CoG

 

 A Kegyelem szükségtelenné teszi-e az engedelmességet?

A nagy teret nyert hamis tanítás, miszerint Jézus Krisztusnak a kereszten elszenvedett áldozati halála felold bennünket az Isten törvényének érvénye és megtartása alól, a gúny tárgyává teszi a megtérést, a bemerítkezést, és végsősoron magát a krisztusi véráldozatot is. Emellett a legmesszebbmenőkig eltorzítja a kegyelem fogalmát, valamint annak a szövetségi kapcsolatnak a lényegét, amit az újszövetségi hívő Istennel megkötött. Ebben az írásban az antinomian teológia legfőbb hiányosságaira kívánunk rámutatni.


   
 

 

Church of God
Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2010, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét, és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Weboldal: http://www.churchofgod.hu



Pótolhatja-e az engedelmességet az őszinteség és buzgalom?

A keresztény világban széles körben elterjedt antinomiánus (törvényellenző, s ebből következően törvényrontó) nézőpont több sebből is vérzik, és számos alapvető kérdéssel állítja szembe a hívő embert. Mert ha a törvény el van vetve, akkor:

1) Mi számít bűnnek az Isten szemeben?

2) Miből áll a megtérés? Vagyis mitől kell megtérnünk, ha Istennek a bűnt defináló törvényei el lettek vetve Krisztus áldozatával?

3) Mi az igazságosság? 

4) Mi szükség van a vízbe való bemerítkezésre és mit jelképez? 

5) Mi tulajdonképpen a célja, szüksége az Újszövetségnek, ha az emberek felszabadultak Isten törvényeinek betartása alól?

6) Mi célja és funkciója van a kegyelemnek, ha a törvényt már nem kell tisztelnie egy kereszténynek?


Ez csupán egy alapvető, rövid válogatás a felmerülő fontosabb kérdésekből, de mivel ezek a kereszténység alapelveivel kapcsolatos kérdések, így feltétlenül pontos választ érdemelnek. Amennyiben képesek vagyunk a pontos biblikus válaszokat felfogni, akkor látni fogjuk, hogy "a kegyelem elveti a törvénytartás szükségességét" elvet az a sátáni megtévesztésnek áldozatul esett hamis kereszténység képviseli, amely ellenszegülve Isten törvényeinek továbbra is engedetlenségben (lázadásban) él. Más szóval a bukott, lázadó angyalok szellemiségét és életvitelét követi. Ez a kemény valóság, és emiatt oly fontos felfogni ezeknek az alapvető kérdéseknek a jelentőségét, mert ezek által értjük meg azt, miként vezet a törvénytelenség a halálhoz. Amikor az egyén felismeri ezekre az egyszerű kérdésekre adott feleletek igazságait, akkor rájön, hogy a törvénytagadást képviselő emberek valójában még nem kötötték meg az új szövetséget, nem léptek Istennel kapcsolatba, és nem is tehetik ezt meg addig, amíg szívükben nem történik meg egy alapvető változás. Mindemellett a törvénytelenség a gúny tárgyává teszi Isten kegyelmét.

 

A megtérés – Krisztus felszólít bennünket rá! 

Kezdjük a megtérés fogalmával. A megtérés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Istenhez visszabéküljünk, s emiatt maga Jézus Krisztus is a lehető leghatározottabb módon szólította fel a hallgatóit (s az evangéliumokon keresztül bennünket is) a megtérés szükségére:

Máté 4:17 Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: "Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!" (Csia)

Máté 4:17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. (Károli)

Márk 6:12 Azok el is mentek [Krisztus tanítványai]. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni. (Csia)

Márk 6:12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. (Károli)

E fenti szövegekben tehát Jézus felszólítja az embereket arra, hogy térjenek meg, tanúsítsanak megtérést. A  megtérés tehát szükséges, nem kerülhetjük el, ha be akarunk kerülni Isten országába. Ám ez azonnal felveti a következő kérdést: mitől is kell tulajdonképpen megtérnünk? Nem kell találgatnunk, hiszen erre megintcsak maga Krisztus adja meg a megfelelő, igaz választ:

Márk 2:17 És amikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.

Lukács 13:3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek.

Ap.Csel. 2:38  Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Ap.Csel. 3:19-20 19 Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. 20 És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett.

Krisztus tehát azért jött, hogy a bűnben sínylődő embereket felszólítsa a megtérésre, hogy megmenthesse őket, hogy orvosolhassa betegségüket [bűnösségüket].

 

Mi a bűn?

Amint az eddigiekben láttuk, a megtérés szükséges, és megtérni a bűntől kell. Más szóval a megtérés a bűntől való elfordulást jelenti. Csia Lajos fordításában ezt a "más belátásra térni" kifejezéssel adja vissza, utalva arra, hogy a megtérés a szellemünkben végbement változás, amit aztán az e szerinti cselekedeteink kísérnek.

A bűn Szentírás szerinti definíciója, vagyis meghatározása a törvényrontás:

1 János 3:4 Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség

1János 3:8-9 8  Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 9 Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.

A bűnben, bűnnek élő ember Sátán szellemi irányítása, uralma alatt áll, és így vele együtt lázadásban van az isteni rend ellen. Akiket Krisztus megszabadít Sátán uralma alól, azok újjászületnek Istentől, halálra adják a test [isteni rend ellen lázadó] cselekedeteit (Róm. 8:13), és új isteni természetet kapnak, ami által Isten parancsolatai szívükbe, elméjükbe vésődik, és örömüket lelik abban (Héb. 10:16; Róm. 7:22).

 

Mit tanított Krisztus a törvényszegésről?

Krisztusnak soha nem állt szándékában a bűnt tolerálni, annak szabad utat adni. Határozottan kijelentette, hogy a törvényrontók nem mehetnek be Isten országába:

Máté 7:21-23 21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti törvényszegők.

Krisztus orvosolni kívánta a bűnt, azaz meggyógyítani attól azok rabjait (Márk 2:17). A megtérés ("gyógyulás") alapkövetelménye az, hogy az egyén hagyjon fel a bűnök elkövetésével; fordítson azoknak hátat, és olyan életet kezdjen el élni, amelyet már Isten igazságossága vezérel és határoz meg (Mát. 3:8; Luk. 3:8; Ap.Csel. 26:20) . Ismételten, ez az Isten igazságossága, nem emberé, s így nem független az Ő törvényeitől. Az ember adhat bármiféle meghatározást azzal kapcsolatban, hogy mit tart igazságosságnak, de minden igazságosság, ami nem Isten szavának és törvényeinek megfelelő, az egyféle önigazolás, amit viszont Isten gyűlöl. A törvénytelenség lázadás Isten és törvényei ellen, ami olyan az Ő szemében, mint a varázslás bűne (1Sám. 15:33).

 

A bemerítkezés – mi a jelentősége és mi célt szolgál?

A vízben való alámerítkezés (baptismo) a testi, vagyis az ó [a bűnös természet által vezérelt] emberünk szimbolikus halálra adása és eltemetése (Róm. 6:3) a vizes sírban, a vízből való felemelkedésünk pedig az új, szellemi életre való feltámadásunkat szimbolizálja (Róm. 6:4). Az új szellemi emberét, amit Krisztusban és általa élünk meg a megszendelődés folyamatában. Ez tehát egy szellemi megtisztulás, átalakulás.

Miután az egyén felfogta bűneit, és tisztában van az azoktól való megtérés fontosságával, majd valósan megtér [elfordul] a bűnös test szerinti életmódtól, s ezzel egyben az Isten ellenes lázadástól (Róm. 8:7), a bemerítkezését és a kézrátételt követően megkapja a Szent Szellem ajándékát! A sorrend rendkívül fontos, hiszen a Szent Szellem erejét, az isteni természet szívünkbe oltását meg sem kapjuk addig, amíg meg nem térünk a bűntől, és elkötelezzük magunkat Isten iránt. Innentől aztán a Szent Szellem, illetve az általa adatott hit erejében, annak vezetése által rontjuk le a test munkáit, és építjük fel az új szellemi ember igazságos jellemét. Azt az igazságosságot, amely megfelel az Isten tökéletes jellemét és szeretetét tükröző törvényeinek. Csakis az az ember, akiben mindez végbement, lépett igazán szövetségre Istennel, és nevezhető kereszténynek. Ezt az Isten által elvégzett szellemi átalakulást a Héber levél tömören így vázolja:

Héberek 10:16-17 16 "Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba [elméjükbe, szellemükbe] beírom őket" – ezt is mondja: 17 "Vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!" (Csia)

A szívből megtért, Istennek élő személynek nem róják fel korábbi bűneit, mert a továbbiakban már Isten törvényei szerint kíván élni. Azonban azok, akik nem térnek meg, továbbra is Isten haragja alatt maradnak (Róm. 2:5; Ján. 3:36). Az Újszövetség tehát nem elveti a törvényt, mint inkább felnagyítja azt azáltal, hogy egy olyan szellemi síkon működő viszonyba hoz bennünket Istennel, amelyben - a testi ember számára idegen – agapé, vagy isteni szeretet, és a törvény iránti engedelmesség szelleme vezérli az életünket. Ezt jelenti a törvény szívünkbe, elménkbe való írása, s ez definálja az Új szövetséget! A Szent Szellem által vezérelt ember úgy vizonyul a bűnhöz és a törvényhez, ahogyan Isten teszi. A Szent Szellem a benső énünkben, szívünkben, szellemünkben eleven erőként győzi meg a lelkiismeretünket a bűn felől, és ad erőt a megújult élethez.

Róma 6:3-4 3 Hát nem értitek, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba bemerítkeztünk, halálába merültünk be? 4 A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Krisztust a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk. (Csia)

A megújult élet az az újszövetségi viszony, amelyet az ó ember (a bűnös természet) halálra adása után már az Isten által szívünkbe helyezett törvényesség jellemez (Héb. 10:16-17). Mert az ó ember, vagyis a testi ember természeténél fogva képtelen az Isten törvényeit engedelmesen követni:

Róma 8:7-10 7 Ezért a hús [testiség] észjárása ellenségeskedés Isten ellen, Isten törvényének ugyanis nem veti magát alá, minthogy nem is képes rá. 8 A húsban élők Istennek nem tetszhetnek. 9 Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé. 10 Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson. (Csia)

Az igaz keresztény, akiben valóban Krisztus Szelleme él, az nem a test kívánságait [bűnt] követi, hanem a Szellem vezetését, hogy az igazságosság szerint éljen. Vagyis, Kirsztus szelleme teszi a keresztényt kereszténnyé (aki ennek nem birtokosa, az nem az Övé (9. vers)), s a bennünk élő Krisztus soha nem vezet a bűnbe, törvényrontásba, hanem Isten igazságosságos munkáira. Igazságosak pedig azok, akik megtartják Isten törvényét:

Róma 2:13 Mert nem a törvény hallgatói igazságosak, hanem annak megtevőit fogják igazságosaknak nyilvánítani.

Róma 3:25-31 25 Azon át, hogy az ő vérében kell hinnünk, már eleve őt rendelte az Isten engesztelő fedélnek, hogy igazságosságát megmutassa nekünk. Igazságosságát abban, hogy az isteni türelem elengedte az előzőleg (a Krisztus előtt) elkövetett vétkeket [azáltal, hogy biztosította a megtérés esélyét Krisztusban] 26 és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is, hogy igazságos maradjon, amikor igazságosnak nyilvánítja azt, aki a Jézus hitéből való [ugyan az a hit él benne, mint Krisztusban]. 27 Hol van hát az ember számára a dicsekvés lehetősége? Kizáratott. Miféle törvény zárta ki? A tettek törvénye? Nem, hanem a hitnek törvénye. 28 Mert úgy következtetünk, hogy az embert a törvény tettei nélkül a hit teszi igazságossá. 29 Hát akkor csak a zsidóké az Isten? Nem a nemzeteké is? Igen, a nemzeteké is, 30 ha ugyan az az Isten, aki a körülmetélteket hit alapján igazságosakká teszi, ugyanaz, mint aki a körülmetéletleneket hiten keresztül teszi igazságosakká. 31 Vajon hatályától fosztjuk meg a törvényt a hiten át? Szó sem lehet róla. Ellenkezőleg, éppen érvényre emeljük a törvényt a hiten át.

Elvetheti-e a hit a törvényt, mint azt sokan tanítják? Távol legyen! Ám Isten Szellemének erejével, hit által tartjuk meg, nem emberi erőfeszítésekből. Így az isteni ajándékkal éppen hogy érvényre emeljük a törvényt (legmagasabb szellemi szinten), mert a Szent Szellem ajándéka által belénkplántált természet és hit erre indittat bennünket!

 

Mi hát a kegyelem?

A kegyelem a bűneink ki nem érdemelt megbocsátását jelenti, így ajándék Istentől. Ám a kegyelem csakis azok számára elérhető, akiket Isten elhív, akik megtérnek bűneiktől, bemerítkeznek ennek tanúságaként. Ezt a ki nem érdemelt kegyelmet Jézus Krisztus véráldozatán keresztül tette Isten elérhetővé számunkra. Az újjászületett ember "vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!"mondja Isten. Az újjászületett ember tökéletesedése egy egész életen át tartó folyamat, amit a kegyelem fennhatósága alatt él le, s így a bűn nem uralkodik rajta többé (Róm. 6:14). Ha a törvény alatt állnánk, kegyelem nélkül az első áthágásunkat könyörtelen halálos ítélet követné, amint az a törvényben le van vetve (Héb. 10:18). De mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki Isten Fiának bűneinkért kiontott vérét megtapossa azáltal, hogy továbbra is a bűnnek él (Héb. 10:29)? A kérdés nem költői, hiszen azon ember számára, aki az igazság felismerése után akaratosan, szándéktól vezetve vétkezik, nincs [kegyelmi] áldozat többé (Héb. 10:26).  Az ilyen ember az örök halálra szóló ítélet árnyékába kerül, amiből már nincs feltámadás (Héb. 10:27; Jel. 20:14).

Ha Isten törvényei el lennének vetve, akkor nem lenne semmi szükség a ki nem érdemelt isteni kegyelemre. Ha pedig a kegyelem után szabad utat kaptunk a vétekre [törvényszegésre], akkor miért kellene tartanunk a kegyelmi áldozat vérének megtaposásától és a tüzes ítélettől? A modern, világias szemléletű kereszténység azzal hiteti el önmagát, hogy a törvény vagy kegyelem között kell választanunk, s bármelyiket választjuk, a másik automatikusan érvényentelenné válik. A Szentírás azonban a törvény és kegyelem együttes szerepét tanítja. Az újszövetségi viszonyban a kegyelem és a törvény kéz a kézben jár (lásd még A törvény és a kegyelem általi üdvösség kapcsolata című írást).

Természetesen a feltámadáskor eljövő teljességig az ember még esendő lény marad, a bűnös természetet hordozó ó ember fel-feltör bennünk, és alkalmanként bűnbe is esünk (1Ján. 1:8). A mindentudó Isten tökéletesen látta ezt, s ezért gondoskodásában, szeretetében a továbbiakban is elérhetővé tette számunkra a ki nem érdemelt kegyelmet, megtisztít bűneinktől, amennyiben bűneinket megvalljuk, bűnbocsánatot kérünk, és megtérünk, vagyis következetesen elfordulunk azoktól (1Ján. 1:9).

Az antinomiánus tanítások teljesen lealacsonyítják az isteni kegyelem jelentőségét. A kegyelem funkcióját Pál apostol pl. a Róma levél 6. fejezetében magyarázza el (az idézeteken belüli megjegyzéseket vastagított piros betűvel jelezzük):

Róma 6:1-4 1 Mit mondjunk hát? Megmaradjunk a vétekben [bűnben], hogy a kegyelmet megsokasítsuk? 2 Szó sem lehet róla. Vajon mi, akiket halálba vitt a vétek (bűn), élhetnénk-e még tovább ebben a vétekben? 3 Hát nem értitek, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba bemerítkeztünk, halálába [a bűn, a testiség halálraadására] merültünk be? 4 A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Krisztust a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk [követve Krisztust, aki nem követett el bűnt vagy törvényszegést (1Pét. 2:21-22)].

A kegyelemnek tehát nem az a célja, hogy azáltal a bűneinket sokasítsuk (bűneinkben, törvényszegéseinkben megmaradva, azokat tovább elkövetve). A keresztényben Isten és a bűntelen Krisztus él, az Ő szellemük irányítja a hívőt, ami annyi bűn elkövetésére "hatalmazza" fel az embert, amennyit Isten, vagy Krisztus elkövet benne. Tehát semennyire! A feltámadáskor csakis az újjászületett szellemi, vagy benső emberünk támad fel az örök dicsőséges életre Isten fiaiként, a halálra adott bűnös testiség halott marad. Ez a teljesség eljövetele:

Róma 6:5-10 5 Hiszen, ha eljutottunk arra, hogy halálának hasonmásával összenőjünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk. 6 Mert tudjuk, hogy [az Istennek és törvényeinek ellenszegülő] ó emberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a vétek teste tehetetlenné váljék, hogy tovább ne legyünk a vétek rabszolgái, 7 mert aki meghalt [az ellenszegülő testi ember], az igazságossá lett, és a vétektől [bűntől, törvényszegéstől] szabaddá. 8 Ha pedig a Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk [lásd az alábbi Róm. 8:11-14 verseket]. 9 Miután tudjuk, hogy a Krisztus azután, hogy a halottak közül feltámadt, többé meg nem halhat, a halál rajta többé nem uralkodik. 10 Ami ugyanis benne meghalt, azt a vétek [bűn, törvényszegés] ölte meg egyszer, ami pedig él, azt Isten élteti [engedelmesen, ellenszegülés nélkül].

Róma 8:11-14 11 Ha pedig annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, az, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni. 12 Következőleg, testvéreim, adósok vagyunk, nem a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk. 13 Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok. 14 Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.

Ezek alapján láthatjuk, hogy az ember, aki még nem halt meg igazán a bűneinek, az nincs az Új Szövetség alatt, az nem keresztény, bármit is gondol magáról. Folytatva:

11 Ti is hát halottaknak számítsátok magatokat [a bűnnek való élést illetően], miután a vétek megölt titeket, mindamellett élőknek is Isten által a Krisztus Jézusban. 12 Ne a vétek [törvényszegés] uralkodjék tehát halandó testetekben, hogy [bűnös] kívánságainak engedelmeskedjetek, 13 se tagjaitokat ne állítsátok hamisság fegyvereiül a vétek [törvényszegés] oldalára, hanem álljatok Isten oldalára, mint akik a halottak közül feltámadtatok és [Istentől újjászületve] éltek. Tagjaitokat is állítsátok az igazságosság fegyvereiként Isten mellé [megtartva Isten igazságosságot meghatározó parancsait]. 14 Mert a vétek nem fog uralkodni rajtatok, Hiszen nem törvény alatt vagytok [a vétkekért halált hozó adimisztráció alatt, lásd alább a 23.-ik verset], hanem kegyelem alatt [ki nem érdemelt kegyelem, aminek feltétele a bűntől való elfordulás].

Azok számára, akik esetleg még ezek után is nehezen értik meg mondanivalóját (ez már az első században is gondot okozott nemelyeknek (2Pét. 3:15-16)), Pál határozottan megismétli (mint korábban a Róm. 3:31-ben), hogy fejtegetésében egyáltalán nem kívánja elvetni a törvényt és az iránta való engedelmesség szükségességét, sőt!:

15 Mi tehát a helyzet? Vétkezzünk [kövessünk el törvényszegést], mivel nem vagyunk törvény [a halál adminisztrációja] alatt, hanem kegyelem alatt? Szó sem lehet róla! 16 Nem tudjátok, hogy ami mellé rabszolgák gyanánt odaálltok, hogy annak engedelmeskedjetek, annak rabszolgái is vagytok? Rabszolgái annak, aminek engedelmeskedtek: vagy a vétek [a bűn, a törvényszegés] rabszolgái, hogy meghaljatok [mivel a bűn zsoldja a halál], vagy a szófogadáséi, hogy igazságosak legyetek [Istennek élni, parancsolatait hit által megtartani, ami igazzá tesz bennünket]. 17 De hála legyen Istennek, hogy csak voltatok a vétek rabszolgái [az újjászületés előtt], ám szívből engedelmeskedtetek [az újszövetség által, amelyben Isten szívünkbe, elménkbe helyezi a törvénye iránti engedelmességet, s hitet ad annak véghezviteléhez (Héb. 10:16)] a tudomány amaz alakjának [engedelmességnek], amelyre rendelve vagytok. 18 Miután megszabadultatok a vétektől [a törvényszegéstől], az igazságosság [a törvény megtartása] rabszolgáivá lettetek. 19 Húsotok [testiségetek] erőtlensége miatt emberi módra szólok: Ahogy azelőtt a tisztátalanság és törvényrontás oldalára állítottátok tagjaitokat, hogy azok törvényrontást műveljenek, most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság [a törvény megtartásának] oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják. 20 Hiszen amikor a vétek [törvénytelenség] rabszolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságosságtól. 21 Mi gyümölcsötök volt akkor? Olyan dolgok, amiket most szégyelltek [bűnök elkövetése], mert azok vége halál. 22 Ám most, hogy a vétektől lettetek szabadokká [megszabadultunk a törvényszegő testi természettől] és Isten rabszolgáivá lettetek [az Újszövetség és a velejáró új természet által], gyümölcsöt teremtek, amely a megszentelődést [a tökéletesedés] munkálja, annak vége pedig örök élet. 23 Mert a vétek zsoldja halál, de Urunkban, a Krisztus Jézusban az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet.

Az Isten kegyelmi ajándéka Jézus Krisztusban van, Aki ezt mondta a törvénnyel kapcsolatban:

 Máté 5:18-19 18 Bizony azt mondom nektek, hogy amíg a menny és a föld elmúlnak, a törvényből egy i betű vagy egy vesszőcske sem múlik el, amíg csak minden meg nem történik. 19 Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront, és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni. Azt ellenben, aki [Isten törvényét] megteszi és tanítja is, nagynak fogják nevezni a mennyek királyságában.

Az apostoli bizonyság szerint Isten Szelleme csak azoknak adatik meg, akik engedelmeskednek neki, és az Isten bennünk való jelenlétének bizonyító jegye, hogy megtartjuk rendeleteit:

Ap.Csel. 5:32 Mi vagyunk e dolgoknak tanúi, továbbá a Szent Szellem, kit az Isten azoknak adott, akik neki engedelmeskednek."

1János 2:3-4 3 Arról tudjuk meg, hogy az ő ismerete bennünk él, (hogy megismertük őt), hogy rendelkezéseit megőrizzük. 4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsolatait nem őrzi, hazug, az ilyenben nincs az igazság.

1János 3:24 Ha valaki megőrzi az ő rendelkezéseit, benne marad, és ő is megmarad az ilyenben. Arról ismerjük meg, hogy bennünk marad, arról a Szellemről, akit nekünk adott.

Akik nem kívánnak bűneiktől megtérni és engedetlenek maradnak, nem kapják meg a Szent Szellemet, s így nem lehetnek betöltve annak erejével sem. Az ilyenek nem kerülnek a kegyelem alá, s esélyük sincs a bűn legyőzésére, és továbbra is annak zsoldja, a halál alatt maradnak. Azok, akik az Istentől való hit által engedelmesek, megélik és tükrözik az isteni szeretetet, azok Isten gyermekei, és ennek az ismertető jeleként megtartják Isten parancsolatait:

Bölcsesség 6:18a szeretet pedig a törvényeinek teljesítése, a törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége …

1János 5:2-3 2 Arról ismerjük fel, hogy Isten gyermekeit szeretjük, ha ugyanakkor szeretjük Istent, és rendelkezéseit [parancsolatait] megtesszük. 3 Mert Isten szeretése abban áll, hogy rendelkezéseit [parancsolatait] megőrizzük. Rendelkezései pedig nem nehezek [az újjászületett, Isten Szelleme által vezetett ember számára], mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot [ami a testiség és bűn/törvénytiprás világa (v.ö. 1Ján. 2:15-17)]. …

A szeretet bibliai definíciója a törvény megtartása! A szeretetet Pál is kapcsolatba hozza a parancsolatokkal:

Róma 13:8-10 8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 9 Hiszen e parancsokat: "Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne kívánkozzál", és ha van még más [márpedig van ezen kívül még hat parancsolat], ez az ige foglalja egy egészbe: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" 10 A szeretet nem szerez a felebarátnak gonosz bántalmazást [a parancsolatok megszegésével]. Szeretettel teljesen betöltjük a törvényt.

János és Pál a szeretetet jól láthatóan a parancsolatok hit általi, belső indíttatásból fakadó megtartásában látja beteljesedni, hiszen a Pál által felsorolt áthágások mindegyikét tiltja a törvény, és a parancsolatok megtartását a szeretet szinonimájaként használja. Ezzel a Mester, Jézus példáját követik, Aki szintén közvetlen kapcsolatba hozta a törvényt és a szeretetet:

Máté 22:37-40 37 "Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat! 38 Ez a legnagyobb és az első parancsolat. 39 A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat! 40 E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták is."

Az első négy parancsolat megtartásával az Isten iránti szeretetünket mutatjuk ki, a további hat megtartásával pedig az embertársaink iránti szeretet nyilvánul meg. Aki nem hagy fel azzal, hogy gonoszságot, bűnöket követ el Isten és ember ellen, az nem ismerte meg Istent:

3János 11 Szeretett testvérem, ne utánozd a gonoszt, hanem a jót. Aki jót cselekszik, Istenből való [az újjászületés által], aki gonoszt cselekszik, az sohasem látta meg az Istent [nem tért meg, és Istentől elvágva bűneiben maradt].

Sirák 2:18 Akik félik az Urat, nem engedetlenek szavával szemben, s akik szeretik őt, útjaihoz [rendeleteihez] tartják magukat.

"Áldottak mindazok, akiknek útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint járnak" (Zsolt. 119:1). A törvény rendelése beteljesedik azokban, akik nem a testiség, hanem a szellem szerint járnak (Róm. 8:4), ők igazulnak meg, mert nem a törvény hallgatói, hanem a törvény megcselekvői nyernek megigazulást (Róm. 2:13).

Mindennek ellenére, korunkban, vagyis ezen utolsó időkben a világ olyan álkeresztényekkel van teli, akik azt híresztelik, hogy Isten törvénye az oszlopra lett szegezve Krisztussal együtt, és "a hit és a szeretet" elveti a törvény tartásának szükségét. A választottak azonban tudják: nem a törvény, hanem az annak megszegése által kiérdemelt kierografon, vagyis az adósságlevelünk, az ellenünk szóló vádirat az, ami a sztauroszra lett szegezve (Kol. 2:14). A szeretet egy érzelmi alapú gumifogalommá vált, pedig a józan ész számára is nyilvánvaló, hogy ha valakinek ártunk a parancsolatok megszegésével, az az ember nem a szeretetet fogja általuk érezni. Az a "hit és szeretet", ami a parancsolatok megszegését eredményezi, az nem Istentől van, hanem az ördög által vezetett testi érzelmekből fakad.

A gnoszticizmusban gyökerező antinomiánus hitrendszer nem csupán az Isten törvényét veti el: az Isten mély tartalommal töltött ünnepeit üres, pogány eredetű tradíciókkal helyettesítik, a holtak feltámadásának tanát pedig a halál utáni mennybe, vagy pokolba kerülés elméletével váltották fel.

Isten hamarosan véget vet a Szentírás ellenes hamis tanrendeknek, és azok követői vagy megtérnek, vagy elpusztulnak. Nem lesznek többé hamis tanítók! Jézus Krisztus visszatérésével és millenniumi uralmának kezdetével a megmaradt emberiség szembesülni fog az igazsággal, követni fogja Isten parancsolatait, és élvezik az abból fakadó áldásokat (Ézs. 2:2-4; 51:4; Mik. 4:1-4). Azok a népek, amelyek ellenszegülnek az isteni rendnek, akik nem tartják meg Isten szombatjait, újholdjait és ünnepeit, azok gyors hatállyal korrigáló ítélet és csapások alá kerülnek (Ézs. 66:23; Zak. 14:16-19). Az isteni rend helyreállásával egyben helyreáll a törvény és az áldások/átkok kapcsolata, illetve ok-okozat viszonya is. Akik megélik a törvényt, azok áldásokban részesülnek, akik következetesen megszegik, azok pedig szenvednek és pusztulásra jutnak.

A Törvény Isten tökéletes és változatlan természetéből fakad:

Isten:

 

 

Az Ő törvénye:

 

 

Igazságos

(Ezdr. 9:15)

 

Igazságos

(Zsolt.119:172)

 

Tökéletes

(Mát. 5:48)

 

Tökéletes

(Zsolt. 19:7)

 

Szent

(3Móz. 19:2)

 

Szent

(Róm. 7:12)

 

(Zsolt. 34:8)

 

(Róm. 7:12)

 

Igaz

(5Móz. 32:4)

 

Igaz

(Zsolt. 119:142)

 

 

 

 

 

 

 

Tudjuk, Istennél nincs változás. Törvénye örökkön át igaz, igazságos és jó (Neh. 9:13),  Jézus Krisztus ugyanaz volt, van és lesz (Héb. 13:8), hiszen Isten teljessége tölti Őt be (Kol. 1:19; 2:9). A törvény rávilágít Isten karakterisztikájára, azon igaz és jó tulajdonságaira, amiket választottainak is szívébe ír, vagyis természetük részévé tesz. Ez jelenti a szívünk körülmetélését, s ez tesz bennünket az isteni természet részeseivé (2Pét. 1:4), hogy Isten teljessé váljon bennünk (Eféz. 3:19), pontosan úgy, ahogy teljes Jézus Krisztusban is.

Jelenések 22:14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

A Szentírás nem mond ellent önmagának. Hogy milyen törvények teljesedtek be és lettek valóban elvetve? Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy a törvény, amit Jézus Krisztus bevégzett az áldozatával egy teljesen más típusú törvényre vonatkozik. Ez világos is azok számára, akik felismerik az örök erkölcsi, vagy morális törvények és az ideiglenes tartamú ceremoniális törvények közötti különbséget. Azt a ceremoniális törvényt nevezték Mózes törvényének, amelyeket Izraelnek ideiglenesen addig kellett elvégezni, amíg a Messiás be nem teljesíti azokat saját véráldozatával (lásd A törvény ideiglenes elemei című sorozatunk 1. és 2. részét, valamint A törvény és hit általi megigazulás kapcsolata című írásokat).

Mindemellett feltétlenül meg kell említeni még egy olyan törvényzetet, amely említést kap az Újszövetségben, de mibenléte homályba veszett a történelem folyamán. Ez a nem bibliai eredetű szektárius írás igen nagy hatással volt az első századi zsidóság vallási életére. A szóbanforgó törvényzet a Miqsat Maaseh ha Tórah gyűjtőnéven volt ismert az első század körüli időkben, a kifejezés jelentése:  "A törvény munkái [cselekedetei]". A vallási irányzat [szélsőséges esszénizmus], amely kidolgozta az e törvényzetre alapuló hitet, nem sokkal az apostoli idők után kihalt, és ez a sajátos törvénykód elveszett.  A Holt-Tengeri Tekercsek feltárásával ez a munka előkerült, eloszlatva a ködöt több újszövetségi kijelentéssel kapcsolatban (lásd A "törvény cselekedetei" című írást).

Ezen túl előkészületben van Pál apostol Galatákhoz írt levelének részletes elemzése is, ami további félreértéseket fog tisztázni.