CoG

A böjtölés

 

A böjtölés, mint a lelkierő segédeszköze

Megjelent a Good News magazin 2006. július/augusztusi számában, írta Don Hooser

Az egyedüli dolog, amit az emberek a böjtről tudnak, az az, hogy ennek segítségével elveszíthetnek a testsúlyukból. De valójában sokkal több az, amit tudnunk kell a böjtölésről.

A Biblia sokat elárul erről a nagyon fontos, de gyakorta mellőzött szellemi segédeszközről.  Isten vágyik arra, és el is várja a híveitől azt, hogy alkalmanként böjtöljenek. Jézus Krisztust is megkérdezték, hogy az Ő tanítványai miért nem böjtölnek, mint a többi vallásos emberek. Egy rövid példabeszéddel válaszolt, megmagyarázva azáltal, hogy ez azért van, mert Ő még mindig a tanítványaival van egy közösségben. Azt hangoztatta, hogy ha már nem lesz velük (utalt itt az elkövetkező visszatérésére a mennybe), ők „azután fognak böjtölni" (Mt 9:14-15).

Ezalatt azt értette, hogy az Ő követői mind a jövőben fognak böjtölni. Miért? Azért, mert szükségük van az imádsággal összekötött böjtölésre, hogy segítségével szoros kapcsolatban legyenek Istennel és Jézus Krisztussal. De még további fontos szellemi haszna is van a böjtölésnek, ahogyan azt látni fogjuk.

Amikor Jézus a böjtölés módjáról beszélt tanítványainak, kifejtette, hogy az Őt követők fognak böjtölni (Mt 6:16-18), mert nem úgy mondta, hogy „ha fognak böjtölni", hanem úgy mondta: „amikor" böjtölnek. Ebben a fejezetben Jézus ugyanúgy hangsúlyozza a böjtölés fontosságát, mint az imádkozást vagy a jó cselekedetet.

A böjtölés mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben kiemelten meg van említve. A bibliai feljegyzésekben a böjtölők között ott szerepel Mózes, Dávid, Éliás, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Dániel, Anna és Jézus Krisztus. Pál apostol is azt mondja: „koplaltam sokat" (2 Kor 11:27).

 

Mi a böjtölés?

Bizonyos értelemben mindenki böjtöl. Ha alszunk, nem veszünk magunkhoz ételt vagy italt. Ez is böjtölés. Ezért nevezzük a nap első étkezését böjttörésnek (breakfast). Valójában ha az emberek böjtölésről beszélnek, egy hosszabb időre gondolnak, amikor szándékosan választják az étel és ital elutasítását. Ez lehet egy része a napnak, egy egész nap, de akár több nap is.

Az egészségünk érdekében tartott böjttől elvárjuk, hogy lesz bizonyos haszna egészségi állapotunkra. De ebben a cikkben a szellemi egészség érdekében végzett böjtről lesz szó, amely magába foglalja az ételtől és italtól való tartózkodást, miközben időnket a Biblia tanulmányozásával és imádkozással töltjük (2Móz 34:28, Ezsdrás 10:6, Eszter 4:16, Apcsel 9:9).

Ideális esetben a böjtöléssel töltött ébrenléti állapotot imádkozással, tanulmányozással és elmélkedéssel tölthetjük. Ha ez nem lehetséges, akkor tegyük ezt meg abban az időben, amikor éppen táplálkoznánk.

 

Félreértések a böjttel kapcsolatban

Az egészséges ember - aki nem túl izzadós – táplálék és víz nélkül kb. 3 napig bírja ki, mielőtt a szervezete stresszes állapotba kerülne. Az egészséges ember táplálék nélkül, de víz fogyasztásával néhány napig bírja ki. Így a Mózes, Éliás és Jézus Krisztus által megtartott hihetetlenül hosszú, 40 napos böjt csak Isten természetfölötti közreműködésével volt lehetséges (5 Mózes 9:9; 1 Kir 19:8; Lukács 4:2).

Hogy mennyi ideig tudunk biztonságosan böjtölni, az mindenkinek a saját egészségétől függ. Ha nem vagyunk bizonyosak egészségi állapotunk felől, bölcs dolog volna részt venni egy orvosi ellenőrzésen, amit egyben erősen ajánlunk is. Azután kezdjük a böjtöt egy-két étkezés kihagyásával, mielőtt fokozatosan eljutunk az egész napos böjtölésig. Így egyben kiküszöbölhetjük a nem kívánatos hatásokat is, mint az éhségérzet, szomjúság, energiánk csökkenése. A legtöbb ember számára a rendszeres koffein-tartalmú italok megvonása is fejfájást okozhat. Ezért is ajánlott fokozatosan csökkenteni a koffein-tartalmú italok fogyasztását a böjt megkezdése előtt.

Más lehetőséget kínál a részleges böjtölés, ahogyan ez meg van említve Dániel könyvének 10. fejezetében. Itt az illető csak annyi táplálékot vagy italt vesz magához, ami feltétlenül szükséges a megélhetéshez, hogy eltölthesse az időt imádkozással, a Biblia tanulmányozásával és elmélkedéssel. Ez szintén szellemileg nagyon hasznos lehet.

A böjtölés népszerűtlen a pillanatnyi önelégültségen alapuló kultúránkban. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy szükségük van a naponta háromszori főétkezésre, és egy kis nassolásra. Az olyan kultúrában, ahol folyamatos az ünneplés, úgy tűnik, nincs helye a böjtölésnek. Ha csak ebből a szempontból is, a böjtölés megfelelő a személyiségünk fejlesztésére – az önfegyelem gyakorlására, kötelezettségek elvégzésére, mérsékletességre, és helyesebb étkezési szokások bevezetésére.

 

A böjtölés legfontosabb okai

A böjtölés fontos része az Istennel való helyes és erős kapcsolat kiépítésének (Lukács 2:36-37, ApCsel 13:2). Ez a fajta böjtölés nem keverendő össze a politikai erők megnyerésére vagy figyelemfelkeltésre használt éhségsztrájkkal. A böjtölés megszabadít minket az étvágyunk szolgaságból, miközben tekintetünket a valódi „élet kenyerére", Jézus Krisztusra összpontosítjuk (Jn 6:48-51, 63).

Mikor böjtölünk, egy kis részben önfeláldozást végzünk, miközben emlékezetünkben tartjuk a mi Megváltónk értünk hozott megrendítő áldozatát. Ótermészetünknél  fogva egocentrikusak vagyunk, de dolgoznunk kell azon, hogy istencentrikusokká váljunk. A böjtölés fő célja az alázatosság tanulása – hogy jobban megértsük, milyen hatalmas az Isten, és milyen gyengék, bűnösek és szűkölködők vagyunk mi. Dávid király tudatosította ezt, amikor azt írta a Zsoltárok 35:13-ban: „Böjttel gyötörtem magamat."

Isten gyönyörködik az alázatos szívűekben. Az Ézsaiás 66:2-ben ezt mondja: „Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi". Máté 5:3-ban Jézus mondja: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa." 

Jézus világosan kijelentette, hogy ha azért böjtölünk, hogy felvágjunk vele – hogy „Megmutassa az embereknek a böjtölést" – akkor képmutatók vagyunk, és nem lesz semmi jutalmunk (Mt 6:16-18). Jézus nem azt érti ezalatt, hogy az rossz, ha tájékoztatunk valakit a böjtölésünkről. Gyakran szükséges is, hogy tudassuk valakivel, például a házastársunkkal. Jézus beszélt a helyes indítékokról és a hozzáállás fontosságáról.

Jézus elmondta azt a párbeszédet, ahol a büszke farizeus így hencegett az Úrnak: „Böjtölök kétszer egy héten" (Lukács 18:9, 12). Ez az ember úgy képzelte el magát, mint aki megalázkodott – és még büszke is volt erre.  Ilyen öntelt hozzáállással a böjtölés értéktelen.

Isten azt akarja tőlünk, hogy: „Éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot" (Mt 5:6). Ha böjtölünk, fokozódóan érezzük az éhséget és a testi gyengeséget. Egyúttal megerősít bennünket abban, hogy Isten az, Aki támaszt ad és ellátja szükségleteinket. Ez fontos lecke számunkra, mert ha elhanyagoljuk a szellemi táplálékot, az imádkozást, a Szentírás tanulmányozását – amelyek az újjászületett egyén segítőeszközei ahhoz, hogy Isten szellemileg átváltozott fiaivá és leányaivá váljunk –, akkor rohamosan legyengülünk szellemileg is.

A Bibliában csak egy parancs van, ami a böjtöléssel kapcsolatos. Isten népe utasítva van a böjt megtartására az engesztelés napján, mégpedig napnyugtától napnyugtáig (3 Mózes 23:7-32). Ez a böjtnap be van sorolva Isten szellemi (lelki) ünnepei közé is.

Az általános egészségmegőrző böjt mellett az engesztelés napján végzett böjtnek próféciai jelentősége is van. Az engesztelés napjáról, és a vele járó böjtről többet olvashatsz az ingyenesen megrendelhető Megengesztelés c. írásban, vagy angolul a www.gnmagazine.org./booklets c. weboldalon a God´s holy day plan: The promise of hope for all mankind c. kiadványban.

 

A böjtölés fontosságainak másodlagos okai

A legfontosabb okok mellett (ami közé tartozik a helyes istentisztelet, Istennel való szoros kapcsolat, önmagunk megalázása és szellemi fejlődésünk) szükséges, hogy a böjtölésnek legyenek másodlagos okai is. Imádságainkban könyörgünk Istenhez az Ő segítségéért a magunk, vagy mások komoly problémáinak megoldásáért.

Ha Isten nem válaszolt az imáidra, próbálj imádkozással összekötött böjtöt tartani. Egyik alkalommal, amikor Krisztus tanítványai nem tudták kiűzni a démont, Ő azt mondta, hogy: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre (Máté 17:14-21). A megfelelő böjt gyakran végződik nagyon jelentős szellemi felfedezéssel. Ha bízunk az imádságban, mint szellemi segédeszközben, a naponkénti elmélkedésben, a Biblia tanulmányozásában, akkor szükségünk van a böjtölés erejének segédeszközére is.

Több okunk is lehet a böjtölésre, mint pl.: egyéni problémák esetén; a bűn legyőzésében felmerülő nehézségek esetén; ha egy fontos döntéshozatallal kell szembenéznünk; az egyház krízishelyzeteikor; veszélytől való óvakodáskor; ha szükséges valakinek a magatartását megváltoztatni; vagy sürgettetni a hálaadást. A jobb megértéshez keresd ki a bibliai konkordanciából a böjtöléssel kapcsolatos szavakat! Olvasd figyelmesen az erre vonatkozó fejezeteket, hogy miért böjtöltek, miért imádkoztak ekkor, és mit tett Isten a böjtölés hatására.

Azonban sohase úgy tekintsünk a böjtölésre, hogy azáltal nyomást gyakoroljunk Istenre, mintegy kicsikarva belőle akaratunkat (Ézs. 58:3)! Isten azt várja tőlünk, hogy imádkozzunk, ha problémákkal küzdünk, de ne mi próbáljuk meghatározni a megoldást. A mi hozzáállásunk olyan legyen, mint amilyen Jézus Krisztusé volt, amikor imádkozott: „… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied" (Luk. 22:42).

Nagyszerű, ha egy csoport, mint az egyházközösség vagy baráti kör elhatározzák magukat a böjtölésre, egy megoldásra váró dolog érdekében. Amikor Jósafát király országát megtámadták, a király „böjtöt hirdetett egész Júdában" (2 Krón. 20:1-3). Amikor Jónás hirdette Isten üzenetét, „Ninive lakosai hittek Istennek, böjtöt hirdettek" (Jónás 3:5).

Ezsdrás is könyörgött Istenhez és böjtöt hirdetett, hogy jó utat kérjenek tőle maguknak Júdába való visszatérésükkor (Ezsdrás 8:21-23). Eszter megkérte a Súsánban levő összes zsidót, hogy böjtöljenek érte, és így megkímélhetik magukat a népirtástól (Eszter 4:16).

Az Ézsaiás 58:1-12 egy mélyre ható fejezet, amely szembeállítja a helyes és helytelen magatartást a böjtöléskor. Világosan rámutat, hogy a böjt nem lehet csak tisztán rituális cselekedet. A böjtölés által meg kellene tanulnunk, hogy hajlandók legyünk feláldozni magunkat a másokért való szolgálatban. Mennyire vagyunk hajlandók áldozatot hozni: „hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad?"

Isten igéje buzdít minket, hogy „Álljatok meg szilárdan az Úrban." (Fil. 4:1, Tessz. 3:8) (Stand fast int he Lord)  Itt az angol „fast" szó azt jelenti: állhatatos, rendíthetetlen. Ezek szerint, amit a Biblia tanít nekünk: azok az emberek, akik őszintén és rendszeresen böjtölnek és imádkoznak Istenhez, nagyon valószínű, hogy szilárdan megállnak az Úrban!