CoG

Pergamon, II. rész

Sátán székhelye - Aszklépiosz kultusza, a New Age előfutára

Letölthetõ Word dokumentum

Letölthetõ PDF dokumentum

Pergamon nem csupán politikai és kulturális szempontból volt egy nagyon fontos városa az ókori világnak, de bibliai szempontból is. Ugyanis a Jelenések könyve szerint egy bizonyos időben itt volt Sátán földi székhelye. Így bibliai és azon belül próféciai szempontból fontos megérteni azt, hogy valójában mit is jelentett ez akkor, s mi a korunkra vonatkozó próféciai relevanciája. Sátán egy szellemi lény, aki e világ isteneként a föld légkörében körbe-körbe járja a világot, hogy a maga negatív, gonosz szándékai szerint befolyásolja annak lakóit és alakítsa a politikai trendeket, s ebből fakadóan a történelmi eseményeket (vö. 2Kor. 4:4; Jób 1:7, 2:2; 1Pét. 5:8). Ahol Sátán rendkívül sikeresen képes befolyásolni egy uralkodót, népességet, illetve egy térség politikai állapotát, és kialakított egy számára megfelelő szellemi bázist, azt a helyet a bázisává teszi. Hiszen ha egy uralkodó és annak egész birodalma, katonai és gazdasági ereje az ő közvetlen szellemi befolyása alatt áll, akkor ezt hatékony földi eszközként, ha kell, akár erőszakszervezetként használhatja a maga érdekében. Értelemszerűen ott megállapodik, azt teszi meg a főhadiszállásává, ahová visszatér a körutjairól. A Jelenések 12:13 verse szerint az I. század körüli időkben Pergamon volt az a város, ahová Sátán a székhelyét tette, noha a Szentírás nem ismerteti azt, hogy ez konkrétan mikortól és meddig tartott.  Erre a történelemből kapjuk meg a választ. A krisztusi hit megjelenésével Pergamon egy szellemi csatatérré vált, ahol hevesen ütközött a sátáni és az Isten szentjeinek szellemisége. A próféciákból tudhatjuk, hogy Sátán utolsó földi székhelye Jeruzsálem lesz, onnan terjed ki globális szintre mindaz, aminek az egykori Pergamon egyféle elő típusa volt az utolsó ilyen székhelynek. Ez oknál fogva a pergamoni gyülekezethez szóló üzenetnek a végidőkben lesz igazán relevanciája, s ennek kibontakozása a szemünk előtt megy végbe, már amennyiben felfogjuk az idők jeleit.


COG, Próféciai Figyelő

http://www.churchofgod.hu

Copyright © 2019, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.


Az embert tanító kígyó szimbólumai, Aszklépiosz botja és az életfa

A Jelenések 2:13 soraiban található egy sokak számára rendkívül titokzatos kijelentés:

Jelenések 2:13 Tudom, hol lakol. Ott, ahol a sátán trónja van. Te ragaszkodol a nevemhez, és a bennem való hitet nem tagadtad meg, még hű tanúmnak, Antipásznak napjaiban sem, akit nálatok öltek meg, ott ahol a sátán lakik.

Pergamon egyféle hídként szolgált az ősi keleti misztériumok nyugatra költöztetésében, a várost uraló szellemiség pedig korunk New Age szellemiségének a korai változata volt. Sátán itt számos olyan dolgot intézményesített, amik maradandóan az európai, majd a nyugati kultúrkör örökségévé váltak. A térséghez köthető az igaz egyház pergamoni egyházkorszaka is, az azt érintő sajátos kihívásokkal.

Pergamon az istenek metropolisza” tömve volt a különböző pogány istenek drága és fényűzően megépített templomaival, s emiatt a templomok városaként” aposztrofálták. Itt volt az ókori világ egyik csodájaként számon tartott Zeusz oltár, de volt még temploma egyebek mellett Jupiternek, Athénének, Dionysziusznak és külön hangsúlyt érdemel Aszklépiosz nagy kultusza. Számos bibliai kutató szerint éppen a híres Zeusz-oltár volt a Jelenésekben említett Sátán trónja, de ezt talán inkább szimbolikusan kell értelmezni, hiszen egy szellemlény nem feltétlenül kötődik egy fizikai ülőhelyhez. Mindemellett, ez a város volt a legfőbb központja a császárkultusznak is. I.sz. 29-ben egy hatalmas templom épült Augustus császár, az Úr Cézár” imádatára, majd még további kettőt emeltek a császároknak. Domitian császár azt rendelte el, hogy őt a „mi Urunk és Istenünk” titulussal illessék. Mivel Pergamon egy tartományi központja volt a császárkultusznak, így kiérdemelten viselhette a neok­ò­ros vagyis, a „templomőrző város” akkoriban nagyon becsesnek számító címét. Bizonyított történelmi tény, hogy Pergamon egy velejéig pogány város volt.

De a római birodalom számos más városában voltak nagy és drága pogány templomok, ahol hasonló szellemi légkör uralkodott, és mindenhol ugyan úgy kellett imádni a császárt is. Ami Pergamont igazán egyedivé tette, az Aszklépiosznak, a gyógyászat istenének a kultusza volt. Neve annyira a városhoz kötődött, hogy őt gyakran Pergamon istenének nevezték, s Zeusz templomát tulajdonképpen neki dedikálták. Jelképe egy botra feltekeredő kígyó volt, s a pergamoniak kígyóisten iránti hódolatának jó bizonyítéka az, hogy számos pénzérméjüket ékesítette a botra tekergőző kígyó képe. Püthon-ként a varázslás és jövendőmondás szellemét jelenítette meg (vö. Ap.Csel. 16:16). Aszklépiosz hatalmas kultuszát, illetve a rá utaló kígyóisten” és a gyógyító isten” titulusokat egyáltalán nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a Szentírás szerint Sátán éppen ide tette a székhelyét és a térség a magas fokú okkultizmus központja volt. Másképpen kifejezve, a város Aszklépiosz kultusza által sátánimádó volt.

A város a maga korában világhírű volt az orvostudományáról és működtetett egy különleges gyógyászati központot, amit Aszklépion-nak neveztek. Ez akkor a mai kórházak, szanatóriumok és wellness-központok megfelelője volt egy fedél alatt. Itt ugyanis egyaránt végeztek el komoly műtéteket, gyógyították a különböző betegségeket, de lehetett csak gyógyfürdőzni és egy jó masszázst igényelni. A szórakozni vágyóknak még egy színház is rendelkezésükre állt. Évente több ezer beteget láttak el, köztük császárokat is, akik ide utaztak Rómából kezelésre. Noha az Aszklépion gyógyászata dokumentáltan hatékony és sikeres volt, ennek nem csak az orvosi tudomány és a kezelés minősége volt az oka. Az orvosok maguk az Aszklépion papjai voltak, és a kezelési módszereik legalább annyira magukban foglaltak okkult rítusokat, mint a tényleges orvoslást. Tették mindezt jó üzleti érzékkel, az intézmény hírnevének megőrzése céljából ugyanis nem fogadtak be halálukon lévő, vagy gyógyíthatatlan betegeket. Ha esetleg bárki meghalt volna a kezelés közben, az ártott volna a nívónak és egyben az üzletnek. Ezt annyira komolyan vették, hogy az Aszklépion főbejárata fölött a következő, kétértelmű felírást helyezték: A halálnak nem engedélyezett a belépés”.

A betegek egy szent ösvényen” közelíthették meg a gyógy központot, ami önmagában is az egészség, a felépülés felé haladó utat jelképezte. Ezután egy rövid lépcsősoron az alagsorba mentek, ahol külön kamrák képezték a betegszobákat”. A gyógyítási díjat (iatron-t) előre ki kellett fizetni. Maga a gyógymód azzal kezdődött, hogy a betegeket bódító és hallucinogén hatású itallal elkábították, majd kígyókkal (nem a mérges fajtákból) teli kamrákba fektették le őket. Miután a páciensek elaludtak, az aszklépioszi kígyók egész éjjen át ott csúsztak-másztak a testeik körül. A papok utasításai szerint erre a rítusra azért volt szükség, mert Aszképiosz, a kígyóisten álmukban ezáltal fogja tudatni velük a diagnózist. Emellett a kígyókból Aszklépiosz gyógyító ereje sugárzott át a betegbe. Ha a kígyó az alvó beteg testére mászott, az jó jelnek számított, mert annak a biztos jele volt, hogy fel fog épülni. Másnap reggel a paciens elmondta álmát a papnak, aki a diagnózis alapján ellátta őt a megfelelő orvossággal vagy kezeléssel. Ezzel egyben a beteg agyagból megformálta azt a testrészét, ami gyógyítást igényel és Aszklépiosz szobra elé tette. Ez a gyógymód furcsán párosította a sámánizmusból is ismert rítusokat, szellemi erők invitálását, a kuruzslást, a gyógyszerek alkalmazását és a tényleges kezelési formákat. Egy a Bibliában jártas olvasó számára azonnal nyilvánvaló, hogy ezek a módszerek a sötét oldalról, s annak fejedelmétől Sátántól származnak. Mivel a bukott rend is rendelkezik természetfeletti erővel a maguk módján és bizonyos korlátokon belül képesek a gyógyításra. Mindezek fényében talán az is érthetőbb, hogy miért okozott akkora ribilliót a városban a keresztények megjelenése, akik Isten erejével gyógyítottak, valós csodákat tettek és démonokat űztek ki. Mi több, tették mindezt teljesen ingyenesen. Nem lehet meglepő az sem, hogy miért éppen Aszklépiosz papjai vádolták be a keresztényeket a kormányzó előtt és eszközölték ki Antipász halálát, akit Zeusz oltárán áldoztak fel. Ez volt az a hely, ami ha jelképesen is, de a valódi „kígyóistennek”, Sátánnak a trónja volt.

Sátán trónja időközben elvándorolt Pergamonból, ahogy Aszklépiosz kultusza is új, modernebb formát öltött. De ki volt ez az Aszklépiosz, kit reprezentált ő, van-e, s ha van, akkor mi a pergameni gyülekezethez írt levél korunkban is releváns üzenete?

Aszklépiosz legendája viszonylag jól ismert, az viszont már annál kevésbé, hogy az ő görög mitológiából ismert története már egy messze korábbi történetnek a kései változata. Az eredeti történet az ember teremtéséig, az Édenhez vezethető vissza. Tudjuk, hogy Aszklépiosznak a gyógyítás istenének a jelképe egy botra tekeredő kígyó volt, ami jelképet szinte akaratlanul is de teljes joggal az édenkerti kísértővel asszociálja az átlag bibliaolvasó. A szálakat persze megfelelően össze kell kötni, de ha ezt megtesszük, akkor sok mindenre fény derül. Aszklépiosz és a neki tulajdonított jelkép egy olyan ősminta kései interpretációja, ami a nyugati kultúrkörben terjedt el. Hangsúlyozzuk ki, e kultúrkörben a botra tekeredő kígyó az intézményesített gyógyászat és orvostudomány jelképe maradt a mai napig, s ennek jelentősége is teljesen más fényt fog kapni.

Szükségszerű megvizsgálni azt az ősmintát, aminek a nyugati világban ismert változata mellett máshol is találhatunk példákat szerte a világban. Mivel az özönvíz utáni emberiség legősibb kultúrája a sumér volt, így kezdjük azzal. A suméroknál Nin-gish-zida egy alvilági, kapuőrző istenség volt a gyógyászat, s emellett a természet és termékenység patrónusa, nevének ominózus jelentése „a jóságos/szent fa ura.” A titulus mindenképpen az Édenből ismert, az embernek ismereteket átadó kígyóval asszociálandó. Nin-gish-zida a legkorábbi olyan ismert istenség, akinek a jelképe egy fára tekeredett kígyó volt. Gyakran ábrázolják őt két botra tekeredő kígyóval, amelyek leginkább - és mint látni fogjuk nem véletlenül -, a DNS spirál alakú hélixeihez hasonlítóak. Ez a jelkép bő ezer évvel megelőzi Hermész caduseus-át és Aszklépiosz botra tekeredő kígyóját, s ezen messze ősibb, vagy eredetibb változatoknak a jelentéstartalma rendkívül gazdag és árulkodó. Csaknem minden kultúrában ismert az életfa, vagy világfa, az axis mundi, aminek a magyar népmesékből ismert megfelelője az égig érő fa. Ezek mind egy tőről fakadnak:

[Nin-gish-zida] Mint khtónikus isten ő is kapcsolatban állt a vegetációval. Neve sumér alakjának jelentése: ‘a termékeny fa istene’. ... Kígyó alakjában a fák gyökereit szimbolizálja. Ezzel a világszférákat [a mennyei és földi világot] összekötő világfák egyik részévé tették. Őt magát gyakran szarvaskígyóként is ábrázolták. Ez rendkívüli képességeire utalt. Antropomorf megjelenítésekor férfialak, akinek a két vállából egy-egy kígyó (bashmu) nőtt ki. Szakállt és sisakot visel, ami isteni mivoltának jelzője. Mint apját, Ninazut, őt is kísérte a mushussu (kígyó-sárkány). Jelképe a botra tekeredő kígyó volt. Ez a jelkép Nin-gish-zida mitológikus jeleként a legkorábbi ábrázolása az apotropaikus szerepbe helyezett szimbólum-együttesnek, a botnak és a kígyónak. A későbbiekben Mózes érckígyójaként, Apollo-Aszklépiosz jelképeként és Hermész herükeon-jaként (caduceus) ismerjük. Ez a jelkép a világfák jelképcsoportjához is hozzátartozik, Nin-gish-zida, aki a fák gyökereit jelképezi, a fák törzsét jelentő botra feltekeredve az élők világába ér és védelmező szerepét rájuk is kiterjeszti. Rendkívül összetett jelképi világának ez a momentuma az, amely Hermésszel, a világszférák közötti hírnökkel rokonítja. Nin-gish-zida később az enyészet-tenyészet mítoszok istene, Damuzi (Tammúz) társaságában gyógyító istenként jelent meg és ebben az alakban vált Aszklépiosz rokonává. Mindketten a természet, gyógyító erejét szimbolizálták.”  - Hoffmann Zsuzsanna, T. Horváth Ágnes, Mágia és varázslás az ókorban, 359. o.

A fentiek viszonylag pontosan foglalják össze a lényeget a tudományos történészek értelmezése szerint. Az adott szimbólumok azonban ennél sokkal mélyebb jelentőséggel bírnak a különböző nagy okkult iskolákon belül, ahol beavatást lehet nyerni Sátán mélységes titkaiba (Jel. 2:24). Az életfa egy természetfeletti, illetve ősvilágban gyökerezik, a törzse pedig a fizikai világban élők, vagyis az emberiség világát és korszakát jelképezi. Ezt a világot a fa törzse köré tekeredett kígyó tanítja, ő az emberek védelmezője, gyógyítója és legfőbbképpen ő vezeti el az embert a titkos tanok átadása által a felvilágosodáshoz. Az ágak és a lombozat létrákként szolgálnak a felső szellemi világ, a teljessé válás felé. Az életfa szimbolikus módon vázolja fel az ismeretekbe beavatottak törekvését, a felsőbb szellemi ismeretekben szintről-szintre való előre haladását a teljessé válás felé. A kígyó által beavatottak végcélja az, hogy a fa tetején, azaz a látható fizikai világon túl a természetfeletti világ részévé legyenek a kígyó tanításainak megfelelően. A botra tekeredett kígyó az egyszerűsített jelképe ennek a felemelkedésnek. Mindez a bibliai Édenkert kígyójának és az első emberpár elbukásának a sötét oldal okkult iskolái által propagált verziója. Eszerint az emberiség minden tudása, ismerete és szellemi felemelkedése az emberiség jótevőjétől és gyógyítójától a kígyótól származik. Ő Lucifer, aki átadja, megosztja a világosságot az emberrel. Minden jelentős okkult irányzat az életfa által szimbolizált koncepciókat közvetíti.

A Kundalini

A hindu és a buddhista ezoterikában a caduceus két olyan kígyóval jelképezett pozitív energiát jelenít meg, ami az ember gerincoszlopára tekeredve lelki egyensúlyt eredményeznek. A botra tekeredő kígyó, vagy az életfa indiai változata azonban leginkább a kundalini energiával asszociálandó. A szanszkrit kundalini jelentése „kígyó energia.” Ez a mélyen lappangó, de ébredni vágyó őserőre, vagy energiára utal, amit egy a gerinctőnél [farok csontnál] összetekeredett kígyóval jelképeznek (ez a csakra az életfának az őserőbe nyúló gyökere). Amikor egy egyén elindul a tudatra ébredés és felvilágosodás felé, akkor a kígyó energia vagy erő a gerincoszlopon - a központi idegrendszeren át - feltekeredve halad tovább egészen a fejtetőig (ez az életfa törzse, és a beavatott fokozatos felemelkedése). A gerinctőtől a fejtetőig hét csakra, vagy szellemi energia központ, vagy állomás található – a fejlődés nagy állomásai. Minden egyes ilyen központ hét al elemből áll, így összesen 49 fokozati szintet kell meghaladnia a tanulónak. Amikor a kígyó energia eléri a fejtető csakráját, akkor teljessé válik az egyén tökéletes tudatra ébredése. A kundalini shakti felébresztését egy sor szisztematikusan kidolgozott és meditációval egybekötött test- és légzésgyakorlattal segítik elő. Ennek a rendszerét nevezik jógának, aminek több, némileg eltérő iskolája van. A jóga jelentése egybekapcsolni, ami arra utal, hogy a gyakorló a legfelsőbb tudattal és az univerzális valósággal kapcsolódhat egybe. A Brahma, vagy Satcitananda -t, a beteljesedés állapotát – amint azt minden más okkult rendszerben – itt is fokozatokban lehet elérni: 1. Szat, a lét és realitás (gyökér), 2. cit, a transzcendentális tudatra ébredés (törzs és ágak), 3. ánanda, a tiszta örömteli beteljesedett létállapot. A végcél tehát ez esetben is az, hogy az egyén a kemény és kitartó munka árán felemelje és egyesítse magát végtelennel. Árulkodó jelenség, hogy a nyugati, egykoron keresztény kultúrkörben rendkívüli sikere és státusza lett a jógának, amit a jómódú polgárok tömegei gyakorolnak. A statisztikák szerint a jóga és kellékei évi 80 milliárd dollár profitot generálnak, s e tekintetben afféle mini Aszklépionok, ahol ugye borsosan meg kell fizetni a wellness élményt. A hasonlatot tovább élesíti az a tény, hogy a jógatermek gurujai Aszklépion papjainak vehemenciájával vetik rá magukat a keresztényekre, amikor azok rámutatnak a jóga valós lényegére és óva intik az embereket a gyakorlásától.

A Kabbala

A zsidó Kabbala a nyugati okkultizmus valamint a háttérhatalmi elit és az őket kiszolgáló szórakoztató ipar sztárjainak az egyik legfőbb iskolája. A Kabbala központi szimbóluma a szefirot által megjelenített életfa. Ezt tíz szefirot és huszonkét ösvény teszi ki. A tíz szefirot a isteni őserőt ábrázolja, amelyek befolyásolják az egyén működését és összefoglalja a kabbalizmus lényegét a beavatottak számára. A malkhut-nak nevezett legalsó szefirot a gerincoszlop alján található tőcsakrának felel meg. A legfelső, a kether pedig az isteni tudatra való felemelkedést jelenti, amit az ágas-bogas ösvényeken felhaladva lehet elérni. A tíz szefirot az emberben rejlő tíz különleges spirituális energiaközpontot is jelöli egyben, amelyekben rendkívüli erők rejtőzködnek. A szefirotokkal a meditáció és a vizualizáció útján tudatosan kapcsolatba lehet lépni, miáltal radikálisan átformálódik a tudat. A kabbalizmus szülte meg az egyéni felemelkedést meghaladó zsidó nemzeti önmegváltás koncepcióját is, miszerint a zsidó népnek önmaga Messiásának, megváltójának kell lennie. A Luriánus Kabbala tanításai szerint a kollektíven kiválasztott zsidóság kulcsszerepet kapott a világmindenség sorsát illetően, s nekik így nem csupán saját sorsuk irányítóivá kell lenniük, hanem az egész világé, de azon túl is, a kozmoszé. Eszerint még az emberiség Istennel való egységre jutása is egyedül tőlük, vagyis az ő erőfeszítéseinek a sikerétől függ. A kabbalizmus három fő eleme:

1.) A Teozófiai/Spekulatív Kabbala: ami az isteni, vagy a szellemi világ megértésével és ismertetésével foglalkozik.

 
2.) A Meditációs/Eksztatikus Kabbala: ami arra tanít, hogy miként lehet az átszellemülés (elragadtatottság) állapotában megtapasztalni az istenit, és azzal eggyé lenni.

 
3.) A Gyakorlati/Mágikus Kabbala: ami a
Theurgia alkalmazására tanít. Ennek lényege a mágikus rítusok elvégzése által megidézni a szellemit, és befolyásolni a természetfelettit, a kívánt célok érdekében.

A zsidó kabbala gyökerei az asszír/káld miszticizmushoz vezethetők vissza, ami pedig a korábbi sumér életfa kultuszra, illetve tanításokra épült. Az önmegváltó kabbalista ideák nagy hatással voltak a különböző politikai izmusok messianisztikus mozgalmakká válásában.

A szabadkőművesség és az életfa

A szabadkőművesség tanításaiban a kundaliniból is ismert módon a gerincoszlop egy „életfát” alkot. Mivel az ember gerincoszlopa általában 33 csigolyarészből áll, a DNS-ének pedig 33 szekvenciája van, ezáltal a titkos társasággal oly szorosan asszociált 33-as szám a már ismertebbek mellett még egy további jelentőséggel bír. Köztudottan, a szabadkőművességen belül a 33. fokozat az utolsó, a nagymesteri fokozat. A gerinc 33 csigolyarésze az egyén szellemi felemelkedésének a fokozatait jelölik. Amint az a kabbalizmus és a kundalini esetében is történik, az ébredési folyamat e rendszeren belül is a gerinctőnél található háromszög alakú csigolyarészből, a keresztcsontból, illetve a farok csontból indul meg. A keresztcsont egy lefelé fordított piramishoz hasonlít, „fejköve” vagy csúcsa a farok csont, amit ősidők óta az örök élet és az ember elhalt, de lappangó szellemi tudatának forrásaként tartanak számon. A zsidók ezt nevezik shekinának, a kínai taoisták Jing-nek, Indiában ez a kundalini, a szufiknál pedig a bakara. A keresztcsont latin neve sacrum, ami szentet jelent. A latin nyelvbe a görög hieron osteon  (ερόν στέον) fordításaként került be, amit a neves Pergamonból származó nius Galenus (i.sz. 129-200) orvostudós és filozófus használt az írásaiban először. (a Pergamoni Galenusmunkássága meghatározó volt a nyugati orvostudomány fejlődésében). Az ősiek az okkult tudományokból ismertek alapján nevezték el az emberi anatómia ezen pontját „szent csontnak”, ami aztán a görög és latin formákon keresztül a modern orvosi nyelvekbe is bekerült és használt maradt korunkban is. Korai elődeink természetesen az őskígyótól, Lucifertől és a bukott angyali rendtől nyerték az ismereteiket. Tény, hogy a sumérok alapos ismeretekkel rendelkeztek az Ádám előtti, a bukott angyali rend által uralt földkorszakról, az anunnakik által elvégzett teremtéskísérletekről és genetikai manipulációkról. A korai beavatottak okkult rendszerekbe foglalták a megszerzett ismereteiket s ezek később szerte terjedtek a föld színén. Ez az oka a köztük lévő szoros hasonlóságoknak is. Így csaknem minden rendszer tanításában megtalálható a farok csonttól feltekergő kígyó motívuma, ami a fokozatokban megtörténő szellemi felemelkedést szimbolizálja.

Manley P. Hall, 33. fokozatú szabadkőműves nagymester és a titkos társaság neves filozófusa a „The Occult Anatomy of Man” című munkájában rámutat arra, hogy: „A szellemi regeneráció fokozatokban valósul meg, a 33 csigolyán felfelé haladva, mígnem eléri az agyalapi mirigyet, ami pedig felébreszti a tobozmirigyet. Ennek a regenerációnak a tudománya a szabadkőművesség egy nagy kulcsa, és éppen ez az oka annak, hogy az ősi szabadkőművesek 33 fokozatra építették a rendszert. ... A 33. fokozat a gerinc 33. csigolyarésze fölötti fejrészt reprezentálja.” Manley P. Hall  ekként ír a Tűzbe Beavatottak szintjét elérő tanítványokhoz: [a beavatott]  a spade-ben, ami hosszú korok óta a halál egy szimbóluma, a saját anatómiájának egy részét látja. Ha megfigyeled a spade-t, s ha valaha is tanultál anatómiát, láthatod, hogy a kártyából ismert spade, a sírásó ásója, nem más, mint a gerincoszlop és a spade alakzatú csont, a sacrum [keresztcsont] formája. 

A römi kártya Pikk Ász (angolul Ace of Spades, jelentése ásó) lapja a legerősebb ütőlapként van számon tartva, amire a Spadilla, illetve az ominózus Halállap megnevezésekkel is utalnak. Az okkult rendszerek szerint a sacrum az ember szellemi halálának helye, s innen ébreszthető fel újra a megfelelő szellemi és fizikai tréningek által. A 33. fokozatot meghaladva az ember visszanyeri az Ádám által elvesztett szellemi tudatot, látást, s elnyerheti az örök életet. A kígyószerűen ívelő emberi gerinc közvetlen kapcsolatban áll az aggyal, a központi idegrendszerrel és az ember DNS-ével is. Az okkult rendszerekben ősidők óta számon van tartva ez a kapcsolat és nem ok nélkül tükrözik ezt a szimbolikákban. A szabadkőművesség az egyik messze legrendszerezettebb, s legjelentősebb iskolája az okkult tudományoknak, az életfájuk gyökereit a Teozófiához hasonlóan szintén az ádámi teremtés elé, az atlantiszi aranykorszakig vezetik vissza.

 A néphagyományok és népmesék

Nem szükséges külön listázni minden egyes az életfához kötődő nemzeti hagyományt, viszont mivel érintettek vagyunk, a magyar változatára mégis kitérünk röviden. A magyarság néplelkében mélyen beivódva maradt fenn az ősi életfa motívuma, leginkább a népmesék formájában, amelyek viszont gazdag szimbólum tárral és archaikus módon tálalják fel az ősüzenetet. Az életfa nagyon gyakori motívuma a magyar népművészetnek is. A mesehősök, akiknek a feladata, hogy feljussanak a fa tetejére gyakran táltosok - s így a beavatottaknak megfelelően nagyon fogékonyak a szellemi világgal való szoros kapcsolatra.  A hősnek fokozatosan kell az égig érő fa tetejére eljutni, különböző szinteken egyre nagyobb nehézségekkel megküzdve, hogy végül a felső világot elérve hozzá jussanak az élet vizéhez. Ezen mesék gyakori motívuma az, hogy a hősnek grádicsokat kell vágni az életfa fa törzsén és azokon fokról-fokra lépkedve kell elérnie a célját, az öröklét vizének megszerzéséért. A szimbolizáció önmagáért beszél.

Az életfa a tudatában és genetikájában módosított emberiség istenekké való felemelkedésének a szimbóluma

Minden életfa hagyományban azonos az a motívum, hogy a fa gyökerei egy különös ó-világhoz vezetnek vissza. Egy óriáskígyóval asszociált ősföldhöz, Tiamthoz, messze az ádámi teremtést megelőző földkorszakokhoz. Lucifer, illetve a lázadást követően már Sátán, valamint az általa vezetett bukott angyali seregek a földre lettek levetve (Ézs. 14:12), ahol hosszú időn át isteneket játszhattak és szabadon, vidáman tették mindazt, amit jónak láttak. Ennek a világnak része volt egyféle morbid teremtés létrehozatala (lásd a dinoszauruszok világát), majd pedig olyan otromba humanoid lények megalkotása, akiket aztán saját genetikai anyagaikból kívántak tökéletesíteni. Mindezekről a genetikai manipulációkról a sumér és a maya leírások is említést tesznek. A bukott rend szemszögéből ez egy csodálatos korszaknak számított és pontosan ehhez köthető a jól ismert „Aranykorszak” fogalma. Szabadosságuk azonban végül kataklizmákat és tohu vá bohut, azaz teljes káoszt hozott el a földre, s Isten vízzel borította el az egész akkori világot (2Pét. 3:6) - ami nem azonos a későbbi noéi özönvízzel. Valami 6000 évvel ezelőtt aztán e vizek fölött lebegett az Isten Szelleme (Gen. 1:2), hogy újjáformálja a földet, lakhatóvá tegye és megalkossa rajta az emberi fajt, akinek a föld fölötti uralmat szánta. Ez komoly veszélyt jelent Sátán uralmára és emiatt azonnal akcióba lépett a hatalmának megtartása érdekében. Tette ezt a kígyó [Nakhas] formájában azt sziszegve az asszonynak, hogy amennyiben elfogadják az általa felajánlott tiltott fa gyümölcsét - s ezzel egyben alávetik magukat az ő szellemi irányításának -, akkor: bizony nem haltok meg, hanem felnyílik a szemetek, s a jó és rossz tudásának birtokában olyanokká lesztek, mint az Elohim” (Gen. 3:4-5). Az asszony pedig látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábító a tudás megszerzése”, vette hát, evett a gyümölcsből, majd a férfi is ezt tette, mire felnyílt a szemük, tudatossá vált bennük valami (Gen. 3:6-7), ám halandókká lettek. Az ember elbukásával a bukott Lucifer lett egy hatezer éves gonosz korszaknak [aion] az istene (Gal. 1:4; 2Kor. 4:4). Az ember pedig a jó és rossz tudásának birtokában (Gen. 3:2) lényegében élő halottá lett, szívének minden dobbanása, az óra egy kettyenése az elmúlás felé. Szembesülnie kellett azzal, hogy megváltásra szorul. Isten megváltó munkája azonnal mozgásba lendült azáltal, hogy egy leölt állat bőréből készített nekik ruhát, ami eltakarta szégyenüket (Gen. 3:21). Tudjuk, hogy ez nem mást, mint Krisztus áldozatát és az újjászületés általi új természet elérhetőségét jelképezte és vele az Élet fájához való jogot. Történt azonban még egy további fejlemény, ami azonnal helybe is hoz bennünket:

Genezis 3:14-15 14 Az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te magod és az ő magva közé. Az neked a fejedre tipor, te pedig annak sarkát mardosod.”

A fentiek egy gigászi 6000 éven át tartó szellemi harc kibontakozását vázolják fel, aminek folyamáról a bibliai üdvtörténelem ad hiteles képet. Sátán kontrázta az Isten megváltó tervét a maga hamis üdvtörténetével”, amit egy komplex okkult rendszerbe foglalt, aminek mint fentebb már láttuk, több iskolája van. Az ő mély titkaiba beavatottak az ő magvai. Az ember sátán általi megváltásának és felemelésének a legősibb szimbolikus megjelenítése az életfa, illetve a fa köré tekeredett kígyó. Ebbe a szimbólumba, mint láttuk, minden bele van tömörítve: jelképezi a kígyó által uralt Aranykorszakot, az őt követő beavatott egyén, bolygószinten pedig a beavatott emberiség együttes felemelkedését és ezzel egyben a New Age, az új Aranykorszak eljövetelét. Sátán jókora lépéselőnyt kapott. Az özönvíz előtti időkben elvétve voltak választottak, míg a föld teljes egészében megromlott erkölcsileg és genetikailag egyaránt. Röviddel az özönvíz után az újrakezdő emberiség, Nimród vezetése alatt fellázadt, s Bábelben le lettek vetve a sátáni rendszer politikai, társadalmi, tudományos és vallási aspektusainak az alapjai. A két magvonal 6000 éven át tartó küzdelme az Antikrisztus színrelépésével fogja elérni a tetőfokát. Krisztusnak a Jelenések könyvében megírt hét gyülekezethez címzett üzenete is ebben a kontextusban értelmezendő, ugyanis az ott megemlített káros szellemi iskolák nagyjából lefedik az okkult és titkos társaságok teljes spektrumát.

A gyógyító kígyó

Minden emberi tudomány közül, talán az orvostudománynak van a legnagyobb nimbusza. Ez érhető, az emberi test egy törékeny szerkezet, és ezen tudomány célja az egészség fenntartása, vagy visszaállítása betegségek, vagy sérülések után. Eredetileg azonban volt egy ennél sokkal messzemenőbb, a kígyó által inspirált célja is. A kígyó ígérete nem csak az élet megmentését a test gyógyítását, de az ember egy magasabb szintű létre való felemelését, a halhatatlanságának elérését is magában foglalta. Talán sokaknak furcsán hangzik az, hogy a modern nyugati orvostudomány eredetét – ahogy minden más emberi vívmánynak az eredetét is - a zseniális és hatalmas erővel rendelkező egykori arkangyalhoz, Luciferhez, illetve a bukott angyali rendhez vezethetjük vissza. Pedig ehhez elég csupán a gyógyászat jelképeit és az orvosi nyelv szavainak jelentéseit megvizsgálni. A görög φαρμακεία (farmakia) szó eredeti jelentései: varázslás, mágia, ráolvasás, mérgezés, illetve varázsitalok, drogok elkészítése, gyógykezeléshez való alkalmazása. A farmakológia szó csak később kapta meg a mai értelmezését, ami a gyógyszerek és a használatuk általi kezelés tudománya. A farmakon (gyógyszer, gyógynövény, s ezek keverése) + logia (tan, lógia). A görög nyelven megírt Újszövetség még az eredeti értelmében használta a farmakia szót, amint az tisztán látható a Gal. 5:20, Jel. 9:21, 18:23, 21:8, 22:15 versekben!

Pergamon Aszklépiosz kultusz

A híres Delphoi-i jósda látnokai az erősen hallucinogén daturából (csattanó maszlag, datura stramonium) készült varázsitalt használták abból a célból, hogy élesebbé tegyék a látomásaikat. A bódító szertől transzba esett pap, vagy papnő (püthia), így közvetítette Apolló üzenetét a kuncsaftoknak. A jelek szerint a kószi és pergamoni aszklépiosz-papok szintén ezt a koktélt adták be a betegeknek, hogy a bódulatukban a jósoló kígyóisten, Püthon tudassa velük a diagnózist. Nem mellékesen, Delphoi-ban volt Apollón temploma ahol annak az isteni fénynek” az örökmécsese égett, amit Prométheusz lopott és hozott el az emberek tanítására. Delphoi – eredeti neve Püthón volt –, több, mint ezer éven át volt a hellén világ vallási központja, és innen vitték el a tudás lángját, vagy fényét szerte a görög városokba. Delphoi volt Gaia-nak, a földanya imádatának a központja is. A farmáciáknak, azaz a gyógyszerészetnek és a gyógyszertáraknak a jelképe ma is egy orvosságos csésze köré tekeredett kígyó. Aszklépiosz lánya, Hügeia (az ő nevéből ered a higiénia kifejezés) az egészség és tisztaság istennője volt. Testvérei, Panakeia, a növényi eredetű orvosságok istennője, Iaszó a gyógyítás istennője, Ianiszkosz és Iatrosz gyógyító istenek, Makhaón a sebészet, Podaleirosz pedig a belgyógyászat istenorvosai voltak. Szent állatuk a kígyó.

Bár erre nincs bibliai utalás, de Delphoi feltehetően szintén Sátán ideiglenes székhelye lehetett egykoron, mert tény, hogy onnan terjedt el szinte minden kultusz, amelyeknek később Pergamon lett a székhelye. A nyugati világban ismert modern egészségügyi rendszer eredete is ide vezethető vissza. Így Sátán közvetlen uralmának számos aspektusa közvetlenül és rendszerszinten érinti a modern egészségügyet (orvoslást, ellátást, ezek megfizethetőségét, vagy megfizethetetlenségét).

A hippokratészi eskü hipokráciája

A Hippokratész nevével fémjelzett orvosi esküről a tudományos körökben is elismerik, hogy az valójában az őt megelőző időszakból, (az i.e. VI. századból) származik, s eredetileg a Kósz szigetén működő Aszklépiosz orvos papjainak volt a fogadalmi szövege. Az ókori görögök dolgozták ki azt az orvoslási rendszert, ami mint már rámutattunk, a világi és az okkult tudományok keveréke volt. Hippokratész (i.e. 460-377) volt az első orvostudós, aki rendszerbe foglalta és leírta az orvostudomány elméleti és gyakorlati alapjait, ezzel egyben standardizálva azt, s ez lehet az oka annak, hogy az orvosi eskü is az ő nevéhez lett kötve. Az eskü legszembetűnőbb eleme az, hogy azt egy sor a luciferi napirendet képviselő pogány istenre és istennőre teszik meg:

Esküszöm a gyógyító Apollónra, Aszklépioszra, Hügeirára, Panakeirára, az összes istenre és istennőre, őket hívom tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségeimet.

Az esküt követő etikai pontok tehát nem az egy igaz Istentől eredő etikára épülnek, hanem a jót és rosszat egyaránt közvetítő őskígyóéra. Ez az etika pedig nagyon is helyzetfüggő és személyválogató. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az alábbi pontok oly nyilvánvaló és brutális áthágása:

Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem a magzata elhajtásához. 

Korunkban az abortusz egy népirtó epidémiának mondható, a rendszer pedig messze inkább bünteti az abortusz elvégzésének a megtagadását, mintsem annak elvégzését. Az eutanázia széleskörű alkalmazása lassan társadalmilag elfogadottá válik. A laboratóriumokban előállított gyógyszerek a farmakhia eredeti jelentéséhez hűen inkább mérgek, amelyek mellékhatásai gyakran ártalmasabbak, mint maga a betegség, amit kezelni kívánnak vele. A mérgekkel teli kötelező vakcináció egy alantas eszköze a népszaporulat kontrolálásának, a vakcinák rendkívül káros hatásai egyre nyilvánvalóbbak. Kialakulni látszik egy olyan légkör, ahol erkölcsileg elfogadottá válik az, hogy egyeseket rendszerszinten érdemesnek tartanak az életre, míg másokat nem! A privilegizált kaszt számára elérhető a legnívósabb orvosi kezelés, míg a nem kívánatos tömegek áldozataivá válnak a drága, ártalmas és kötelezővé tett egészségügyi iparnak. A Delphoi eredetű és Pergamon kötődésű Gaia földanya kultusz korunkban a zöld politika és a klímavédelem köntösébe bújva jelent meg a színen. Gaia földanya és hívei ártalmas károkozóknak tartják az embert. A New Age manifesztója utal arra, hogy az Új Világrend megalkotói ötszáz millió alatt kívánják tartani az emberiség összlétszámát, s ez tervszerűen lesz megvalósítva. Mert az Új Aranykorszak az emberiségnek csak egy kis töredékét, a luciferiánus beavatottakból felemelkedett emberisteneket illeti meg.

 
 Bizony nem haltok meg”

 Korábban már utaltunk arra, hogy az Ádám előtti hosszú földkorszakokban a bukott angyali rend tagjai folyamatos teremtés kísérleteket végeztek, ami végül egy humanoid faj genetikai manipulációk általi létrehozását eredményezte. Hangsúlyozzuk, humanoidokat és nem embert, mivel az ember jelző csakis az Isten által teremtett ádámi fajt illeti meg. Az elérhető sumér és a maya Popol Vuh források szerint, az istenek több próbálkozás után sikeresen létrehoztak egy humanoid fajt. Ezek a lények azonban beszédre képtelen, értelmetlen lények voltak. Ezt az oktalan fajt az istenek aztán oly módon tették gondolkodó értelmes lényekké, hogy fizikai testet öltve a saját genetikai anyagaikkal oltották be őket, majd szexuálisan is keveredtek velük. Az így létrehozott immáron értelmes fizikai lények halandók voltak, akikkel aztán tovább keveredtek az istenek, ahogyan azt Platón is megírta az atlantiszi rasszról. A Helene P. Blavatsky féle Teozófia (és a New Age) ezoterikus kozmológiájában az atlantiszi már egy kulturálisan és technológiailag is nagyon fejlett gyökérfaj” volt. Blavatsky a Teozófia tanainak az eredetét is Atlantiszhoz vezeti vissza. A Teozófia és az egyéb New Age vonalú szellemi iskolák dogmái szerint a fajok az eredeti gyökérfajból tovább fejleszthetőek, és a mai emberi [értsd ádámi] faj épp egy ilyen rendkívüli felemelkedés előtt áll a „Felemelkedett Mesterek” segítségével. És itt az érintkezési pontja az ősi emberi kultúrák hagyományainak és a modern New Age mozgalomnak. A sumér kultúrában a toboz jelképezte a felsőbb szellemi és intellektuális élettel való beoltást, valamint az emberi agyban lévő tobozmirigyet, ami ugyancsak a megnyílt szellemi látást jelképezte. A sumér művészetben nagyon gyakori motívum az életfát tobozzal beoltó angyali lények megjelenítése. Korunkban a bukott angyalok – tanulva az özönvíz előtti bebörtönzött angyalok leckéjéből – visszafogottabbak a nyílt szexuális berontást illetően. Viszont annál inkább ihletik az időközben tudományosan felfejlődött emberiséget abba az irányba, hogy önmaga rontsa meg a saját genetikai felépítését az egészsége oltalmának érdekében, illetve a fejlődés nevében. Ezt propagálják a szórakoztató ipar termékeiben, ahol a szuperképességgel rendelkező hősöké a jövő, s a hős elnyeri a szépséges emberlányának szerelmét. A genetikai manipulációk és a transzhumanizmus teljes elszabadulása egyelőre vissza van tartva, ám ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy a világ romlásával egyenes arányban ez lazulni fog, mígnem elszabadul a pokol. Az antikrisztusi uralom alatt pedig egy fontos eszköze lesz Sátánnak ahhoz, hogy a „bizony nem haltok meg” hazugságát fenntarthassa. Mert olyanná lesz a világ, mint Noé napjaiban (Mát. 24:37) és:

2Ezdrás 5:8 Zűrzavar lesz majd sok helyen, és a tűz gyakran lesz lebocsátva, és a vadállatok elhagyják lakhelyeiket, és vérfolyásos asszonyok szörnyeket szülnek meg:

 
 
„Mindenféle gonosz csábítás” – Az Antikrisztus felemelkedése és a pergamoni szellemiség az utolsó időkben

Miután a babiloni, a méd/perzsa és a Nagy Sándor-i görög birodalmak elbuktak, a káldeaiak pogány misztériumvallásának új központja Pergamon városa lett. A területet a Nagy Sándor-i birodalom után Lysmiachis tábornok vette birtokba, akinek a halála után az Attalid dinasztia került uralomra. Ennek a dinasztiának a királyait nevezték először a babiloni misztérium kultuszok pontiffjainak, vagyis, hídépítőinek. III. Attalus (i.e. 170-133) a dinasztia utolsó pap/királya felismerve, hogy Róma lesz a következő világhatalom, az i.e. 133-ban bekövetkezett halála előtt elrendelte, hogy az adott időben a Pontiff címe a római uralkodókat illesse meg. Egy évszázaddal később Cézár lett Róma császára és a misztériumvallás Pontifex Maximus-a, amely cím azon túl az utódiaira szállt. A pontiff címet később a keresztényesített babiloni misztérium vallások mindenkori fejének, a pápának a címe lett. Pergamon valóban a két Babilon, az eredeti és a Rómába áthelyezett vallásrendszer közötti áthidaló pont volt, s rászolgált a pontiff (hídépítő) névre. Pergamon 250 éven át volt hivatalosan Róma egy tartományi fővárosa, és mivel itt volt a kis-ázsiai önkormányzatok székhelye, egy nagyon fontos politikai központként volt számon tartva. E helyről jelentették be hivatalosan az egész térségre vonatkozó császári rendeleteket és Pliny leírásaiból azt is tudjuk, hogy Pergamon egyike volt azoknak a római városoknak, ahol a kormányzóságok legfelsőbb bíróságai ítélkeztek. Az egész tartományból ide hozták bíróság elé az elítélteket. Róma a kard által uralkodott, s a híres kétélű római kard a legfelsőbb, az élet és halál döntéseit hozó császári ítélet magabiztos jelképe volt. Aki ellentmondott, vagy ellenállt a császári rendeleteknek, azokra lecsapott a birodalmi kard. Sátán Pergamonban való rezidenciájának idején vezették be a császárkultuszt, azaz a római fenevad birodalom cézárjának istenként való tiszteletét és imádatát. Mindez előképe volt annak az antikrisztusi uralomnak, amikor a világdiktátor szava lesz a törvény, az ő határozatai által hoznak ítéletet, és végül megköveteli az istenként való imádatát. A pergamoni gyülekezethez írt levél tartalma így korunkhoz is szól – ahogy másik haté is –, mert a végidőkben is ez a hét szellemi beállítottság fogja jellemezni az Isten gyülekezeteit.  A pergamoni szellemiség ott, ahol Sátán trónja áll (ekkor már Jeruzsálemben). Márpedig Isten pergamoni gyülekezete nem volt kifogástalan:

Jelenések 2:14-17 14 De van némi kifogásom ellened: Vannak ott nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki megtanította Bálákot arra, hogy kelepcét állítson Izráel fiai elé azzal, hogy bálványáldozatot esznek és paráználkodnak. 15 Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához. Térj meg!

A gyülekezet tagjai közül némelyek tévtanok béklyóiba, Baál kultuszának és a babiloni misztériumok hatása alá kerültek. Hallgattak olyan tanítókra is, akik anyagi javakért elmondott hamis próféciáikkal csapták be a híveiket, kelepcét állítva nekik. Ezek a kultuszok ma is élnek és virulnak, így ez a kelepce a kor végéig fenn fog állni. Természetesen, az egyház esetében a paráznaságot elsősorban annak szellemi vonatkozásában kell értelmezni, ami következetesen ítéletet és pusztulást hoz magával. Ahogyan Bálám rávette Izrael fiait arra, hogy Baál Peor-ért elhagyják az Urat és ezáltal képes volt vészt hozni Izraelre (4Móz. 31:16), úgy a végidőkben is elhullanak az így kelepcébe csalt hívők:

Jelenések 2:16 Térj meg tehát! Mert ha nem, sietve odamegyek, és harcba szállok velük szájamnak kardjával.

Az ókorban ennek elő típusa volt a pergamoni korszak bizonyos elemeinek megalkuvása. A paulíciánusok egy jelentős része átvette az elhajlott, az eklézsiai hierarchiát kialakító nikolaita/ katolikus egyház tanait és gyakorlatait. Ezen felül még a fegyveres harcokban is részt vettek, s emiatt végül kard által vesztek el. Korunkban a fősodratú, ám csak névlegesen keresztény gyülekezetek át vannak itatva a Baál kultusz olyan kereszténnyé átkozmetikázott gyakorlataival, mint a pogány Szaturnália/karácsony és Ishtar/Easter megünneplése, de megtűrik az okkult jelképek használatát is. Hírneves pásztoraik egy jó része pedig hírhedt tikos társaságok tagjai. akik istentelen tanokkal fertőzik meg a követőiket. Az ilyen negatív hatásoktól Isten igaz gyülekezetei sem teljesen mentesek így a lazaság, a megalkuvás némelyeket a végidőkben is eltántorít majd az igazságtól. Rájuk sietve jön el az ítélet a Krisztus szájából kijövő kard által.

Az üzenet egy további aspektusa a hamis tanítók által felállított alternatív, az igazságtól teljesen eltérő próféciai kép. Ennek legkirívóbb példája az a hamis szcenárió, amit a cionista zsidó állam megalapításával és annak szerepével kapcsolatban kialakítottak. A zsidó államalapítás eszméit az antikrisztusi kabbalizmus szülte, a létrehozatala pedig leginkább a háttérhatalmi politikai intrikáknak volt köszönhető. Az erre felépített és hamisan értelmezett helyreállítás teljesen elvakítja a megtévesztetteket a próféciai események valós lényegével kapcsolatban. Ezzel az Antikrisztus előtt egyengetik az utat, aki ez meglovagolva képes lesz sokakat eltántorítani az igazságtól (2Thessz. 2:3). Az Antikrisztus eszköze a sátáni jelek és csodák mellett mindenféle gonosz csábítás” (2Thessz. 2:9) lesz. A leggonoszabb csábítása pedig éppen az életfa által szimbolizált „bizony nem haltok” meg hamis ígéret, amit az okkultizmuson keresztül üzen, s aminek fejében teljes imádatot követel magának:

2Thesszaloniki 2:10-12 10 azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. 11 Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. 12 Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.”

A törvénytipró dekrétuma lesz az új törvény (Dán. 7:25) a fővesztés terhe mellett (Jel. 20:4). Kötelezővé teszi bélyegének felvételét, ami nélkül a fizikai élet alapszükségleteihez sem lehet majd hozzájutni (Jel. 13:). És éppen emiatt nyomatékosította az Isten jobbján ülő, megdicsőült Jahósua a civil hatalmakkal megalkuvó pergamoni gyülekezetnek: Ezeket mondja az, akinél a kétélű éles kard van,“ utalva ezzel az Isten szavának, igazságának mindent átható kétélű kardjára (Héb. 4:12; Eféz. 6:17). Ez a kard, az igazság igéje, s ez messze felülmúlja az evilági sátáni hatalom határozatait, még akkor is - illetve legfőbbképpen akkor -, ha azok a Sátán székhelyéről, bevehetetlennek látszó pergamoni erősségéből, citadellájából vannak meghirdetve.

A végső küzdelem még előttünk áll, de már körvonalazódik a felek felállása. Sátán, a légkörben uralkodó gonosz fejedelemség a szellemi táplálója a hitetlenség fiainak” (vö. Ef. 2:2). Ennek eredménye nyilvánvaló a világban, a luciferi csábítást tükrözik a pogány vallások, az elpogányosított fősodratú kereszténység, a tudomány, a kulturális és a szórakoztatóipari termékek, s az egész korszellem.

Az utolsó időkhöz közel a gonoszság szelleme minden fronton előretör, ami ellen az igazak az Isten által biztosított szellemi fegyverzettel állnak szemben.

Noha sátán fizikai „trónszéke“ az 1930-as évekig Pergamonban maradt, maga a nem látható szellemi székhelye Rómába távozott nem túl sok idővel a Jelenések megírása után. A fizikai trón Berlinbe való áthelyezése azonban szimbolikusan sokatmondó. Az Asszír Antikrisztus színrelépésekor ugyanis megtörténik majd Sátán trónjának a végső, Jeruzsálembe való áthelyezése. A Jeruzsálemben székelő Antikrisztus uralma alatt teljes mértékben oda összpontosul majd a sátáni világrend minden aspektusa, a vallási, a gazdasági, a katonai és a kulturális elemei is. Jeruzsálemben, Sátán utolsó földi székhelyén követeli meg majd az Antikrisztus azt, hogy őt istenként imádják és kövessék. Lesznek modern Antipásztok, igazak, akik szembeszállnak az aszklépioszi papokkal [Sátán zsinagógájával] akár életük árán is. És lesznek megalkuvók, akik okot találnak az elpártolásra.

Jelenések 19:20 De megfogták a fenevadat és vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltévelyítette azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve vetették őket (mindkettőt) a kénköves, égő tüzes tóba.

Jelenések 14:9-11 9 ... "Aki leborul a fenevad előtt, vagy annak képe előtt, s homlokára vagy kezére veszi annak jegyét, 10 szintén inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragjának poharában, s tűzzel és kénkővel fogják kínozni Isten szent angyalai előtt és a Bárány előtt.11 Kínlódásuknak füstje felszáll majd az örök korok korain át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik a fenevad előtt és annak képmása előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét. 12 Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik őrzik Isten parancsolatait és a Jézusba vetett hitet."

Isten szabadon adja meg az állhatatos, parancsolatait megtartó igazaknak azt, amit a csábító hamisan ígért meg az ő követőinek:

Jelenések 2:7 A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.

Jelenések 2:17 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzelmesnek enni adok a rejtett mannából, és fehér kövecskét is adok neki. A kőre írva új nevet, amit senki más nem ért meg, csak az, aki megkapta.

A fehér kőre írt új név az Isten országában betöltött pozícióikra utal, mert Isten királyai és papjai lesznek a messiási uralom idején (Jel. 5:10). Az örök élet és a fiúság általi istenné válás (Jn. 10:34) az Isten ajándéka mindazok számára, akik befogadják az igazságot, hittel megélik azt és a végsőkig kitartanak benne (Mt. 24:13). 

Jelenések 21:6-8 6 Azután így szólt hozzám: "Íme, bevégeztetett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. 7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz. 8 De a gyávák [megalkuvók], hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második [örök, végleges] halál."

Maga az őskígyó, az ördög, a Sátán ezer évre elzárattatik a mélységbe. Az ezer év elteltével szabadon engedik, s azon nyomban folytatni fogja a lázadást és a lázítást (Jel. 20:1-9), Isten és népe ellen vezetve a lázadókat. De tűz száll alá az égből és elemészti őket. Az ördögöt pedig, aki félrevezette őket, az Antikrisztus és a hamis próféta mellé, a kénköves, tüzes tóba vetik. (Jel. 20:9-10).

v

A teljes cikk képanyagokkal kiegészitve  letölthető PDF és DOC formátumban.