CoG

A törvény cselekedetei

Számtalan bibliaolvasó számára okozott nehézséget Pál apostol szóhasználata, amikor a "törvény cselekedeteinek" haszontalanságáról írt. Ezek a kijelentések azonban látszólag ellent mondanak a Biblia egészének és Krisztus bizonyos kijelentéseinek az Isten parancsolataira vonatkozóan. Miről beszélt Pál valójában, amikor ezt a megnevezést használta? Ez a kijelentése a tízparancsolatra vonatkozna? Vagy netán a teljes "Mózesi Törvényre"? Vagy egy teljesen más fogalmat takarna? Maga Pál kijelentése: "Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusban vetett hit által ... mert a törvény cselekedeteitől egy ember sem igazul meg." (Gal. 2:16). Mit jelentenek ezek a sorok, és mik is pontosan a "törvény cselekedetei"?


 

Email: p.poli@mailcity.com

 Copyright © 2000. William F. Dankenbring, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Web cím: http://www.churchofgod.hu 


 

A galatákhoz írt levelében Pál kijelenti, hogy a Szentlélek vezetése alatt álló keresztények nem a "törvény cselekedetei" által igazulnak meg és lesznek igazak Isten előtt.

Gal 3:5 Az, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas erőket munkál bennetek, törvény tettei alapján vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-e ezt?

Pál továbbviszi és kijelenti, hogy akik a törvény tetteiből akarnak megigazulni, azoknak annak minden aspektusát maradandóan meg kell tartani:

Gal 3:10 Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye."

A kérdés az, hogy mire célzott pontosan Pál, amikor a törvény tetteiről beszélt?

Az angol Ferrar Fenton fordítás ezt a szövegrészt éleslátóan a "rituals of the law" azaz a "törvény ritusainak" fordította. A protestáns és egyéb felekezetek azonban határozottan meg vannak győződve afelől, hogy a "cselekedetek" azok a Sínainál Mózes által Izraelnek átadott egész törvényzetre vonatkoznak. Vagyis a tízparancsolatra, a rendeletekre, ítéletekre, a templomi szolgálatokra és a ceremóniális törvényekre. De helyénvaló-e ez a feltételezés a Biblia egészének, és Krisztusnak a törvényre vonatkozó határozott kijelentései fényében (v.ö. pl. Mát. 5:19; Márk 10:17-19; Luk. 10:25-28)?

A holt-tengeri tekercsek között találtak egy kevésbé ismert írást, amelynek címe Miqszat Ma’asze Ha-Tórah. Az írást Strugnell és Quimron fordították angolra, akik az angol címet a következőképpen fordították: "Some of the precepts of the Law" azaz magyarul "a törvény bizonyos rendeletei". A ‘miqszat’ szó jelentése valaminek a bizonyos, válogatott, főbb, legfontosabb része vagy részei. Ez a szó előfordul az 1Mózes 47:2 versében, ahol József maga mellé vette testvéreinek egy bizonyos, vagy válogatott csoportját, hogy Fáraó elé vigye őket.

Még figyelemreméltóbb azonban a szöveg hátralévő részének, a ma-asze ha-Tórah szóhasználatnak a jelentősége. Strugnell és Qimron ezt a ‘törvény előírásai’-ként fordították. A görög fordításokban azonban a ma-asze kifejezést leggyakrabban az ergon, azaz ‘munka’ szóval adják vissza. (A magyar fordításokban az ergon-t általában cselekedetnek fordították, ami nem adja vissza a szó azon értelmét, hogy valamiért megdolgozni, vagy törekedni.) A héber Tórah szót pedig legyakrabban a nomosz szóval fordították a görögben, ami a magyar fordításokban törvény-ként van kifejezve. Vagyis a ma-asze ha-Tórah pontos jelentése: a ‘törvény munkái’. Ez a fordítás pontosabban adná vissza az értelmet, mert jobban kifejezi a törvény előírásaihoz erőfeszítésekkel történő irányulást.

A Septuaginta a héber ma-asze ha-Tórah szavakat szintén az ergon nomou görög szavakkal fordította. Ez a görög megfelelő lett aztán az angolban a ‘works of the law’, magyarban pedig a ‘törvény cselekedetei’ vagy ‘tettei’. Ez a kifejezés a Róm. 30:20,28, Gal. 2:16; 3:2,5,10 versekben fordul elő.

Csak érdekességképpen: amikor a British Bible Society az Újszövetséget héber nyelvre fordította 1976-ban, s amikor a holt-tengeri tekercsek szövegei csupán néhány tudós számára voltak csak ismertek, a görög ergon nomou (a törvény munkái) görög kifejezést héberül ma-asze ha-Tórah-ként fordították.

Martin Abegg, a "Paul, 'Works of the Law' and MMT" című cikk írója (megjelent a 1994. Biblical Archaeological Review szaklap november-decemberi kiadásában) a következőket írja:

"Lényegében a ma-asze ha-Tórah pontos megfelelője az angolban fordított ‘works of the law’ (törvény munkái) jelentésének. Ez a holt-tengeri tekercs és Pál ugyanazt a kifejezést használja. Ennek a kapcsolatnak az ad még különösebb hangsúlyt, hogy az i.sz. első és második századokból fennmaradt rabbinikus írásokban egyetlen más helyen sem lehet megtalálni ezt a szóhasználatot. Egyedül Pál leveléből és az MMT írásokból ismert."

A qumráni tekercsekben a "törvény munkái" világosan arra a körülbelül húsz vallási rendeletre (hallaka) utal, amelyek ebben a tekercsben vannak részletezve.* Ez lényegében azt jelenti, hogy hosszú idők eltelte után ma újra megérthetővé vált, hogy Pál valójában mire is utalt ezzel a kifejezéssel. Ez a dokumentum ugyanis részletesen felsorolja a törvény munkáinak nevezett rendeleteket. (Biblican Archeological Review, 11-12/94 szám, 53.oldal, kiemelés hozzáadva).

* Megjegyzés: A rendeletek felsorolását A törvény munkái – vagy MMT írások [104] című írásban találhatjuk meg. Ezek a vallási rituális rendeletek és korlátozások rámutatnak, hogy a "törvény munkái" megnevezés nem a tíz parancsolatra, és nem Mózes törvényére utalnak, hanem egy aszketikus rendszerű, szigorú rituálékból álló szabályrendszerre.

Ezzel választ kaptunk az írás elején feltett kérdésre, vagyis arra, hogy miről is írt Pál valójában, amikor a "törvény cselekedeteiről" beszélt! A hosszú évszázadokon át kérdéses, és számtalan vitát okozó kijelentésre határozott választ kaptunk ezekből az első századi írásokból. Érdemes megvizsgálni a szóbanforgó dokumentum tartalmát.

 

A holt-tengeri tekercsek MMT irata

Az MMT tekercs közel kéttucatnyi vallástörvényzetet vázol. Valószínű, hogy legalább egy másik tucatnyi ilyen rendelet lehetett a tekercs hiányzó részében. Az írás különösen a tisztának és tisztátalannak minősített dolgokat határolja el egymástól igen határozott módon. A "rohorat ha-qodesh" vagyis a "szentek tisztasága" kifejezés jól összegzi az írás tartalmát és célját. Abegg véleménye szerint ez lényegében a ‘ne engedd, hogy ami szent, megfertőződjön a tisztátalantól’ értelmét jelentette számukra. Abegg kitér az adott pontok vázolására is:

"A rendeletek olyan dolgokkal foglalkoznak, hogy pl. a pogányok miként hozhatnak gabonát a templomba, és miként ajánlhatnak fel áldozatokat, az áldozati húsok tisztátalannak minősített edényekben főzésével stb. Más rendeletek a leprások megtisztulásával, a vakok és a süketek templomba engedésével; a vallásba betért ammonitákkal és moabitákkal való vegyes házasságokkal foglalkozik. (ők ugyanis meghatározott módon voltak eltiltva az Izrael gyülekezeteiben való részvételtől (5Móz. 23:3). Megint más rendeletek a folyó víz által hordott tisztátalanságokkal (muszaq), a gyapjú és vászon keverésével (sha-atnez) foglalkoznak, és végül mintegy klimatikus lezárásaként a rendeleteknek a papok és a köznép közötti házasság lehetőségei vannak levetve.

Az MMT írásban lejegyzett előírások nagy része közvetlenül a Biblia törvényzetén alapszik (pl. a különböző állatok egy igába fogása ellen szóló parancsolat 5Móz. 22:10)). Némelyik a mózesi törvények egyes pontjainak értelmezése, továbbvitele (pl. a pogányok templomi áldozatai vagy a kutyák templomba engedése elleni tiltások. A felsorolások pontjai egyértelműen a Tórában található utasítások betartásának fellazulása ellen szándékoznak fellépni (u.o. 53.54. old.).

És ez mindennek a lényege! Ezek a "határozatok", vagyis a "törvényességen belüli eljárások főbb pontjainak" nagy része nem más, mint a mózesi törvényzet értelmezésén alapuló szigorú előírások gyűjteménye.

"A qumráni zsidó szektát a rabbinikus zsidók is követték ebben később, amikor a Talmud megírásával szintén számtalan értelmezési adalékkal bővítették a rendeleteket. Ezekkel az adalékokkal valójában elfedték a Tórah valós lényegét, s a több rétegben ráhelyezett további rendeleteket aztán a Mishnában és Talmudban rendszeresítve kötelező előírásokká tették." (u.o. 34.old.).

A vetélkedő rabbinikus és qumráni tanok sokban eltértek egymástól, ami látható a holt-tengeri tekercsek és a babiloni és jeruzsálemi talmudok mondanivalója közötti különbségekben. Mindkét fél hozzáadott a mózesi törvényzethez, és nagy számú halakkát és egyéb adalékot tett tanításaik részévé, amelyekkel maghatározták az első századi zsidóság hitéletét. Mindezeket az értelmezéseket és adalékokat együttesen a "törvény munkái" gyűjtőnév alá lehet sorolni, függetlenül attól, hogy melyik zsidó szektától származnak.

Bár a miqszat ma-asze ha-tórah kifejezés használatára egyetlen példa nem látható a rabbinikus iratokban, de köztudott, hogy a farizeusoknak is számtalan emberi hagyományokon alapuló tanítása volt. Ezek miatt még Krisztus is megfeddte őket (Mát. 15:3,6). A qumrániak azért vetették el a farizeusokat, mert nem egyeztek meg az értelmezéseikben és hagyományaikban. Így valójában egy három irányú vetélkedés volt a qumrániak, a farizeusok és az újonnan kialakult kereszténység között, akiknek nézeteit és hitvédelmét itt Pál képviselte. Ennek hátteréből kell értelmezni Pál bizonyos írásait, amit azért kell kihangsúlyozni, mert ezek az akkori kor kihívásaira voltak válaszul írva. A qumráni szekta nem sokkal ezután megszűnt létezni, a kereszténység és a rabbinikus júdaizmus pedig a maga útján ment tovább. Mivel ma nem létezik a qumráni szektának pontosan megfelelő teológia, így számos mai keresztény felekezet helytelenül alkalmazza ezeket a páli írásrészeket, amikor az Isten morális parancsolatainak eltörlésére próbálják felhasználni.

Az első században rendkívül gyorsan terjedt a kereszténység a pogányok között, olyannyira, hogy rövid időn belül ők képezték az egyház többségét. Az akkori júdaizmus különböző iskoláinak hátteréből kereszténnyé lett zsidókra azonban továbbra is nagy hatással voltak bizonyos hagyományok és szigorú értelmezések, amelyeket aztán a pogány hívőkre is rá próbáltak erőszakolni. E körülmények mellett vetette el Pál olyan határozottan a "törvény cselekedeteit", amikor ezek felütötték fejüket a galátabeli és római gyülekezetek között.

Abegg erről a következő megjegyzést teszi:

"A Galata és Róma levelek mondanivalója tisztábbá válik az MMT írások fényében nézve, amikor Pál azokat a teológiai értelmezéseket dönti meg, amelyeket az MMT képviselt – s teszi ezt pontosan azokat a terminológiákat használva, amit az MMT is használt. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy Pál személyesen is olvasta az MMT iratokat, vagy ismerte a qumráni közösség tagjait, csak azt, hogy pontosan azokra a tanokra reagált, amelyeket az MMT és az annak hatása alatt álló, kereszténységre tért egyének némely tagja annyira nyilvánvalóan képviselt."

Mit jelent mindez? Tisztán annyit, hogy Pál idejében még különösen nagy befolyása volt az írástudók, farizeusok és aszketikus szekták által terjesztett szigorításoknak és értelmezéseknek, amelyekkel elviselhetetlen igává tették Isten parancsolatait (Gal. 5:1). Az ilyen tanokat képviselő egyének voltak azok a hamis hívők, "akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket" (Gal. 2:4). Akiket Isten Szelleme vezet törvényének igazságosságára, azok szabadok az emberi erőfeszítések béklyóitól, hacsak újra alá nem vetik magukat azoknak. Senki nem igazul meg a "törvény tettei" által – s ez még az igaz isteni parancsolatok emberi erőből történő betartására is vonakozik, nemcsak az emberi adalékokra –, hanem a Krisztusba vetett hit által, amelyen keresztül Krisztus hitében (Gal. 2:16), az újjászületett szellemi emberünk szerinti természetből töltjük be a parancsolatokat. Röviden: a "hitbeli engedelmességből" (Gal. 3:5).

Ez a komoly tévtanítás, érthetően, kihozta Pált a sodrából:

Gal 3:1 Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített.

A nekik feltett kérdésben valójában a választ is megadta:

Gal 3:2-3 2 Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át? 3 Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?

Pál különösen az emberi rítusok, előírások, és a "törvény" egyéb olyan értelmezései ellen figyelmeztetette a galátabelieket, amelyek "bizonyos" emberi "tettek" betartására szólítanak fel, valamely elszektásodott zsidóság tanait tükrözve, és béklyókba kötik azokat, akik alávetik magukat annak. S tették ezt azután, hogy megízlelték a szellemi erőt, a hitet s annak szabadságát.

Gal 5:1 Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben, és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.

Szabadságra az értelmetlen és haszontalan emberi hagyományoktól, erőfeszítésektől, de nem szabadságra a bűn fogsága alóli megszabadító tökéletes morális törvényzettől, amely által megítéltetünk (Jak. 1:21-25; 2;12). Pál soha nem vetette el Isten törvényét, s saját szavai szerint a hit által azt fenntartjuk, nem pedig elvetjük (Róm. 3:31; lásd még a Pál apostol és a tízparancsolat című írást).

Martin Abegg a Biblical Archaeology Review-ben a következőt írja:

"Egyes hittudósok azt feltételezik, hogy Pál félreérthette a korabeli zsidók tanításait, vagy legalábbis céltáblának használta azokat saját maga tanításainak, a hit versus törvény terjesztésére. Korábban ezt a nézetet bizonyította az a tény, hogy a rabbinikus júdaizmus meghatározó irataiban nem fordult elő a ‘törvény cselekedetei’ kifejezés. Az MMT írások napvilágra kerülésével egy olyan tárgyi bizonyíték jutott a hittudósok kezére, amire nemzedékek óta vártak, ha nem is az általuk várt forrásból, a rabbinikus írásokból, hanem egy qumráni szekta kezéből maradtak fenn. Az MMT írások bizonyítékként szolgálnak arra, hogy Pál nem szélmalomharcot, hanem egy drámai méretű párbajt vívott meg – és nem a főirányú júdaizmus képviselőivel, hanem egy szektáriánus közösség teológiájával –, az igaz hit meghatározásának érdekében. Ha az értelmezésem helyes, akkor az MMT írások jelentősége forradalminak mondható az újszövetségi teológiai kutatásokat illetően." (u.o. 55.old).

Világos tehát, hogy Pál a római és galátabeli gyülekezeteket a legalizmustól, a megfelelni akarástól óvta, pontosabban a korabeli zsidó értelmezésnek attól az ártalmától, miszerint a mózesi törvényzet hibátlan betartásával eljuthatunk az üdvösségre. Amit ráadásul tovább szigorítottak mindenféle emberi szabályzatokkal, hogy a törvény még "hatékonyabbá" váljon. A rabbinikus zsidóság máig is azt tanítja, hogy az üdvösségre vezető út a személyes tövénytartáson keresztül történik, és az örök életre csak a rendeletek megtartásával juthatunk. Így elvetik a Messiást és az Ő bennünk történő, élő és szellemileg átformáló munkáját, az egyedüli erőt, amely képessé tesz bennünket Isten parancsolatainak megélésére.

Ez egy végzetes mulasztás, és Pál a római és galátabeli gyülekezetek számára ezt akarta nyilvánvalóvá tenni. Lehetetlen az Urunk, Jézus Krisztus nélkül üdvösségre és örök életre jutni! És ha Krisztust követjük, akkor nem kell semmiféle elviselhetetlen terhet magunkra venni. Nem kell "a törvény bizonyos előírásainak munkáit" követni, nem kell a rabbinikus halakka adalékokat vagy emberi tradíciókat és rendeleteket figyelembe venni. Mindezek az emberi megfelelni akarásnak a káros gyümölcsei, a Szentírás mellé toldott emberi adalékok.

Másrészről ugyanez vonatkozik a hagyományos "kereszténység" különböző ágazataiban kialakult emberi adalékokra, megkötésekre, nem biblikus, sőt pogány valláselemek átvételére is! A kereszténység döntően nagy része ugyanis szintén felállította a maga "hallakkáit", a maga hagyományait, emberi tanításait és dogmáit, Isten utasításainak elvetésével. Krisztus, Aki olyan határozottan megítélte emiatt a farizeusokat, ugyanolyan szigorúan elítéli azokat is, akik az Ő nevében adnak emberi adalékokat az Isten írott szavához és törvényzetéhez. És azokat is, akik elvesznek abból.

Hogy ez mennyire ragályos, arra rámutat az a történelemi tény, hogy egy idő után még a szadduceusok is – akik pedig szigorúan ellenezték a farizeusok szájhagyományait – szükségét látták annak, hogy létrehozzák saját "halakkájukat" és szóbeli hagyományaikat a Szentírások magyarázataihoz. Természetesen minden emberi hagyományt vagy felekezeti rendeletet, amely ellentmond az Isten szavának – a Tórának és egyéb isteni kinyilatkozásoknak –, el kell vetni és messziről elkerülni.

Az egyedüli elfogadható bibliaértelmezés Krisztusé. Ő a "második Mózes" (Ap.csel. 3:22-23), Akinek hatalmában áll Mózes törvényét "értelmezni", és azt az értelmezést elvárásként megadni (lásd Máté 5-7 fejezeteit). Ő jött el, hogy betöltse a törvényt (Mát. 5:17-19), s a Szellem által betölti ugyanazt bennünk is. A törvény valós, újszövetségi értelmezéséhez és applikációjához egyedül Krisztus szavait és vezetését kell követnünk. Mert ha ezt tesszük, akkor beteljesedik az írott törvény elvárása is, de elkerüljük a "törvény tetteit", az emberi vallástörvényzeteket és az általuk meghatározott kényszeredett próbálkozásokat. Erre állandóan éberen kell figyelnünk, mert az emberek időről-időre beleesnek a különböző regulációk kialakításának hibájába, amik aztán a Szellem erejét elfojtva igába fogják az embert.

Azok a "törvényességre törekvő cselekedetek", amelyeket Krisztus és Pál apostol elítélt, mind a Biblia törvényzetén túli emberi adalékok voltak, és könyörtelen rabságba vitték követőiket. Sem Krisztus, sem Pál soha nem ítélte el az Isten igaz parancsolatainak őszinte követését, s mi több, azt soha, de soha nem nevezték a "törvény cselekedeteinek"!

Adjunk hálát Istennek, hogy kinyilatkoztatta számunkra e szavak pontos értelmét és jelentőségeit, és azért, hogy gyönyörködhetünk az Ő szabadságot és igazságosságot eredményező szellemi törvényében és kijelentéseiben.