németek által dominált közép-európai térséghez, mintsem az angolszász hatalmak kultúrájához és főként politikájához. A mondás szerint: összenő az, ami összetartozik.

Európa gazdasági dinamója és legfőbb katonai ereje Németország, ez így van az EU-n belül és így marad annak felbomlása után is. Ezzel mindenki tisztában van, leginkább maguk a németek. Ha az EU tovább folytatja a jelenlegi önrombolását, s ha a németek ezt megunják, akkor gyors és dramatikus változásoknak nézünk elébe, ami teljesen átrendezi a világgazdaságot.

De Mennyire állunk közel a szükségszerű német karakterváltáshoz? Nos, egy 2018-as felmérés szerint egyre növekszik azoknak a németeknek a száma, akik egy erősebb hadsereget, kisebb amerikai befolyást, az amerikai katonák kivonását és önállóbb nemzeti politikát kívánnak látni.

A Koerber Foundation szintén 2018-as
felméréseszerint a németek 43%-a kívánta a katonai kiadások növelését (ez a szám 30%-kal több, mint az egy évvel korábbi felmérésé). Ekkor a lakosság 40%-a nem fokozta volna de nem is kívánta csökkenteni az aktuális katonai kiadások mértékét. Az 1954 óta tartó status-quo szerint Németország védelmét az USA, illetve a NATO szövetségi rendszere biztosítja, az ország fejlődhet és gazdagodhat, de nem militarizálódhat önállóan. Donald Trump ezt felrúgta 2019-ben, amikor azt követelte, hogy Németország növelje a katonai kiadásait és az amerikai csapatok kivonásával fenyegetőzött. Ez fenyegetés vagy ígéret? - kérdezték kajánul bizonyos körökben. De ha már ajtót nyitottak, akkor legyen, 2022-ben Németország az évi költségvetésen felül további 100 milliárd eurót fordít katonai kiadásokra.

Az Economist magazin The World in 2019-es évelemző kiadásának egy cikke igen éleslátóan mutatott rá arra, hogy Németország vajúdik, és egy különös krízisállapotban van. Azért különös, mert ennek nem gazdasági, és még csak nem is politikai okai vannak, mint inkább intellektuális és lelki okai! A németek hirtelen rádöbbentek arra, hogy a Pax Americana haldoklásával egyre inkább rajtuk áll az, hogy maguk számára előnyös kül-és biztonságpolitikát folytassonak. Az Economist cikke kifejti, hogy az USA céltudatosan húzza le és tartja vissza Németországot a potenciáljától. Ezt a közép-európai,  köztük a magyar elemzők, de még az átlag polgárok is tisztán látják. Bár a német politikai elit továbbra is alázatosan kiszolgálja az amerikai érdekeket, de a népességnek kezd nagyon elege lenni az engedelmes csatlós szerepéből. Ezt már Heiko Maas kijelentése is tükrözte: „Németország ellensúlyozni fogja Amerikát, amikor erre szüksége lesz.” Márpedig egyre szélesedik azoknak a tábora, akik szerint Amerikát ellensúlyozni kell.

Célegyenesben a vég felé

Isten határozza meg próféciái beteljesedésének pontos menetrendjét is mindennek szabott ideje van. E jelen kor végén végbemenő apokaliptikus események egy hosszas történelmi folyamat fejleményei, eredményei lesznek. Azok, akik képesek pontos próféciai szemszögből elemezni a történelmet, tudják, hogy a közép-európai népekből álló birodalmi formáció és az angolszász, illetve északnyugat-európai népek végig egymás riválisai voltak a történelmük folyamán. Németország próféciailag arra van rendelve és programozva, hogy világbirodalommá legyen, ami egyféle küldetéstudatként van betáplálva a német népszellembe. Az elmúlt két világháborúból Németország vesztesként jött ki a koraérett ambícióinál fogva. A gondviselés ugyanis pontos időzítéssel és rendezett módon biztosított teret Izrael születésjogi törzseinek az ígért nemzeti áldásaik felvételéhez. Ez biztosította az angolszász hegemóniát, ami valami bő két évszázadon át gátat vetett a közép-európai birodalmi törekvéseknek. Az angolszászokat azonban magukat is elérte a birodalmi hanyatlás szele. A valós hatalmat egy a maga érdekeit kiszolgáló diabolikus hatalmi elit, a mélyállam” gyakorolja a nemzetállamok rovására. A dollár napjai meg vannak számlálva, ami pedig az USA gyors összeomlásához vezet. Az áldásaikat elherdáló, azzal hálátlanul visszaélő, Istenüket elhagyó angolszász nemzetek javában megértek a nekik fenntartott ítéletre. Egy új világrend van kibontakozóban.

A tírusi mintájú kereskedelmi rendszert valakinek irányítani és vezetnie kell globális szinten. Ez azt jelenti, hogy hamarosan szüksége lesz egy új vezető gazdasági nagyhatalomra és egy stabil világkereskedelmi valutára. A pénzhatalmi világelitnek is át kell menteni a felhalmozott vagyonait valahová, és hát valakinek el kell majd látnia a világcsendőr szerepét is. Az igényeknek egy régi, bevállt birodalom fog eleget tenni, teljesen megújult formában: „a fenevad, amely egyszer volt, most nincs de még egyszer lenni fog” (Jel. 17:11).Ez a fenevad egy Németország vezette, közép-európai központú, de más térségeket is magához csatoló birodalom lesz. Ennek vezetőjeként fog színre lépni az Antikrisztus. A Bibliában Asszíriának nevezett Németország Isten büntető eszközeként leszámol az angolszász népekkel, az Antikrisztus pedig beiktat egy új gazdasági és politikai világrendet tökélyre fejlesztve a mammon imádatára felépített tírusi gazdasági mintát. Mindez egy rövid időre hihetetlen gazdagságot, valamint békét és biztonságot” biztosít a rendszer elkötelezett híveinek. De végül: „egy óra alatt beteljesedik rajta az ítélet” (Jel. 18:10). A jövő azonban már elkezdődött, hiszen létezik egy olyan luciferiánus háttérhatalom - a sátán zsinagógája -, ami a színfalak mögött készíti elő a nagy újrakezdést. Ennek a nagy háttérmunkának a jelképe a befejezetlen piramis, amire az általuk várt „nagykirály” teszi majd rá a fejkövet. A munka szintet épett a 2021-ben megrendezett járvánnyal, majd 2022-ben az ukrán háborúval.

Az USA politikáját irányító háttérhatalom által megtervezett és kikényszerített orosz ukrán háború elindított egy lavinát: kialakult egy mesterségesen gerjesztett energiaválság, vészesen növekszik az infláció, küszöbön egy gazdasági világválság, amit tetőz egy nagyon komoly élelmiszerhiány is, és a  vírusveszély további hullámokkal fenyeget. Az évtized hátralévő évei, ahogyan azt Orbán Viktor is kijelentette: „a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk évei lesznek.” A magyar miniszterelnök korábban egy nemzeteket megpróbáló átreneződési folyamatról beszélt, ami 2030 körül stabilizálódik, amikor is elválik az, hogy kik jönnek ki nyertesekként a válságokból. A 2030-as dátum azért is figyelemreméltó, mert a Klaus Schwab által elnökölt World Economic Forum is erre az időre teszi a világgazdaság nagy újraindítását. Ezek a magabiztos kijelentések és konkrét dátumok határozott tervszerűséget érzékeltetnek.

Az idők jeleinek figyelembevételével az előttünk álló, javarészt mesterségesen generált válságok olyan krízisállapotkat okoznak, amelyek által már ténylegesen ki lehet kényszeríteni a globális megoldásokat.” A válságok kezelése teljesen át fogja rendezni a globális erőviszonyokat, aminek lesznek nyertesei és lesznek vesztesei. Kik lesznek a vesztesek és kik a nyertesek, valamint, ki jön ki a következő nagyhatalomként? Megtarhatja e az USA a jelenlegi pozícióját? Amerika egy elszabadult hajóágyúként viselkedik, amit mostmár csaknem mindenki ellensúlyozni kíván! A legtöbb ember számára ma még nem világos, hogy ki fogja ellensúlyozni az USÁ-t. Kína? Oroszország? Az elemzők a felszínen látható trendek alapján ítélve ha óvatosan is, de inkább teszik a voksukat Kínára, talán Oroszországra, s csak kevesen a fejetlen és önpusztító politikát folytató EU-ra. Csakhogy Oroszország gazdasági és katonai potenciálját épp most vetik vissza minimum 15-20 évvel, és Kínára is várhatnak hasonló meglepetések.

Azok, akik számára a Biblia próféciai kijelentései a mérvadóak, tudják, hogy egy újászületett, európai központú, Németország által dominált „Római birodalom” veszi át a világelső nagyhatalom szerepét. A németek ma még talán vonakodnak, de mégis készen állnak a saját [birodalmi] érdekeik érvényesítésére, s ebben Latin Amerika készséges partnere lesz, ahogy a közép és dél-európai népek java része is. A világ egy hatalmas átrendeződés előtt áll. Lesznek még bukkanók, de a folyamatok rövid úton a fenevad birodalmának a felemelkedéséhez fognak vezetni.

Bár a háttérhatalmi propagandamédia jelenleg az oroszokra hárítja a háború kitörésének és az abból fakadó következmények felelősségét, de nyilt titok, hogy a dominóeffektust az USA mélyállama indította el. A felelősségét azonban a nemzetállam Amerikára fogják hárítani és a felbőszült nemzetek az angolszász népeken töltik ki a  bosszújukat az átreneződést követően.

Az észak-amerikai kontinens a születésjogi ígéretek beteljesedésével került József Manasse nevű fia leszármazottai kezébe a Manifest Destiny során. A próféciák rámutatnak, hogy az USA először az Antikrisztus által vezetett birodalmi Németország kiszolgáltatottjává, majd áldozatává válik. Az USA elpusztítását és katonai megszállását nagyon nehéz lenne elképzelni a latin- amerikai népek aktív részvétele nélkül. Sosem volt nagy szerelem az USA és a déli szomszédai között. A gazdaságilag kiszolgáltatott latin- amerikaiak tízmillió szám kerestek jobb megélhetést az USA-ban, ugyanakkor e népek rendkívül erős Amerika ellenes érzelmeket táplálnak. Mexikónak komoly területi igényei vannak. Dél-Amerika számára az USA (és Kanada) elbukása egyféle elégtétel lesz, az ott tartózkodó legális és illegális bevándorlók milliói pedig egy ötödik hadoszlop szerepét töltik majd be egy nyílt konfrontáció során. Addig is, figyelő szemeiteket Németországra és Közép-Európára vessétek.

v


Isten Egyházának Gyülekezetei

Church of God

Church of God – Próféciai Figyelő

 Copyright © 2019, 2022, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.